Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
IvoJ. augusztus 3., wcisarnap ÉSZAK-MAüYAKOKäZAü 3 T Á Lenin Kohászati Művekben hagyománnyá erősödött aiapelv: a nagy múltú üzem dolgozói, vezetői elsőrendű feladatuknak a hazai igények kielégítését tekintik. Ez a tendencia érvényesült ez év első felében is. Erre a jól, az eredményesen végzett munka biztosította a feltételeket. A gyár túlteljesítette a termelési, valamint a kiszállítási tervét, így 7 százalékkal több árut kaptak a hazai kereskedelmi szervek, a feldolgozó üzemek, ahonnan a diósgyőri termékek egy része gépi berendezésként került külföldre. A 210 éves kohászati üzem szinte ősidők óta exportál. A nagy közösség egyéni, gyári és népgazdasági érdekből igen fontos feladatának tekinti a termékek jelentős részének külföldön való értékesítését. Ezt jól jellemzi, hogy az 1369. évi tervhez viszonyítva az idén 67 százalékkal több export termelését írták elő önmaguknak. A világpiacon egyre élesedő konkurrenciaharc, a krónikussá vált értékesítési nehézségek következtében azonban a tervezettől 12 százalékkal kevesebb árut szállíthattak külföldre. Bár a kohászatban elégedetlenek vele, de a jelenlegi világpiaci körülmények között ez is elfogadható eredménynek számít. Az értékesítés „kulisszatitkairól” a METALIMPEX-nél, valamint a NIKEX-nél tudnának bővebbet mondani, hiszen a diósgyőri térmékek e két külkereskedelmi vállalat közvetítésével jutnak el a külföldi megrendelőkhöz. Szaniszló Imre, az LKM kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondja, hogy igen jó, szoros kapcsolatban vannak az említett külkereskedelmi szervezetekkel. Szinte mindennap telefonon, s hetente egyszer személyes találkozás alapján beszélik meg az exporttal kapcsolatos tennivalókat. Ennek is része van abban, hogy ez év első felében az LKM termékeinek több mint 37 százalékát exportálták a szocialista és a tőkés országokba, s a megrendeléseket — ritka kivételtől eltekintve — határidőben, jo minőségben kielégítették. A Lenin Kohászati Művekből ez év első felében 46 országba kerültek különféle termékek. A szocialista országok közül a gyár legnagyobb megrendelője a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország. s kisebb mennyiségű árut szállítottak Romániába is. A fejlett, tőkés országok közül a legtöbb termék az NSZK-ba, Liechtensteinbe, Olasz, és Görögországba, kisebb arányban Svédországba, Norvégiába jut el. Ezen túlmenően a diósgyőriek szállítanak 1 ráfiba, Szíriába, Indiába, Irakba is. A különféle termékek iránti igények nagyon eltérőek. A megrendelés „súlya” elsősorban a gerendasorra nehezedik. A nagy I- és U-tartók iránti hazai és külföldi igény meghaladja a jó öreg hengersor teljesítőképességét. A hengerészek — elsősorban a Rákosi Sándor vezetésével dolgozó szocialista brigád tagjai — rekorderedménnyel munkálkodnak, hogy eleget tegyenek a megrendelők óhajainak. Mind a szocialista, mind a tőkésországok nagy mennyiségű árut kérnek többek között az egyenlőszárú szögáCélból. Ennek termelésében — a Halász Lajos vezetésével munkálkodó Lenin brigáddal az élen — a középhengermű dolgozói, vezetői remekelnek. A külföldi igények kielégítésében jelentős szerepe van a nemesacél-hengerműnek. Az alig .fél évtizedes műben termelik a gyárból kikerülő exportnak közel a felét. Itt elsősorban az 1-tartó.k „futnak”. Sláger a 12l)-as I-tartó, amelyet a középhengersoron gyártanak. Az Ernst Thälmann, a Fazola Henrik, a Komócsin és a Gagarin szocialista brigádok egymással vetélkedve dolgoznak a niű, s egyben az egész gyár hírnevének öregbítésén. Elégedettek lehetnek: az üzem indításakor műszakonként 100 tonna I-tarlót hengereltek, most a 300 tonnát is keveslik, növelni akarják, s nőországba vélniük is kell a műszakok teljesitményet: E hengerművel kapcsolatosan érdemes elmondani, hogy az igények „eltolódtak” a kis méretű kör- és laposacélok leié. Ez csöppet .sem okoz gondot: a tinomsor Kitűnő eredményekkel sokfajta, s egyre több különböző méretű anyagot tud gyártani es gyárt is. Munkahiányra nem panaszkodhatnak a nagykőt ácsoló műben sem. Vasúti kerékabroncs ool például a hazai es a külföldi megrendelők a tei- jesiloképesseglol többet igenyelnek. Az eredetileg tervezett 7 ezerrel szemoen 6 ezer tonna abroncsot exportálnak, s főleg Indiába, Malaysiába, Portugáliába, Délke- let-Azsia több országába. A kovácsolt rúdacélok nagyobb részét a hazai feldolgozó üzemek kérik, de szállítanak belőle a Szovjetunióba, Bulgáriába és Olaszországba is. A diósgyőri kohászok politikai és fontos népgazdasági ügynek tekintik az export tokozásál. Ennek érdekeben igyekeznek még rugalmasabban alkalmazkodni a világpiaci kihatásokhoz, a megrendelők igényeihez. A dolgozók és a vezetők kiemelt feladatnak tekintik a termékek minőségének további javítását, helyenként a termelés meny- nyiségének növeléséL, az adott lehetőségekhez mérten a választék bővítését, a megrendelések gyors teljesítését, s a csomagolás finomítását, korszerűsítését. A jövő biztató. Közismert, hogy november 7-én már csapolni akarnak az új, a kon- verteres acélműben. Az új műnek — az emberi munka megkönnyítése, a hatékonyság növelése mellett — az a nagy előnye, hogy ott jobb minőségű acélt gyárthatnak majd, mint amilyenre a jelenlegi üzem képes, így a legkényesebb minőségi igényeket jobban ki tudják elégíteni. Ezen túlmenően kevesebb acélt kell idegenből beszerezni, s ez idő-, importmegtakarítást tesz lehetővé, gyorsabban. hatékonyabban tudják kielégíteni a megrendelők óhajait. (csorba) Előfutam az őszi kampányra? Csírák a kalászban A számla, amit nézünk, máskor, más években talán vitára adna okot: miért vonnak le ennyit, sokkal tisztább a búza, nem ennyi a nedvességtartalom. Most ninjs vita, most nincs szőrszálha- sogatás, a papír egyet bizonyít: a Nagymiskolci Állami Gazdaságban tegnap is arattak. Tardy István igazgató- helyettes : — Számomra semmivel sem összehasonlítható érzés, kimenni a határba, s látni az embereket, akik ugyan sarat dagasztva, de aratnak. Erezni a jó hangulatot, ahogy a kombájnosok tréfálkoznak, amikor mi tehetetlenségünkben egymást marjuk az irodában. Lehet, túl szépen beszélek. s nem értem meg ezt a fogcsikorgató érzést, ami hajtja a kombájnosokat, sofőröket. a szárító dolgozóit, de azt tudom, hogy ebben a rettenetesen fárasztó időjárás-kiszolgáltatottságban én se tennék másképp. Ebben a rendkívül csapadékos nyárban most már a sok célkitűzés közül egyetlen lehetőség maradt: mindenáron learatni: Nem törődni a terményszárítás költségeivel, hiszen a várakozással csak a veszteségeket növelik. Búzát rogvasztanak lassan a felnyúló nyári gyomok. A kalászban csírásodik a szem. megjelentek a különböző betegségek. Az energiatakarékossági tervek viszont csak szép elképzelések maradtak. — Közel hétszáz hektár aratni való területünk van. És eddig csak 150 hektáron ■hirdeti a tarló a kombájnok munkáját. Az idővel futunk versenyt. Ki győz, a három Claas Dominátorunk vagy az eső? Ahogy az idő halad előre, úgy nő vele arányosan a szemveszteség, a béltartalom romlása. És könnyű kiszámolni; ettől a szárítás olcsóbb. Természetesen a napfényes idő sokat segíthet. Hiszen egy nap alatt 10 százalékkal csökkenhet a búza víztartalma, s ez mázsánként -—3 liter üzemanyag megtakarítását teszi lehetővé. De az időjárásban tovább reménykedni nem szabad. Már csak az őszi munkák érdekében sem. — A java még hátra van. Az. hogy elcsúsztunk a ga- bonabetakarílással. még nem jelenti azt, hogy más növények érése, vagy más munkafolyamatok is később kezdődnének. Sőt. az lenne igazán baj. Nagy az állatállományunk, Közel 820 hektáron termesztünk silókukoricát. Az éléstől függően ez ,azt jelenti, hogy szeptemberben 25 ezer tonna terményt kell levágni, szállítani, silóz- ni. Ennek a feladatnak a nagyságát csak növeli az a tény. hogy ugyanennyi meny- nviségű szerves trágya szórását tervezzük. A felázott talaj, csak a kombájnok motolláit állította le. Amikor lehetett, két erőgép vontatta a trágyaszórókocsit, hogy a munkák torlódását megakadályozzák. Sajnos, erről is le kellett mondani. A 800 hektár terület szervestrágyázása egybe fog esni a silózással, a 4800 tonnányira becsült gyümölcs szüretével, a hasonló meny- nyiségű burgonya betakarításával. Az igazgatóhelyettes: — És nem szabad elfeledkezni a tarlóhántásról, a műtrágyázásról. a magagynyi- tásról. s a vetésről. De ott van még a közel hatszáz hektár szemes kukorica betakarítása is. hiszen a remény még megmaradt, bízunk benne. hogy a kora őszi fagyok nem okoznak károkat A munkák neheze még egyszóval hátra van, a nyári betakarítás — minden nehézsége ellenére — nem jelentett nálunk mást. mint egy tiszteletkört. egy előfutamot az igazi előtt. Még felsorolni is sok a ko; ra ősz feladatait. Olyanok még ki is maradtak, amelyek nagy anyagmozgatást nem igényelnek. A 40 hektái gyümölcsös telenítése elbúji' a szüret megszervezése mellett. hiszen 1300 diák. idénymunkás napra kirótt, ütemezett munkájáról kel! gondoskodni. De a lényegen nem változtat, a legnagyobb munkacsúcsot jelentő őszi munkákat minden eddiginél pontosabban szükséges megszervezni. — ki — Vállalták a kockázatot Világos célok, feladatok A Miskolci MEZŐGÉP Vállalat 2-es számú felsőzsolcai gyáregységében a fizikai létszám 80 százaléka szakmunkás. A szivattyúgyártásnál dolgozó szakemberek többsége párhuzamos szakmákkal is rendelkezik. Képünkön a szivattyúalkatrészek megmunkálása. A termékszerkezet-váltás elég gyakran kerül szóba a gazdálkodás hatékonysága, eredményessége kapcsán. Gondolhatnánk, mi sem egyszerűbb. mint megszüntetjük a gazdaságtalan termékek gyártását, s a jövedelmezőkre térünk át. Ez persze így alapvetően téves elgondolás, hiszen a termékszerkezetváltást egy sor külső-belső bizonytalansági tényező befolyásolja, nem mindig egyértelmű a helyzet. A szakemberek azt tartják, hogy könnyebb megszüntetni egy régi termék előállítását, mint az újét meghonosítani. Ez utóbbi rendkívül sok kockázattal jár, s az iparban egy 20—30 százalékos váltás már nagyon dicséretesnek számit. Nos, hogy milyen kockázatot vállaltak a Miskolci MEZŐGÉP Vállalat 2-es számú, felsőzsolcai gyáregységében s ez milyen sikerrel járt. erről beszélgettünk a gyáregység igazgatójával, Szűcs Istvánnal. —•' Korábban 3—400 féle alkatrészt gyártottunk, hagyományos gépeken, hagyományos módszerekkel. Ez nyilván kihatott a hatékonyságra — mondja Szűcs István. — Ismeretes, hogy 1977-ben a Diósgyőri Gépgyártól átvettük az úgynevezett búvárszivattyúk gyártását. Kezdetben ennek ésszerűségét sokan kétségbe vonták, mondván: nemrég még mezőgazdasággal foglalkoztunk, s mi akarunk most a gépiparban jeleskedni. A legnagyobb gondunk valójában a tárgyi feltételek megteremtése volt. Szakembereinkben ugyanis élt az a jó értelemben vetl'becs- vágy, s 1978. negyedik negyedéveben megkezdtük a gyártást. Minden termékszer- kezet-váltás kockázattal jár, de ez csökken, ha minden tekintetben jó az előkészítés, s a bevezetés, a gyártás bizonyítja, a döntés helyességét. Ez voltaképpen azt jelentette nekünk, hogy 1979- ben már 100 millió forint termelési értékben gyártottunk szivattyúkat, ezáltal 50 (!) százalékos termékszerkezet-váltást valósítottunk meg. Még ebben az évben minden szerződésben vállalt kötelezettségünket teljesítettük a Szerelvény Értékesítő Vállalatnak, s eddig idén is rendben vagyunk. — Gondolom, a becsvágyon túl. a dolgozók megértették, a jövő azt; követeli, hogy tanuljanak, képezzék magukat. Hogy ezt milyen eredményességgel tették, az később megmutatkozott ... — Jelenleg a fizikai létszám 80 százaléka szakmunkás — tájékoztat Szűcs István —, ugyanakkor nagyon sokan rendelkeznek párhuzamos szakmákkal, illetve nem egy volt szakmunkás technikusi oklevelet szerzett, és továbbra is fizikai állományban. technikusként tevékenykedik. Mérnökgárdánk kellő szakértelemmel rendelkezik, jelenleg 20 mérnökünk van. Megoldottuk a nők foglalkoztatását is, illetve sokkal magasabb szinten, ugyanis a nők körében kedvelt szakma lett az elektrolakatosság. Tavaly egy 100 személyes, korszerű öltözőt építettünk női dolgozóink részére. — A piacot tekintve, menynyire volt megalapozott a gyártás, s gondoltak-e arra, hogy később külföldre is gyártanak szivattyúkat? — A környezetszennyezés ma még elég jelentős, kevés olyan forrás, folyó van, amelyből tiszta víz nyerhető — utal a szivattyúk szükségességére Szűcs István —, sorra épülnek kisebb-nagyobb vízművek, ma már a falvakban is szivattyúval akarják felszínre hozni az ivóvizet. Már az átvételkor látszott. indokolatlanul sok búvárszivattyú típus van forgalomban. Teljesítmény tartományuk fedte egymást, ösz- szesen 23 'féle szivattyút gyártottunk. Az országos vízügyi vállalatok szakvéleménye alapján a jövőben szűkíteni kívánjuk ezt a skálát, megközelítően 6—10 típusra, de ezek hatásfokát az igényeknek megfelelően növeljük. Mindez alapvetően energiatakarékossági célokat szolgál. — Ami az exportot,, a tőkés értékesítést illeti — folytatja az igazgató —, kezdetben nem tekinthettünk ilyen messzire. Nos, a napokban írtunk alá egy szerződést, amelynek értelmélSen ebben az esztendőben már gyártunk alkatrészeket külföldi megrendelőknek. Arról van szó ugyanis, hogy megvásároltunk egy nyugatnémet—olasz licence!, ami EMU néven ismert a szakmabeliek köreben. A jövő évben teljes gyártásra tértünk át, 1 millió nyugatnémet márka értékben. Terveink szerint a VI. ötéves terv utolsó evében már 2,5—3 millió márka értékű szivattyút szállítunk külföldre. —Bizonyára ehhez még szükségelteinek fejlesztések. Van anyagi fedezetük? — Mint említettem, szoros kapcsolatban állunk az országos vízügyi vállalatokkal — válaszol Szűcs István —, s ennek köszönhető, hogy 25 millió forintot a fejlesztési alapjukból átadnak, nekünk. Így 1981—83. között megközelítően 60 millió forintos fejlesztést valósíthatunk meg. Rendelkezünk egyébként ön- tészeti háttérrel, utalnék, ezzel kapcsolatosan az elő- gyártmányokra. valamint a fajlagos anyaghányad csökkentésére. — Milyen sors vár a régi HO-szivaí tyúkra? — Továbbra is gyártjuk ezeket, s a szükséges alkatrészeket. A hazai igényeket igyekszünk maradéktalanul kielégíteni, s később az EMU szivattyúkat meghonosítani. — Ezék szerint világosan fogalmazódtak meg a VI. ötéves terv célkitűzései, s ezek elérését szorgalmazó feladatok ... — Dicsekvés és túlzás nélkül mondhatom, hogy időben pörgettük fel gazdálkodásunkat — mondja végezetül az igazgató. — Bebizonyítottuk. hogy érdemes es lehet a legnagyobb kockázatot is vállalni. Ka. I. Szabadalmak az olajpala hasznosítására A magyarországi olajpala hasznosításával kapcsolatos kísérletek eredményeképpen már hét eljárást, illetve terméket fogadott el szabadalomnak az Országos Találmányi Hivatal. Ezek közül három teljes egészében a Magyar Ásványolaj és Föld- gázkisérleti Intézet szakembereinek munkája, további négyet pedig közösen dolgoztak ki az említett kutatóintézet. valamint a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehézvegyipari Kutató Intézet és a Nyugat-dunántúli Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának munkatársai. Ezek a szabadalmak megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy megkezdődjön a hazai gazdag olajpala-készletek feldolgozdSä. A magyar olajpala-előfordulások földtani kutatásai 1972-ben kezdődtek a Központi Földtani Intézet irányításával. Először Gércen és Púián mértek tel készleteket, legújabban pedig a várpalotai medencében. A nazai olajpalák egymástól eltérő tulajdonságúak, s így felhasználhatóságuk is eltérő. A legnagyobb készletek — mennyiségük milliárd tonnákban mérhető — a várpalotai medencében található. A hasznosításra vonatkozó kísérleteket 1975-ben kezdték meg. A széleskörű Tudományos munkát a Magyar Ásványolaj és Földgázkisérleti Intézet irányítja. A kutatás során eddig előállítottak már az olajpalából derítő anyagot. nagy szervesanyag-tar- lalmú koncentrátumot, portland cementet, hő- és hangszigetelő anyagot, és növényi növekedésserkentő anyagot. A tudományos eredményeket már szabadalom védi. és gyakorlati alkalmazásukat megkezdték a szilikátiparban és a mezőgazdaságban.
