Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
CSZAK-KIAGYARORSZÁG 4 Z, T980. a ugusztus 3., vasa map « Lelkesedés és realitás Mi bántja az amatőr fafaragókat? Talán érzékelhető az eddig elmondottakból, hogy az elmúlt két év során született eredmények mellett továbbra is ott vannak a régi gondok. Főleg ezekről szóltak a konferencián az amatőr fafaragók, ami érthető, hiszen csak így kereshetők meg a továbblépés útjai-lehetőségei. És azért is érthető, hogy néhány dolog „bántja” a/, amatőr fafaragókat: így például a kereskedelem által az emberekre kény szeri tett sekélyés. giccses szuvenir-áradat; a szabadidőben vállalt és közösségi érdekű tevékenység nem kellő erkölcsi elismerése; a gazdátlanság érzése és így tovább. Egy díjnyertes monko, a konferenciával egyidőben megnyitott, első országos kiállításról, készítője Orbán Gábor, Bács-Kiskun megye. Második alkalommal küldték el az ország amatőr fafaragói küldötteiket Miskolcra, hogy megtanácskozzák a legfontosabb témákat, számbavegyék az eredményeket és gondokat. Jöttek ' tehát, hogy szót értsenek egymással, s ajánlásaikkal — határozatba foglalt feladat-meghatározásokkal — próbáljanak szót érteni mindazokkal, akik támogathatják, segíthetik az ama- től fafaragók tevékenységét. Amint arról már beszámoltunk, csütörtökön este kezdődött meg Miskolcon— a városi művelődési központ ifjúsági és úttörőházában — a második országos konferencia. A megyéket képviselő amatőr íáfa- ragók legfontosabb dolga a két évvel ezelőtti határozatoknak a gyakorlattal való szembesítése volt. Ebből fakódban pedig, a következő időszak tennivalóit is meg kellett fogalmazni. A kétéves tapasztalatokat Pélerfy László szobrászművész foglalta össze a konferencia résztvevői előtt. Megállapíthatta, hogy az amatőr fafaragók körében a hagyományok követése, tisztelete u tevékenység meghatározó alapjává vált. A hagyományok — amelyek a művészi formanyelvet éppúgy meghatározzák, mint a gondolkodást — átmentőd- nek a fafaragók munkái- ' ban. Ez látszatra természetesnek és egyszerűnek tűnhet. Ez azonban - nem egészen így van. A hagyomá- . nyok ugyanis ma már döntő mértékben csak másodkézből ismerhetők meg. Ennek a megismerési lehetőségnek a gazdagítására is több javaslat fogalmazódott meg két évvel ezelőtt. Ezek között a tanulmányok és színes képanyagok kiadásától a múzeumokkal való kapcsolatfelvételig több kívánalom helyet kapott. Sajnos, a tapasztalatok kevés eredményről tanúskodhatnak. Nem sikerült a kívánatos mértékben előrelépni a fafaragó szakkörök működése, a tárgyi feltételek javításában sem, kevés az olyan alkotóműhely, mint például a velenü; s a művelődési intézmények sem tudják biztosítani a faelőkészítő műhelyeket, a megfelelő és szükséges „gépparkot”. Néhány téren azonban örvendetes előrelépés történt: a fafaragók többsége a „kötelező ismeretek” elsajátítása után képes a továbblépésre, magyarán olyan tárgyak kialakítására, amelyek sikeresen beilleszthetők a mai ember lakáskörnyezetébe; komoly előrelépés történt a gyermekjátékok készítése, gyermekjátszóterek létrehozása terén is, az utóbbiból már tizenkettő van, s ebből nem kis részt vállaltak magukra az amatőr fafaragók; gyarapodott a gyermekszakkörök száma; jól működnek, dolgoznak a fafaragó táborok, már-már sok is van belőlük... A gazdátlanság többszőr js szóba került a tanácskozásokon. Mindenki támogatta azt a javaslatot, hogy kezdeményezzék egy egyesület életrehívását. amely a fafaragók érdekeit képviselné. (Mint az egyik Bács- Kiskun megyei küldött mondotta; „Mi megválasztanánk még a Duna jegén is a »-fejet«, csak lenne vég- ' re alkalmunk rá. Jó lenne, ha nem kallódnánk csak úgy a világban, fej nélkül ...”) Ugyanígy, mindenki szükségesnek tartotta egy időszaki kiadvány megszerkesztését, amely szakmailag segítené a fafaragók munkáját. Sorjáztak a „jámbor kívánságok”, lelkesedés hatotta át ezeket és jobbító szándék — mígnem Benkö Eva, a Népművelési Intézet főosztályvezetője visszaterelte ezeket a realitás talajára... Újólag megerősítette, hogy a „gazda” jelenleg is adott, maga az intézet, a régóta emlegetett gondok megoldására azonban egymagában képtelen. Az előrelépéshez alapvető és általános jelenségeket kellene megszüntetni, s ehhez nem élég a fafaragók lelkesedése... Csak ízelítőt tudtunk adni az amatőr fafaragók második országos konferenciáján elhangzottakból. A munka ma délelőtt újabb határozat és ajánlás elfogadásával fejeződik be. (tcnagy) Fotó: Laezó József Erén a képen több díjnyertes pen álló kürt készítője, Lövei rosi KlSZ-bizottság díját. alkotás is látható, a közé- Pál nyerte el a Miskolc váI-Iallgatora a rádiót, nézem a televíziót, olvasom a lapokat, érkeznek sorra a híradások, tudósítások, beszámolók, kritikai értékelések, színes riportok nyári művészeti eseményeinkről, az ország legkülönbözőbb pontjain jelentkező nyári művészeti ese- ménysoroza I okról, sza bad téri játékokról, egyebekről. A közeli Eger Agria Játékszín sorozatáról már korábban beszámol tünk. A mi avasi lakótelepünkhöz hasonló nagyságú városban immár hatodik éve rendezik meg az Agria Játékszín előadássorozatát, vállalva egy sajátosan egri arcélű nyári színház megteremtését, kimunkálását, pi og ram módos í - tásokkal is járó útkeresését. Sőt már ott tartanak, hogy pályázatot írhattak ki új müvekre, s a jövőbeni program Egernek irt ősbemutatókra épülhet. Nyári színházat szervezett Pécs is. Kihasználva a város játékra alkalmas helyeit, minimális befektetéssel teremtette meg a közel egyhónapos, színes, a. drámát, a balettet, a kórust felhasználó játékprogramot. Játszottak történelmi emlékű romon, a székes- egyház előtt, a villányi szoborparkban és máshol, s kikísérletezték, milyen a balett a cupella kórusra, azaz baletteket mutattak be kó- ruskísérettel. Gorsium romjai Tác mellett nagyrészt behatárolják, milyen legyen a bemutató-program, mégis minden évben sikerül valami olyan klasszikus müvet újrateremteni a kétezer éves romok között, amely nemcsak úticélként alkalmazható idegenforgalmi látványosság, hanem színházt érdekesség, értékes teátruma esemény is egyben. Figyelmet érdemelnek az utóbbi években a zalai kísérletek, az egervári esték drámabemutatói. Gyula külön fejezet a nyári színházi történetben. Bemutatnak itt olyan műveket is, amelyeket a vár környezete determinál, s .láthatók olyan színpadi produkciók, amelyeknél a vár hátterének nincsen olyan jelentősége, hogy korlátozná a színpadi cselekvést, mondandót. Szegedről talán már nem is kell szólnunk, hiszen a szegedi szabadtéri játékok programja, színvonala, nem utolsósorban vonzása közismert. De megemlíthetem még Debrecent, ahol a többféle nyári, nagy közönséget vonzó rendezvény között is kiemelkedő szerephez jut a kétévenkénti Bariók Béla nemzetközi kórusverseny. Lehet, hogy az idei nyár egyik-másik nyári rendezvény sikerét csökkentette, lehet, hogy eső miatt egyik- má.sik előadásnak kisebb volt a látogatottsága, vagy más napon kellett megtartani. Mindez nem csökkentheti a rendezésre vállalkozó városok kezdeményező készségének értékét, az egyetemes kultúrához való hozzájárulás erejét, a művészet- ápoló szándékot, a művészet és a nagy tömegek közelítésének nemes akarását. A fenti felsorolás megközelítőleg sem teljes, hiszen például nincs szó a kecskeméti népzenei napokról. Szentendréről. s más országos jelentőségű és országos vonzású eseményekről. Miskolc — a főváros után, lélekszámút tekintve — az ország második városa, s időről időre itt is felvetődik a gondolat: kellene csinálni valami nyári szinházszerű- séget. Három éve egy szakmai értekezleten a fővárosban már — nem kevés iróniával — az fogalmazódott meg városunk nyári terveivel kapcsolatban, hogy „van egy várunk' — és várunk". Igen, várunk, de meddig!? Vegyük számba, mit teszünk a nyári időszakban azokért a célokért, amelyekért más városok nagy sorozatokat. nyári színházakat, játékokat szerveznek. A májusi film-, illetve tévé fesztivált nem sorolhatjuk a nyári rendezvények közé. mert időben is előbb van, mintsem a nagy tömegek megkezdenék szabadságukat és utazásaikat az országon belül egy-egy rendezvény te! keresésére, másrészt pedig olyannyira szakmai jellegű az ide látogató filmes, vágj' televíziós közönség, s annj’i- ra nem jön érle Miskolcra nem szakmai foglalkozású érdeklődő, hogy nem sorolható egy csoportba a szélesebb közönséget vonzó nyári színházakkal, egj'ebekkel. A diósgyőri var gyakorlatilag •— ilyen vonatkozásban — kihasználatlanul áll. A ritka, egy-kétnapos ven- degszereplések — 1979-ben például a korábbi egri együttes bemutatója, vagy a Bril- ten-opera. az idén egy tervezett debreceni operai vendégjáték stb. — nem jelenthetnek nyári színhazat; a Kaláka-műsor, vagy hasonló egy-ma síéi napos rendezvény sem tekinthető annak. A nyár elején egy-egy várkoncert kedvéért sem utazik Miskolcra senki az ország távolabbi részeiből. (Az egri előadások nézőinek igen nagy hányada nem helybeli. Gyuláin szinte csak vendégek vannak, Pécsre is tömegeit: mentek, Tácon csak vendé- ■ gek ülnek a nézőtereken, Szegedről nem is kell bizonygatni a vendegek arányát.) Nem jobb a helyzet a megye területen sem. A Kis Jankó Bori pályázat kiállítassa is tulajdonképpen egy- 'napos vonzerejű esemény, s nem tud több napos, messzi tájakról közönséget csábító produkcióval szolgálná más helység sem. Pedig volna hely, amelyre szívesen utaznának messzi vidékekről rs. Sáros/xitak, Sátoraljaújhely, a Zempléni-hegység, Aggtelek környéke pedig sokféle nyári színházi játék lehetőségét kínálná. (A korábbi borsodi ba rá tsá gj esztiválok, jellegüknél fogva, nem ebbe a kategóriába tartoztak.) Evekkel ezelőtt azon folyt a vita, hogy legyen ugj'an diósgyőri nyári színház a várban, de azt. lássa el szolgálatban a Miskolci Nemzeti Színház. Ez lehetetlen, mert nem a színház feladata, s nem is fér — Eger ellátása mellett — teendői közé. De nem is az kellene, hogy kizárólag ugyanazokat a színészeket és ugyanazon rendezői elképzeléseket lássa a miskolci néző a várban is, amit a színházban láthat évközben. Az meg végleg nem lehet megoldás, hogy a színházban lejátszott darabot egyszerűen áttelepítsenek a várba. (Gondoljunk A mi Moliére-iink néhány év előtti kudarcára!) Az sem jó, ha ott mutatnak be égj' majdan színpadid szánt darabot. A diósgyőri várban csak olyan mű mutatható be, amelynek előadásánál kihasználhatok a környezeti adottságok, azaz „játszhat” maga a vár is, s amelyet oda. a vár játéktér- és akusztikai adottságaihoz rendeztek. Kellene, hogy legj'en Miskolcon is a nyári színháznak valami titkársága, amely előkészítené a programot és részben a helyi, a szabadságukat feláldozó színészekkel, de nagyobb részben vendégművészekkel tartana bemutatókat. Eger példájára, akár pályázat útján is lehetne a repertoárt: gazdagítani, s egy sajátoson miskolc-diósgyőri nyári színház arculatát kialakítani. A vár mellett. — más műfajokban — a diós- györ-vasgyári parkszínpad, sőt — horribile dictu — a csipkerózsika-álmát alvó perecest erdei színpad is feladatokat kaphatna. A meg.ve érintett helységeinél hasonló eljárás javasolható. Nem egyszerűen irigykedni kell más városokra, nem azért kellene Miskolcnak is felzárkóznia, hogy itt is legyen olyasmi, ami máshol van, hanem azért, mert a második városnak ilyen, nagy tömegeket messziről is vonzó, állandó nyári programjának már régóta lennie kellene, s ezzel is be kellene kapcsolódnia az ország egyetemes kulturális életébe. Van egy várunk Miskolcon, de van Sárospatakon is, s az átépítés után lesz Szerencsen is. S vannak egyéb adottságaink. Igény is van. Mire várunk? Es meddig? Nem lesz mindig esős a nyár!... Benedek Miklós Kulturális körkép A JOGÁSZOK PÁLYÁZATI ELH ELY EZKEDESÉRÓL Július végéig 350 pályázat kiírását kérték a minisztériumok és főhatóságok a jövőre végző jogászok' számára. Az ELTE Jogi Karáról, a Szegedi József Attila Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről kikerülő fiataloknak a pályázati rendszer bevezetése óta most hirdették meg a legkevesebb állást. 19,77 óta több mint a telére csökkent az évente felkínált állások száma. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy telítettség lenne a pályán. Igaz, a korábbi jogászhiány megszűnt. A káderutánpótlás megoldódott. Korábban Borsodban is jogászhiánnval küszködlek, a tavalyi adatok szerint viszont már itt is kevés az üres státusz. A pályázati úton való elhelyezkedés alól sokan kaptak mentesítést, mivel több munkahely a három egyetem közül csak az egyiken tette közzé az állás kiírását. Ök tetszésük szerint kereshetlek megfelelő munkahelyet. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gáspár Margit írónak irodalmi és közéleti munkássága elismeréseiként 75. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyar- országért Érdemrendet adományozta. ÁTFOGÓ INTÉZKEDÉSEK A Tudománypolitikai Bizottság egy évvel ezelőtt átfogó intézkedéseket irányzott elő a jogvédelmi oktatás és szakképzés rendszerének továbbfejlesztésére. Ennek jegyében a Minisztertanács rendeletet hozott az iparjog- védelmi szakképzésről. A szakképzés rendjét és feltételeit az igazságügyi miniszter,' a művelődési miniszter-, vei, az Országos Találmánj’i Hivatal elnökével, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökével és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben fogja szabálj'ozni. Az eddigi alap- és középfokú i parjogvédelmi tanfolyamok mellett felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat is szerveznek. Az új képzésíormá-: val a felsőfokú végzettségű szakemberek széles körének teszik lehetővé sokoldalú iparjogvédelmi ismeretek Megszerzését.
