Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

T9&D. crugusrtus 17., vcisárnerp ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 telep új gondjai Állunk a dombtetőn, s nézzük a hajlatban elnyúj­tózkodó település egyforma, üvött-kopott, földbe süppedt barakklakásait. Mellettem be­szélgetőtársam, Stecz Sándor támaszkodik a malteros la­pátra, náta mögött kertes, családi .házak. Az 511 .éves, helybeli születésű, nyugdí­jas bányász csendesen meg­jegyzi : — bontanak. Lebontják az egész bányatelepet. Százéves múltja van a Mák-patak völgyében a szén- banvászkodásnak. Az első aknát 1881-ben Rudolf néven nyitották. Kartner Ede, majd gróf Andrássy Manó volt a vállalkozó. A távolabbi vi­dékekről, nemritkán kül­földről hozott bányászok le- telepilésére építették a tele­pet a kilencszázas évek első évtizedének végén, s a bánya ulán nevezték el. Ma már a negyedik bányában termel­nek, s az őslakók unokái dolgoznak a mélyben. — Volt itt elet régebben — szakad ki a sóhaj Stecz Sándorból, akinek apja .len­gyei földről származott ide, az anyja Besztercebányán látta meg a napvilágot. — A térmester vigyázott a rend­re. Az udvarokat naponta fellocsolták, kisöpörték. A házak közé virágot ültettek. Az utcákat is rendben tar­tották. Most sajnos, egy sze­métdomb az egész — legyint, s hátat fordít a telepnek. Ideföntről rálátni a tér­ségre, , ami a hat családot magába foglaló sávházak le­bontásával keletkezett. Akár­csak óriási seb a település testén — jut eszembe a ha­sonlat. A tégla-, a cserép- a vakolattörmelék szanaszét hever, rontja az amúgy sem éppen festői környezetet. A megüresedett épületeket a bányászok az építő- és fa­anyagért szétverték, elhord­ták, a terület letisztítására viszont már nem fordítottak különösebb gondot. Idők múltával majd eltakarja, be­növi az egyre magasabban burjánzó gaz... — Rudolftelepen 176 régi, egészségtelen kolónialakást kell szanálni — „lapozom” vissza emlékezetemben Máté Bálintnak, a Mákvölgyi Bá­nyaüzem lakás- és jogügyi előadójának szavait. •— Ed­dig 68 család költözött Al- berttelepre, komfortos lakás­ba, s az idén további -48-an jutnak új otthonhoz. A fenn­maradó 60 családnak is igyekszünk minél előbb la­kást biztosítani. A fiatalabbak örülnek a kedvező változásnak, az idő­sebbek viszont nehezen ba­rátkoznak meg az újjal. Vannak, akik kétszer-há- romszor is lakást cserélnek, csak ne kelljen elköltözniük. Mások rendszeresen vissza­térnek, a napot az egykori szomszédnál töltik, s csak éjszakára mennek haza. Óvatosan, a szeméthalmo­kat kerülgetve lépkedünk a szűk utcácskán felleié. A melegben a nyitott szenny­vízcsatorna, a házak végé­hez ragasztott vécék és disz­nóólak, a rothadó zöldség­maradványok elviselhetetlen bűzt árasztanak. Az egyik megroggyant ház lépcsőién ezerláncú, szemüveges néni­ké tipeg lefelé, majd meg­áll a deszkakapuban, úgy fi­gyel bennünket. Ráköszö­nünk. kérdezem, mikor köl­tözködnek. — A bányásznapra kell le- hurcolkodnunk Alberttelepre — feleli a 76 éves Nagy Fe- rencné. Nagy Ferencnél „Harminchat­ban jöttünk ide, hét gyereket neveltem itt fel.” — Idegenek vannak ott — közli elutasító hangon a né­ni. — Harminchatban jöttünk ide, hét gyereket neveltem itt fel. Ide szoktam, itt él­tem le a fiatalságomat, ide kötnek az emlékeim. — De csak jobb lesz a ké­nyelemben — győzködöm to­vább a nénikét. — Itt tíz forint lakbért, fi­zettem. Amott talán kétszá­zat is elkérnek majd. A nyug­díj meg csak 1800 forint — mondja ki a félelmét. Nagy csődület támad kö­rülöttünk, amint kitudódik, mi járatban vagyunk. Jönnek az emberek, s szinte árad belőlük a panasz. Az fáj ne­kik, hogy ezúttal sem kér­dezték meg őket a döntés meghozatalakor. Es ahogyan ez már lenni szokott, felidé­ződnek a légi vélt és valós sérelmek. Elég egyetlen el­ejtett szó, s máris felkorbá- csolódnak az indulatok. — Amikor elköltözött a bányaüzem Alberttelepre, úgy mentek el a vezetők, hogy vissza se néztek. Ma­gunkra maradtunk. Azóta itt megállt az idő — adja nagy hangon tudtunkra egy férfi, nyakún kiaagadnak az erek az erőlködéstől. — Strandmedencét építet­tünk magunknak, a környé­ken nem volt párja. Most üres, a vízmüvek állítólag nem ad bele vizel, a bánya­víz pedig szennyezett.. Volt tekepályánk, munkáskóru- sunk. futballcsapatunk, most nincs itt semmi — folytatja hasonló hangnemben egy másik férfi. — A ruházati boltot be­zárták. ha kell egy gombo­lyag cérna, utazhatunk Szu- hakállóra — kiáltja ki bá­natát egy asszony, a pilla­natnyi csöndben. — Az általános iskolát is be akarták zárni. Lett. erre olyan felzúdulás, hogy ma­radt minden a régiben. — Fejlesztik a bányát, ez lesz az üzem legkorszerűbb aknája — gondolkodik han­gosan egy bányász, aztán emel a hangján: — Mi meg bejárók leszünk Alberttelep- röl1 Miért nem itt építkez­nek ? A Múcsonyi nagyközségi Tanács titkára, Kiss Ferenc ismeri a rudolftelepiek szívé- bánatát, holott a telep Izsó- íalvához tartozik. — Alberttelepen voltak adottak a feltételek az épít­kezéshez. A terület, a köz­mű vesítettség, az építőipari létszám mind együtt volt. Az elmúlt években 120 lakást adtunk át, s még 72 felépí­tésére kerül sor. De már elő­készítettük a területet újabb 120 lakás kivitelezéséhez. Öröm, hogy szanálják a kolónialakásokat Rudolfteie- pen, a gondok azonban ez­után is megmaradnak. Nyolc­száz embernek a jövőben is ott kell élnie, s róluk úgy­szólván nem gondoskodik senki. Viselik tovább a ma­gukra hagyatottság terheit, vagy másutt keresik majd a boldogulásukat ? Vegetál még valameddig a település, s az­tán olyan sorsra jut, mint Gyűrűfű? Némi reménysugár azért felcsillant. A terveket is el­készítették már az OTP-la- kásokhoz. Aztán az emberek egymás után álltak el a tár­sulástól. Hírlik, nem tudtak megegyezni, hogy kinek, ki legyen a szomszédja ... Kolaj László Fotó: 1 -iU'/.o József Amióta elköltözött a bányaüzem, itt megállt az idd. Szépülő települések A városok, községek csino­sítására, az utcáit, terek ren­dezésére megyénkben már évek óta minden helyi ta­nács nagy gondot fordít. Fő­ként ezeknél a feladatoknál számítanak a munkahelyi kollektívák, a települések la­kóinak társadalmi segítségé­re. A városok közül Kazinc­barcikán. Lenin városban, Sá­rospatakon tesznek sokat a szépítésért, a települések tisz­taságáért, de Ozdon. az új városrészekben is mind több a virág, a parkterület. Az ózdi járás községeiben már korábban mindenütt meg­építettek egy-egy parkot, több helyütt játszóteret is. Ugyancsak parkok épülnek, szintén társadalmi munkában, most az edelénvi járás köz­ségeiben. Az idei feladatok között szerepel az is, hogy megyénknek csaknem min­den településén ültettek, vagy ültetnek fakat, díszcserjéket, több helyütt pedig eltüntetik, felszámolják az úgynevezett illegális szemétlerakó helye­ket is, egyben megfelelő he­lyet jelölve ki a hulladék­nak. Az üzemudvarok szé­pítése is a feladatok közé tartozik. A szovjet légiílotta napja Augusztus 17-én ünnepük a Szovjetunióban a légiílotta napját. A szovjet repülés keletkezése és fejlődése szo­rosan össze! ügg az ország történelmével. A szovjet re­pülők már a második világ­háborút megelőző években hazai építésű gépeken több kiemelkedő repülést végeztek, többek között eljutottak le­szállás nélkül az Északi-sar­kon keresztül az USA-ba. A repülő-világrekordok több mint egyharmadát szovjet repülők állították tel. A Nagy Honvédő Háború éveiben a légierők a többi fegyvernemmel együtt hozzá­járultak a fasizmus felett aratott történelmi győzelem kivívásához. Napjainkban a szovjet légierőt korszerű, hangnál gyorsabb gépek jel­lemzik. A Varsói Szerződés tagországainak repülőivel együtt megbízhatóan őrzik a szovjet emberek, az egész szocialista közösség békés életét. A szovjet légierő a nép ereje és büszkesége. Nevelt­jei elsőként jutottak el az űr­be, megnyitva az utat a koz­mikus térség legyőzőinek nagyszerű sorát. A szovjet repülők mindig készek a szo­cialista haza nevében végre­hajtott hőstettekre. Korszerű katonai repülőgép Tanulók a szélvédő mügéit Az MHSZ autósiskolájában AZ ORSZÁG egyik legkor­szerűbb oktatóbázisát mond­hatja magáénak az MHSZ Borsod megyei Gépjármuve- zetö-képző Iskolája. Miskol­con, a Sajószigeti utcában két éve adtak át az új te­lephelyet, s jól felszereltek a megye tíz településén levő kirendeltségek is. A javító- műhely tágas, és minden olyan gép, műszer megtalál­ható itt, amely a gépkocsik biztonságos üzemeltetéséhez szükséges. Szemléletesek a hibaelhárítási oktatótermek: működő motorok a karosz- széria nélküli gépkocsivázak­ban. szerkezeti részek a tár­lókban. A tantermek pad­jain feleltető gép, a katedra vezérlóasztala sok mindenre képes. Az amatőrök — saj­nos — nem ismerik a Sajó­szigeti utcai épület belsejet, ők még a Rákóczi utcában tanulják az elméleti ismere­teket. — Rosszak az útviszonyok, ritkán járnak ide a városi buszok is. Amint elkészül az út, tárgyalunk az MKV-val, hogy sűrítse járatait. Ha mindez megvalósul, a tan­folyamok amatőr hallgatói is itt tanulhatnak — mondja Saliay Károly, az iskola ve­zetője. AZ MHSZ gépjárművezető- iskolájában az idén körülbe­lül 4500 amatőrt, 250—300 hivatásos gépjárművezetőt képeznek ki. továbbá azokat a sorköteles fiatalokat, akik 'alkalmasnak bizonyultak a katonai szolgálatra, engedélyt kaptak az illetékes kiegészí­tő parancsnokságtól és a gépjárművezetést hivatásuk­nak szeretnék. .— Ma is igen nagy az ér­deklődés, bár a tavalyihoz képest, kevesebben jelentkez­tek a tanfolyamokra. Ennek egyik oka az. hogy június 19- től emelkedtek a térítési költségek. Másrészt pedig vannak időszakok, amikor úgymond, telítődik a piac. Ma már vannak családok, ahol három családtagnak is van jogosítványa ... — Melvik korosztályból je- ltntkeznek legfőbben a tan­folyamokra? — Minden korosztály meg­található még, de a fiatalok vannak túlsúlyban az amatő­rök tanfolyamain, Ez .szá­munkra és mindenki számára jó hiszen köztudott, hogv az autóvezetést minél fiatalabb korban kell megtanulni. Az 55 éven felülieknek pályaal- kalmassági vizsgálaton kell reszt venniük. — Ennek ellenére, magas a sikertelen vizsgák sza­ma ... — Ma milyen az arany? — Negyvenöt százalék, saj­nos öt százalékkal rosszabb, mint az országos atlag. — Vajon mi az oka? — Nagyon sok hallgató nem látogatja az elméleti foglalkozásokat, s ez bizony kihat az elméleti és gyakor­lati vizsgákra is. — Legtöbben a gyakorlati vizsgákon „buknak”. — Legtöbbször eppen a KREÁL-is ineretek hianya mi­att. Másreszt Miskolcon ma­napság nagyon nehéz közle­kedni. A tapasztalt gépko­csivezetőket is probara te­szi, a vizsgáztatók dolgát pe­dig még a vizsgadrukk is nehezíti. Mindez természete­sen nem enyhítő körülmény, hiszen a körülmények a jo­gosítvány megszerzése után sem változnak. Sajnos, sok a képzetlen, a legelemibb tu­dással sem rendelkező ama­tőr hallgató. Vannak, akik­nek gondot okoz az olva­sás ... — Nem gondolja, hogy cél­szerű lenne általánosítani a pályaalkalmassági vizsgála­tokat? — VÉLEMÉNYEM SZE­RINT igen hasznos volna, hiszen némelyik magán-gép­kocsivezető többet vezet, mint a hivatásosok. Ismerek olyan zöldségkereskedőt, aki na­ponta megy Pestre, vagy még távolabbra áruért. A mai közlekedés próbára tesz mindenkit, jobban meg kel­lene néznünk, ki kaphat jo­gosítványt az autóvezetésre. — Sokan keveslik a 29 gya­korlati órát is. — Egy átlagképességű em­bernek 40 óra lenne az ide­ális. Hallgatóink közül jó né­hányat! kérnek pótórákat, bár azóta kevesebben, ami­óta 90 forintra emelkedett az órák térítési díja — mond­ja az iskolavezető. A tanfolyamok sikeréhez természetesen igen sok kö­zük van a szakoktatóknak, nem mindegy, hogv milyen képességű az elméleti és gya­korlati oktató. — Hetvenhat főfoglalkozá­sú és 160 behívott oktatóval dolgozunk. .Miskolcon, Lenin­városban és Mezőkövesden kevesen vannak. A szakokta­tók munkája igen nehéz, fi- zetséük nem mindenkor all arányban feladatukkal, emi­att magas a fluktuáció: Ok­tatóink többsége jól képzett és tehetséges, Évente 6—8 oktatunk elvégzi a Nehézipa­ri Műszaki Egyetem kétéves műszaki-szakoktatói tanfo­lyamát, ők felsőfokú képe­sítést kapnak es jó szakem­berek. Az oktatók bérezésé­nél ma is, a .jövőben pedig még inkább figyelembe vesz- szük a vizsgaeredményeket. Hiszen természetes, hogy áz az oktató érti igazán a dol­gát, akinek a hallgatói, vagy gyakorlati vizsgázói közül á legtöbben vizsgáznak sikere­sen. • Az MHSZ Borsod megyei Gépjármű vezető-képző Isko­lája — mint mondják 1— ti­zenöt év múlva is korszerű lesz. Kényelmes, sohasem túlzsúfolt, a miskolci telepen belüli gyakorlópálya is. Sokszor hallani annak a vizuális gyakorlati oktatásnak az előnyéről, amelynek során a tanulóvezető imitált forgal­mi helyzetekben vesz részt egy álló gépkocsiban, s a szélvédőre vetített képek közlekedési helyzeteit kell megoldania. — Csehszlovákiában az el­ső' négy órát imitált gépko­csiban tölti a lanulóvezeiö. Nálunk egyelőre nincs szó ennek az oktatási formának a bevezetéséről. — De nálunk is vannak már olyan különleges gya­korlópályák, ahol a téli út­viszonyokat, a lejtős utakat is produkálni tudják. — KÉT HELYEN van ilyen pálya az országban, jók a tapasztalataink. Van egy sza­bad területünk, ahol esetleg mi is építünk ilyet, bár a költségei túlságosan nagyok. Véleményem szerint •— mond­ja Sallav Károly — a köz­lekedés biztonsága érdekében végzett beruházásoktól nem szabad sajnálni az anvagi befektetést. Nem panaszkod­hatunk. az A’üóközlekoHóiű Tanintézet és mi is sok se­gítséget kanunk, különösen azóta, amióta ilyen nagy az érdeklődés. Gépkocsiparki»ink állapota jó. minden feltéte- .liink megvan ahhoz, hogy nyugodt körülmények között, színvonalasan dolgozhassunk. Lévay Györgyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom