Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

.■> ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 J. 1980, juiiu5 2., szerdo Becsületes folytatás A X. veszprémi tévétalálkoző után-3~" v'/í. Lenkey Zoltán rajza A legnagyobb tudományos könyvkiadó 0 laka találtai! Hat napon át folyt a X. veszprémi tévétalálkozó. Hu­szonhárom versenyfilm vetél­kedett egymással a díjakért es szolgált részben alapul a találkozó két tanácskozásá­hoz. De alapul szolgáltak a kihelyezett bemutatókon lá­tott új müvek is, amelyek ekkor találkoztak először a \ /ünséggel, s nem utolsó­sorban mindazok a televíziós vikotasok, amelyek az elmúlt évben képernyőre kerültek. Két tanácskozás szerepelt a találkozó programjában, az egyik témáját így jelölte a műsor: a szórakoztatás fő formái a televízióban, s en­nek előadója Zappe László kritikus volt, a másiknak a témája pedig a hetvenes év­tized iclolso évei lévéjalékai- iiák és< tévéfilmjeinek mérle­gelése. E második ankéton Agárdi Peter irodalomtörté­nész, kritikus tartott beveze­tőt. Ne&léz különválasztani a kettőt. Az első tanácskozáson, amely ‘ viszonylag rövid, ám szinte szélsőséges felfogások ütközésétől, is terhes voit, ügy tűnt, mintha a szórakoztatás kizárókag egy erre alkalma­zott, vagy szervezett televí­ziós i csoport — « szórakoz­tató főosztály — feladata len­ne. Legalábbis igen sokan ezt aa álláspontot képvisel­ték, szemben azokkal, akik szerint a nagyközönség mit sem. törődik azzal, vajon a televtiaó melyik főosztályá­nak keretében született az adott mű. csak figyeli a kép- erntyőt, s ha a műsor igenyel­tei találkozik,, szórakozik. Elleneseiben bosszankodik rajta, a legkevésbé sem ku­tatva az alkotó státusz sze­rinti hovatartozását. Igen, eklatáns példával szolgált erre az egyik ősbemutató: a Látástól — fakulásig című lírai groteszket — írta Sipos Tamás, rendezte Szönyi G. Sándor — bizton tekinthetjük a veszprémi hét Icgszórakoz- taióbb produkciójának (július közepén a közönség is lát­hatja majd), s ezt a művet a drámai főosztályon készí­tették. Remekül szórakozta­tott. Ugyanakkor láttunk a szórakoztató főosztály pro­dukciójában olyan müvet, amelynél bizony erősem meg­kérdőjelezhető, hogy ezt kell-e tekintenünk televíziós szóra­koztatásnak. Már az első tanácskozáson is szóba került, hogy igen kevés a vígjáték a hazai kép­ernyőn, nincs a szórakozta­tásnak megfelelő háttere, szórakoztató műsoraink igen nagy hányadát kizárólag a könnyűzene területéről alkal­mazzák képernyőre. Zappe László előadásában kiemelte, hogy a szórakoztatás televí­ziós feladatai kettősek: rész­ben kikapcsolódó szórakozta­tást kell, hogy nyújtsanak, másrészt a maguk sajátos eszközeivel tudatformáló munkát, ideológiai segítést kell, hogy végezzenek. Itt kapcsolódik ehhez egy má­sik gondolatkör, nevezetesen, hogy a szórakoztatás kinél- kinél mit jelent, másrészt pedig, hogy a szórakoztatás stílus kérdése is. és komoly kérdésekről oidottan szólni szintén szórakoztatást jelent­het. Erre kitűnő példa Vitray Tamás néhány műsora, pél­dául a Siker, a Csak ülök és mesélek, feltétlenül tartha­tatlan az az álláspont, amely a szórakoztatás fogalma alól a magvasabb gondolatukat ki akarná rekeszteni. Ügy tűnik, az első tanácskozás, tehát a szórakoztató feladatok meg- lútatása, már sokszor körül­járt gondolatokat elemzett is­mét. Legfőbb tanulsága az volt, hogy es a feladat a te­levíziónál változatlanul egyik legneuralgikusabb pont és most sem történt érdemben semmi előrelépés. Ennek az ar.ketnak az eredményeitől függetlenül bizalommal te­kintünk a szórakoztató fő­osztály több eves programja •tó. A másik tanácskozás rop­pant alapos felméréssel szol­gált a drámai főosztály utol­só 3—4 évenek munkáiról. Maga az előadó bevallottan irodalomcentrikus megközelí­téssel vizsgálta a termést, s vont le olyan következteté­seket. hogy erősödik a mai magyar irodalom jelenléte, a fiatal írok is több miiben szerepelnek, jelen van a klasszikus magyar irodalom is. Erénynek említette, ha eleven, kidolgozott drámai anyagra épül a tévéalkotás, s egészeben úgy tűnt, mintha a tévé legfőbb drámai fel­adata az adaptáció, regények, elbeszélések, vagy színpadi művek átültetése ■ lenne. Itt is szóba került a vígjátékok hianya. s mint jellemző ten­denciák a hetköznapisag él­ményé. a társadalmi érzé­kenység a korábban periféri­kusnak tartott problémák iránt, a múltábrázolás és a közéleti konfliktus-ábrázolás kerültek előtérbe. De az is hangsúlyt kapott, hogy a 70- es években a mai magyar irodalom és a mai magyar ■valóság kapcsolata fellazult, s ez a televízióban is érez­hető. Élénk volt a drámai vita is, itt is szembekerüllek egymással szögesen ellentétes felfogások, s mint a szórakoz­tató témaköröknél, itt is első­sorban a diagnoszta szerepét töltötte be a tanácskozás, amely igen alapos, sok felmé­résre támaszkodó bevezető után vázolta fel azt a hely­zetképet, amely már a 70-es évek közepén is fennállt, és amely úgy tűnik, tartósnak bizonyul. Különösebb tanulsággal nem. szolgált hát egyik ta­nácskozás sem, legalábbis új' tanulsággal nem. A két an­két azonban csak egy része volt a tévétalálkozónak. A versenyfilmek díjazása, nem utolsósorban a közönség sza­vazatai bizonyos mértékig orientálnak és következteté­seket engednek levonni. Mind a verseny mezőny bői, mind az ősbemutatókból nagyrészt hiányzott az eredetileg tele­vízióra írt mű, legalábbis ami a drámai műfajokat illeti, mert hiszen egy-egy show- műsor, vagy paródiaösszeál­lítás a szórakoztató kategó­riában kifejezetten a képer­nyőre készül, de a drámai művek között csak á már említett Látástól — vakulásig indult és lett tévéfilmmé. A többi adaptáció volt. Kézen­fekvő a tanulság: több ere­deti mű kellene. És ez már •ellentmondani látszik a má­sodik ankéton hangoztatott álláspontnak. nevezetesen, hogy a kidolgozott irodalmi és drámai anyagra épülő já­tékok a sikeresek. Az ősbe­mutatók is arra utalnak, hogy az élő magyar irodalom je­len van a televízióban, de nem mint televíziós kategó­ria, hanem mint átalakításra varó nyersanyag. A kihelyezett vetítések fo­gadtatása erősen megosztó volt. Ügy tűnik, változtatni kellene ezek rendszerén. Kí­nos dolog, amikor az új film bemutatása után nincs kivel vitatkozni, mert a meghívott üzemi közönség föláll és el­megy. Talán jobb előkészítés, a helyszínek jobb megvaló­sulása kellene, s alapvetően a bemutatandó müvek és a helyi igények jobb egyezte­tése. Igen jó, hogy a televí­zió több új művet akar Veszprémben szerepeltetni, azaz. a retrospektív, vagyis visszamenőleges számadó jel­leg mellett mind többet mu­tatni előre — de ha ez csak a szakma érdeklődésével ta­lálkozik, már nem elég. 'A X. veszprémi tévétalál­kozó jubileuminak szántsága ellenére sem hozott semmi emlékezetesen újat. (Kivéve a gálaestet.) Nem jelentett visszalépést, de — verseny­művel l, ősbemutatóit és gon­dolatcseréit számbavéve — különösebb előrelépést sem. Becsülettel folytatta az eddigi sort Közei ötszáz kötet repre­zentálta a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája ki­adóvállalatának, a Naukának az elmúlt kót-három eszten­dőben megjelentetett „könyv­termését” azon a kiállításon, amelyet Szilas A. Pál tan­székvezető egyetemi tanár, 'illetve Gennadij Danilovics Komkov, a Nauka igazgató­ja nyitott meg az elmúlt he­ten Miskolcon a Nehézipari M üszaki Egyetem Központi Könyvtárának előcsarnoká­ban (a megnyitóünnepségen részt vett Bernát György, az Akadémiai Kiadó igazgatója is), s amelyet még. két napig láthatnak az érdeklődők. A szovjet tudományos könyvkiadó, a Nauka, nem­csak a testvéri ország leg­nagyobb ilyen jellegű kiadó­jának számit, nemzetközi méretekben is a legtekinté­lyesebb tudományos könyv­kiadó vállalatok között tart­ják nyilván. A Szovjet' Tu­dományos Akadémia es a Magyar Tudományos Akadé­mia között igen sokoldalú együttműködési szerződés van életben, s ez a kapcso­lattartás a kiadóvallalatokra is" meghatározó érvénnyel bír. Többek között a kap­csolattartás egyik megnyil­vánulása, hogy a Nauka es az Akadémiai Könyvkiadó rendszeresen megrendezi egymás kiállításait, nem pusztán a tudományos könyvkiadás legújabb pro­duktumainak „kicserélése” miatt, hanem azért is, mert így közvetlenebbül érzékel­hető, milyen tudományos té­mák foglalkoztatják a ma­gyar, illetve a szovjet szak­embereket. A két kiadó az elmúlt három esztendőben már-már menetrendszerűen mutatkozott be. Az Akadé­miai Könyvkiadó például Leningrádban és Rigában rendezett, az idén pedig ösz- szel Novoszibirszkben rendez kiállítást. A Nauka anyagát, amelyet: Budapesten a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián és a műegyetemen lát­hattunk már. most Miskolcon van, s e kiállítás egyik ér­dekessége. hogy a Nauka ha­zai bemutatkozására először került sor vidéki nagyváros­ban. Ezek a könyvkiállítások igen fontos szereppel bírnak a két1 ország tudományos égy üttmű ködösében, hiszen amint azt Gennadij Danilo­vics Komkov is elmondotta, a tudományos haladás sem nélkülözheti a nemzetközi együttműködést, s így a tu­dományos irodalom bemu­tatkozóit a tudósok beszá­molójának is tekinthetjük. Ez esetben a szovjet tudó­sok, a szovjet tudományos könyvkiadás beszámolóját a magyar tudósok előtt. Tulajdonképpen a tudo­mány valamennyi területét képviselték az egyetemi könyvtárban bemutatott szov­jet tudományos könyvek. A kiállítás helyére való tekin­tettel azonban igen jelentős számban találtunk műszaki, illetve olyan alaptudomá- nj'okkal foglalkozó irodal­mat, mint a matematika, a kémia, a fizika. Alighanem nagyon leszűkítenénk azon­ban a kiállítás kereteit, ha csak ezeket emelnénk ki. Jelentős példányszámmal képviseltették magukat a társadalomtudományok is: a közgazdaság, a jog, a szo­ciológia. Több olyan tudo­mányos kiadványt is elhoz­tak, amelyek a szovjet—ma­gyar gazdasági és kulturális kapcsolatokat elemzik. Szá­mottevő azoknak a könyvek­nek a köre, amelyek a leni­ni életműhöz kapcsolódnak, illetve a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és a Nagy Honvédő Háború ese­ményeit dolgozzak fei — nemcsak történelmi távla­tokban. Különböző statiszti­kai kimutatások szerint a könyvkiadás fele tiszta, il­letve alkalmazott tudomá­nyos irodalom. A tudomá­nyos könyvkiadásnak a fel­gyorsult idő ellenére is rend­kívül nagy szerepe van a tudományos eredmények in­formációs cseréjében. A Szovjetunióban évente közel 80 ezer könyvet jelentetnek meg. s a fele tudományos anyag. Nos, a már említett információcsere miatt volt igen érdekes és értékes — noha sajnálatos módon a vásárlásokban ez nem jut kifejezésié — a Naukának a miskolci egyetem könyvtár­ban megrendezett kiállítása, amelyet, noha lassan bezár, még egyszer á szakemberek figyelmébe ajánlunk. Többek között azért is. mert az el­múlt évek könyvterméséből bemutatott válogatás felvil­lantja a szovjet tudományos könyvkiadás sokrétűségét és tartalmi mélységeit is. (cs. a.) Értesítjük megrendelőinket, Hogy lakossági megrende­lésre is vállalunk Hagyományos és műanyag dobozos kivitelben. •MEGRENDELHETŐ: A BORSOD MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT SZERENCSI TELEPEN Cím: 3900 SZERENCS, RÁKÓCZI U. 95. Ügyintéző: HOLLAR ISTVANNE, telepvezető. Telefon: Szerencs 31. A Mágnás Miska muzsikusa Ki ne ismerné Magyaron-- szagon a Magnus Miska eí- nni operett melódiáit? A Cin- tányéros cudar világot, a Csiribiri kék dolmányt vagy Hoppsza Sárit? Ki ne hall­gatta volna szívesen a Szív küldj szívnek szívesen dalla­mai. amelve) a század egyik legfelkészültebb- színpadi ze­neszerzője. dr Szirmai *A1- berl írt? Születésének szá­zadik évfordulóján, július '2-án rá emlékezünk. Egy híres osztály Szirmai Albert Budapesten született. Elsős gimnazista volt. amikor szülei beíratták a Zeneakadémiára, mely ak­kor még az egykori Andrássy (Kon. a mai Népköztársaság útján működött. Szendy Ár­pád növendéke ieti a zongo­ra tanszakon, később pedig Koessler Jánosé, a zeneszer­zés területén. A zenetörtenet jól ismeri ezt az osztályt, hiszen hírességek serege ke­rült. ki belőle. Szirmaival együtt járt Weiner Leó. Ja­cobi Viktor. Meszlényi Ró­bert. Léndvai Ervin, s egv osztállyal feljebb Bartók Béla és Kodály Zpllán. A növendék Szirmait azonban baleset érle. Túl gyakorlás ■következtében bal karja izomsérülést szenvedett, ame­lyet akkoriban még nem tud­lak gyógyítani, ezért, a zon­gorázást abba kellett hagy­nia. Közben egyetemre járt, kritikákat. írt a Pester Lloyd című német: nyelvű napilapba, majd a Polgár című újságba, amelynek szerkesztőségében megismer­kedett későbbi szerzőtársá­val, Gábor Andorral. A zene­szerző eleinte a komoly mu­zsikával jegyezte e! magát. (Az Operaházban is előadták egyik balettszvitjét.) Aztán a daljáték, az operett kezdte vonzani. Együtt irt velencei témájú darabot Weiner Leó­val, de ez sohasem kei-ült szinte. Sárga dominó Zeneakadémiai évei után Szirmai Albertre felfigyelt Mádéi- Raoul, a Népszínház- Vígoperfi igazgatója, es meg­hívta korrepeti tornak, majd felszólította, komponáljon színpadi művet. Választásuk egy korabeli író Sárga do- rhino című szövegkönyvére esett. 1907 vet írtak akkor, s a fiatal muzsikusnak már doktori diplomája is volt. Sorra születtek darabjai: •Táncos huszárok, Mágnás Miska. Gróf Rinaldó, Alexandra. Mézeskalács. A balerina. A kalóz. VaJaineny- nviért kapkodni - kezdtek a külföldi színpadi ügynöksé­gek. Európa-szerte hamar«, san színpadokhoz jutottak. Amerikában Egv napon Szirmai Albert álrándull az Egyesüli Álla­mokba. meri idehaza inflá­ciós világ volt. és a színhá­zi Lanti érnek bői nem lehetett megélni. Pesti lakását meg­tartotta. New Yorkban pró­bált elhelyezni darabokat. Ajánlatot kapott a Chappel and Company nevű híres kiadóvállalattól. szerződjék hozzájuk.' Alig néhány év alatt Chappel lű lektora, ze­nei irányítója lett. Ebben az állásában dolgozott haláláig. Amerikai élele folyamán egész sor kiváló zeneszerző­vel került kapcsolatba, pél­dául Sztravinszkijjal. Pro- kol'jevve!, Kreislerrel. Köze­li baralai lettek New York­ban a jeles musical szerzők, Richard Rodgers. Cole Por­ter, később Leonard Berns­tein. Megérezte George Gershwin zsenijét, amikor mások még nem voltak haj­landók elismerni tehetségét. Szirmait ugratták, gúnyolták, azért, mert jó előre hitt a „Porgy és Bess” sikerében. A hangszerelés terén taná­csokkal látta el kollégáját. Kapcsolat Bartókkal Szirmai Albert tekintély* mindjobban erősödött, és ítéletére sokat adtak. De szám úrikról. mindezeknél fontosabb. hogy annál a t szervezetnék ami az ameri­kai szerzői jogvédő hivatal­nak felel meg. igyekezet* egykori iskolatársának. Bar­iók Bélának pénzbeli jutta­tásokat szerezni. Aránylag ritkán találkoztak ■ New Yorkban. Anélkül, hogy Bartók tudta volna. Szirmai ' a háttérben maradva sokat érdeklődött egészségi álla­potáról . Medgyaszay Vilma, Ilosvay Bözsi, l-ábass Juci, Petra ss Sári, Honthy Hanna voltak Szirmai dalainak legjobb tolmácsoló!, és T-leltai Jenő, Molnár Ferenc, Gábor Andor, Szép Ernő és Ernőd Tamás leghűségesebb íróbarátai. Há- borűellenes sanzonjaira ép­pen úgy emlékezhet a ma­gyar közönség, mint a vi- lágszín padokat bejárt, ope­rettjeire. A felszabadulás után a nyolcvanon túl levő Szirmai visszaálmodta fiatal­ságát: még két művel gaz­dagította müveinek számát. Az egyik a Tabáni legenda volt a Déryné Színház, a másik a Tündérlaki lányok a Fővárosi Operettszinház számára. Nyolcvan hét éves korában hunyt e'. K. K. Autósok! JÚLIUS 1 -TÖL 31-IG 25 száz alékos árengedR lénnyi !l VÁSÁROLHATOK AZ ALAfIBI ÁRUCIKKEK: Eredeti ár Uj oi Levegöfúvató 619 Ft 464,25 Ft Volánvédő 59 Ft 44,25 Fi Guniiszönyeg 392 Ft 294,­Ft Ainoie KAZINCBARCIKA, SZABÓ LAJOS U. Benedek Mikié#

Next

/
Oldalképek
Tartalom