Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. május 5., hétfő TCTniHKnrsE ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 JOSZIP BUOZ — aki később vette fel a Tito nevet — 1892. május 25-én született a hor­vátországi Kumrovec falu­ban, szegényparaszti család­ban. Elemi iskoláit szülőhe­lyén végezte. 1907-től 1910-ig Sisakon lakatosmesterségei tanult. 1910-ben a Horvátor­szági és Szlavóniai Szociál­demokrata Párt tagja lett. 1911-től liánom éven át előbb Zágrábban, majd Csehország, Ausztria-Magyarország és Németország nagy gépgyá­raiban dolgozott, s került kapcsolatba a munkásság harcával. Az első világháború kitörése után háborúellenes propaganda terjesztése miatt letartóztatták és bebörtönöz­ték. Szabadulását követően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogság­ba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és bekap­csolódott az 1917 júliusi pé- tervári munkásmegmozdulá­sokba. Később az omszki in­ternacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelméért. 1920-ban hazatért és Zág­rábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927-től a fémmunkás szakszervezet zágrábi területi bizottságá­nak titkáraként tevékenyke­dett. Forradalmi nézetei és tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztat­ták és börtönbüntetésre ítél­ték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után föl­vette a Tito nevet és illega­litásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátor­szági területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának mun­kájában; 1934-ben beválasz­tották a párt Politikai Bi­zottságába. A jugoszláv- küldöttség tag­jaként 1935-ben Moszkvában részt vett a Komintern VII. kongresszusán, s tagja lett a Komintern balkáni titkársá­gának. Egy évvel később a JKP Központi Bizottsága szervező titkárává választot­ták, s pártja döntésére haza­tért Moszkvából. 1937-ben megválasztották a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkárává. Vezetése alatt, 194-1. július 4-én fogadta el a párt azt a határozatot, hogy a megszál­lók és a hazaárulók ellen fegyveres harcot kell kez­deni. A második világháború idején Tito a jugoszláv nép­felszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancs­noka. Ebben a tisztségében elévülhetetlen érdemeket szerzett Jugoszlávia népei­nek a fasiszta megszállók el­len vívott önfeláldozó harcá­ban, az ország felszabadítá­sában, majd később — a fel­szabadító harc eredményeire támaszkodva — a soknem­zetiségű szocialista állam megteremtésében. Miként a fegyveres harc-j ban, a háború utáni időszak szocialista építőmunkájában is kiemelkedő szerepet ját­szott. 1953-ig a kormány el­nöke és honvédelmi minisz­ter, 1966-ig pedig a JKP, il­letve a JKSZ Központi Bi­zottságának főtitkára. 1966- ban a KB elnökévé, az 1969. évi IX. kongresszuson pedig a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé vá­lasztották meg. 1945-től betöl­tötte a fegyveres erők főpa­rancsnokának. 1953-tól pedig Jugoszlávia államelnökének (köztársasági elnökének) a tisztségét; utóbbi posztra öt alkalommal újraválasztották. ! 1974-ben Tito Jugoszlávia örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradha­tatlan tevékenységét . több magas kitüntetés is méltá­nyolta: legutóbb 1977-ben, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából tüntették ki ha- | zajában a Nép Hőse Érdem­renddel. Ugyanebből az al­kalomból a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta Tito elnöknek, a Szovjetunió nágv barátjá­nak, a kimagasló internacio­nalistának. Tito egész életét a mun­kásmozgalom, a proletárfor­radalom eszméinek szolgá­lata töltötte be. a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő egyéniségeként írta be nevét korszakunk történetébe. Az antiimperialista harc élvona­lában küzdve, az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak egyik megalapítójaként és vezéregyéniségeként, óriási nemzetközi tekintélyét min­denkor a békés egymás mel­lett élés alapelveinek érvé­nyesítéséért vetette latba. Azt vallotta, hogy Jugoszlá­viának szocialista úton, sok- nemzetiségű egységes állam­ként kell előrehaladnia, nem­zetközileg az el nem kötele­zett országok mozgalmának tagjaként, s hogy fejlesztenie kell a párt- és államközi kapcsolatokat a szocialista országokkal. A JKSZ és az ÁHamefnökség gyászfelhívása A JKSZ Központi Bizott­ságának Elnöksége, valamint a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Állam­elnöksége vasárnap este gyászfelhívásban tudatta az ország munkásosztályával, a dolgozó néppel, az állampol­gárokkal, a nemzetekkel és nemzetiségekkel, hogy Tito elnök elhunyt. A gyászfelhívás méltatja Titót, aki egész életében har­colt a munkásosztály, az egész, dolgozó nép érdekeiért és történelmi céljaiért, a ju­goszláv nemzetek és nemze­tiségek legnemesebb eszméi­ért és törekvéseiért. A gyász­jelentés hangsúlyozza, hogy Tito hat évtizeden át erősí­tette a jugoszláv kommunis­ták sorait és az utóbbi négy évtizedben a párt legmaga­sabb tisztségét viselte. A gyászfelhívás mélységes elismeréssel adózik az el­hunyt elnöknek azért, hogy a szocialista Jugoszlávia éién állva nagy mértékben hozzá­járult az ország tekintélyé­nek növeléséhez. A gyászfelhívás hangsú­lyozza, hogy Tito elnök for­radalmi munkássága örökre része lesz a jugoszláv nem­zetek és nemzetiségek, vala­mint az egész szabadságsZe- rető emberiség történelmé­nek. Emlékeztet arra is, hogy Titónak sikerült újjászervez­ni. ^megerősíteni és mozgósí­tani egy kis létszámú pártot az előretörő fasizmussal szemben, bizonyítva, hogy csak olyan párt képes harcot viYni a szocialista eszmékért, .amely mélyén gyökeredzik a tömegekben és azzal együtt küzd. A gyászjelentés külö­nösen Titónak azt az érdemét hangsúlyozza, hogy állhata­tosan irányította az antifasisz­ta küzdelmet a túlerőben lévő ellenség ellen. A gyászjelen­tés emlékeztet ■ arra, hogy amikor egész Európát meg­szállva a fasizmus a hatalma teljében volt, a Tito vezette nemzeti felszabadító hadsereg egy szabad területet terem­tett az elnyomott Európa szí- -vében. A jugoszláv nemzeti felszabadító hadsereg és a partizánalakulatok .harcukkal igen jelentős részévé váltak az antifasiszta szövetséges erők átfogó frontjának. A gyászfelhívás hangsú­lyozza: A jelen és jövő nem­zedékei nem fogják elfelej­teni, hogy a jugoszláv nem­zetek és nemzetiségek test­vérisége és egysége „a jugo- goszláv forradalom és Tito által vállalt kötelezettség”. Tito mindenkor hangoztat­ta, hogy az egység megőrzése és megszilárdítása, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak, mint . az egyenjogú népek és nemzeti­ségek közösségének kiépítése létérdek. Tántoríthatatlanul harcolt a nacionalizmus és a sovinizmus, egyik nemzetnek a másik nemzet feletti ural­ma és hegemóniája ellen. Tito elnök a hadsereg leg­felsőbb parancsnoka és meg­teremtője. ö indította el a népfelszabáditó háborút. Tito volt a fegyveres felkelés stra­tégiájának és taktikájának megteremtője. . Tito hitt a munkásosztály és a dolgozók alkotó erejében. Meg volt győződve, hogy a szocializ­musnak a dolgozó ember szolgálatában kell állnia és hogy a munkásosztály álla­niában magának a munkás- osztálynak kell döntő szere­pet betöltenie. Tito Jugoszláviájának kül­politikája — mutat rá a fel­hívás — megfelel a mai világ haladó politikai követelmé­nyeinek. Jugoszlávia mindig határozottan lépett fel az imperializmus ellen. Ö volt az el nem kötelezettség poli­tikájának és mozgalmának egyik alapítója. ö volt az, aki különös mértékben járult hozzá a szocialista Ju­goszlávia nemzetközi tekinté­lyének megerősítéséhez. Fá­radhatatlan harcosa volt a népek és államok közötti egyenjogú politikai és gazda­sági kapcsolatok kialakításá­nak. Az ő fáradozásainak köszönhető, hogy Jugoszlávia baráti kapcsolatot tart fenn és együttműködik a világ minden kontinensének orszá­gaival. A gyászfelhívás felszólítja a jelen es a jövő nemzedé­keket, hogy Tito szellemében folytassák az ő nagy ügyét. Az orvosi konzílium jelentése A május 4-én, a kora dél­utáni órákban Joszip Broz Tito köztársasági elnök álta­lános egészségi állapotában további jelentős rosszabbo­dás állt be. A szükséges or­vosi intézkedések alkalma­zása ellenére fokozatosan ki­hunytak az összes életfunk­ciók, s Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke, a jugo­szláv fegyveres erők főpa- rancsnokg helyi idő szerint 13.05-kor elhunyt. Tito elnök hosszú éveken át cukorbetegségben szenve­dett. E betegség következté­ben lába véredé'nyeiben sú­lyos érelmeszedéses elválto­zások álltak elő, lábizmaiban károsodás következett be;s ez járási zavarokat okozott, va­lamint vesekárnsodást idézett elő, Ä bal hibban a keringési zavarok első ízben 1919. de­cember . végén jelentkeztek. Mivel állapota az intenzív konzervatív kezelés ellenére is romlott, special’s vizsgala­tot hajtottak végre a bal lá­bon. amely kimutatta, hogy a combi ütőér és az artéria térd alatti része elzáródon. Miután az átültetéses be­avatkozás nem ígérkezett si­keresnek, az intenzív konzer­vatív kezelés folytatása, és külföldi specialistákkal való konzultáció mellett döntöt­tek. Az. elnök állapota ennek ellenére tovább romlott. Ebben a helyzetben, mi­után az operatív eljárás el­kerülhetetlenné vált. Tito el­nök teljes egyetértésével úgy döntöttek, hogy i sebészeti be­avatkozáshoz folyamodnak. A tervezett műtétet 1980. január közepén hajtották végre, s a műtét önmagában eredményes volt. Röviddel ezt követően azonban a vér­keringésben általános kompli­káció követ kezeli be. és ez a műtét eredményét semmissé tette, így hét nappal később, az. elnök beleegyezésével am­putálni kellett bal lábát. A továbbiakban teljesen megszűnt a veseműködés, amelyet a szükséges orvosi kezeléssel sem sikerült újra beindítani, ezért művese al­kalmazásához kellett folya­modni. A gépet naponta mű­ködtették. A betegség során a követ­kezőkben számos kompliká­ció következett be és mindez még inkább veszélyeztette az elnök állapotát. Szepszis, többször ismétlődő tüdőgyul- laclás és időnként — elsősor­ban a gyomorban, a belek­ben és a tüdőben — belső vérzések következtek be. Vé­gezetül a máj súlyos károso­dása erős sárgaságot és kó- más állapotot idézett elő. A többször megismétlődő súlyos infekciók és a hosszan tartó magas láz,' a szív- és a keringési rendszer gyengülése minden terápia ellenére tel­jesen kimerítette Tito elnök erejét, s így következett be az összes életfunkciók foko­zatos megszűnése. II Jugoszláv Államelnőkség illése A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnök­sége Lazar Kolisevszki al el­nök elnökletével vasárnap este Belgrádban ülést tartott. Az ülés egyhangú határo­zattal megállapította, hogy az alkotmány 328. cikkelye ér­telmében Joszip Broz Tito halála következtében Lazar Kolisevszki alelnök ezennel átvette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állam­fői tisztét. Az áll a mein öleség aleliiö- lcévé egyhangúlag Cvijelin Mijatovicsot, az elnökség tag­ját, a. Bosznia-hercegovinai Köztársaság képviselőjét vá­lasztották meg. Lazar Kolisevszki 1914-ben Sveti Nikolen (Makedónja) született. 1935 óta a JKP tagja. A kragujevaci fegyver­gyárban (a mostani autógyár elődjében) fémipari szakmun­kásként dolgozott, s az ille­galitásban először a gyári, majd a városi pártbizottság titkáraként tevékenykedett. 1941-ben a JKP Központi Bizottsága megválasztotta a makedón tartományi pb tit­kárává. A második világhá­ború kitörésétől a makedó­njai partizán osztagok veze­tője lett. 1941 novemberében azonban a bolgár fasiszta rendőrség elfogta és halálra ítélték. Az ítéletet később életfogytiglani börtönre vál­toztatták. A börtönből csak a fasizmus összeomlása után szabadult ki, s nyomban át­vette a Makedón KP KB ;it- kári tisztét, s ezt a tisztségét viselte egészen 1963-ig, ami­kor négy évre megválasztot­ták a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége orszá­gos választmánya elnökévé. 1967-től a föderáció tanácsá­nak tagja. A Makedón Köz­társaság képviselőjeként 1972- ben, 1974-ben és 1979-ben az államelnökség tagjává válasz­tották. Egyéves megbízatás­sal, ez év május 15-ig, az államelnökség alelnöki tisztét töltötte volna be. A világgazdaság hírei ELKÉSZÜLTEK az első napfénnyel is fűtött házak a Német Demokratikus Köz­társaságban. A kísérleti jel­legű lakóházakat Halle kör­nyékén építették fel. s a te­tőkön elhelyezett 25 négy­zetméter nagyságú napsugár- gyűjtő berendezések „má­sodlagos energiaforrások”, a házak kiegészítő felszerelé­sei a hagyományos fűtési eszközök mellett A napsu­gárgyűjtő az általa felhal­mozott energiát — mint egyfajta akkumulátor —hő­sugárzó rendszeren keresz­tül továbbítja az épületbe. Az első 4 ilyen háznál kü­lönböző építészeti eljárásoto- kai megnövelték az épüle­tek hőszigetelő képességét is. ★ Az olajárak , tartós emel­kedése az utóbbi években egész Délkelet-Ázsiában fel­lendítette az olajkiterme­lést. Szakértők szerint Kí­na, hatalmas tengeri és szá­razföldi készleteivel 1990-ig szerepet cserél Indonéziával és ő lesz a térség legna­gyobb olajexportőré. Közel húsz nyugat-európai, ameri­kai és japán cég végez sze­izmikus vizsgálatokat a kí­nai partmenti övezetekben, és most a munkálatok be­fejeztével a cégeknek szán­dékukban áll, hogy a kiter­melésről is tárgyaljanak. A szeizmikus vizsgálatok azon­ban csak arról adtak szá­mot, hogy a vizsgált lelőhe­lyek tartalmaznak-e olajat, s hogv milyen ezek eloszlá­sa. A tartalékok pontos nagyságát azonban csak ak­kor lehet megállapítani, ha a próbafúrások megkezdőd­nek. Az olajszakértők és a geológusok úgy becsük, hogy Kína összesen — a már fel­tárt és a feltárandó terüle­teken — 100 milliárd barrel olajtartalékkal rendelkezik. A KÖZÖS PIACI acélipar kapacitásai a következő há­rom évben is meghaladják majd a keresletet, és ez ar­ra kényszeríti a gyártókat, hogy kívülálló országokban, olcsó áron helyezzék el a fe­lesleget — állapítja meg az Arbed SA. A luxemburgi cég évi jelentésében hozzá­teszi, hogy nő az acélnak közvetett formában, gépek és más feldolgozott termékek révén való kivitele, s ez va­lamelyest enyhíti az export- kényszert. Az Arbed arra számít, hogy a követkéz» három évben évi átlagban 2.6 százalékkal nő az EGK- országok acélkereslete, és n kapacitásfelesleg az 1979. évi 66 millió tonnáról 1983- ban 55 millióra csökken. * Jugoszláviában az idén az ország egyik legnagyobb népgazdasági beruházásaként 2,5 milliárd dinárt fordíta­nak a vasútvonalak korszer rűsítésére. E program kere-' tőben összesen 600 kilomé­ter hosszú pályát villamosí­tanak. A többi között befe­jezik a Kelebia—Szabadka— Üjvidék—Vrbász, továbbá az osztrák határ — Jesze- nice szakaszok villamosítá­sát. A legnagyobb munkák a Dobij—Banja Luka—Bio- szinszki Növi vonalon foly­nak. * ŰJABII . MENNYISÉGI re­kordot állított fel a japán autóipar: a március 31-én véget ért pénzügyi évben a távol-keleti szigetország au­tógyárai 10 millió 66 ezer autót gyártottak. Ez az első eset, hogy az évi termelés meghaladta a tízmillió da­rabot. A múlt évi növekedés az egy évvel korábbi hely­zethez képest 12,5 százalék.' A látványos növekedés fő oka a teherautó- és az autó- buszgyártás előretörése. A tejtermelés élenjárói Az elmúlt évi országos tejtermelési versenyben me­gyénk két állami gazdasága éii: el 'Kiemelkedő eredményt s került a legjobbak közé. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó árutejterme­lésben országosan az első helyen végzett a Nagymis­kolci Áliamj Gazdaság, ahol minden 100 hektárnyi terü­letre számítva 126,090 liter tejet értékesítettek. A Hol- stein-friz keresztezésből szár­mazó tehénállománnyal ver­senyző üzemek közül har­madik lett az országos ver­senyben a Mezőnagymihá- lyi Állami Gazdaság, amely hungarofriz tehénállományá­val 5475 kilogrammos átla­gos laktáeiós tejtermelést ért el. i ip Inz Tito 1892—1980

Next

/
Oldalképek
Tartalom