Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

1990. április 15., kedd

CSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A megtakarított milliók...

— A lezárt sorompó felé közeledve, időben levettem a lábam a gázról, s hagytam a kocsit magától gurulni. Arra figyeltem fel •— mesélte az építőszövetkezet elnöke —, hogy elhúz mellettem az egyik teherautónk, pedig a sofőr látta: feltétlenül meg kell állnia. Szinte szikrázott a fékje, úgy torpant meg a jármű a sorompó előtt. Megkérdeztem a gépkocsivezetőtől, hogy miért nyomta úgy a gázt? Azt felelte: megszokásból. Igyekeztem megmagyarázni neki; ha én teszem ugyanez!, az csak az én zsebemre megy. Az általa elpocsékolt mozgási energia, az üzemanyag azonban egy 'közösséget károsít meg, ráadásul a fékpofák is hamarabb javításra szorulnak, s az időkieséssel jár.

Az a néhány köbcenfci benzin, amit a tehergépkocsi-vezető elpocsékolt, legfeljebb egy-két forintba került. Jelentéktelen összeg, de a forintokból tevődnek ösz- sze a százezrek, a milliók, s a milliárdok. Az érem másik oldalaként: korábban egy tonna búzáért három tonna olajat kaptunk. Most — nem ismerem pontosan a cserearányokat, de — jó, ha egy tonnányit adnak érte.

A TOVAFÉM kis üzem, kevés a járműve. A szövetkezet vezetői kiszámították; 5 százalékkal csökkenthetik az üzemanyag-felhasználást, az 28 OUO forint megtakarítást jelent, s ha nem járatják üresen a gépeket, kikapcsolják a. feleslegesén égő lámpákat is, az újabb 70 000 forintot jelent. Minden lehetőséget egybevetve, félmillió forinttal tudják csökkenteni a termelési költségeket.

Egy' vasbeton alj értéke nagyjából 300 forint. A vasút nagy gépezetéhez, értékeihez mérve ez jelentéktelen összeg. A belonalj fabetétje egy idő után elkorhad, nem bírja tartani a csavart, vagy ahogy a szakemberek mondják; a nyomtávot. A korábbi módszer szerint csákánnyal i megbontották az ágyazatot, kézi erővel ki- ráneig'álták a régit, s helyébe tolták az új betonaljat, tömörítettéit a zúzalékot. Ez darabonként háromórai, kemény fizikai munkával járt, nem is beszélve az új anyag oda- és a régi visszaszállításával kapcsolatos munkákról.

Az idén Sujóecseg és Tor- nanádaska, valamint Miskolc és Ernőd között több mint hét és lél ezer betonaljat kellene kicserélni. Ez nagyjából 50 embernek két hónapon át végzendő nehéz munkájába kerülne.

— A betonalj kicserélésére, a nehéz fizikai munkára nincs szükség! — mondják a Miskolci Pályafenntartási Főnökség vezetői. Az új eljárás szerint e munka specialistái — a Rákóczi szocialista brigád tagjai — a „beleg'’ fabetétben géppel vaskos lyukat fúrnak, ebbe acélfeszítő betétet süllyesztenek. műgyantával kiöntik, és a síncsavarokat ugyancsak kézi erővel behajtják. Az új eljárással két és fél millió forintot és felmérhetetlenül sok emberi munkát takarítanak meg, olyat, amelyre nem is nagyon akad jelentkező.

A Tiszai pályaudvarról a villamosmozdony a személyszállító vonatot hamari gyorsulással indítja a főváros felé. Jó és szabad a pálya. A mozdonyvezető Kistokaj- nál a menetszabályozó kereket a nulla jelzésű állásra fordítja. A gépet és a kocsisort innen már a tehetetlenségi erő viszi tovább Nyékládházáig.

A mozdonyvezető a „manőverrel” annyi áramot takarít meg, amennyi kétszáz darab százas égő egy órán keresztüli táplálásához elegendő. És ha a lehetőségek olyanok, akkor Pestig ezt megcsinálja néhányszor. A sok kicsi, sokra megy. A MÁV Miskolci Igazgatósága ilyen emberi tevékenységekkel számolva, a fajlagos vontatási energiában az idén 9 millió forint értékű megtakarítást: tervez.

Ez is csak kis része az egésznek. Tavaly 1,2 tonnával növelték kocsinként a terhelést. Így 5000 kocsik 100—120 vonat útbaindítá- sát takarították meg. A pályakímélésben, gépben, energiában való megtakarítás értékét csak 10 millió forintokban fejezhetjük ki.

A Borsodi Ércelőkészítő Műben tavaly — az előző évihez mérten — 1,2 millió forint értékű energiát és 5 millió forint értékű anyagot takarítottak meg. Az utóbbi az érdekes. A BÉM feldolgozza, hasznosítja a kohászati melléktermékeket: a vastartalmú iszapot, a revét, a szállóport. A nagy megtakarítás másban van.

— 1977-ben — mondja

Vilez Lajos részlegvezető — 34 millió forint kocsiálláspénzt fizettünk a MÁV-nalc. Üj rakodóterület kialakításával, a ki- és berakás gépesítésével, jó szervezéssel 1979-ben ezt leszorítottuk 4 millió forintra.

A KOKÖV —. amelyhez 17 telep, 3 gyáregység tartozik az országban — tavaly a tervezettől közel 5 százalékkal nagyobb nyereséget ért el. Marczis László igazgató szerint ebben« jelentős része van annak, hogy a BÉM-ben eredményes volt a fajlagos anyag, energia és kocsiálláspénz csökkentése.

— Egy tonna hengerelt

áru gyártásához — mondják a n emesaeél -h en germ ű ben

— a tavalyitól 3 kilogrammal kevesebb acélt akarunk felhasználni.

— Ugyan, mit jelenthet pár kiló acél a hatalmas diósgyőri kohászati kombinátban! — vélhetné valaki. Igenám, de az egység 418 ezer tonna anyagot • akar gyártani, s' így több mint 1200 tonna acélt takaríthat meg. Nagy számításra lenne szükség, hogy mennyivel kevesebb ércet, kokszot kell vásárolni, mennyi fűtő-, gépi és emberi energiát takarítanak meg vele. Valójában közös munka eredménye lesz. Kezdődik az acél jó minőségben való gyártásával, a hengerléssel, a buga pontos méretre való vágásával és folytatódik az új műben. a legjobban megfelelő méretű anyag kiválasztásával, a tüzelés, a hengerlői berendezések pontos beállításával. Az 1200 tonna acél megtakarítása is „csak” . egy a sok célkitűzés között. Dutlkó Lajos termelési főmérnök a gyár ezzel kapcsolatos programját igy ösz- szegezi: az LKM-ben az idén 50 millió forint értékű, nagyobb részben anyagot és kisebb részben energiát takarítunk meg.

A feleslegesein járó gépek leállításával, a néhány kilo- grammnyi anyag megtakarításává! kezdődik a takarékosság, s ebből százezer és millió forintok gyűlnek egybe. Mindez, amit elmondtunk, csak néhány példa. A megye termelő- és szolgáltató üzemeiben hasonlóan jelentős ilyen értékű tartalékok vannak. A feltárást tekintve aaonban több helyen még csak a kezdetné! tartanak.

Csorba Barnabás

A világgazdaság hírei

A nagy keresletre való tekintettel több fejlett tőkés- or.szágban növekszik a mérőműszerek gyártása. Az NSZK tavaly az 1978. évi kétszeresére növelte a gyártást. Nagy-Britannia közel háromszorosára. Ugyanakkor, egyes fejlett országokban finnéi lényegesen kisebb a termelés emelkedési üteme. Franciaországban 1977-ben 13 százalékkal 1 milliárd 074 millió , frankra, 1978-ban 13 százalékkal nőtt a termelés értéke, s ez elmaradt a hazai kereslet fokozódása mögött. Ezért néhány év óta növekszik a francia mérőműszer-külkereskedelem passzív egyenlege: 1975 és 1978 között 20 millió frankról 57 millió frankra emelkedett.

*

Az SZKP XXV. kongi'esz- •zujiának határozata kijelölte

a nyugat-szibériai területitermelési komplexum fejlesztésének minőségileg új szakaszát. Ebben a szakaszban újabb kőolaj- és gázle- löhelyeket kell feltárni, a kutató és feltáró fúrások mélysége és száma megnövekszik, a lokális prognózis és a geológiai folyamatok matematikai modellezése fontosabb szerepet játszik. A kutatásba bevont bonyolult felépítésű újabb rétegek tudományos értékelése alapján kimondható, hogy második kőolaj- és gáztermelő Tyu- menyt lehet megnyitni. Pillanatnyilag a 17 vizsgált regionális kutatási területből 15 ipari méretekben tartalmaz kőolajat és gázt. De ezzel Nyugat-Szibéría tartaléka távolról sem merül ki. Távlatilag meg újabb 14 területet lehet bevonni az ipari kiaknázásba.

*

A svájci Motor-Columbus mérnöki vállalat szerződésben elvállalta a hondurasi El Cajon völgyzárógát megtervezését és építesveztetését. Ez a 228 méter magas gát lesz a legmagasabb a maga nemében az amerikai kontinensen. A kialakuló víztároló felülete 93 négyzetkilométer. A keletkező vízerő kihasználását szolgáló erőmű eleinte 300. később 800 megawatt teljesítményű lesz és megkettőzi az ország elektro- mosenergia^termelését. A gát egyszersmind megvédi a Sula völgyet az áradásoktól és lehetővé teszi. az ország északi részén kiterjedt területek öntözését.

A fóliasátor alatt

Az abaújszántói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola másodéves tanulói gyakorlókért- jük fóliasátra alatt zöldségnövényeket palántáznak. A gyakorlati foglalkozásokon elsajátítják a fólia alatti zöldségtermesztés technológiáját, mesterfogásait, amit a termelőüzemekbe kikerülve majd mindennapi munkájuk során hasznosíthatnak. Fotó: Laczó Jó*5*t/

Változatok tócsaszáradásra

Ha jönne a szél

Alig jelennek meg a vetőgépek a táblaszélen, a tel- hök rögtön elengedik terhüket. Ha van olyan eső, amely csak az idegekben tesz kárt, ez a tavaszi csurran-cseppen akkor javából az, hiszen mindig csak annyira áztatja meg a felszint, hogy még véletlenül se lehessen vetni. Kissé hihetetlen, de jelenleg a taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezetben naponta rúgják fel a heteken át gondosan számolt terveket. A főágazatvezelő Nagy László, ennek megfelelően nem éppen optimista:

— Változatok tócsaszáradásra. Ezek jelenleg a terveink. Az már csak álom maradt, hogy az idei évet megússzuk belvíz nélkül. A Taktaköz már „cseppfolyóso- dik”. Ez még nem lenne baj, de ha kitart a csapadékos időjárás, ezeken az alacsony fekvésű területeken csak nagyon későn tudjuk megkezdeni a vetést.

(Határjárás: még szerencse, hogy a taktaharkányi, a tiszalúci határban sok a műút. A földutakra, hiába terepjáróval utazunk, az elakadás veszélye nélkül nehéz lenne rámenni. Ember sehol, a gépek a telepeken állnak. Az agronómusok olyan táblát keresnek, amely valamivel szárazabb, mint a többi. Meg is találják. Nem véletlenül, hiszen ott vetnek. Két vetőgép karcolja a talajt. Minőségi munkának kár lenne nevezni. És ez az egyetlen tábla, a vizet gyorsan áteresztő homokos altalaja miatt, amely elbírja a gépeket.)

Hajdú István ágazalvezetö: — Elképesztő ez a tavasz. Az árpát ugyan sikerült elvetnünk, de annyi kínlódással, hogy még rágondolni is rossz. Pedig jól indult minden. Március közepén egy hét alatt 400 hektáron földbe juttattuk a tavaszi árpa magját, A rákövetkező húsz napban pedig alig valamivel több mint száz hektárt tudtunk csak elvetni. Hol hó hullott, hol az eső szemelt, dolgozni nem lehetett. '

Pedig lenne mit. Május elejéig 500 hektár árpát. 550 hektár napraforgót, 380 hektár olajlent, s 1400 (!) hektár kukoricát kellene elvetni. És erre a hatalmas területre az időjárás munkát bénító hatásával lehet eddig számolni. Vagyis: a magvak nem az optimális időben hanem jóval azon túl kerülhetnek földbe, s így a nagyobb termések ígéretéről abban az esetben nem mondhatnak le, ha új fajokat állítanak be a vetésszerkezetbe, így nyilvánvaló eset áll elő: mivel a kukorica később vethető, területe aránytalanul megnőhet. Szatmári Dezső, a szövetkezet elnöke:

— Ez az, amit nem szeretnénk. Két okból is. Az egyik: az új üzemanyagár hárommillió forinttal emeli meg a szárítás költségeit. Mi tavaly 68 mázsás termést takarítottunk be hektáronként. Volt rajta kétmillió forintos nyereségünk. Mivel a Taktaköz megint úszik, nem remélhetjük a magasabb hozamot. Vagyis, minden takarékossági intézkedés ellenére a kukorica nem hozhat jövedelmet, így más növények vetése lenne indokolt. A másik ok: tapasztalataink szerint, ha az alsóbb területeinken megjelenik a víz, a száradás annyira lassú, hogy még a kukorica vetése is kérdésessé válik.

Taktaharkányban élőre gondolkoznak. Ezért rendelték meg a kölesvetőmagot, Ez a növény viszonylag későn vethető, s így ha az időjárás nem változik, még akkor is tisztességes nyereséget biztosíthat. Persze az időjárás változhat, s akkor a döntés túlbiztosításnak tűnhet, de csak szemellenzővel mehetünk el a tény mellett, hogy jobb a biztos alap, mint a bizonytalan csodavárás. Az elnök nyílt:

— Elkövettünk egy hibát, persze, ha hibának lehet ilex'ezni. hogy a múlt hónap közepén a lágy talajban nem erőltettük a vetést. Később mindig okosabb az ember, de

ha akkor erösza'koPtaJ; toéne a munkáit — és én nem «»doki másra gondolni — túl lelnénk a len és az árpa vetésén. Kipusztult 186 hektár»» az őszi repce, de úgy, kos» a biztosító ssakembepéfte«* csak pár szálat tudfcooác • táblákban mutatni, s ennek a területnek a hasznosítás*, is tavaszra maradt. így lényegében kényszerhelyzetbe jutottunk, mindenáron tvÄ»! kell, s a sürgősséget ne« * fajta, hanem a táblák «Bál-adása határozza meg.

Természetesen neme»* gondok jellemzik a tavasai indulást. Az 1200 hektár őb»j búzából, igaz 110 hektár lefagyott. de a többi táblában jóval ötmillió fölött van a hektáronkénti főszám, s ev. ötven mázsa feletti hektáronkénti termést ígér. Ez pedig nagy szó, hiszen a szövetkezet fennállása alatt, addig csak egyszer volt ekkora termés. És még az időjárás * változhat. Erre mondta m elnök:

— Olyan nem lesz, hogy táblát műveletlenül hagyjunk. Ha minden igaz, s főleg az elmúlt évek tapasztalatai, akkor most egy széles ciklus jön. Vagyis marató annyi idő, hogy a kultúrákat elvessük. Legfeljebb «4 arány változik meg, s ne» a legjobban jövedelmét» kultúrákat fogjuk majd termeszteni.

Aznapi utasítás: a műhelyekben szereljék fel azokra a vetőgépekre a tárcsákat, amelyekre lehet, mert úst tűnik az időjárás nem változik. s a vetési erőltet*! kell. Mindenáron.

— kármán —

Nagyjavítás az OKU finomhengerművében

Tegnap reggel 6 órakor leálltak az Ózdi Kohászati Üzemek hengermű gyáregységében a finomhengermű. közép- ,és abroncssorának térmelőbevendezései. ahol jó előkészületek után megkezdődött az éves nagyjavítás.

A gyáregység ‘vezetői a nagyértékű termelőberendezések javítására 14 napot terveztek. s ennek megfelelően 400 szakmunkás és 300 kisegítő vesz részt a fontos munkában. A szocialista brigádok,

a munkáskollektívák a hagyományokhoz híven, ez -alkalommal is vállalásokkal, munkafelajánlásokkal segítik elő. hogy mihamarabb véget érjen a nagyjavítás a hengerműben és folyamatosan működjenek a termelőberendezések.

A szakmunkások egyebeit között korszerűsítik az abroncssori egyenirányítókat, * billenőasztalt és felújítják a középhengersor sorvonó motorját