Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

ESZÄK-MAGYÄRORSZÄG TO 1980. augusztus 17., vasárnap A szioleius fa A műanyagok széles skálá­ja nemrégen egy új, igen fontos anyaggal lett gazda­gabb: a szintetikus fával. Ez az uj műanyag, amelyet, elö- .ször japán kutatóknak sike­rült előálíítaniuk, a megté­vesztésig hasonlít a természe­tes fához, még évgyűrűi is vannak és a felülete sejtsze­rű. Rendkívül sok felhasz­nálási lehetősége van. A mes­terséges fát két módszerrel készítik: fröccsöntéssel és extrudálással. Az előbbi mó­don kész tárgyakat állítanak elő úgy, hogy a fröccsöntő gép a habosított műgyantát folyékony állapotban sajtolja a rákapcsolt fémformába. A fröccsöntésnek nagy előnye, hogy egy-egy formával nagy mennyiségű árucikket vagy alkatrészt lehet előállítani, amelyeket már nem kell megmunkálni, legfeljebb né­mi felületi kikészítésre — lakkozásra — szorulnak. Extrudálással a természetes fából készült árut tökéletesen utánzó deszkákat sajtolnak. Ezek a deszkák éppen úgy megmunkálhatok, mint a ter­mészetes fából készültek, így nagyon alkalmasak asztalos­áruk, vagy akár parketta ké­szítésére is. Az igazsághoz tartozik, hogy a szintetikus fának ma még néhány rossz tulajdon­sága is van. Mindenekelőtt az, hogy tűzveszélyes, és ha meggyullad, nagy mennyisé­gű füstöt és mérges gázokat fejleszt. Miután műgyantából készül, az extrudált deszká­nál is mutatkozik a műanya­gok jellegzetes hibája: minél vastagabb a deszka, annál ridegebb és keményebb. Mind­ezekre tekintettel az extru­dált deszka egyelőre nem al- •kalmas házépítésre. Elkészült a magyar folyami hadihajózás krónikája. Cson­karéti Károly hiteles levél­tári források alapján részle­tesen áttekintette, hogy az egyes korszakokban a dunai hadihajósok, milyen haditech­nikai felszereltséggel és ho­gyan vitézkedtek. Kiderült: legnagyobb folya­munk, a Duna már a római­ak idejében „berukkolt”: sor­jában több császár alatt tel­jesített katonai szolgálatot. Hátán az első hadiflottát Claudius állította fel, de Marcus Aurelius is vívott raj­ta vízi .csatát. Hosszú ideig azonban csak békés, kereske­delmi-gazdasági célokra vet­ték igénybe. Hadászati jelen­tőségét Árpád-házi királyaink később ismerték fel; ettől kezdve a Duna rendre kapta a legkülönfélébb katonai megbízatásokat: csupán a bi­zánciak ellen három ízben se­gítette hadra kelt seregeinket. A hajók technikai színvo­nala ekkor még nagyon kez­detleges volt: vitorla helyett csak evezőket használtak. A hajó hossza általában 18—20, szélessége 2,5—3 méter volt. A vízi ütközetek — tűzfegy­verek hiányában — jóformán semmiben sem különböztek a szárazföldiektől. Hajóinkon az első tűzfegyverek — ágyúk és mozsarak — az 1428. évi aldunai hadjárat alkalmával jelentek meg. Ez korszakal- kotóan megváltoztatta a vízi csaták megvívásának a mód­ját. A galamb óci ütközetet Rozgonyiné már hadigályák­ról irányította. Ezek nagyobb méretű hajók voltak, evezős dereglyékkel és ladikokkal körülvéve, korrhányevezővel felszerelve. Egy-egy gályán négy százforitos (bécsi font «= kb. 0,56 'kg) löveg, „bom- barda” képviselte a vízi tü­zérséget, lövegenként három „pattantyússal”. Egy gályára 300 lövészt hajóztak be: kö­zülük kétszázan „kézi”, a töb­biek „szakállas” ágyúval vol­tak felszerelve. — Mondja, maga tulajdonképpen szo­rosabb üzleti kapcsolatban áll a férjem­mel? — Sajnos, nem ... — Akkor azonnal vegye le a kezét a térdemről 1 ★ A kis Silvia hazamegy a vasárnapi mi­séről. Apja megkérdi: — Nos, kislányom, mit mondott a tisz­telendő bácsi? — Azt mondta, a szülőknek nem kell sokat kérdezősködniük a gyermekeiktől, hanem inkább maguk menjenek el a templomba 1 ★ ügy férfi lóhalálában végigrohan a fo­lyó partján, és megkérdi az egyik hor­gásztól : — Mondja, nem látta a feleségemet? A haja szőke, és hosszú, zöld ruha volt rajta . .. ? — De igen. — feleli a horgász —. kö­rülbelül tíz perccel ezelőtt láttam. ' — Hála istennek! — sóhajtott fel meg­könnyebbülten a férfi. — Akkor nem juthatott messzire. — Biztosan nem — hangzik a válasz —, itt ugyanis gyenge a viz sodra! — Manfred — fenyegetőzik a feleség —, ha továbbra is folyton megnézel az ut­cán minden asszonyt, akkor valóban más asszony után nézhetsz! Egy angol légitársaság elnöke megkérte egyik pilótáját, hozzon neki Afrikából egy igazi afrikai papagájt. A pilóta teljesí­tette a kérést, és következő útjáról egy pompás papagájt hozott. — Minden nagyszerű volna — panasz­kodott barátjának az elnök —. csakhogy az az átkozott madár naphosszal ezt har­sogja- ..Haladéktalanul emelni kell a pi­lóták fizetését!” * A kis skót lurkó egy schillinget kér az apjától, hogy elmenjen az állatkertbe és megnézze az óriáskígyót. — Inkább végy a kezedbe egy nagyí­tót, tiacskúm — oktatja az apja —. menj ki a kertbe, és nézegess egy kukacot. * — Ugyan miért panaszkodik foi.yion. hoey a lakása nedves? — ráncolja rosz- szallóan a homlokát a háztulajdonos. — Be tudja bizonyítani? — Hát persze — feleli sóhajtva a bér­lő. — Tegnap csukát találtam a palkány- lyulcban! * A rendezőnek barátai gratulálnak a film egyik különösen sikeres, jeleneié­hez, aifiely a földesúrral szembeforduló parasztok lázadását ábrázolja. — Ö. ennek az epizódnak a felvétele gyerekjáték volt — magyarázza a híres rendező. — Azon a napon egyszerűen kö­zöltem, hogy a statiszták gázsiját a felé­re csökkentem! + A stockholmi autós bekopog egy város­széli házikó ajtaján és sajnálkozva köz­li az ajtót kinyitó Idős hölggyel: — Roppantul sajnálom, asszonyom, de az , imént, ahogy megfordultam, elgázol­tam a macskáját... Természetesen haj­landó vagyok kárpótolni önt... — Rendben van — mondja az öreg­asszony —. akkor kuporodjon oda a kály­ha mellé és doromboljon szépen! Az olajkitermelés a tenge­reken. pontosabban a száraz­földek talapzatain — selfjein •— napjainkra „felnőttkorba" jutott. Rövidesen már közel félszáz országnak lesz lehető­sége a tengeri olajbányászat­ra. A selíek megfúrásának technikája* egyre tökéletese­dik, a világszerte tapasztal­ható olajszűke mind meré­szebb megoldásokra serkenti a konstruktőröket. Az Északi-tenger olajkin­csének kiaknázásában oly­annyira érdekelt angol szak­emberek ma már olyan fúró­tornyokat is használnak, ame­lyek a száz méternél mélyebb vízrétegekben is biztonsággal állnak és megbirkóznak a legmostohább időjárási viszo­nyokkal. Ez utóbbi azt je­lenti, hogy akár a 30 méter magas hullámok verését is bírja a torony, s a nem rit­kán _ óránkénti 200—220 kilo­méteres sebességgel száguldó szél ostromának is ellenáll. A több mint 200 méter ma­gas szerkezet nem felnagyí­tott mása a sekélyebb vize­ken dolgozó társainak, nem­csak méreteiben, hanem ará­nyaiban is különbözik tőlük. A 40—60 ezer tonnás acél- szerkezetet a parton szerelik össze és az egyik oldallapjá­ra erősített úszótestekkel (lég­tartályok kai) a víz színén tartva vontatják beépítésé­nek a helyére. Olt a légtartá­lyokat megfelelő program szerint vízzel töltik fel: elő­ször a torony talpa sü'lyed a tengerbe, majd a hatalmas test beáll függőleges helyze­tébe. s lassan a fenékre eresz­kedik. A tengeri fúróállvá­nyok legújabb nemzedéke már vasbetonból készül, mely olcsóbb és korrózióállóbb a betonnál. Ezek az állványok is úsztatássa] kerülnek felál­lítási helyükre, s olt nincs szükség semmiféle rögzítő, le­horgonyzó szerkezeire, nagy tömegük révén anélkül is szi­lárdan állnak a tengerfené­ken. Képünkön: A világ egyilc legkorszerűbb tengeri fúró­tornya. az angol gyártmányúi Graythorpe—1 típusú acél­kolosszus. 5 A Duna „katonáskodása Mátyás korában tűntek fel a Nassauban ácsolt, fekete, tölgyfából vagy lucfenyőből épített, hegyes orrú hajók. Fő hajtóerejük az oldalanként el­helyezett egy-egy evezősor volt. Az evezősök ezen már egymás mögötti pádon he­lyezkedtek el: a hajó orrában ágyú állt. Személyzetük egy parancsnokból, három tize­desből, egy „vajdagyereké”- bő] (hajósinasból) és 25 eve­zősből állt. A 16—18 méteres alkotmány orrára farkasfejet faragtak, amely nemcsak ékesség, hanem döfőfegyver is volt. A naszádokon " többnyire élénkpiros lobogó lengett. A piros-fehér-zöld szín együtte­sen először 1557-ben tűnt fel a dunai hajókon. A hajók mai formája a ha­jócsavar feltalálása után, a múlt században alakult ki. Az első . dunai gőzöst a pécsi Bernhard Antal tervezte 1816- ban. Kezdetben csak á pol­gári forgalomban hasznosí­tották, később — Kossuth ja­vaslatára — fegyverzettel lát­ták el. A géperejű hadihajók dunai hasznosítása is a kor­mányzó gondolata volt. 1871-ben az újpesti hajó­gyár sólyateréről két moni­tor-típusú páncélos hadihajót bocsátottak vízre, amely a későbbi dunai flottilla alap­jait vetette meg. Hajtóerejü­ket már 320 lóerős dugattyús gőzgép szolgáltatta. Jellegze­tességük volt az erős védő­páncél és a nagy lövegkali- ber. A millennium éveiben ér­kezett hozzánk Linzből az első őrnaszád. Fegyverzete csupán egy géppuska volt, egyetlen csavarját 200 lóerős AranyporraJ bekent törzsfőnök <1-1«! StHfilrgp* is iiíS M fi <•! U isi-/. 5f r i1 gép hajtotta. A Duna-flottil- la „B” őrnaszádja arról lett nevezetes, hogy rajta alkal­maztak első ízben benzinmo­tort. Dunai flottillánk ma is él, őrzi vizeinket, s korszerű. jól felfegyverzett folyami harci egységein néphadsere­günk jól képzett hajóskato­nái teljesítenek szolgálatot. O. B. A prekolumbián társa­dalmak nagy becsben tar­tották az aranyat: keres­kedelmüket, de vallási gya­korlatukat sem képzelhet­jük el a változatos techni­kájú és rendkívül forma­gazdag aranytárgyak nél­kül. Amerika felfedezését kö­vetően csakhamar szárnyra kelt a hír mesés kincsek­ről: a kapzsi spanyol hó­dítóknak nem volt elég amit az azték vagy inka udvarban elraboltak, az aranyláz újabb és újabb történeteket teremtett el­rejtett kincsekről. Vala­mennyi történet közül ki­emelkedik az Eldorádóval kapcsolatos legenda, mert valóságos alapja volt. El­dorado fogalma mindmáig él. Az Eldorado, pontosab­ban El Dorado (azaz Ara­nyozott Ember) kifejezés egy rítushoz tartozik, ame­lyet a kolumbiai muisca (ejtsd: muiszka) törzs gya­korolt. Ez a törzs rendsze­res időközökben áldozatot mutatott be a Guatavita ta­von. Ilyenkor az aranypor- ral bekent törzsfőnök, ud­vari kíséretével tutajra szállt, majd a tó közepén vízbe ugrott, lemosta ma­gáról az arany port, és a vízbe hajította az arany­tárgyakat és smaragdokat. A törzsfőnök parton ma­radt további kísérői ugyan­csak vízbe dobták arany- és smaragdékszereiket és rituális agyagedényeiket. Kolumbiai aranykincsekből nyílt kiállítás' a Néprajzi Múzeumban. Képeink a ki­állításon készültek. kotásai, valamint a finom­mívű aranyiművesség re­mekei. A fiatal anya ágyba viszi kisgyermekét: — Aludj jól. Sabinchen. Ha éjszaka szükséged lesz valamire, csak hívj en­gem. Apuka akkor azonnal bejön hoz­zád ! ★ A kis Kar] bemegy a mészároshoz. — Kérek egy márkáért kutyaeledell. De ne legyen olyan zsíros, mint a múlt hé­ten — mert azt nem szereti az apukám! ★ — Mondd, miért nevezed Hugót mindig háborús bajtársadnak? Hiszen ti sokkal íiatalabbak vagytok, semhogy a háború­ban lehettetek volna! — Ez igaz, de egy napon házasodtunk! — hangzik a válasz. A kis Tommy lvalubkc bemegy a pa- pírüzletbe. — Mire van szükséged Tommy? — kér­di az eladó. — Egy levél borítékol kérek, csak jól bélelt legyen. Mert, hogy Alaszkába kül­döm a levelet! ★ A gyáros estélyt ad házában. Amikor felszolgálják a pezsgőt, a vonzó külsejű háziasszony odafordul szomszédjához: A mai Kolumbia terüle­tén — Amerika felfedezése előtt — nyelvileg és kultu­rálisait sok tekintetben ro­konítható, de nemegyszer el­térő indián törzsek éltek. A kulturális fejlődés szem­pontjából jelentős szintet értek el az Andok lakói: komplex gazdálkodás, ré­tegezett társadalom, bonyo­lult világkép jellemezte őket. Virágzó kultúrájukról a hódítás korabeli króni­kások mellett elsősorban a régészet felitárásai nyomán tájékozódhatunk. Hagyaté­kuk közé tartoznak a me- galitikus építmények, a ro­busztus kőszobrok, a kerá­mia- és textilművészet al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom