Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 19SQ. február 12., kedd A képernyő előtt ss, meg a Alkalmi tévékritikusként még a hét elején (amikor előre ki akartam „szúrni” a megírásra érdemes műsorokat) megállapítottam magam bap magamnak, hogy nincs sok szerencsém, Üj tévéjátékot nem tűzött műsorára a televízió. Sebaj, vigasztaltam magam, ott vannak a visszatérő műsorok. Pél- I dául a Nyitott könyv, amelyet szimpla nézőként sem mulasztok el soha. Az Örkény és Déry közös regénykísérletéből született. a Ra-Re (Rakéta-Regén.yújság) sorozatban megjelent Örkény István-mű méltán érdemli meg e népszerű sorozatban való ismertetést. Nemcsak irodalomtörténeti értékű kuriózuma miatt, s nemcsak azért, mert sajnos már mindketten, Déry is. és Örkény is visszavonhatatlanul irodalomtörténetnek számítanak. Ha valamit érdemes volt a Nyitott könyv műsorára tűzni, akkor a Négykezes regényt érdemes volt. E három idősíkban játszódó regény olykor esszéista stílusával, de mindig sajátos Örkényi iróniájával nemcsak egy adott történelmi korszak bölcsebb fejjel értékelése, csipkedése. hanem — más minőségben — az Örkényi életmű egyik kis briliáns alkotása is. Sajnos, a Nyitott könyv műsorában ezúttal ez nem jött ki igazán. A. Négykezes régény ebben a felfogásban ellenállt a filmszalagnak. Kár, mert maga a regény — mint mondottuk — valóban méltó a bemutatásra. s Boldizsár Iván baráti, de nem elfogult méltatása is ezt erősítette. Szerencsémre volt azért a • héten néhány ..sokkezes” műtor ... Mint például a Világszínpad csütörtöki adása, amely ezúttal a tavalyi kaposvári gyermekszínházi fesztivál kapcsán a gyermekszínjátszás kérdéseire irányította a figyelmet. Kaposvárott egyébként a miskolciak is ott voltak a Ludas Ma- tyival — erről azonban egyetlen szó sem esett. A magyar gyermekszínházi törekvésekről szóban esett szó; két ellentétes törekvést, irányt képviselt Elbert János két beszélgető- partnere, Alfonzó és Nánay István. S hogy ezenkívül hányféle törekvés ván még jelen a nemzetközi gyermekszínját- szásban; gondolom, ahhoz is csak ízelítőt adhatott e műsor, amely nem megoldani akarta a kérdéseket, nem döntőbíró szerepet akart „eljátszani”, hanem tiszteletre méltó igyekezettel tájékoztatni. A műsor után — bár gondolom, ez nem a legnézettebbek közül'való volt — talán elgondolkozhattak újra mindazok, akiket illet, nem hanyagoltuk-e el m,i túlságosan is a színjátszás e nagyon fontos területét? (S ez a kérdés válasz is egy levélre, amelyet a héten Sátoraljaújhelyről kapott szerkesztőségünk, s amelyben a már említett Ludas Matyi előadása kapcsán tesz észrevételeket olvadónk.) Gyermekszín házról volt szó, maradjunk a gyerekeknél. A Cimbora szombati különkiadása, „A nemes tanulóidnak summásan, de világosan..igazi kuriózum műsor volt. A gyermekirodalom történetét tekintette át, sok-sok kuriózumnak számító könyvritkaság bemutatásával, jelenetekkel elevenné téve az azokban foglaltaikat. Hasznos ismereteket adott — rendkívül szórakoztatóan. Érdemes volt felnőttként is a cimborák közé ülni __, R ockendauer Pál rendezte a Kisfilmek a nagyvilágból sorozatban ‘ látott, a Béke-barlang felfedezéséről szóló kisfil- met, az Egy expedíció idézését. Rockenbauer természetfilmjei önmagukért beszélnek. Amivel ez most több volt, mint a természetfilimek általában, az emberi kitartás, a jó értelemben vett megszállottság, a tudományba vetett mélységes hit. S valljuk be: mi, itbélők1 sem mindig tudjuk pontosam, milyen kincsek vannak birtokunkban. Még néhány morzsa az elmúlt hétről. A pécsi filmszemle idején érdekes és jó volt látni (a Filmszem adásában), hogy a magyar filmhónap milyen érdeklődést kellett Francia- országban. A Pompidou-'központban készült riportösszeállítás, a riportban megszólaló emberek igen pregnánsan bizonyították: a magyar film sokkal jobb hírnévnek örvend, mint olykor gondolnánk ... S jó volt látni, hadd írjam le, újra látni jó volt egy korábbi magyar filmet, az Álmodó ifjúságot... Csutorás Annamária Nyolc szakmában remekeltek Eredményes félév a iOl-esben Úgy tűnik, magasabbra csapolt a tanulási kedv a Pataki István Szakmunkásképző Intézetben. A nemrégiben lezárt félévi eredmények legalábbis ezt bizonyítják. Az 1700 lös iskola tanulmányi átlaga az elmúlt évekhez viszonyítva kilenc százalékkal javult, s a gyakorlati vizsgákon pedig valóságos vizsgaremekeket alkottuk a tanulók. Jóllehet, jobbak lettek az elméleti eredmények a korábbi évekhez képest, de az. tény. hogy dolgozni változatlanul jobban szeretnek a szakmunkásnak készülő' diákok. A gyakorlati vizsgák átlaga ugyanis ebben az. évben is magasabb az elméletinél, megközelítve a négy egészet. Az. iskolában oktatott 1!) szaktanából egyébként nyolc mesterségben olyan kiváló gyakorlati jegyek születtek, hogy az itteni csoportok oktatói oklevelet kaptak. A szűcsöknél például Bodnár Istvánná, a Diesel-lakatosoknál Garancz József, a vil- lamosjármű-szerelőknél Tompos Kálmán, a nyomdászoknál Keczer Sándor, a szerszámkészítőknél Mikita András, a villanyszerelőknél Deb- reczeni Ernő, a gépjárművillamossági műszerészeknél Szabó József és végül Szabó Vilmos, a mechanikai műszerészek egyik csoportjának oktatója. Péntektől a Rónaiban: Kurucz János tolói Fotózása tíz évéről ad számot azon a — pénteken, február 15-én, délután fél öt árakor megnyíló — kiállításon Kurucz János, amelyen hazai és nemzetközi kiállításokon szerepelt, fotóinak válogatott anyagát mutatja be. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színházi előcsarnokában Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője mutatja be az alkotót és az alkotásokat (ösz- szesen hetven képet láthatnak az érdeklődök). Kurucz János harminc évvel ezelőtt ismerkedett meg a fotózással a diósgyőri Vasas Fotókörben, tíz éve vesz részt kiállításokon, pályázatokon. Az erről az időszakról számot adó válogatást március 2-ig látogathatják az érdeklődők. Pécsi tapasztalatok (1) Számvetés összkép nélkül Pénteken este a pécsi Petőfi moziban Szabó ti. István, a Kulturális 1 Minisztérium Filmfőigazgatósága vezetőjének zárszavával és Huszárilc Zoltán igen régóta vári Csontváry című filmjének bemutatásával befejeződött a XIí. magyar játékfilmszemle. Ez a szemle kitűnő alkalomnak kínálkozott az éves termés áttekintésére és valamennyi művészeti ág közül az egyetlen olyannak, amelynek egy teljes évét elvileg együtt, egyszerre, át lehet nézni. Az idő rövidsége miatt azonban olyan sűrített program jelentkezett, amely lehetetlenné tette minden film megnézését, még akkor is, ha a játékfilmstúdiók hu- . szónkét, az 1979-es szemle óta elkészült filmje közül tízet már korábban ismertünk, csak tizenkettőt kellett teljesen újként megtekinteni. Ezenkívül azonban még ott volt két kitűnő, egész műsort betöltő doku- mentumfilm. valamint információs vetítés keretében a Balázs Béla Stúdió néhány filmje és több televíziófilm. Így, az egymással párhuzamos vetítési programok a teljes áttekintést időben is lehetetlenné tették. Magam például hét játékfilmet és egy dokumentum- filmet tudtam megnézni, és természetesen részt vettem a szemlét nyitó előadáson *— amelyen dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter, Kultua Sánta Ferenc-rész- létről. Khm... A magyar ember nem olasz, hogy amikor haragszik, rázendít: tira- dalta-tirádám, tiradatla-tira- dam ... igy meg úgy! A magyar ember fiam (Barna Sándor versenyző megbűvöl- ten figyeli a zsürielnököt) többnyire, de a Húsz órában különösen, egészen másképpen haragszik. Tompán, lefojtottan, az indulatok a melyen fortyognak, s ha felbuggyan, az nem heves tiráda, hanem száraz keserűség. .4 vége már szép volt, száraz volt, koppant, ahogy kellett... Már égtek odakint és odabenn a lámpák, meglódulta Marx téren az esti forgalom, amikorra a zsűri meghirdette a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének eredményét a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban az elmúlt héten pénteken. Mint, arról már hírt adtunk, ötödik alkalommal rendezték" meg ezt az eseményt, amelynek elmúlt heti területi döntőjén harminchat fiatal ült merev-kíváncsian, vajon ki jut közülük tovább Salgótarjánba, ki képviseli majd továbbra is megyéjük szinéL? Két borsodi jutott Bánffy György zsűriéinek eredményhirdetés előtti értékelése azonban feloldott minden görcsös szorongást, a teremben újból és újból végighullámzott a harsány hahota. sokan könnyesre nevették a szemüket. A SZOT- díjas művész nem tagadta meg önmagát. Sziporkázott, produkált, poénjai telibe találtak. Külön élmény volt ezt a minden versenyzőt részletesen elbíráló „fellépést” végighallgatni, s a fiataloknak felmérhetetlenül hasznos is. mert időnként — egy-egy részlet erejéig — azt is hallhatták, hogyan kellett volna... Bánffy György költőről költőre, versről prózára ugorva játszott' vissza sorokat, hangulatokat. — A Móra-novella Leitner Csabáné mozgolódni kezdett a székén) ... nincs kívül, nem idegen. De. nem szabadna engednie a részleteknek, azok bájosságának, kedvességének. Neki már tudnia — és éreztetnie — kell, hogy a. csilíngelés végén, valahol távol ugyan, de tragédia lesz. Meg egy kicsit langyossá sikerült ez az egész. Rezsőt! Rezsőt alája. hogy forróbb legyen. És ne a fülemet üsse, hanem a szívemet! — Végre egy tiszta, beszédhiba nélküli beszéd! Sajnos, azt írtam jde magainnak. hogy végre, mert alig akadt olyan versenyző, akinél ne zörrent, ne decent volna valami. Kitűnő a vers- választás is, kiugrik ebből a szűkre sikeredett repertoárból, amit itt ma hallhattunk. S ezzel nem ezeket az írókat, költőket akarom kisebbíteni, hanem arra utalnék, hogy kevés bennetek' a választásig mersz, kedv, s ebből aztán számtalan nem megfelelő alkatra szabott valami kerekedik ki. 11 ... a tragédia, a fájdalom érzékeltetéséről. ' Figyeljetek ide! Nem mindig kell terpesztett lábbal, ökölbe szorított kézzel, leszegett fejjel szenvedni a pódiumon. Nem mindig kell hörögni, morogni, hangosan jajongani, nem mindig kell szenvedni. Mert ha te vagy te elkezdesz szenvedni, a közönség arra figyel: mi baja van ennek? Nem csigázzuk tovább az információra kíváncsi újságolvasó kedélyét. A munkás- fiatalok vers- és prózamondó versenyének területi döntőjéről tizenkét fiatal jutott tovább az országos döntőbe, öt szolnoki, két Borsod megyei, két nógrádi, s egy-egy Heves, Hajdú, illetve Szabol cs-Sza lm ár megyei versenyző. A borsodiak sikere Hajdú Katalin (Borsodi Vegyikombinál) és Eördögl i Sándor (Borsodi Szénbányák) nevéhez fűződik. Keresztény Gabriella ralis életünk időszerű kérdései és a film címmel adott az egesz számvetést meghatározó es a címben körülírt témát messze meghaladó jellegű, általános politikai és kultúrpolitikai tájékoztatási —, valamint a következő napokon a négy jálékfilmstú- dió vitáin. Ezek a stúdióvi-- Iák mind-mind nagyon érdekes és fontos kultúrpolitikai kérdések köré csoportosultak, igen sok tekintetben érintették, átfedték egymást és naponta képet kaphattunk egy-egy stúdió filmjeiről, egy-egy stúdió művészeti és ettől elválaszthatatlan gazdasági gondjairól, terveiről, általában kisebb-na- gyobb mértékben betekinthettünk az alkotóműhelyek éleiébe, de a négy stúdió vitái nem álltak össze egységes mozaikká, a négy vitából nem rajzolódott fel egy olyan markáns kép, amely a magyar játékfilm egészéről adott volna összképet. A stúdiók ugyan önálló alkotó- műhelyek, s mint a tanácskozásokon kitűnt, törekvéseikben vannak is megkülönböztető jegyek, egészében azonban e jegyek nem any- nyira élesen választják el egymástól a stúdiókban készült filmeket, hogy a közönség erre felfigyelne és egyáltalán érdemi . gondot fordítana az egyes művek szülőhelyére. A szemle programját úgy szerkesztették, hogy minden ■ napon annak a stúdiónak a filmjei kerültek a közönség elé, amely másnap vitát tartott, így elvileg a látott filmek alapján lehetett a stúdiók életéről beszélni. Például az első vita az Objektív Stúdió munkájáról Milyen magyar filmekre van szükség a nyolcvanas években? címmel folyt. E stúdióban készült például a szemle nyitó filmje, a nagyközönség által már ismert Vasárnapi szülök, amelynek értékelését február 7-i lapszámunkban közöltük. s amely film elkötelezettségével. társadalompolitikai realizmusával méltán volt kitűnő nyitánya a szemlének. A második vitát a Dialóg Stúdió tartotta Szórakozás vagy munka? Mit vár az értelmiség a mozitól? címmel és az ezt megelőző napon láthattuk például Dárdai István Harcmodor című, nemsokára a közönség elé kerülő, rendkívül izgalmas, érdekes filmjét, és ugyanebben az összeállításban szerepelt a Vígjátékok újrateremtésére született Bacsó Péter-film, az egyetlen derűs hangvételű Ki beszél itt szerelemről'/ Fokozott érdeklődés előzte meg a Budapest Stúdió vitáját, amelynek témája a jelen és a múlt valósága a stúdió filmjeiben volt. Az ő filmjeik között szerepelt például a szemle egyik legkiemelkedőbb pszeudodokumen- tarista yagy ahogy újabban emlegetik, .dokumentumrealista alkotása. a Vitézy László rendezte Békeidő, amely a közeli hónapoknak alighanem egyik nagy visszhangot kiváltó filmje lesz. Az utolsó vitát a Hunnia Stúdió tartotta A magyar film helye és szerepe kultúránkban címmel. E stúdió nagyszámú filmje közül meg kell említeni a Gyarmatiig Lívia rendezte és csütörtöktől már látható Kajportost és a szemlét záró. már említett Csontváryt, amely — valljuk be — bizony alulmaradt a vele szemben táplált reményeket tekintve. E néhány kiragadott filmcím természetesen nem akar teljes értékelés lenni, a filmekből kiolvasható törekvésekre még visszatérünk. Külön keli említeni a Híradó- és Dokumentumfilm ' Stúdió két, egész műsort betöltő alkotását: a Gyöngyössy Imre—• Kabay Barna rendezte Orvos vagyok és a Magyar József alkotta Göröngyös úton című műveket — mindkettőnek csak ideiglenes a címe —amelyek jóllehet nem tartoztak a szemle hivatalos prógramjáTioz. de értékeik a bemutatott filmek leg- rangosabbjai közé sorolják. Értékes mozzanatai voltak a szemlének, hogv Pozsgay Imre előadásán kívül meghallgathattuk Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács el- nökh el vertesének. valamint Tóth Dezső kulturális mini szterh el vet lésnek az eaves stúdióvitákon tett felszólalásaik magvas észrevételeit. A szemle egy-két markánsan jellemző vonására még visz- sza térünk. Benedek Miklós Régészeti kutatások Nagy jelentőségű régészeti kutatások kezdődnek február második felében Székesfehérvár történelmi belivárosában, a Géza i*"en, ahol a feltételezések szerint a fejedelem palotájának maradványait rejti a föld. Jellegzetes kocka a Csontváry című filmből: a festő Mostarban.
