Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

'1980. augusztus 3., vasárnap

Germán Drobiz

Szerencséfien

ember

Alapjában'-,véve én egy szerencséi len ember vagyok. Ami a szívemén^ az a számon. A hozzám : Intézett kérdésekre őszinté választ szoktam adni. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom célzás, kétértelmű utalas — számomra ismeretlen fogalom. Persze, ebből aztán rengeteg kellemetlenségem, bajom származott.

Például, találkozom-egyik ismerősömmel. Csak úgy futtában odaveti:

— Üdv, hogy szolgál az egészséged?.— és már lépne is olajra.

Elcsípem hát a karját.

— Mit mondjak? — vála- ..

szolom. — Nagyjából egész- '*• séges vagyok Igaz. gyakran szúr az oláaláÍTi; % a bal szemhéjam rángatózni .szokott. Ha viszont ném bu- gyolálpm be jól a nyakam , í

Ismerősöm ekkor közé- ; szól:

— Miért mondod el ezt nekem így, töviről hegyire? — Aztánt ránt egyet magán, és íaképnél hagy.

— Hát nem lehetetlen ember az ilyen? Ö érdeklődött. én csak válaszoltam.

Volt egy lény, akit nagyon szerettem. Ügy terveztük, .összeházasodunk. Egyszer csak megkérdezte:

— Mond, ugye nincs nálam szebb lány a világon?

— Hogy kérdezhetsz ilyet? — mondom neki. — Van.

. Kicsit- pisze; az orrod, a füleid elállnak , és a nyakad is hosszú. De én így szeretlek,’ nekem te így kellesz, sen ki mással nem cseréllek ...

Nem hallgatott végig, elment. nem is köszönt. Hogy .miért — nem tudom. Elvégre ő kérdezett, én csak -•feleltem.

íNemrég gyűlés volt a műhelyben. Szlávka, á bará-' tóm került terítékre, italozás miatt.

— Kérem, ne ítéljenek el szigorúan — mondta Szlávka. — Én eddig még soha

•:ncm rúgtam be. Ez volt az rei«ö:'eset, ő is tudja bizonyítani — fordul felém és rám mutat. — Ugye, hogy ez volt az első?

— Mindjárt kiszámolom

— válaszolok, Tavaly a születésnapomon beszeszel- tél. aztán' ittas voltál az ifjúsági parkban. egyszer lent a klubban ... aztán ... szóvá! ... összesen a hetedik alkalom, amiről én tudok.

Szlávka azóta látni sem akar. Hogy miért — nem tudom. Pedig ó kérdezett, én csak válaszoltam.

Egyszer meg megyek a parkban látom, hogy egy bőgő kis srácot rángat az anyja. Amikor meglát, azt mondja a gyerkőcnek:

— Ha nem hallgatsz anyucira, ez a bácsi beledug egy nagy zsákba és levisz a pincébe! Ugye, bácsi, elviszi ezt a rossz fiút?

— Nem, nem viszem el. Nincs zsákom, a pincét sem keresgélem, mert nem érék rá. Moziba sietek.

— Nem sül ki a szeme? Nem ért a gyermekneveléshez. csak fecseg itt össze- v issza!

Megsértődött. Hogy miért

— nem tudom.

... Ezt a kis történetet bevittem a szerkesztőségbe, letettem a szerkesztő asztalára, és így szóltam:

— Véleményem szerint ez a világirodalom legszebb elbeszélése. Jot5bat ön még soha senkitől nem olvasott. Igaz?

— Téved. — Olvastam mondta a szerkesztő, miután gyorsan átfutotta a kéziratot. — Ez az írás öt- lettelen, a cselekmény bonyolítása erőtlen, a mondatok szárazak, a téma csak oda van kenve!

Átöleltem és megcsókoltam a szerkesztőt. Ő az éri emberem! Ami a szívén, az a száján! A kérdésekre mindig őszinte választ ad. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom céilzás, kétértelmű utalás — számára is ismeretlen fogalom.

Alapjában véve ugyanolyan szerencsétlen ember, mint én,. Te jó. ég, mennyi kellemetlenség vár még rá az életben!

s

Üdülgettünk...

■

u

!

í ;l

t jj

•' fi

I

f §

. Pöttömnyi leányka, alig több négyévesnél húzódzkó- dik meg a mamájával az újhelyi iodrászüzlet élőit. Hiába minden kérlelés. sehogy sem akar bemenni és olló alá hajtani bodros fejecskéiéi.

— De háí nagyon boglyas már a hajad, régén voltunk fodrásznál — rimánkodik a fiatal mama —. így nem utazhatunk a nagyapáikhoz. Csak egy keveset vág le a fodrász bácsi, meg se fogod érezni.

A kislány hajthatatlan, durcásan ránt egyet-kettőt szőke fürtjein, és próbálja odébb húzni anyukáját az üzlet ajtajából A lábát is nekitámá^ztja a árdának. annyira megmakacsolja magát.

— Nem értelek. Andika, hát nem akarod, hogy szép legyen a hajad?

— De. . . igen — nyugtat ja mamáját a kislány.

— Hát akkor miért nem jössz be? Hiszen itt szoktál nyíratkozni mindig . ..

— Mert ez férfifodrászat, és én már a nőihez aka-'ok rrfenni, ahová te jársz...

Elnéptelenednek a tanyák, lakóik a közeli községekbe, városokba költöznek. Ez a helyzet a Bodrogközben is, amelynek nagy kiterjedésű, löbh ezer lelkes tanyavilá- ?a van. De már sokan otthagyták régi lakóhelyüket.

aprísáiak

Némelyiküket, főképp a fiatalokat a munkahelyük messzebbre kény szentelte, de többségük Sátoraljaújhelyen, - Sárospatakon építkezett vagy vásárolt lakást magának.

Egy esztendeje lehet, hogy a mi utcánkba is érkezett a Bodrogközből egy idős férfi. A felesége meghalt. így a fia magához vett i Patakra. A sámlit is elhozhatla. mert gyakran látjuk a kapu előtt üldögélni ahogy otthon megszokta, s nézegeti a járókelőket. Aztán gondol egyet, s nekiindul a városnak. A Bodrog Áruház mellett van a ..helyközi” buszmegálló, ott letelepszik egy színes padra.

Délig elüldögél, s lesi- várja a bodrogközi autóbuszokat, figyeli a leszálló utasokat. TiszáWarádról vagy Csermelyről költözhetett,be az utcánkba, mert. az ön-' nan érkező buszokból különös izgalomba jön. Felkel a pádról, közel siet a busz ajtajához, hogy ismerős arcokat keressen. Talál is legtöbbször, nemcsak egyet. Az asszonyok, férfiak körülveszik, mire az öregből hamar kibuggyan a mindennapi kérdés:

— Mi újság otthon?

— A fiatal Karásziéknél megszületett az első gyermek, egy dundi kisfiú. Ba- iázséknál meg a második unoka, ez is kislány, pedig már fiút szerettek volna. De így is roppant boldog a nagyapa. Azt mondja úton- útfélen, hogy a két unoka aranyozza be a napjait. Komáromi nagyapa meghalt, tegnapelőtt kísérték ki a ^emetőbe. Megjött az új doktor, fiatal, reméljük, ez megállapodik a falunkban, nem megy el. mint az elődje tette-..

így árad az élő „telekommunikáció”. Közben az öreg mosolyog, bólogat, egy- egy megjegyzést tesz. láthatóan örül a kapcsolattartásnak. Aztán a földiek szétszélednék, ki-ki megy a dolga után. Elment a busz, az öreg is megindul, s lassan. komótosan hazaballag ebédelni. Holnap, holnapután, egész évben — hacsak az időjárás közbe nem szól —. mindennap’ várja, érkezik-e valaki a Bodrogközből. Mert hát — mi tagadás — jólesik egy kis kóstoló a hazaiból, ha csak így — hír formájában is ..;

Hegyi József

Javában éljük az üdülési szezont, forgalomban vannak az üdülők, kempingek, nyári szállások, a maszek szobák. így van ez Hévízen is, ahol az üdülést gyógyítással is összekötik. A „meszesek Mekkájában” enyhülnek a reumás fájdalmak. kevésbé ropognak a csigolyák. Leginkább a középkorúak és az idősebbek keresik ’ lel a világhírű gyógyvizet, amelynek párjai csak Üj-Zélandban, lehet megtalálni.

Ott találkoztunk a hévízi tónál levő parkban az egyik pihenőlócán egy talpig feketébe öltözött, 70 éves korú nénivel. Férjét gyászolja. Szívesen szóba állt velünk, mindkettőnknek volt ró időnk. Azt mondja a néni huncutkás mosollyal,: tudja kedveském, nekem az orvosok egy óráig engedték meg a vízben tartózkodást. De én rendszeresen még egy fél .órát ráhúzok. Jól becsapom őket. De azért óvatosan kifigyelek a medencéből, vajon van-e ellenőr... Nem tudni ki. kit csap be, mert ez a rádióaktív víz csak egy darabig gyógyít, aztán rombol.

A hévízi bányászüdülő élrendje igen változatos. Igaz. kiváló dolgozó szinten dolgozni tőle nem lehet. De nem is ez a lényeg.

. Elegendő, hogy legyen erőnu fürödni, sétálni és két decit a dörgicsei szürkebarátból meginni. Az étlapon x- szel kell jelezni hogy másnap mit kérünk reggelire, ebédre, vacsorára. Természetesen másnap már ki emlékszik arra. hogy hová tette az x-jelet. így fordult elő. hogy a szemben ülő aszta l szomszéd ónkkal 'elváltva ellök fneg egymá.-. ebédjét, vacsoráját. Hosz- s/.as küzdelembe lelteit, amíg agyunkba véstük, liogv kinek jár másnap tavaszi leves, avagy gyümölcsleves. Voltak hangzatos elnevezésű ételek is. Alig mertünk hozzáfogni, aztán amikor megízleltük rögtön kiderült, hogy egv szomorú paprikáskrumpli van előttünk egy darab hú- socskával.

A gyógyüdülőben előbb mindenkit megvizsgálnak, aztán előírják a kezelesi módokat. Egy középkorú kedves asszonyka napok múlva jelentkezett az orvosnál. mondván, hogy körülötte mindenkinek iszappal bepakolják a testét, s őrá egy kávéskanálnyi sem jut. Ö- is kér Iszapot. Tudvalevő. hogy az orvosok nem szeretik, ha a beteg akarja eligazítani őket a kezelés dolgában. A mi orvosunk is ráijesztett az asszonykára azzal, hogy a karjában meszes elváltozások Valinak, és ha forró iszapot kap rá- holnanután egesz éjszaka virtustáncot jár ágy előtt, merj ez a testrész gyulladást kapna. Asszonykánk boldogan távozóit „mészcsomós" ka- rocskájával. amely már nem is fájl úgy mint azelőtt.

A hévízi bányászgyógyüdülő' több emeletes új komplexummal bővül az üdülőházat augusztus 27- eii nyitja,-t meg, ezzel együtt felszámolják a még meglevő félkomfortos épületszárnyakat. Ezentúl minden szoba összkomfortos lesz. és összesen mii személyi tudnak majd fogadni.

Elzarándokoltunk a Ba- konyba is a Gyöngyösi csárdába. Savanyú Jóska, egykori híres betyár kocs- mázóhelyére. Öt úgy emlegetik errefelé, hogy övolt az első „szociális” betyár, mert a rablóit dolgok jelentős részét .rendszeresen szétoszt cl ta a környező falvak lakosai között. Az) hittük. hogy ebben a csárdában jó bort mérnek A „virágos” bortól, amelyet az áfész biztosított a vendegek számára, rosszkedvűvé váltunk, mert a rizlingnek nevezett löttyöt jó drágán árulták. Azok a fehér petv- tyek a borban úgy úszkáltak. mint a halak a szatyorban. Bezzeg Savanyú Jóskának és betyártársainak ilyen bort nem merlek volna az asztalra tenni,

B. I.

Társszerző: a természet

l

Igor Vasziljev lettországi szobrász a természetet választotta társszerzőjéül.

Kedveli anyaga a t'a, amelynek kifejezési lehetőségeit nagy leleményességgel használja fel. Tehetségének új oldalairól tunúskodik a művész Rigában nemrég megnyílt kiállítása.

Portréi neves személyiségeket ábrázolnak 'élethűen.

A szobrász műterme az erdő fanyar illatát őrzi. Bükk-, dió- és citromfa, vietnami fa szaga terjeng a levegőben. Életűk itt tovább folytatódik. A szobrász a vésőhöz nyúl és

mintegy kiszabadítja a iá- \

bői a benne rejlő portrét. Ilyen Maja Pliszeckaja balerina szobormósa. Luis Corvalan arcán a mélyen- szánló gondolat, az állhatatosság és a bátorság pecsétje ül. Nona Gaprindas- vili alakjából az eleven ész és a sportszenvedély sugárzik.

, Igor Vasziljev eddig körülbelül KO szobrot alkotott. Sok közülük manapság már a szovjetország múzeumait ékesíti.

Mózes Lajos:

R KENT

Utolsó címem volt aznapra, csak nehéz volt megtalálni. Rám sötétedett az óbudai lakótelepen. Szitált a hűvös őszi eső. A toronyházak ablaksorai kékes fénnyel vilióztak: az összlakosság a Felügyelőt nézte, szinte csak én csatangoltam az utcán. Sokáig nem találtam meg a 42-es számot. Volt negyvenes és negyvennégyes, és nem akadt senki, aki megmondhatta volna nekem, miért van ez így. Aztán addig keringtem a házak és a zománcosan fénylő autók között, míg megtaláltam: a szomszéd utca sarkán volt, és onnan lizen- hetesnek számított, mindkét utcanév és házszám ki volt rá írva, nagy betűkkel.

Becsöngettem, és pillanatok múlva láttam, hogy ha valami cifrán indul, akkor az később sem mehet simán. Csöngetésem nyomán hatalmas rohangálás kezdődött az előbb még csöndes lakásban.

— Ki az? — kiabált egy rémült térti- hang, valami nehéz tárgy a földre zuhant, egy ajtó csapódott. Nem válaszoltam, mert mit üvöltözzek a folyosón, majd kinyitják, és akkor megmondom, hogy a televízió kérdezőbiztosa vagyok.

Néha nem a legjobbkor érkezem a kérdőívemmel, ezzel magam is tisztában vagyok. Esküvőt, családi leszámolást és kibékülést zavartam már meg, nem beszélve az inlimebb helyzetekről. De nem tehetek mást. Kiadják a központban a címet, oda kell mennem. Ha előre bejelenteném egy udvarias telefonnal, hogy jövök, feleannyian sem állnának rá a beszélgetésre, és úgyis kevés embernek van telefonja.

Tíz év körüli, borzas kissrác nyitotta résnyii'e az ajtót.

— Mit akar a bácsi? — kérdezte rémülten.

— A papádat keresem — mondtam szigorúan, és a kartonról felolvastam a kérdezendő nevét.

,— Nincs itthon a papám — nyögte a srác, láttam rajta, felemás neveltetése lehetett, még nem tanult meg hazudni rendesen.

— Mondd meg, hogy a televíziótól jöttem.

A fiú becsukta és kulcsra zárta az ajtót. Ismét halottam a suiyorgást. jövésmenést. Éreztem, hogy most már kijön a papa. tudja, hogy egyedül vagyok, hacsak nem épp most darabolják a nagymamit, a kíváncsiság kihozza. A kartonjáról tudtam, hogy egyidős velem, harmincon túli,' pesti születésű, az is lehet, hogy együtt rúgtuk ai labdát sráckorunkban.

Ismét csikordult a kulcs, nyílt az ajtó. A férfi kilépett elém a folyosóra. Ha nem tudom, hogy egyidősek vagyunk, igazán nem mondtam volna meg. Krumpliorrú, sörhasú férfi állt .előttem, vadonatúj farmernadrágban, még lógott róla az árcédula, Az arcán pedig az a gyanakvó, zárt kifejezés, amiről egészen addig azt hittem, hogy csak az ötvenen felüliek sajátja. Kezel nyújtottam. Jól megszorítottuk, megráztuk.

— A tévétől jöttem, egy rövid kis kérdőívre.

Néztük egymást.

— Most nem a legalkalmasabb — vakarta a fejéi —. mert rokonok vannak nálam. — Bent közben nem lazsáltak, hallottuk mindketten az őrült rohangálást, ajtócsapkodást.

—Tíz perc az egész — mondtam cinkos mosollyal. Olyan volt, mintha bent bújkálna a negyven rabló, de legalább

\