Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
T88Ö. augusztus 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Régi feifegy zések között Vízlecsapoló és vízhasználati társulatok a XIX. században az aisozsoicai kavics Ütemesen .fejlődik a Kavicsbánya Vállalat alsózsolcai üzeme, ahol az idén már több mint 900 ezer köbméter kavicsot termelnek. A nélkülözhetetlen építőanyagot elsősorban megyénkben használják fel, de jut belőle az ország más házgyárainak, sőt külföldre is. Az alsózsolcai kavics kelendőségét egyébként az adja, hogy valamennyi szemnagyságát rostálják. Fotó: Laczó József zféra rezervátum MM érvényesítésére. Az ezekkel Régi feljegyzésekből tudjuk, hogy az ország szinte valamennyi megyéjében a XIX. század során több olyan társulatot szerveztek, amelynek a feladata volt „ ... a vizek kártételeinek a mentesítése .. Ilyen céllal alakult 1885-ben az Alsó-Egervölgyi Vízi Társulat, 1887-ben a Mezőkeresztes—Nagymihályi Vízlecsapoló és Vízhasznosítási Társulat, és az 18í)4-ben alakult Hővölgyi Vízi Társulat. Ezek felett a társulatok felett a felügyeletet Borsod megye törvényhatósága gyakorolta. (Cikkünkben csak azokkal a társulatokkal foglalkozunk, amelyek felügyeletét Borsod megye látta el.) Mcgváltozta tták a megye térképét Péch Béla műszaki tanácsost azzal a feladattal bízták meg még a XIX. század végén, hogy foglalja egységes keretbe a vízlecsapoló és a vízhasználati társulatok adatait, szerkesszen olyan kiadványt, amely áttekinthetővé teszi a társulatok munkáját, elvégzett feladatait és összegyűjti azokat munkákat, amelyek a társulatok előtt még mint elvégzendő feladatok állnak. Adataiból, .ma már levéltárivá érett iratokból követhetjük nyomon az eseménj'eket. Mocsarak lecsa- polása, folyók medrének a rendezése állt azok között a feladatok között az első helyen, amelyekkel a lecsapoló társulatok foglalkoztak. A legfőbb feladat: megváltoztatni a megye térképét, termőfölddé tenni a használhatatlan területeket, járhatatlan utakat, lecsapolni a mocsarakat, irtani a nádasokat, területet hódítani a vad természettől. A régi feljegyzésekből, ősz-* szegyűjtött adatokból megállapíthatjuk. hogy a Borsod megyébeh szervezett társulatok feladataikban is az országos irányvonalat követték. Árvédelemmel. mederrendezéssel, öntözéssel foglalkoztak az ekkor szervezett társulatok. Működési időtartamuk: öt yen év 1885-ben alakult az Alsó- Egervölgyi Vízi Társulat. Az eredeti elképzelés szerint a társulatot ötvenévi időtartamra szervezték es feladata volt a Borsod . megyei Szi- halom. Szemere. Egér-Farmos, Egér-Lövő, Szent-István, Mezőkövesd. Szőke és Tilaj, továbbá a Heves megyei Poroszló községek, illetve puszták határában fekvő Eger- patak és mellékvizeinek a szabályozása, továbbá megakadályozása minden kárnak, amelyet a patak szabálytalan ívelése jelentett, ötvenévi időtartamra alakult 1887-ben a Mezőkeresztes—Nagymihá- lyi Vizlecsapoló és Vizhaszná- lah Társulat is. Feladata Mezőkeresztes. 'Nagymihály. Géléi és Fehéregyház községek határában fekvő Nádas- patak. Salamonta-ér, Csincse- patak és Gyilkos-ér medrének szabályozása. Munkát adtak a kubikosuknak A 'Hóvölgyi Vízi Társulatot 1894-ben szervezték. A társulat célja- szabályozni a Borsod megyei Póga. Szakáid, Hő-Keresztúr. Hő-Szalonta, Hő-Papi, Hő-Bába, Nemes- és Paraszt-Bikk és Tisza-Kürl községek határában átvezető Hő-patak medrét. Ez a társulat nem ötven évre, hanem meghatározatlan időre alakult. A fennmaradt régi iratok, térképek, feljegyzések egyértelműen vallanak amellett, hogy a vízszabályozási munkák megkezdése előtt az ország valamennyi megyéjében komoly gondot okozott az össze-vjssza vándorló, medrüket állandóan változtató, ki- sebb-nagyobb területeket eltulajdonító patakok medrének rendezetlensége. Így volt ez Borsod megyében is. ahol á munkák megkezdése nemcsak hatalmas területek visz- szahóditását jelentette, hanem másrészt munkát adott a megye munkanélküliéi számára. elsősorban azoknak, akik korábban mint mező- gazdasági napszámosok tengették életüket, A medersza- bályozási munkák, a kubikosmunkák sokkal nagyobb kereseti lehetőséggel kecsegtettek, mint az alacsony mező- gazdasági napszámbérek. Nem csoda, hog,r százával jelentkeztek a munkanélküliek kubikosmunkára és a vízszabályozási munkák ebben a tekintetben is jelentőséggel bírtak. fíebizon y itatták az ember erejét a természet fölött Még az Alsó-Egervölgyi Vízi Társulat megszervezése előtt 1882-től mindazok, akik érdekelve voltak az Eger-pa- tak által okozott károk felszámolásában, tisztogatták a patak medrét, de lényeges eredményt nem értek el. Szihalom és Lövő közötti terület továbbra is károkat szenvedett, értékes termőföldek vesztek kárba. Amikor a társulat megala, kult, átgondolt programmal láttak munkához. Az 1884— 1895. között végzett munkájuk már az első rápillantás- ra is jelentős adatokat tár elénk, hiszen e munkálatok során 47 855 folyóméter vízfolyás, illetve malomárok rendezését végezték el, valamint 3500 folyóméter hosszú lecsapoló árkot létesítettek. A végzett munkák bebizonyították az ember erejét a ter_ mészet fölött... Az elért sikerek pedig újabb és újabb munkálatokra ösztönözték a társulat vezetőségét. A Mezőkeresztes—Nagymihályi Vizlecsapoló és Vízhasználati Társulat megalakulásával újabb és újabb területek letAz elmúlt néhány hétben kedvezett a világpiaci helyzet a műszeripari termékek exportjának. Az elektronika, a számítástechnika és az automatizálás gyorsan tért hódított, mely új mérőeszközök, szabályozóműszerek fejlesztését telte szükségessé, és ezek számára nagy piacot biztosított. A takarékosság előtérbe helyezésével rendkívüli módon megnőtt a kereslet a különböző mérő- és más precíziós műszerek iránt is. Kedvező a világpiaci helyzet a magyar műszeripar számára, lek bevonva a lecsapolási. rendezési munkák sorába. A Bükkhegység deli lejtőjén eredő Nádas-ér és a Csincse ér Mezőkeresztesnél különösen nagy gondot okozott, ugyanis mind a Nádas-ér. mind a Csincse-ér teljesen kiképzettlen medre miatt különösen nagy károkat oko zott, A mederrendezési munkálatok 1887—1890. közötti időszaka alatt mintegy 98 681 köbméter földet mozgattak meg. Ez azonban csak a munkálatoknak egy része volt csupán ... f édclmei nyújtóttak a termőföldnek Ha átnézzük azokat a feljegyzéseket, amelyek a társulatok működését dokumen tálják, az adatok összevetése során figyelembe tűnik, hogy a társulatok hatalmas, addig használatlan területeket tettek termőfölddé, számolta' fel a mocsaras, lapos, megközelíthetetlen területeket. A végzett, munkák különösen jelentősek abból a szempontból is, hogy védelmet nyújtottak a már termő területek számára is. Mederbe kényszerítették az össze-visz- sza kanyarodó, partját állandóan változtató folyókat, szabályos partokat építettek és kónyszerítették a folyókat az ember által meghatározott mederbe. Adataink szerint, amikor a vízszabályozási munkáknál vízimalmok akadályozták a munkálatokat, azokat a társulat áthelyeztette és kötelezte a malom tulajdonát, hogy fordítson nagyobb gondot a vízimalom kezelésére. Azonos jelentőségű feladatokat végzett az' 1894-ben szervezett Hórvölgyi Vízi Társulat is rövid idő alatt. Levéltári dokumentumok, régi feljegyzések, egykori társulati kiadványok tanúsíthatják, hogy a Borsod megye törvényhatóságának felügyeletéhez tartozó lecsapoló és Vízhasználati társulatok rövid időszak alatt jelentős eredményt értek el. Addi; használhatatlan területet tettek termőfölddé, s a legje lentösebb lépést' tették abban az irányban, hogy megváltoztassák a megye térképét. Szilvágyi Irén Országos Vízügyi Levéltár és ezt jól kihasználta. Ebben az ötéves tervidőszakban évi 20 százaléknál is nagyobb mértékben nőtt az al- ágazat kivitele és a hagyományos exportcikkek mellett új termékeket is bevezettek a piacon, örvendetes, hogy amíg az évtized közepén az export jelentős hányadát mindössze három nagyvállalat biztosította, addig az idén már 8. de a többi műszeripari vállalat is egyre többet szállít, külföldre verseny- képes termékeiből. A közelmúltban angol nyelvű oklevél érkezett az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal (OKTH) Észak-magyarországi Felügyelőségére. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi. Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által kiállított okirat arról szól. hogy az Aggteleki Bioszféra Rezervátumot felvették az egész Földre kiterjedő, hasonló céllal kijelölt területek hálózatának jegyzékébe. A jelentős, de látványos aktusokat nem igénylő dolog tulajdonképpen egy jele annak az egyre szélesebb körű munkának, amelyben az e témában érintett szakemberek tevékenykednek. Az előzmények régebbről indulnak. Az OKTH biológiai osztálya a megyében dolgozó munkatársakkal még a múlt évben állapodot t meg abban, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megye országosan is kiemelkedő természeti értékei közül az Aggteleki Tájvédelmi Körzetben lehet talán a legjobban eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket az UNESCO szakbizottsága ezen a téren fél állított. Mit takar tulajdonképpen a bioszféra rezervátum elnevezés és miért van szükség arra, hogy a már országos védelem alatt álló tájvédelmi körzetben még egy hasonlónak látszó védelmi kategória szerveződjön? A választ erre a kérdésre az Ember és a bioszféra (MAB) Nemzetközi Egyeztető Tanácsa 1971 novemberében tartott első ülésén tett az a megállapítás adja. hogy a védett területek megfelelő hálózatának létrehozását célzó törekvés néhány országban ugyan sikeres. de globális eredményeit tekintve kiábrándító. A tanács ezért együttműködésben az érintett kormányokközi és nem kormányzati szervekkel azt javasolta, hogy segítsék a kormányzatokat azoknak a területeknek a kiválogatásában. megőrzésében, amelyek egv megfelelő színvonalon védett nemzetközi hálózat megteremtéséhez szükségesek. Ez a cél az úgynevezett bioszféra rezervátumok kijelölésével és a megfelelő szabványok. a megőrzést biztosító előírások .gondos kidolgozásával és érvényre juttatásával érhetők el. 1973-ban az ezt a problémakört összefoglaló Project 8 program szakértői csoportja meghatározta a tudományos célkitűzéseket. — sürgetve az azonnali intézkedéseket —. körvonalazta a természeti területek, és azok fejlődése során kialakult genetikai különbözőségek ismérveit és utalást adott a különböző kategóriákba, típusokba sorolható rezervátumok kiválasztásának, kialakításának irányvonalára, a természet konzerválása ökológiai és genetikai elveinek összefüggő részletes feladatokat külön munkacsoport dolgozta ki. amelynek 1978. május 20—24. közötti Párizsban tartott ülését az UNESCO szervezte az Egyesült Nemzetek Környezeti Programjának (UNEP) támogatásával, valamint a Természet és Természeti Kincsek Megőrzése Nemzetközi Egyesülésének (IUCN) és az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) együttműködésével. Az ott rögzített elméleti és gyakorlati elvekből, állásfoglalásokból, javaslatokból most csak a következőket tudjuk kiemelni. Általánosságban: a földkerekség utolsó évtizedében előállott nagy változások nyilvánvalóvá tették, hogy új arányokban kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy biztosítható legyen a Föld élő kincsei minden változatának folyamatos fennmaradása, az azokat befolyásoló változások tanulmányozása és megértése a ma és a jövő számára. Konkrétan: konzerválni kell a természeti ökoszisztémákon belül a növényi és állati közösségek különbözőségét és sértetlenségét, biztosítani ezeket a területeket az ökológiai és környezeti kutatások számára — beleértve a hosszú idő óta eredményesen müveit területek rendszereit is — lehetővé téve a gyakorlati megismerést, nevelést és oktatást. A módszeres, tudományos igényű program tehát nem helyettesíti, hanem összefo- gottabban erősíti, konkrétabbá teszi az általánosabb védelmet. Ezekhez a célkitűzésekhez csatlakozott a hazai környezet- és természet ved elem. annak területi szerve a szükséges adatok összeállításával (földrajzi helyzetmeghatározás. országon belüli elhelyezkedés, gazdasági, forgalmi jellemzők, geológiai és aa élővilág értékleírása), amély- nek eredményeképpen a nemzetközi környezet- és természetvédelemben is rangos, megtisztelő feladatot kaptunk; amely azonban a továbbiakban sok szakmai kötelezettséget jelent. Ezekben a feladatokban már eddig is eredménnyel támaszkodtunk azokra a természettudományos kutatómunkát végző szakemberekre, tudósokra, akik az ország különböző részeiből idejőve évek óta folytatják tudományos értékű feltáró tevékenységüket és örömmel tekintenek az átfogó, széles távlatú, közvetlenül, vagy közvetetten nagy társadalmi hasznot jelentő következő feladatokra. Támaszkodni kell majd továbbá azokra a különböző szervezetekre, amelyeknek államigazgatás, tudományszervezés, vagy7 az óriási szakirodalmi tájékozódás elősegítésében jelentős szerepük és eszközeik vannak a környezet- és természetvédelem átfogó, vagy egyes konkrét problémáinak megoldásában. (Végül, de nem utolsósorban a MAB 8 programban vállalt feladatainknál igen komolyan kell venni annak azt- az állásfoglalást,' hogy a nemzetközi szervezet segítséget nyújt, de a megvalósítás elsősorban a helyi szakemberek munkájára, hozzáértésére épül. Dr. Barius Elemér Kísérleti kutatások Eredményesen segíti az állattartó gazdaságokat az állatorvostudományi egyetem iár- ványtani tanszéke. Főként a borjakat, a juhokat és a sertéseket veszélyeztető fertőző belegség ellen küzdenek. Fő célkitűzéseik közé tartozik, hogy az istállóban tartott borjúállományt ritkító, s jelenleg 18 százalékos elhullás: veszteséget .az elkövetkezendő években 10 százalékkal csökkentsék. A borjak bél- gyulladással járó megbetegedéseit és az újszülöttek szakszerűtlen táplálása közötti összefüggést vizsgálják. A tenyésztők azt hitték, elegendő. ha az újszülött a fertőzéssel szemben védelmet nyújtó anyatejet az első három napban kapja meg. A kísérleti kutatások azt mutattak. hogy már az első 12 órában legalább két. alkalommal meg kell itatni föcs- tejjel a kis állatokat, mivel 24 óra elteltével a védő anyagok a bélből a véráramba már nem szívódnak lel, és így védőhatást sem fejtenek ki. Kísérleteket folytatnak a hízóbárányok fertőző megbetegedéseinek megelőzésére is. A legtöbbszöri elhullást légúti megbetegedés, tüdőgyulladás okozza. Olyan vakcinát állítottak elő, amelynek alkalmazásával a hizlalást veszteséget 20 százalékkal sikerült csökkenteni. A sertéseknél fellépő torzító orrgyulladás, amely deformálja az állat orrát, s ezáltal nehezebben tudja a takarmányt megrágni, szintén jelentős gondot képez. A jószág rendszerint így eikor- csosul. vagy csak nagy meny- nyiségű takarmány elpocsék- lása után éri el a kívánt súlyt. Kiderítették, hogy ez a betegség ott lép fel. ahol a keresztezés! program miatt az állományt gyakran keverik. Sikerült a kórokozót izolálni. Á magyar műszeripar a világpiacon