Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 2 T'S&e. méreti» Zt>,, sierda Z Veress Péter Veress Peter külkereske­delmi miniszter hangsúlyoz­ta: a világgazdaság megvál­tozott teltételei, a csereará­nyok. nem változnak meg javunkra pusztán attól, ha csak bíráljuk őket. Felis­merhettük. hogy az egykor eredményes munkamódsze­rek ma már nem mind áll­jak meg a helyüket. A nehezebbé vált helyzet kikényszerítette, hogy fel­kutassuk saját tartalékain­kat. Ezek ma elsősorban a fejlettség emberi tényezői, a meglevő műszaki tudás, az új iránti fogékonyság, a munkakultúra, a lelkesedés, a jobb technológia és mun­kafegyelem, a szervezettebb, korszerűbb vállalati munka. Az utóbbi hónapokban bo­nyolultabbá vált nemzetközi helyzet ellenére mindent megteszünk, hogy gazdasági kapcsolataink a fejlett tö­kös országokkal normálisan fejlődjenek. A tőkés orszá­gokkal a kölcsönös előnyök alapján kereskedünk. Gaz­daságot gazdasággal, jogot joggal, előnyöket előnyökkel es ha ránk kényszerítik, a megkülönböztetéssel megfe­lelő ellenlépeseket állítunk szembe. Tőlünk nem indul ki gazdasági kapcsolatokat gyengítő törekvés, vagy lé­pés. Az irányelvek feladatul szabják többek között, hogy váljék szorosabbá a terme­lő és külkereskedelmi vál­lalatok együttműködése, nö­vekedjék közös érdekeltsé­gük. «erősödjék a szállítási fegyelem, javuljon a piaci munka, gyorsabban, rugal­masabban kövessük a piac változásait. Már dolgozunk ezeknek a problémáknak a megoldásán, löbbek között az olyan érdekeltségi rend­szer kimunkálásán, amely jobban összekapcsolja a ter­melő é.s a külkereskedelmi vállalatokat. Novai Julianna llovcii Julianna, a gödi Dunámén ti Tsz virugkertc­sze. Pest megye küldötte, a szövetkezeti demokráciáról és a szocialista brigádmoz­galomról szólt. A módosított szövetkezeti törvény a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesülése érdekében a köz­gyűlés hatáskörébe — he­lyesen — csak a tsz műkö­désének, gazdálkodásának legfontosabb kérdéseit utal­ja— mondotta. — Rendkí­vül fontos viszont, hogy a szövetkezet ügyeiben az, aki­nek mondanivalója van, más fórumokon véleményét nyil­váníthassa. A továbbiakban a munka­helyi közösségek szerepét fejtegette. Ezeket a fórumo­kat még alkalmasabbá kell tenni arra, hogy az embe­rek véleményt mondhassa­nak és a döntésekbe bele­szólhassanak. Hangsúlyozta a felszólaló, hogy a demokrácia nemcsak kedvező gazdasági helyzet­ben szükséges, hanem a ne­héz gazdasági körülmények között is. Dr. Martos István Dr. Martus István, a Me- — Állítom, hogy a válla- dicor Művek vezérigazgatója,, latok jelenlegi körülményei budapesti küldött: között is lehet eredménye­sebben dolgozni. nagyobb hatékonyságot elérni — hangsúlyozta — mégis úgy erzem, hogy pártunk kong­resszusa az a hely, ahol fel lehet, vetni azokat a prob­lémáinkat. amelyek a mi vi­szonyaink között gátolják a gyorsabb előrehaladást. Az elmúlt években minden gaz­dasági témájú párthatározat, a Központi Bizottság kong­resszusi beszámolója hang­súlyozta a differenciálás szükségességéi, azt a köve­telményt. hogy a jobbak gyorsabban fejlődjenek, a rosszabbak szoruljanak visz- sza. Az lí)80-as szabályozó rendszer működéséről még nincsenek megfelelő tapasz­talataink. de amit eddig lát­tunk. az nem bizonyítja ezt a törekvést. Meg léhel .ér­teni azt a költségvetési jel­legű szemléletet, amely sze­rint csak azoktól lehet el­venni. akiknek van. De en­nek az elvnek további al­kalmazása nem ösztönöz a fejlődésre. Ezért elengedhe­tetlenül .szükséges meggvor- sítani a differenciálás helves elvének gvakorlati végrehaj­tását minden területen. — Tapasztaljuk azt is, hogy a vállalatokat irányító állami szervek határozatai­ban. magában a gazdasági szabályozásban is sok eset­ben bizalmatlanság nyilvánul meg a végrehajtással szem­ben. Ez az alapállás egy-., részt sérti azokat a vállala­tokat — és szerintem ezek vannak többségben —, ame­lyek nerh szolgáltak erre rá: másrészt viszont ennek há­lására nő a bürokrácia, és nem egy esetben ellenbizal- rnatlanság is tapasztalható.. Ezt követően az elnöklő Győri Imre, a Központi Bi­zottság titkára Lázár György­nek, az MSZMP. Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökének ad­ta meg a szót. Lázár György felszólalása A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyet­értését mind a Központi Bi­zottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámo­lójával és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytatta: — Az elmúlt évek kormány­zati munkájában az a szán­dék vezetett bennünket, hogy eleget tegyünk a XI. kong­resszus határozatainak, s leg­jobb tudásunk szerint dolgoz­va megfeleljünk pártunk és népünk bizalmának. Mun­kánkhoz folyamatos segítsé­get kaptunk a Központi Bi­zottságtól. az országgyűléstől. Az elmúlt években is elv- szerü és gyümölcsöző volt a kormány és a szakszerveze­tek együttműködésé. Mindvé­gig élveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi társadalmi szervezet támo- ga tusát. A Központi Bizottság be­számolója a kormány számá­ra megtisztelő elismeréssel szólt erőfeszítéseinkről, de munkánkat bíráló észrevéte­leket is tett. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. Ma­gam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a megnövekedőit követelményekhez még nem mindenben tudlunk felzár­kózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a társadalmi es szabályozási kérdések foglalták el al fő helyet, amelyek gazdaságpo­litikai céljaink elérését, a gazdaság hatékonyabb műkö­dését voltak hivatva szolgálni Emellett — folytatta Lázár György — az utóbbi években is nagy figyelmet fordítot­tunk a szocialista demokrá­cia. a tudomány, a közok­tatás, a kultúra, a kozmüve­Lózár György, 07 MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke felszólal a kongresszuson lődés fejlesztésére. Ezt kell tennünk a jövőben is. Fontos feladatunknak 'te­kintettük az állafnélel de­mokratizmusának fejlesztését. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hi­vatalnokszellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezett­séggel végzi munkáját. Ez azonban még nincs minde­nütt így. Ezért jogosnak tar­tom, ha a Központi Bizottság közvéleményünkkel egyetért­ve sürgeti, hogy- az állampol­gárokat jobban vonjuk be a közügyek intézésébe és ellen­őrzésébe, hogy további lépé­seket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai kultúrájának növelésére. A megelőző öt évhez ké­pest. ha szerényebben is. to­vább javultak népünk anyagi é.s kulturális életkörülményei. Teljesítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét, számos új szociális és egészségügyi, ok­tatási. kulturális intézmény szolgálja a lakosság jobb el­látását. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményünk egé­sze elmarad a tervezettől, a rrvai szigorú követelmények­től és a sajat reális lehető­ségeinktől is. Munkánk gyen­geségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a haté­konyság, s ennek következ­tében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mér­tékei. Az előirányzottnál ked­vezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és reáljövedelem ter­vezett növelése. Az ókokat keresve hiba lenne úgy megosztani a fe­lelősséget. hogy a kormány­zati irányító munka minden­ben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az el­mulasztott vagy a kellően ki nem használt lehetőségekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősség­ből is a kormány vállaljon többet. Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezet­hető vissza; hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaság­ban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túl­zott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. Amikor a Központi Bizott­ság 1978 decemberében ele­mezte a helyzetet, két lehe­tőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű elő­irányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növe­kedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is job­ban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit köve­telte. > Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak ,el a termelési szer­kezet korszerűsítésére, a vál­lalati gazdálkodás jobban iga­zodott az új követelmények­hez. Üjabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredménye­ket hoz, s ma is példát, mutat a munkaerő-gazdálkodás meg­javításában, a korszerű mun­kaszervezésben. Az. intézkedések végrehaj­tását —, amelyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt — megkönnyítette, hogy ezeket, mint szükséges lépéseket. népünk magas fokú politikai érettségről ta­núskodó megértéssel fogadta, sőt, cselekvő módon tá­mogatta is. Ismét bebizo­nyosodott. hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott tá­mogatás a mi legnagyobb erőforrásunk, amire .mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival ehe — visszaélni sohasem szabad. . Az. hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a be­hozatali többlet és a tőkés v i s zo nyl a t ú k ü 1 k e rés k e d cl e in mérlege kedvezőbben alakult, előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásá­hoz is. de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehes­sünk az egyensúly helyreál­lítása felé, meg jobb mun­kára és igen nagy erőfeszí­tésekre van szükség. , Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a ha­todik ötéves terv időszaká­ban is azt az utat- kell jár­nunk, amelyre 1979-ben lép­tünk. s továbbra is az egyen­súly javítását kell a követél­mények középpontjába álh tani. Emellett, vívmányain­kat megőrizve, meg kell szi­lárdítanunk az elért életszín­vonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi el­látást. segíteni a sokgyer­mekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhí­teni az idős emberek gond­jain. A gazdálkodás minőségének es hatékonyságának javításá­ban csak akkor érhetünk el. sikert, ha a Központi Bizott­ság 1977. októberi határoza­tának szellemében olyan sze­lektív fejlesztési politikát va­lósítunk meg, amely megfe­lel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gaz­dasági integrációba is. To­vábbá, ha a beruházásra for­dítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az ed­dig megszokott, a .,minden­kinek jár" hibás gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó. a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre össz­pontosítjuk. Nagyobb figyelmet kell for­dítanunk meglevő erőforrá­saink — a munkaerő, a ha­talmas értéket képviselő tech­nika. a termőföld, természeti kincseink és egyetértve Veszprémi elvtarssal. szénva- gyonunk — jobb hasznosítá­sára. Ehhez azonban a mun­kakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, ami szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és a folyamato­san dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a .tehet­ségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel vég­zett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartozó népgazdasági , tervezést, a gazdasági fő folyamatok összehangolását és irányítá­sát, következetesebben ellen­őrizzük a határozatok végre­hajtását. Ugyanakkor elha­tározott szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás cél­szerűbb érvényesítése köz­ben a jövőben is biztosítjuk, sőt. fejlesztjük la vállalatok és az üzemek önállóságát, szer-, vezeti és más intézkedésekkel több támogatást, nagyobb mozgásteret kell adnunk a kezdeményező, a felelősen dolgozó, de az. ésázerű koc­kázatot is vállaló vezetőknek. A munkakollektívákban, a szocialista brigádokban nagy a leürekészség. a segíteni akarás. Mindenekelőtt az il­letékeb vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelö­lésével lehetővé tegyék c núgy erőforrásunk okos hasz­nosítását. A fejlesztési eszközök es a jövedelmek differenciálása nem új keletű igény. Érvé­nyesítésében azonban alig- alig jutottunk előbbre. Tudatában vagyunk, hogy epeink következetesebb ér­vényesítése. így a fejlesztési eszközök és a bérek dif­ferenciáltabb elosztása a tár­sadalmi'. a csoport-, és az. egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban talál­koztunk. Ezeket vállalnunk kell. de — különösen, ha emberi sorsokat érintenek — szocialista módon kell meg­oldanunk. A becsülettel dol­gozó többség helytállása meg. adja számunkra az erkölcsi alapul ahhoz, hogy a korábbi­nál erélyesebben lépjünk fel a - egyéni érdekeiket a közössé).: érdekei elé helyezők, a szo­cialista normákat megsértő!-, ellen, s ha a jó szó már nem használ, a fegyelmező szi­gorral is éljünk velük szem­ben. Népgazdasági terveink meg valósításában eddig is pótol­hatatlan segítségei jelentett a szocialista országokkal foly­tatott sokoldalú műszaki-tu lományos és gazdasági együtt működés. A nemzetközi kő rülmények. a közös és a nem zeti érdekek most még in kább sürgetően követelik a szociaiisla gazdasági integrá­ció elmélyítését Számunkra különösen nagy fontossága van a Szovjetunió­val kiépített és egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. Ezért is örvendetes es nagy fontosságú fejlemény a gyár­tás szakosításának és a ko­operációnak a közelmúltban Budapesten aláirt hosszú távú programja. Kormányunk külpolitikáját az a törekvés hatolta át. hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa népünk békés szocialista alkotó mun­kájához,' nemzeti céljaink el­éréséhez. Ennek szellemében az elmúlt esztendőkben is aktív nemzetközi tevékenysé­get folytattunk. Békénk, nemzeti független­ségünk és szuverenitásunk zálogának tekintjük azokat az erős szálakat, amelyek ösz- szeíüznek bennünket a Szov­jetunióval, a szocialista kö­zösség országaival. Ügy. mint eddig, ézulán is munkálkodni fogunk a szo­cialista országok egységének, a Varsói Szerződés erejének továbbszilárditásáért, részt vállalunk közös szervezete­ink tevékenységéből, hiány-; talanul elegei leszünk a szer­ződésekből és megállapodá­sokból ránk háruló kötele-1 zetlségeknek. Internacionalista elveink-1 nek megfelelően a jövőben is támogatjuk a fejlődő orszá­gok haladó törekvéseit. Mint a békés egymás mel­lett élés elkötelezett hívei, a jövőben is a béke megőrzé­séért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttmű­ködésének fejlesztéséért szél­iünk síkra, Sajnálatosnak farijuk, hogyi az utóbbi időben a szélsősé­ges imperialista körök újult erővel támadnak az enyhülés folyamata ellen, s ennek nyo­mán nőtt a világban a fe­szültség.. Mesterkedéseik es a hala- | dó erők visszaszorítását célzó I kísérleteik átmenetileg meg- j zavarhatják a normális, ki­egyensúlyozott nemzetközi légkört. Próbálkozásaik azon­ban kudarcra vannak ítélve. Az idő nekünk dolgozik. Tiz­es százmilliókban, a külön­böző világnézetű, de reálisan gondolkozó politikusokban egyre inkább szilárd meggvo- zödéssé érlelődik, hogy a bé­kés egymás mellett élésnek nincs értelmes alternatívája. A nemzetközi helyzet ugyan változott, de az alapvető nem­zetközi erőviszonyok nem vál­toztak. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát tekintve — kis ország. Állás- foglalásának mégis súlya, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert ha­zánk és szövetségeseink. a szocialista országok- olyan po­litika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke, a társa­dalmi haladás ügyét szol­gaija. Bizonyos, hogy pártunk ve­zetésével nagy lettekre kénes munkásosztályunk, szövetke­zeti parasztságunk értelmi­ségünk baráti szövetségbe és szoros nemzeti egységbe tö­mörülve. síkénél fogja g- reliaitHini a XII. kongresszus határozatait. A magunk elé tűzött -él vonzó és világos: tovább mít- iük a fejlett szocialista ái- sadaimat. Most nehéz >'xza- kaszhoz érkeztünk. Hoa»' mi­előbb sikerrel túljussunk- raj- la. szakítanunk kell mind­azzal ami idejétmúlt kor­szerűtlen. A kormány és a közszol­gálat dolgozóinak nevében biztosíthatom' önöket, hogy neg tisztelő kötelességünket eljesítve, minden tőlünk tél­iétől megteszünk a kong­resszus határozatainak vég­rehajtásáért. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom