Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-12 / 85. szám
p ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1980. óprilís 12., szombat Képzettség, hivatástudat, presztízs Közművelődés és szakemberei József Attila Buday György fametszete 6 I Sorrendben a hatodikként Megalakult a Ml vegyipari süafsáp A megyei közművelődési bizottság legutóbbi ülésén “tárgyalták meg a megye közművelődési szakemberellátottságának, a közművelődési dolgozók képzésének és továbbképzésének helyzetéről készített beszámolót. Az írásos előterjesztésből ezúttal az összegző mondatokat emeljük ki: ....... megá llapítható, hogy a. megye közművelődési szakember- ellátottsága az elmúlt 5 évben kedvezően alakult. A képzés és továbbképzés térén is előrelépés tapasztalható. Mindezek ellenére to- vább kell javítani a személyi teltételeket, a képzés és továbbképzés helyzetét”. Mindezek után nem szószaporítás, ha a bizottság tagjainak a kérdéseit is tel- idézzük: ..Milyenek az önképzés feltételei, s hogyan használják ki ezeket a köz- művelődésben, művelődési otthonokban és könyvtárakban dolgozók?... Milyen a kiscsoportok és kisközösségek vezetőinek pedagógiai felkészítése? ... Hogyan állunk a hivatástudattal ? ... Milyen a községek-és nagyközségek szakalkalmazottai- nak a képzettsége?... Miért nem vonzóak a községi közművelődési álláshelyek? Elég hatékonyak-e a nyári továbbképzések?... A szakfelügyelői hálózat hogyan tudja felmérni a községekben folyó közművelődési tevékenységet?”... Problémaérzékenységet tükröző kérdések ezek — derült ki mind a válaszokból, mint az ezeket követő véleménynyilvánításokból. A gondokat kitapintó gondolatok egymást kiegészítve — s olykor egymással is feleselve — újabb gondok köré gyülekeztek. (Mielőtt azonban ezekről szólnánk, néhány számadatot szükséges ismertetni a jelenlegi helyzetképről. A múzeumi hálózatban 86-an dolgoznak, sa 37 főfoglalkozású szakalkalmazott több mint fele egyetemi végzettséggel rendelkezne A levéltárakban összesen 15-en tevékenykednek, 11-en főállásban, többségük középfokú szakképesítéssel. A művelődési otthon-hálózatban — a tanácsi és a szakszervezeti “ intézményekben dolgozókról most összesítetten szólunk — 1683-an vannak, ám csak tizenhárom százalékuk v dolgozik főfoglalkozású szakalkalmazottként, s csak egyharmaduk- nak van egyetemi vagy főiskolai végzettsége; ide tartozik még, hogy a főfoglalkozásúak közül minden negyedik képesítés nélkül tölti be munkakörét... Végezetül a megye — ugyancsak tanácsi és szakszervezeti — könyvtári hálózatának adatai : az összdolgozók száma 399, közülük 243-an dolgoznak főfoglalkozásban, mintegy felearányban középfokú képesítéssel; az egyetemet vagy főiskolát végzettek száma 35, a képesítés nélkülieké pedig 28 . ..) A számok puszta hasonlít- gatásakor is több kérdés merülhet fel, ám térjünk vissza a megyei közművelődési bizottságon elhangzott kérdőjelekhez és észrevételekhez. Itt van mindjárt egy sokat emlegetett ellentmondás: korábban döntés született arról, hogy meg kell szüntetni a Debreceni Tanítóképző Intézet miskolci konzultációs központját... (Az utóbbi hat-nyolc év során az itt végzett népművelő-könyvtár szakos hallgatókkal ötven százalékban javult megyénkben a szak- képesítéssel rendelkezők aránya!) Szóval itt van egyrészről ez a döntés a megszün- te^Ssről — s van egy újabb keletű rendelet, melv szerint a konzultációs központban oklevelet szerzettek szakmai képesítését felsőfokúnak kell a továbbiakban elismerni Azon túl, hogy a bizottság álláspontja szerint is alapvető lenne, hogy a levelezőképzés valamilyen formája fennmaradjon a megyében — az említett rendelet további kérdéseket is felvet: vajon a felsőfokú képesítés említett formai elismerése mennyire biztosítja vagy garantálja a gyakorlati munka minőségének a javulását? S nem okoz-e majd bérproblémákat?... Ezek egyelőre kérdések. Mint ahogyan a bizottsági tagok kérdései is többnyire csak megválaszolhatók; a kérdések mögött rejlő ténymegállapítások gondjai ott vannak egyelőre a gyakorlatban. Vegyük sorra ezeket: Az önképzés lehetőségei nem rosszabbak általában, mint más területeken, a lehetőségekkel való élésben azonban fellelhetők az . ismert gondok: létezik igénytelenség is, vannak egzisztenciális gondok is... A kiscsoportok és kisközösségek vezetőinek többsége pedagógus, ily módon a legkisebb gond a pedagógiai felkészültséggel van ez ügyben. Nagyobb problémát okoz az, hogy' a csoportok vezetőinek hiányos a szakmai felkészültsége. (Mindez akkor is így van, ha elismerjük, hogy nerrí mindenható a közművelődési munkában a szakképzettség.) ... Nem kielégítő a községekben dolgozó közművelődési munkások szakmai képzettsége, de nem is vonzóak a kisebb települések a népművelők és könyvtárosok számára. Az okok? Kereshetők a „szakma kialakulatlanságában”; abban például, hogy rangban sem tekintik azonosnak a népművelőt vagy könyvtárost a többi értelmiségi dolgozóval. Hátrányosak a munka körülményei is, egyáltalán nem természetes például, hogy szolgálati lakást kapjon a közművelődés munkása, márpedig tudjuk, hogy nem sok értelme van a művelődési ház vagy könyvtár „hivatali idejű” nyitvatartásának ... Továbbra is gondok vannak a népművelők nyári továbbképzésében, ennek hatékonyságát ugyanis akadályozza az, hogy nincsenek biztosítva a differenciált továbbképzés feltételei ... És — ismételjük meg a kérdést — hogyan állunk e helyzetben a népművelők, k ö ny v t áros o k h i va t ást u da t á- val, a pálya presztízsével? Nem annyira divat manapság — mondotta a bizottsági ülésen az előadó — a hivatástudatot emlegetni, a kezdeményezőkészségről, a kapcsolatrendszerek kialakításának „fortélyairól” szólni. Nem bizonyos például az, hogy — mondjuk egy községben — jobbá válik a munka, vagy nagyobb lesz a közösség művelődéséért érzett felelősség akkor, ha szakképzett dolgozót állítanak az eddig lelkesen, szív- vel-lélekkel dolgozó — de kellő szakmai képzettséggel nem rendelkező — „kultúr- munkás” helyére. Fellelhető még közművelődési intézményeinkben és munkásaiban is a hivatalnoki szemlélet. Nem kevés tehát a gond, annak ellenére nem, hogy az utóbbi öt évben érezhető javulás van megyénk közművelődési szakember-ellátottságában, . képzésük és továbbképzésük terén. Hogy a megyei közművelődési bizottság ülésén mégis elsősorban a gondok szorításában szóltak a bizottság tagjai, az abból adódik, hogy fokozottan felelősségteljes feladat vár a következő években a közművelődés munkásaira. És a többségük — eddig is bizonyította — képes megfelelni a követelményeknek, tettek már eddig is annyit: hogy méltán várhatnak a köz véleményétől nagyobb megbecsülést; figyelmet és törődést... (fónagy) A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának a napokban alakult meg —sorrendben a hatodikként — a vegyipari szakbizottsága. A szakbizottság alakuló ülésén, amelyet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartottak, megjelent többek között dr. Zambó János akadémikus, a MAB elnöke és dr. Terplán Zénó, a műszaki tudományok doktora, a MAB tudományos titkára Elsőként dr. Zambó János üdvözölte a megjelent kollégákat, majd dr. Terplán Zénó tájékoztatta a jelenlevőket a MAB alakulásáról, céljáról, s a sorra alakuló szakbizottságok tevékenységéről. Mint elmondotta, van olyan szakbizottság, amely már a második ülését tartja, míg a társadalomtudományi — amelyik a nyolcadik, s egyben a sort záró lesz —. jövő héten csütörtökön alakul meg Egerben. Ezt követően megállapították a MAB vegyipari szakbizottságának összetételét, amely tíz tagból áll, élén az elnökkel, dr. Alait- ner István kandidátus tanácsadóval, és a titkárral, dr. Lorencz Sándor kandidátus, egyetemi docenssel. Az alakuló ülés következő napirendi pontjaként dr. Alaitner István beszélt a megalakult szakbizottság előtt álló feladatokról. Elsőként említette meg a. kémiai tudomány és az ipar kapcsolatának szorosabbra fűzését, a szellemi erők koncentrálását. Szólt arról is, hogy most, amikor a népgazdaság minden 'ágában keményebbé váltak a feladatok, a vegyészetnek is ehhez kell igazodnia, s ennek megfelelően fokoznia az energiákat. A megnövekedett feladatoknak ez a , szakbizottság is akkor tesz kellőképpen eleget, ha hatékony segítséget nyújt ahhoz, hogy a tudomány minél gyorsabban, és minél magasabb szinten váljon termelőerővé. Fontos tennivaló továbbá az is, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki más akadémiai. bizottságok megfelelő szakbizottságaival, munkájuk színvonalának emelése, s az esetleges párhuza- tmosságok kiküszöbölése érdekében. Ugyanez vonatkozik az MTESZ-szel és más szervekkel való együttműködésre is. Dr. Alaitner István kandidátus beszámolója után megalakították a vegyipari szakbizottság munkabizottságait is, mivel tevékenységükben a döntő szerep ezekre hárul majd. A régió adottságait, valamint több évtized tapasztalatait és a személyi feltételeket is figyelembe véve, egyelőre három munkabizottság létrehozását tartották szükségesnek, a környezetvédelmi, az agrokémiai és a petrolkémiai munkabizottságokét. Az alakuló ülés további napirendi pontjaiként „A petrolkémiai iparág fejlesztése hazánkban” címmel dr. Szénási Tibor állami díjas műszaki vezérigazgató-helyettes tartott előadást, majd az ülés résztvevői megtárgyalták az 1980. évi feladalA felszabadulásra emlékező írásokkal találkozik az olvasó a Napjaink áprilisi számának első oldalain. Bárczy János Harmincöt év távlatából címmel írott emlékezése a felszabadító harcok utolsó napjait, a felszabadult területeken — benne a jelenlegi szűkebb pátriánkban — meginduló élet eseményeit ábrázolja és állítja elénk személyes élményein keresztül, s mint azt utolsó soraiban is megállapítja: ....... méltán l ehetünk büszkék arra. hogy az egykori miskolci helyőrség adta az új, demokratikus honvédségnek Köteles Jenő altábornagyot, aki haláláig a honvédelmi miniszter helyettese volt. Szalag Tibor vezérőrnagyot, aki a r.émetük ellen felvonult í. hadosztályt vezényelte — é* a név említése nélkül n-ég sokan másokra, akik közvelNegyedik éve már, hogy megjeleni a Tudománypolitikai Bizottság határozata « kutató- és fejlesztőmunkát végző tudományos dolgozók ^■■iy séges követelményre ndszcóröl és annak alkalmazásából. A határozattal egy- idöben kiadott Irányelvek pontosan körvonalazták a különböző szinten dolgozó tudományos dolgozókkal szembeni elvárásokat, követelményeket. A kulturális miniszter a közelmúltban utasításban foglalkozott a felügyelete alá tartozó szervek kutató-fejlesztő munkát végző tudományos dolgozóinak egyseges követelményrendszerével és továbbképzésével. Ez az utasítás meghatározza, kik tekintendők tudományos dolgozóknak, s miként kell azok munkaköri követel menyeit meghatározni. Részletesen intézkedik a miniszteri utasítás a kutatóhelyek, valamint a tudományos dolgozók munka- és továbbképzési terve elkészítésének mikéntjéről. Számunkra igen lényeges tétele a kulturális miniszter utasításának, hogy kijelölte a felügyelete alá tartozó tudományos kutatóhelyeket. A tanácsi irányítású — tehát megyei, illetve fővárosi tanácsi — szervek (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) sorában találjuk a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóságot (Herman Ottó Múzeum), mint a hét kijelölt vidéki megyei múzeum egyikét. A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság tehát tudományos kutatóhely lett. Milyen feladatokat jelent ez a múzeumnak, miként kezdenek hozzá a kijelöléssel járó feladatok megoldásához? Eriül tájékoztatott Viga Gyula, a múzeumi igazgatóság tudományos titkára: — A befejezéséhez közeledő ötéves tervidőszakban számottevő fejlődés tapasztalható múzeumunk, illetve megyei szervezetünk tudományos munkájában. Elkészült például négy egyetemi doktori értekezés, valamint száz nyolc vanöt tanúim á n y. Az imponáló szám ellenére a munkák minőségével csak részben lehetünk elégedettek. Az elkészült publikációk zöme saját kiadványainkban és más helyi periodikákban, folyóiratokban jelent meg, egy-egy szakma központi folyóiratába, országos lapokba kevés került belőlük. A munkák nem hordozzák összefüggő, szervezett tematikus kutatás jegyeit, gyakran esetlegesek, alkalomszerűek. módszerbeli leg sokszor nem követik az egyes szaktudományok friss eredményeit. — Várhatóan ezen változtatni fog a múzeumi igazgatóság kutatóhelyi kijelölése? — Célunk a kutatóhellyé szervezendő múzeumot a szűkebb táj, s Északkelel- Magyarország tájkutató központjává fejleszteni. A megyében nincs is más intézleniil vagy közvetve részt vettek az új, demokratikus Néphadsereg egyik magvá- nak, a 7. hadosztálynak, illetve a 7. honvéd kerületi parancsnokságnak első szervezésében” ... Hasonlóan az első íráshoz, Gulyás Mihály Életáldozat és Fekete Gyula Amit tizen- két regényben megírhatok című publikációja is szűkebb hazánk, a megye életében bekövetkezett történelmi sorsforduló emlékeit villantja fel. József Attila verseihez készült rajzokkal és Laezkö András Szeretet a. jövőért — József Attila Érik a fény című verséről — írott tanulmánnyal tiszteleg a lap a hetvenöt éve született költő emléke előtt. Két publikációt találunk az áprilisi Napjainkban Juhász Ferenc költészetéről meny. amely e feladat felvállalására alkalmas lenne. A múzeumok ezt a feladatot, még ott is ellátják, ahol például egyetemi bölcsész- képzés és -kutatás folyik, mint Szegeden és Debrecenben. A lájlcutaló központ fejlesztésének még vannak akadályai, amelyek azonban részben belső szervezeti átformálással, részben külső támogatással leküzdhetők. — Belső támogatással, tehát saját erőből. Miket tart e tekintetben a legfontosabb lépéseknek? — Munkahelyi viták szervezését, kutató team-ek kialakítását; a múzeum különböző osztályainak bevonásával tematikus kutatások szervezését; feladatvállalást országos kutatásokban, ugyancsak országos konferenciák és tanácskozások szervezését, házigazdái szerepét: kiemelt feladatként a szlovákiai magyarság kutatását; a muzeológusok idegen nyelvű képzésének megszervezését (Mind a Tudománypolitikai Bizottság, mind a kulturális miniszter utasítása igen nagy fontosságot, tulajdonit az idegen nyelvek ismeretének, azt követelménynek tekinti. A szeri;.); a múzeumi könyvtár szin- tenlarlását, a régi kiadványok másoltatását; a kutatók fogadásának, kiszolgálásának jobb megszervezéséi. Gondjaink közül hihetőleg sokat megold majd az új. Felszabadulás útjai épületünkbe való átköltözés, az ott ránk váró nyugodtabb, korszerűbb környezet, a jobb munkafeltétel. — Külső támogatást miben várhatnak? — Alapjában olyan kérdésekben, amelyekhez felső szerv hozzájárulása szükséges, bár a külső szemlélőnek apró dolgoknak tűnnek. Ilyen például a tanulmányok gépel tetősének megszervezése; a rajzoltatás és fordíttatás megszervezése, azaz annak „alkotmányos” meghatározása, miként kapcsolódnak e tevékenységek a tudományos dolgozók elfoglaltságához. Vagy ilyen kérdés a kutatónapok engedélyezése. Ugyancsak ide tartozik a nyilvántartási rend magasabb szintre emelése. A két utolsó kérdéskört úgy tudnám összegezni: ha a múzeum meg kíván felelni a tudományos “kutatóhely elvárásainak és feladatainak, akkor a belső tartalmi munka és a külső lehetősének, jobb megszervezését kell megteremteni. A muzeológusok számára éppen úgy kötelességgé kell tenni a tudományos munkát, mint az egyéb múzeumi funkciókkal járó elvárásokat. Ehhez természetesen megfelelő időt és munkafeltételeket kell biztosítani. Véleményem szerint ezek egy része megteremthető az előbbiekben említett belső szervezéssel és elvárt külső támogatással. (bm) (Ferenczi László: Halál szívébe célzott kard és Pomo- gáts Béla: Búcsú az ifjúságtól). Folytatódik a lapszámban a Szűkre szabott modernség címmel indított lakótelep- vita hozzászólásainak közlése; ezúttal kelten fejtik ki véleményüket az eddig felvetett problémákról, egyben tovább is tágítva a vita keretét: Kerékgyártó István A formai rendtől a közösségi rendig; Takács Géza pedig Házak, emberek, gondolatok címmel fejti ki álláspontját. A lírai és képzőművészeti anyagban gazdag áprilisi Napjaink prózai írásai közül végezetül az olvasók figyelmébe ajánljuk Lagzi István publikációját, amelv l<i volt Dóró Gábor? címmel szól magyar—lengyel barátságról. (I. n, j.) Az áprilisi Napjaink
