Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 T98Q. mardtts 26., srerda onnresszusa (Folytatás a S. oldalról.) véljük, hogy megérlelődött a továbblépés lehetősége a ta r tál um j a v í t á s ú ra. Meg kefl teremtenünk a feltételeit annak, hogy a bizalmi testület a dolgozók nevében véleményezze a gazdasági vezető munkáját, tevékenységét. A gazdasági vezetők kinevezésére és lei- mentésére illetékes irányító szervekkel együttesen meg kell vizsgálni, hogyan szükséges növelni ebben a folyamatban a bizalmi testületek szerepét. Ez egyértelműbbé, hatékonyabbá teszi a dolgozók beleszólási jogának érvényesülését, és tovább javítja a jogok és a kötelezettségek összhangját. A Magyar Szocialista Munkáspárt lenini politikája a szakszervezetekre is kedvező hatású. Hazánkban a szak- szervezeti mozgalom nem egyszerűen a politika végrehajtója, hanem részt vesz a politika alakításában és formálásában is. Nálunk az elmúlt két évtizedben a szakszervezetek és a. kormány között gyümölcsöző, szocialista céljainkat jól szolgáló együttműködés alakult ki, amelynek belső haszna és nemzetközi értéke egyaránt van. Ebben az együttműködésben vannak viták, véleménykülönbségek, éppen úgy, mint másutt, szakszervezeti, állami és gazdasági vezetők között. Ezek természetesek, hiszen megoldást kereső szándékkal más és más nézőpontból ítélünk meg kérdéseket, de együtt kell keresni annak lehetőségét, hogy nagy társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink megvalósulásának feliételeit és lehetőségeit még jobb, célirányosabb együttműködéssel, a mainál eredményesebben' szolgál has- ,su k. Szocialista céljainkért végzett tevékenységünk szorosan összekapcsolódik a nemzetközi munkásosztály küzdelméért és ügyéért vállalt felelősségünkkel is. Ez a közős felelősségvállalás mind erősebbé válik — elsősorban a szocialista országok szakszervezeteiben —, és nagy hozzájárulás a béke, a biztonság, a társadalmi hala d ás k i bon takoztatásához az egész világon. Őszintén és becsületesen készek vagyunk együtlműPinlér János, a Tolnai nagyközségi Pártbizottság titkára, Tolna megyei küldött elmondotta többek közölt. hogy a község két köny- nyüipari üzeme elsősorban nőkéi foglalkoztál, munkaalkalmat teremt nemcsak a nagyközség, hanem a környező községek lányai, asz- szonyai számára is, de ebből sajátos nehézségeik és gondjaik is fakadnak. ködni minden oszlál;ytestvérünkkel. valamennyi munkás- szervezettel, de elutasítunk minden olyan szándékot, törekvést, amely erőink megosztására irányul. Határozottan visszautasítunk mindent, ami antikommunista, szovjetellenes. A szakszervezeti munka fejlesztése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszervezetek. hozzáértő, a napi politikai munkában is megnyilvánuló támogatásúi. A párt, történelmi küldetésétől áthatva, vállalja a felelősséget az ország, a nép sorsáért. Olyan utat mutat, amely hazánk felvirágzásához vezet, amelyben egész népünk élele szebb, boldogabb és teljesebb lesz. Meggyőződésünk, hogy a nép ezeket az ajánlásokat elfogadja és támogatja: valamennyien együtt dolgozunk nagy céljaink megvalósításáért. A foglalkoztatottak többsége fiatal, sokan a család- alapítás, mások u gyermek- nevelés gondjaival birkóznak, amihez ' társadalmunk jelentős támogatási ad. A jövőben jobban támaszkodunk a községben gazdálkodó egységekre, termelőszövetkezetekre, intézményekre, hogy közös anyagi és társadalmi hozzájárulásunkkal fejlesszük, s tegyük egyre otthonosabbá községünket. Pintér János Grósz Károly felszólalása Tisztelt Kongresszus! Borsod megyében ugyanúgy, mint az ország más területein, párttagságunk nagy aktivitással készült a párt XII. kongresszusára. A taggyűléseken és a pártértekezleteken a -közel (ki ezer párttag 40 százaléka, 2!) ezer kommunista szólalt fel. A pártcsoportokban pedig további ezrek mondtak véle.- ményl. E nagy eszmecsere tanulságai alapján elmondhatom, hogy megyénk párttagsága érti és helyesli a párt politikáját, méltányolja a párt- és az állami vezetőknek az elmúlt öt esztendőben kifejtett nagy erőfeszítéseit, hajlandó az eddigieknél többet vállalva e politika megvalósításáért jobban dolgozni. Párttagságunk kéri a párt eddigi politikájának újbóli megerősítését. A vélemények és viták mindenekelőtt a gazdaságpolitika, a gazdálkodás, a szocialista életmód és közgondolkodás témáihoz kapcsolódtak. A politikai vita értékéből semmit se von le az a tény, hogy iáz alapvetően helyes észrevételek mellett felszínre kerüllek téves, hibás nézetek és álláspontok is. A viták légköre, gondul a (gazdagsága azt jelzi; pártunkban természetessé lett. hogy a szocialista társadalom építése együtt jár az emberek közötti véleménykülönbségek őszinte feltárásával és ez a párt ideológiai és politikai egységének erősítéséhez vezet. Talán az egyik legfigyelemreméltóbb politikai jelenség — és ez az egyik gondolat, melyről szólni kívánok —, hogy az elmúlt öt esztendő alatt észrevehetően fejlődött párttagságunk és lakosságunk gazdasági tájékozottsága, műveltsége. Ennek eredményeként az ország gazdasági helyzetének megítélése fokozatosan közelit a realitásokhoz. Egyre több ember érti meg megyénkben is, hogy ha ügy akarunk élni a jövőben is, mint eddig; ha csökkenteni akarjuk . a még meglevő szociális feszültségeket, akkor jobban, többel, hatékonyabban kell dolgozni. Jó dolog, hogy a taggyűléseken, a pártértekezleteken tömegesen igényelték a gazdasági vezetőktől a munka jobb megszervezését, a fegyelmezetlenségek megszüntetését. Mindez azt jelenti, hogy jó a politikai légkör, jó a hangulat, a határozati javaslatban megjelölt célok megvalósításához. A közvélemény igénye és akarata egybeesik politikai törekvéseinkkel. Ez tettekben is kifejeződik. Megyénk gazdasági egységei a múlt évben szinte maradéktalanul teljesítették terveiket. Nehezebb körülmények között 19?9-ben — 1978-hoz viszonyítva — 15 százalékkal növelték nyereségüket. Éves exportteljesítményüket öt éven keresztül, évi 10 százalékkal növelték, tőkés export-teljesítményük egy év alatt 1979-ben 50 százalékkal nőtt. Az elmúlt öt év alatt megyénkben 71 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, döntően határidőre, jó színvonalon. Bányászaink a múlt évben 30—35 szabadnapjukon dolgoztak, hogy a többletigényeket kielégítsék. Takarékossági munkaprogramjaik alapján vállalataink a múlt esztendőben 800 millió forint értékű anyag- és energiamegtakarítást értek el. A kongresszusi munkafelajánlások részeként 1 millió 750 ezer óra társadalmi munkát végezlek. Elmondhatjuk tehál: a gazdasági közgondolkodás, ha ellentmondásos is, de politikai céljainknak meg- telelően fejlődik. Ebben igen nagy szerepe van a gazdasági kérdésekről szóló felvilágosító munkának, annak a szemléletnek, amely az anyagitechnikai eszközök népszerűsítése helyett elsősorban az emberekhez szól, az ő segítségüket. kéri, mert fejlődésünk mostani lehetőségei közölt egyre nagyobb szerep jut az embernek, az emberek magatartásának, tudásának, szervezettségének, Legyeimének. Megyénk párttagsága nagyra értékeli a Központi Bizottságnak azt a gyakorlatát, hogy őszintén beszél gazdasági helyzetünkről, megosztja gondjait, nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Ezt megőrizni, megvédeni, e széles nemzeti összefogás érdekében megtartani elengedhetetlenül fontos. Ez a leghatékonyabb agitáció. Ez egyúttal, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik legfontosabb módja. Az eredmények mellett nevelőmunkánk néhány fontos feladattal nem tudott maradéktalanul megbirkózni. Mini ahogy az eredményekben meghatározó, szerepe van a közgondolkodás fejlődésének, így gazdasági gondjaink, problémáink megléte sem választható el a felfogásbeli konzervativizmustól, a gazdasági szemléletű gondolkodás hiányosságaitól. Esetenként leegyszerűsítéssel is szembe kell nézni; változatlanul uralkodik az a megközelítés, hogy a gazdasági eredmények a jó gazdasági döntések következményei, a lemaradás pedig a nevelőmunka számlájára írandó. A gyors gazdasági változást, a rugalmas alkalmazkodást és ebből az egyénre háruló következményeket rendellenességnek és nem természetes magatartásnak tekintik, vagy a munkafegyelem javítását csak a termelőmunkában, ott is elsősorban a fizikai dolgozóknál tartják jogos igénynek. Van még a gazdasági kérdésekben illúzió, olykor demagógia is. Sok helyen nehezen viselik el az indokolt jövedelemkülönbségeket, sokszor az erkölcsi normáknak sincs kellő becsülete. Ha elszórtan is, de tapasztalható, hogy a gazdasági vezetőkkel szemben indokolatlan igényeket támasztanak, elmarasztaló személytelen általánosításokat tesznek. Több kérdésben más a szó, mint a tett. A gondokat csak növeli, és a politikai munkát nehezíti, hogy az alaptalan, hibás nézetek keverednek valós, jogos észrevételekkel. Nem tekinthetjük hibának, hogy az emberek a korábbiakhoz viszonyítva sokkal erélyesebben bírálják a gazdálkodás fogyatékosságait, a helyileg, vagy az országosan tapasztalható pazarlást, a határozatlan vezetőket, a döntésre érett kérdések halogatását. E kritikák nem rendszerünk ellen irányulnak, ellenkezőleg, a hatalom, az elért eredmények féltéséből fakadnak. Itt szerelném megjegyezni, — csatlakozva Kádár elvtárs beszámolójához —, hogy ténylegesen törpe kisebbségnek számítanak azok, akik politikánkat elutasítják. Nem szabad létezésüket lebecsülni, de legalább ilyen nagy hiba lenne befolyásuk eltúlzása is. A jogosai a jogtalantól elválasztani: ez ma a politikai munka szervezésének egyik legnehezebb, de egyik legfontosabb feladata. Ezt sajnos, sok alapszervezetünkben ma még nem tudják megtenni, nem képesek az átalakuló véleményeket, nézeteket, közgondolkodást tervszerűen irányítani. Jogos az a kérdés: elég gyors-e a közgondolkodás átalakulása? Sajnos nem. Ennek alapvető oka, hogy a tömegek között végzőit gazdasági feladatokra mozgósító, felvilágosító munka nem épült be a pártszervezetek és löleg az alapszervezetek egész tevékenységébe, megrekedt az általánosságoknál. Nem a sajtószervek központi kiadványainak mennyiségében, vagy színvonalában látom a problémát, hanem a páátszervezel i, az alapszervezeti munka nem kielégítő színvonalában, az önállóság hiányában. Ahhoz, hogy a pártmunka, a felvilágosító munka eszközeivel hatékonyabban tudjuk segíteni a kívánatos gazdasági folyamatok kibontakoztatását, szerintem két dolgon kell változtatni. Az egyik: jobban össze kell hangolni a gazdasági intézkedéseket, a felvilágosító munkát és a politikai eszközök egyéb lehetőségeit. A dolgozók döntő többségének a munkához való viszonyát nem az agitáció, hanem termelőmunkájuk tartalma, a munkahelyi viszonyok, a munkahelyi demokrácia milyensége, valamint a bérezés módja, tehát a mindennapi gyakorlati tapasztalatok határozzák meg. Ma még nem lehet biztosítani, hogy mindenki kedvére való munkát végezzen, abban azonban nagyok a lehel őségek, hogy javuljon a munkahely . légköre, változzon a bérezés gyakorlata, fejlődjön a munkahelyi demokrácia. Ehhez kell kapcsolódnia a felvilágosító szónak is. Ezek az együttható tényezők ma meg nincsenek kellően összehangolva, melynek oka munkastílusunkban, és szemléletünkben keresendő. Nem felejthetjük Marx közismert tanácsát: ,.Ha az embert a körülmények alakítják, akkor a körülményeket kell emberiekké alakítani’. A másik: kívánatos javítani a politikai döntések személyi vállalását, képviseletét is. Brutvó elvtárs teljes joggal igényelte ezt előadói beszédében. Tapasztaljuk sajnos, hogy a párttagok egy részé, miközben egyetért a döntésekkel, önmagára nézve kötelezőnek is tartja, de nem áll ki kellően azok védelmében. Általános normává kell tehát tenni: hogy ma kevés a politika elTcmócskozik az MSZMP XII kongresszusa. Képünkön: a küldöttek egy csoportja. fogadása, betartasd, rész* kell vállalni elterjesztésében, képviseletében is. Tisztelt Elvtársak! Befejezésül javaslatot kívánok előterjeszteni. A határozattervezet megkülönböztetett figyelmet fordít * nyugdíjasok anyagi helyzetére, ez fontos. Egy másik helyen ugyancsak szól a nyugdíjasok helyzetéről, ott már a mozgalmi munka oldaláról, mikor kimondja: „Fontos feladat a párton belül' nevelő munka, a különböző nemzedékek összeíor- rottságának erősítése”. A határozati javaslat azután rögtön a párt fiatal nemzedékének neveléséről beszélt, énszerintem ide kívánkozik egy gondolat. Egyrészt: a folyamatos politikai munkát az idősebb nemzedék tagjai között is kell folytatni, másrészt a párt történetének megismertetésébe jobban be kell vonni a párt tapasztalt tagjait. Az elmúlt esztendőkben erőnkhöz mérten sokat tettünk a nyugdíjasok helyzetének javítására, de egy fontos dolgot nem oldottunk meg: közéleti aktivitásukat intézményesen nem szerveztük meg. Közérzetük alakulásában pedig ez nem kisebb jelentőségű, mint az anyagi ellátottságuk. Javaslom, hogy a kongresszus utón a párt valamelyik vezető szerve vizsgálja meg * nyugdíjas párttagok politikai helyzetét, és dolgozzon ki irányelveket a pártszervezetek számára. Javaslatom indoklására a következőket kívánom elmondani: Borsod megye párttagságának közel 15 százaléka nyugdíjas, ez 8850 fő, 75 százalékuk lakóterületi alapízerve- zethez tartozik. Itt különböző érdekeltségű, felkészültségű, és löleg eltérő anyagi viszonyok közölt élő emberek vannak együtt, s ezek a különbségek állandó forrásai az ott folyó vitáknak; ezen változtatni nem tudunk. A mindennapi munkában nem fordítunk elég figyelmei ezekre a pártszervezetekre, és nem alakult ki a leghatékonyabb munkastílusuk. Nincs biztosítva a rendszeres tájékoztatásuk, nem kapnak választ a felvetődő kérdésekre. Ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy politikánkat ezekben a pártszervezetekben vitatják el a legjobban. itt viszonylag nagyszámú az elégedetlenséget jelző vélemény. Ezt a kongresszusi irányelvek vitája is bizonyította. De bizonyítja az a lény is. hogy megyénkben 1975 és 1980 januárja között kilépett és törölt párttagok 18 százaléka nyugdíjas voll. 70 százaléka fizikai munkás, és nagy része 19-15 és 1958 között lépett be a pártba. Ennek kellemetlen politikai és morális következménye a jelenlevők előtt ismert, ezért a nyugdíjas párttagok ooliti- kai. emberi gondjaival, türelmesen. többet törődni elengedhet ellen köteles-restink. Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság előzetes jelentésévé’. Kádár elvtárs előadói beszédével, a határozattervezettel egyetértek. (Folytatás az 5. oldalon.)
