Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

„ ESZAiGMAGYÄRQRSZÄG 4 tJ&D. ofaöher TZ^wsbiHctp ^.A.sqk számadat egy újság- 'Óikkbeh bizonyára unalmas, nein szívesen használjuk, mégis néhányat most fel kell sorolnunk, hogy a Borsod megyében jelentkező közmű­velődési feladatokat számok­kal is érzékeltessük. Az el­múlt év végén a megyében 269 művelődési otthon műkö­dött, ezekben 7311 ismeret- terjesztő előadást tartottak 334 517 résztvevőnek, 457 előadássorozaton 43 ezren vettek részt, 515 ismeretter­jesztő tanfolyamon közel 13 ezren. Négyszáztizennégy klubban, közel 25 ezer tag te­vékenykedik, 757 amatőr mű­vészeti csoportban pedig 15 ezer. A műsoros rendezvé­nyek száma 3245 volt, s eze­ken 764 ezren vettek részt. E művelődési otthonok szak- alkalmazottainak a száma 1532, azok közül főfoglalko­zású 211, szakképzett közülük 110. Lehetne sorolni még, hogy van 448 tanácsi és 262 szakszervezeti könyvtár, 32 múzeum jellegű intézmény, 374 mozi, volt 171 hangver­seny és így tovább. Ezek a számok azt jelzik, hogy Bor­sod megye lélekszámúhoz és községeinek számához hason­lóan nagy számok jelzik a közművelődési munkát is, ■ennélfogva nagy a közműve­lődési teendők feladattöme­ge is. Porkoláb Albertiéi, a Bor­isod megyei Tanács elnökhe­lyettesével arról beszélget­ünk, hogy figyelemmel a "’megye közművelődési adott­ságaira, beleértve a korább­ról örökölt állapotok adta ne­hézségeket — mint például színjátszásra alkalmas helyek hiánya, különböző közműve­lődési létesítmények épületé­nek alkalmatlansága, korsze­rűtlensége stb. — most, 1980 októberében, új ötéves terv kezdete előtti időszakban mik a legfontosabb teendők Bor­sod megye közművelődési irányításában. : — Alapvető feladatnak tart­juk — mondotta Porkoláb Albert —, hogy élőbbé te­gyük a kapcsolatot a köz­művelődéssel foglalkozó más szervezetekkel. Különöskép­pen javítanunk kell a szak- szervezetekkel való együtt­működésen, de gondolunk más társadalmi szervezetekre is, hogy a párhuzamos úton végzett munkát egymáshoz közelítsük, ezeket a párhuza­mos utakat összehozzuk te­vékenységünk hatékonyságá­nak emelése végett. Ugyanígy a módszertani műhelyek ki­sugárzó hatását is úgy sze­retnénk megteremteni, hogy azok egymáshoz mindinkább közelítsenek. A VI. ötéves tervben mennyiségi növeke­dés a közművelődési intéz­ményhálózatban nem várha­tó. A folyamatban levő beru­házások valósulnak meg, pl. Sárospatakon, Sátoraljaújhe­lyen, Őzdon, de új intézmény­ről nem beszélhetünk. A teen­dő tehát az, hogy az intézmé­nyek együttműködésének ja­vításával, a közös fenntartá­sú hálózat rendszerének bő­vítésével. esetleges összevo­nások útján csökkentsük az erők szétszórtságát, a már említett párhuzamosságokat, fokozzuk az együttműködést. Ez látszik legésszerűbb lehe­tőségnek. Ugyanakkor figye­lemmel kívánunk lenni "a me­gyében az egyes települése­ken, illetve intézményekben fellelhető »értékes hagyomá­nyokra, s azok továbbfejlesz­tésére. Gondolok itt például olyanra, mint a bányászszak­szervezet alb'erttelepi sokirá­nyú közművelődési munkája. A továbbiakban a közmű­velődés személyi teltételeit vettük számba. Mint a beve­zetőben ismertetett számada­tokból kitűnik, 1532-en dol­goznak a művelődési ottho­nokban szakalkalmazottként, s azok közül mindösze 211 a főfoglalkozású. Azok közül is a fele szakképzett. A taná­csi művelődési otthonokban 41, a szakszervezetiekben 65 százalékos a szakképzettek aránya. Fontos feladata tehát a megyei irányításnak a köz­művelődés főállású dolgozói­nál a személyi feltételek ja­vítása. Míg a városokban nagyjából megfelelő a szemé­lyi ellátottság és azon belül a szakképzettek aránya, nem mondható ez el más helye­ken, ahol pedig, éppen a köz­pontoktól távol, nagyobb szükség lenne a jól képzett szakemberekre. így hát a nagyközségekben és a kisebb központokban kell a közeli jövőben érdemben előbbre lépni. A munkásművelődést, illet­ve azon belül az ifjúság köz- művelődési jellegű nevelését említette a továbbiakban a megyei tanács elnökhelyet­tese: — Á munkásművelődésen belül megkülönböztetett fi­gyelmet kívánunk fordítani az ifjúságra. Lakosságunk 45 százaléka 30 éven aluli, a mű­velődési intézmények látoga­tóinak kétharmada, a könyv­tárak látogatóinak pedig 80 százaléka kerül ki soraikból, művelődési aktivitásuk tehát sokszorosa más rétegekének. Épp ezért igen fontos, hogy számukra a művelődési in­tézményekben mindenkor megfelelő programokat bizto­sítsunk. Itt a megfelelő szót különösen is hangsúlyozni kell, és úgy kell értelmezni, hogy az az ifjúság igényei­nek és művelődéspolitikai céljainknak egyaránt megfe­lelő legyen, A fiatalokon be­lül is megkülönböztetett fi­gyelemmel kell foglalkoznunk a szakmunkásképző intézetek tanulóival, s figyelemmel az ott tanuló fiatalokra, azok fokozottabb közműveltségi felkészítése nem halogatható feladatunk. Belőlük kerül ki a jövő munkásosztálya. A ma és a holnap munkás- művelődése nem képzelhető el a már meglevő munkás­kulturális alapok nélkül. Er­ről is szó esett beszélgeté­sünkben : — Munkánkat a borsodi munkásművelődés gazdag tör­ténelmi múltjára támaszkod­va szeretnénk folytatni — mondotta Porkoláb Albert. — Ez természetesen azt jelenti, hogy nemcsak nézzük, miként folytatják a szakszervezeti közművelődési szervek a munkáskulturális hagyomá­nyokat, hanem magunk is, a tanácsi közművelődés is be­kapcsolódik ebbe, és segít e hagyományokat továbbfej­leszteni. Ilyen teendő például néhány nagy múltú munkás­centrum — Ózd, Diósgyőr, Sajószentpéter, Ormosbánya, Borsodnádasd és mások — sok évtizedes munkáskultu­rális tevékenységének és eredményeinek a legszélesebb körű továbbfejlesztése a szak- szervezeti és tanácsi irányí­tású munka összefogásával. Vagy egy másik példa, hogy ahol a felnőttoktatásnak ko­rábban jó eredményei voltak, megakadályozzuk annak visz- szaesését. Nem közvetlenül tartozik ehhez a témakörhöz, de elválaszthatatlan a megye hagyományaitól a színház vi­déki vendégszereplése. Ezt joggal várja el Borsod lakos­sága. Ismerve a színház Eger­ből adódó gondjait sem mond­hatunk le arról, hogy a Mis­kolci Nemzeti Színház az erre alkalmas színpaddal rendel­kező helyeken, mint Ózd, Kazincbarcika, Leninváros, Mezőkövesd és — ha elkészül a művelődési ház — Sáros­patak és Sátoraljaújhely, rendszeresen vendégszerepel­jen, az egyéb településekről pedig szervezettebbé és rend­szeressé váljék a beutazás Miskolcra, illetve ezekbe a városokba. Közművelődési feladataink között említhetem még meg, hogy szeretnénk a megyei nagy rendezvények, a filmfesztiválok, tévéfesztivá­lok, grafikai biennalék, az amatőr képzőművészeti or­szágos kiállítások és egyebek közművelődési hatását erősí­teni, azokat az egész megyé­re kisugárzó erejű művészeti- közművelődési hatóerővé lenni. Benedek Mikiós Egy művészházaspár vendégjátéka Színház a pódiumon cím­mel vendégszerepeit a mi­nap Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Köz­pontban Kozák András és Drahota Andrea, az ismert művészházaspár, mindket­tő a Thália Színház mű­vésze. Szerepeltek a me­gyében máshol is, de itt találkoztunk előadóestjük­kel. A mindössze ötnegyed­órás műsorban a két mű­vész — egy teljesen szük­ségtelen műsorközlő közre­működésével — bemutatta Fletcher amerikai író Té­ves kapcsolás című bűn­ügyi iátékát, Foissy francia (ró Két szerető szív című abszurdjátékát, Molnár Ferenc Két kisgyermek be­szélget című jelenetét, va­lamint egy részletet szín­házuk Énekek éneke című produkciójából. Tulajdonképpen egy két­személyes előadóesthez ez a műsor tökéletesen elég is lenne, ha több művészi gondosság sugárzott volna a színpadról, az előadás le- tudása helyett. Különösen felületesnek látszott az el­ső, a Téves kapcsolás cí­mű jelenet, amelyben Dra­hota egyedül volt a szín­padon, csak telefonhangok­kal érintkezett a külvilág­gal, s meglehetősen -fakó alakításában nem érződött a magára hagyott asszony félelme, a rajta egyre in­kább elhatalmasodó két­ségbeesés. Kár, mert rop­pant feszült minidráma ez, s más művész már megmu­tatta, mit lehet ebből kihoz­ni, A Két szerető szívben az ebédidő alatt légvárakat építő két fiatal jelenetében is inkább Kozákra emléke­zünk szívesebben vissza, Drahota láthatóan indisz­ponált volt, amit, niegfá- zottsága csak részben ment. A Molnár Ferenc-jelenet kicsit idegen volt a műsor­ban és az előző két jele­nettel azonos ruhában, kiálló szex-eplők — jóllehet, nem kosztümös színházi előadást láttunk, hanem előadóestet — nehezen éx-zékeltették velünk »két gyermek beszél­getését. Az Énekek éneke részlete viszont nagyrészt kárpótolt. Szép volt, emlé­kezetes volt, a maga töre­dék jellegében is teljes ér­téket adó. Az előadóestre kíváncsi közönség a nagy színház­terem földszintjét megtöl­tötte. S ez a közönség nem törődik azzal, hogy a szí­nész sorozatban lép fel. Az adott előadást akarja teljes értékűnek látni. Ezért nem jó, ha körúton levő színé­szek előadásán fásultság, elmélyiiltség hiánya, a le- ludás érződik. (bm) Az erdők fiai Tíz uf Európa-köayv Alig ért véget a televízió­ban a Will Shakespeare-soro- zat, nemsokára megkezdődik Shakespeare műveinek soro­zatban való bemutatása. Az Európa Könyvkiadó ez al­kalomból indította útjára Shakespeare-sorozatát, amely­ből most hármat, a Rómeó és Júliát, a II. Richardol és j az Ahogy tetsziket adta köz- j re. A Diákkönyvtárban je­lent meg Gorkij Éjjeli me­nedékhely című színműve, meg a Kalevala, Vikár Béla fordításában. A Világiroda­lom remekei sorozat újonnan kiadott darabja Prosper Mé­ri mée Szent Bertalan éjsza­kája című kisregénye és to­vábbi négy elbeszélése. Az j Európa Zsebkönyvek sorában Jordan Radicskov bolgár író 19 elbeszélése olvasható Kecs- keszakáll címmel. Az említett sorozatokon kí­vül most adta közre az Eu­rópa Könyvkiadó a Századok — embei’ek sorozatban Ger­mán Areiniegas kolumbiai író Eldorado lovagja című re­gényét. Az egyedi kiadású könyvek között jelent meg Nguyen Trai vietnami költő hús egy kardon című verses- kötete és a nálunk jól is­mert Dino Buzzati olasz író Riadalom a Scalaban című, kétnyelvű elbeszélésgyűjte­ménye. .. ; : -tó ■ '■?. .... i ti fi sa,| i : Í i; í, ji-'ú SjlhH . ■ ■■ ■ ■. Li/_líilyiiltii ÍÍÍjÜíV: ÍsSbJ <ÍL •’W;% 3/f » ti u izl Tíz évvel ezelőtt kormány- erejű rendelet csatolta a ka­zincbarcikai Felsőfokú Vegy­ipari Gépészeti Technikumot a Nehézipari Műszaki Egye­temhez. Az idei tanév sor­rendben már a tizenegyedik — s ez akár a számvetés ap­ropója is lehetne —, amelyet mint a Nehézipari Műszaki Egyetem kazincbarcikai Vegy­ipari Automatizálási Főisko­lai Kara kezdtek meg. Lehet­ne, mert a felsőfokú oktatás 19 éves történetében Kazinc­barcikán kétségtelenül a leg­nagyobb változást ez a tíz évvel ezelőtti rendelet jelen­tette, leszámítva magát az is­kola megszületését Jubileumot nem ültek. Cser- venka Miklóssal, a főiskolai kar igazgatójával beszélgetve e mostani tanév feladatairól, csak azért került szóba, mert a „státusváltozás” kezdi meg­hozni a maga eredményeit. Ez még akkor is igaz, ha a főiskola egy cseppet sincs kedvezőbb helyzetben, mint más műszaki felsőoktatási intézmények, már ami a je­lentkezéseket illeti. A műsza­ki felsőoktatás iránt csökkent az érdeklődés. A kazincbar­cikai Vegyipari Automatizá­lási Főiskolai Kar két szak­ján (a mérés és automatizá­lási és a gyárszerelő szakon) idén szeptemberben mindösz- sze nyolcvanan kezdték meg az első évet. Korábban szá­zan, még korábban pedig százhúszan voltak itt az el­sősök. A felvételt jelentő mi­nimum tíz pontból legalább ötöt a felvételin kellett meg­szerezni. A főiskolai tanulmányok hat féléve alatt nemcsak a tananyagot kell átadni a hall­gatóknak, meg kell kísérelni, már az indulásnál nivellálni az ismereteiket. Már csak azért is, mert különböző tí­pusú középiskolákból érkez­nek hallgatóik. Nemcsak a megerősödött gimnáziumok­ból, a vegyipari szakközép- iskolából (bár ez utóbbi ko­rántsem annyira bázisiskola, mint lehetne), hanem olyan tulajdonképpen rokon szak- középiskolákból is, mint a miskolci Bláthy Ottó Erős­áramú Szakközépiskola („rendkívül jói felkészíti di­ákjait”), ahol kémiát szinte alig tanulnak ... No de hol van akkor a stá­tusváltás előnye? Cservenka Miklós és a főiskola tapasz­talatai szerint ott — többek között —, hogy bekapcsolód­hattak az „átirányitásos fo­lyamatba”, nagyobb hatókör­rel képezhetnek. Nemcsak a vegyipar, hanem általában az ipar, s nemcsak Északkelet- Magyarország, hanem az egész ország számára képeznek szakembereket. Erre egyéb­ként jó példa a friss okleve­les üzemmérnökök elhelyez­kedési statisztikája: az el­múlt tíz évben végzett hall­gatóiknak csak 35 százaléka helyezkedett el NIM-hez tar­tozó (ide tartozik a vegy­ipar is) vállalatoknál. Negy­venöt százalékuk például KGM-vállalatokhoz került. Ebben persze többek között az is szerepet játszik, hogy nyolcadik éve működik a gyárszerelő szak, s az elmúlt tanév végén adták át először az okleveleket e szakon be­lül a műanyag-alkalmazás­technikai és segédl’olyamal- szervező ágazat hallgatóinak. Az egyetemi kötődés a fő­iskolai kar nevében persze nemcsak egyfajta renomét jelent, vagy azt, 'hogy'ismer- tebbé váltak. A főiskolai kar­rá váláshoz kapott 40 millió forint az oktatás, s tegyük gyorsan hozzá, a nevelés („Ez legalább olyan fontos feladat, mint az, hogy üzemmérnöke­ink birtokában legyenek a szükséges korszerű ismere­teknek” — mondta az igaz­gató) feltételeinek megterem­tésében is változást hozott. Műhely, tornacsarnok, tábo­rától i úrnők épültek. Bővült a tanulmányi épület is. Az iparral való kapcsolatuk is szélesedett, jelenleg is több ipari megbízatáson, úgyneve­zett kk-munkán dolgoznak. Évi bevételük kétmillió forint körül van. Az egyik ilyen kk-rríunka segítette hozzá őket az egyik laboratóriu­mukhoz is. A helyben ma­radt berendezéseket építették be. A laboratóriumokról azon­ban különben is szólni Íveli! Nemcsak azért, mert a mű­helycsarnokban most készül a harmadik méréstechnikai laboratórium, s mert saját oktatóik szellemi kapacitásá­ból és a műszakiak mérhe­tetlenül sok munkaórájából maguk készítették el őkel maguknak; a tervezéstől a kivitelezésig. Akár a szabá­lyozástechnikai, akár a ve­zérléstechnikai laboratóriu­mukat említjük még a sor­ban, mindegyikre igaz: a va­lóságos, az üzemi jellegű gya­korlatra teremtettek lehető­séget. Nyilván nem Véletlen, ! hogy most már van érdeklő­dő az ilyen laboratóriumok gyártására is, sőt, exportál- hatóságukról is szó esett már. Akár lesz belőle valami, akár nem — mondta Cservenka Miklós —, a főiskola kollek- ! tívája érezhette a munka ér­tékét. A műszaki ismeretek rend­kívül gyorsan elavulnak. „Eredeti” szakjukban, a mé­rés és automatizálásban pél­dául tíz év kellett csak, hogy a csöves technikától eljussa­nak a digitális technikáig. Az üzemmérnökök számára nagy sikerrel tavaly meghirdetett továbbképzések egyikén (az öt tanfolyamra az eddig vég­zett hallgatóik 15 százaléka, 150 üzemmérnök jelentkezett) pedig már a mikroprocesszo­rokról volt szó. Ebből a gyors ismei'etelavulásból adódik egyébként a jegyzeteilátás gondja is, most a jegyzetek 60 százalékát tudják, kézbe adni a hallgatóknak, pedig stencilüzemükben kipróbálás­ra készülnek jegyzetek. Csak mondatnyi „szó” esett a nevelésről, pedig a főisko­lán igazán nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Az üzemmérnök fnunkájának eredményessége igen sokban függ attól, hogy bánni tud­jon ne csak a gépekkel, mű­szerekkel, hanem az embe­rekkel is. Szervezni, irányíta­ni. formálni kell tudnia őkel. Az üzemvitel napi problémáit csak velük együtt tudja meg­oldani. Nappali tagozaton 260-an, levelezőn 128-an tanulnak a főiskolai karon az idei tan­évben. Az oktatói karból hárman vannak aspirantúrán. A főiskolai tanársegédeknek rövid idő alatt több tárgy oktatására is fel kell készül­niük. Ez a tudományos mun­kának nem nagyon kedvez, de a főiskolán tudományos munka is folyik, nemcsak kk-munka. Végzett hallga­tóik révén — közel 1200-an szereztek már itt oklevelet — sok üzemmel, vállalattal van­nak kapcsolatban. Szakdol­gozati témaajánlásokat 130— 150 vállalattól kérnek, de hogy mi valósul meg a gya­korlatban, azt ők is csak szórványos visszajelzésekből tudják meg — néha. De ez már eg.y másik témája a fel­sőoktatásnak. Csulorás Annamária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom