Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

; ÉSZAK - MAGYÄRORS2ÄG 4 W&Q, január 16., s-zerda Néha a kevesebb több Ismeretterjesztés az ózdi járásban Három es/.téridővel ezelőtt meg vagy száz ismeretierjesz­tő előadást terveztek be egy évre a Borsodnádasdi Le­mezgyárban. Tavaly már mindössze csak huszonkilen­cet. Igaz. a takarékosság je­gyében is könnyebb szívvel húznak le a vállalatok az is­meretterjesztésre szánt össze­gekből, mint más területek anyagi fedezeteiből, ám, ez­úttal nemcsak erről van szó! Többek között érdemes arra is szót vesztegetni, hogy a tervezés szép számai és a valóság (azaz: a megtartott, valós előadások száma) kö­zött eddig óriási rés táton­gott. A lemezgyáriak példá­jánál maradva három évvel ezelőtt harminc volt a kü­lönbség. Tavaly viszont vala­mennyi tervezett előadás el­hangzott. S hasonló példákat meg hozhatnánk bőven — legalábbis ez derült ki a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat Ózd járási elnöksé­gének beszámolójából, ame­lyet tegnap vitatott meg a TIT Borsod megyei elnöksé­ge. Hozzá lehet azonbán ten­ni — sajnos! —, hogy első­sorban a nagyüzemekre jel­lemző csak ez a „kevesebbet, de pontosan” magatartás. A szétszórt munkahelyek­kel .működő kisebb vállala­todra ma is érvényes: nagy nehezen megkötik a szerző­déseket, de az előadások meg­szervezését, különböző okokra hivatkozva elhanyagolják. Ok pedig bőségesen adódik. Az ózdi járásban sok a lakóhely és a munkahely között ingá­zó, bejáró dolgozó. Miként sok az alacsony lélekszámú, hátrányos adottságú kisköz­ség is. Amikor például az el­múlt év őszén felmérték, hogy az ózdi járásban milyen az ismeretterjesztés helyzete az 500 leiken aluli kisközségek­ben — ezek többnyire társ­községek —. fehérenríeketén kimutathatták; a legtöbb he­lyen évek óta egyetlenegy is­meretterjesztő előadást sem tartottak. Pedig közérdekű témákra az ott lakók is fel­figyelnek. Ezt bizonyították a nagyszámú érdeklődő és kér­dező előtt megtartott „gyor­san megszervezett’ előadások az alapvető állampolgári jo­gokról és kötelességekről. Idén egészségügyi témákkal szeretnék végigjárni ezeket a kisközségeket, s teki ntve, hogy az itt élők az idősebb korosztályhoz tartoznak in­kább, ez is általános érdek­lődésre számíthat. A járási TIT-szervezetnek azonban nemcsak ez volt a kezde­ményezése. Megkísérelték fel­fedezni maguknak a fiatalo­kat is. Kísérletképpen tartot­tak előadásokat több általá­nos iskola 7—8. osztályában az állampolgári jogokról. Az elképzelések szerint, l!)80-tól már valamennyi hetedikes és nyolcadikos osztály osztály­főnöki munkatervében szere­pel ilyen előadás tartása. A gyors összesítés szerint 1979-ben az ózdi járásban 450 ismeretterjesztő előadást tartottak. Valamivel keveseb­bet az üzmeknél, vállalatok­nál, s valamivel többet a községekben. Az előbbieknél a Borsodnádasdi Lemezgyár és a Kiraldi Bányaüzem, az utóbbiaknál Gömörszőlős, Tardona, Mályinka. Bánréve és Sáta a jó példa. Viszont azt sem titkolták el az ózdi járásiak, hogy bőségesen van­nak még kihasználatlan tar­talékaik. Noha, a községek közművelődési terveiben is egyre nagyobb szerepet tulaj­donítanak az ismeretterjesz­tésnek, egyik-másik, nem is aprócska településen, mint Sajókaza. Hangony. Arló, Csokvaomány gyakorlatilag pang ez a munka. (Az emlí­tett községekben az elmúlt évben ' például hivatalosan egyetlen ismeretterjesztő elő­adást sem tartottak, ha hin­ni lehet a dokumentációnak. Ugyanis egyetlen jeientölapot sem küldtek be a járási szer­vezethez.) így hát az sem vé­letlen, hogy a járási szerve­zet terveiben éppen ezek a községek szerepeinek úgy, mint ahol feltétlenül szüksé­ges az ismeretterjesztő mun­ka segítése, s ajánlatos vol­na helyi csoportok létrehozá­sa. Putnokon, Zádori'alván és Borsodnádasdon ugyanis a helyi csoportok megalakítása óta érezhetően javult az is­meretterjesztő munka. Az ismeretterjesztés nem elhanyagolható területe köz- művelődésünknek, ezt erősí­tette meg korábban a köz- művelődési párthatározat, s most a kongresszusi irány­elvek. S noha az ózdi járás ipari jellege dominál, mind több figyelem jut a mezőgaz­daságban dolgozókra is. Nép­szerűvé váltak az új terme­lési módszerekkel és a ház­táji gazdálkodással foglalko­zó előadások, a putnoki Egyetértés Termelőszövetke­zetben pedig megalakult a járás első jogtudományi ba­ráti köre. Feltétlenül említést érdemel, hogy a járási isme­retterjesztő munkában ki­emelt figyelmet fordítanak a politikai-ideológiai nevelésre. Nem véletlenül magas a ter­mészettudományos előadások aránya. Egyes községekben erős gyökerei vannak a szek­tás, babonás nézeteknek fa putnoki halottlátó asszony esetét hozták fel példának!, így az ismeretterjesztésnek is megvannak e téren a ma­ga feladatai. Az eredmények, az ismeret- terjesztés módszertani széle­sedése, ellenére is meglehető­sen sok és sokféle gonddal küzd a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Űzd já­rási Szervezete. Az elöbbre- lépésben segíthet nekik ez a maguk által felvázolt, elem­zett helyzet Az, hogy nem­csak a lehetőségeket, hanem a feladataikat is látják. Sa­ját soraik rendezése, a helyi TIT-tagsúg megerősítése se­gítheti őket abban, hogy él­jenek a községek növekvő ismeretterjesztés! igényeivel. Az ifjúsági, a nő- és a nyug­díjasklubokban már sikerült teret nyerniük, de még nem jutottak el mindenüvé. Csutorás Annamária Mohácsi Regös Ferenc rajzói Üf Horváth Imre szekszárdi népi faragó és Kövesd! Mi­hály sióagárdi naiv festő munkáiból tárlat nyílt vasár­nap a szekszárdi Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pontban. A három hétig lát­ható kiállításon a nyugdíjas korában amatőr képzőmű­vésszé vált kél, alkotó fából faragott negyvenöt figurális kis szobrát, illetve húsz olaj­festményét mutatják be. Horváth Imre a földműve­lők, a szölömunkások, a fa­vágók, a pásztorok, a halá­szok. s a háziasszonyok munkáséletét ábrázolja több- alakos szobrocskáival. Kö- vesdi Mihály olajfestményein Sió menti falujának színpom­pás népviseletét, s eltűnőben levő ősi népszokásait örökí­tette meg. Piros lap A címben szereplő jelzőt egyelőre csak megelőlegez­tem, merthogy az a lap, amelyről a továbbiakban szólni szeretnék — nem biz­tos, hogy piros lesz... Elő­fordulhat, hogy rózsaszínű vagy netán sárga ... Lap azonban minden jel szerint lesz majd, nem is a távoli jövőben. Ezt népmű­velők előtt jelentette be a városi tanács illetékese. így hozta a szükség', hogy kell, ' mégpedig 1-es és 2-es szá­mú. ffa valakinek az egyes jelzésül kézbesíti majd a pos­tás — annak tudnia kell, hogy már megint elfeledett valamit, ismét elcsúszott a határidővel, nem tartott be valamilyen egyezséget. Ha mindezek ellenére, továbbra is előkerül a neve, valami­lyen ügyben a „hiányzók lis­táján” — akkor a postás már nem öt keresi meg a kettes jelű lappal, hanem a felügye­leti szervet. Tehát a. főnöke­it... Mondom, komoly társaság­ban, közművelődési tájékoz­tatón hangzott el mindennek a terve-szükségessége, s iga­zán csak az első reflex ül­tette ki a jelenlevők többsé­gének arcára a mosolyt. Né­hány pillanatra. Magam sem mentesültem ez alól, bár meg kell mondanom, belső képernyőmön nem népműve­lők jelentek meg, hanem fut- hallmérkőzések emlékei — a bírók zsebéből előkerülő la­pok: a sárga és a piros. A futballban, úgy tetszik, im­már végképpen teret nyertek ezek a lapok. Végtére is: a bíró néhány ejnye, ejnye után, egy-két elmarasztaló pillantás után megunja a fi­gyelmeztetésnek ezt az iga­zán humánus-szolid formáját, s jön a sárga lap. Végső esetben a piros is. Ami ki­állítást jelent. A „mi lapunk" nem megy el egészen eddig, itt nincs kiállítástól fenyegetve a nép­művelő. Hogy szelídebb for­mában mégis szóba került azoknak a lapoknak a szük­ségessége, az azért azt jelzi, hogy a mi „bíróink” is kez­dik megunni a szemrehányó tekintetek és az ejnye, ej- nyék figyelmeztető lehetősé­gét. Azt, hogy néhányan (ne­tán sokan?) sehogyan sem akarnak érteni a „szép szó­ból”. Hosszú fejtegetésbe lehetne most bocsátkozni a közmű­velődési intézményekben oly­kor fellelhető laza — vagy mondjuk így: „lezserebbre” vett — munkatársi morálról, fegyelemről-figyelemről. Nem ez most a célunk. A közelmúltban Moszkvá­ban megjelent a Visszaemlé­kezések V. I. Leninre ne­gyedik kötete. A gyűjtemé­nyes kiadás magába foglal­ja a kommunista párt leg­régebbi tagjainak, Lenin kör­te-sainak es tanítványainak visszaemlékezéseit életéről és tevékenységéről 1920. tavasza és 1924. januárja között. A szerzők szinte életre kel- a /se«»»)!« gondolkodó, a Kortársak emlékei Csak az említett ..piros lap” szükségessége felvetésének erejéig rámutatni arra, hogy bár a mulasztások, a felej­tések a közművelődésben ugyan nem okoznak súly- lyal-értékkel rögtön kimu­tatható veszteséget és hi­ányt — azért még a köz- művelődési intézményekben dolgozóknak is szigorú fe­gyelemben és rendben kell dolgozniuk a legapróbb mun­kában is. Hiszen egy idő után, valóban unalmassá vá­lik — mondjuk az említett közművelődési tájékoztató alkalmain —. szóval unal­massá válik hallani, hogy egyesek nem tartják fontos­nak a megjelenést... egye­sek továbbra sem a sokszor kért rendben adják tájékoz­tatásukat a városi programok összeállításához és propagá­lásáról . .. Végül is. nem a színe lesz a fontos ennek a lapnak. S nem is mehetünk el a szán­dék mellett, egy „gyermeteg­re vett” mosollyal. Akik ter­vezik — tudják, hogy jobb rend kel!. «.énagy) Tárlat után, a klubban (Sajóbábony, 1980. január) A sa.iobabonyi Déryné Mű­velődési Ház rendezésében január 14-én délután nyílt meg az Északmagyarországi Vegyiművek művelődési há­za bán Mazsaroff Miklós fes­tőművész kiállítása. E tárlat a gazdagnak ígérkező idei sajóbábonyi kiállítássorozat sikeres nyitánya. A tervek szerint a .jelenlegit, több. ha­sonló jellegű rendezvény kö­veti majd. Már februárban Tenkács Tibor képeit kíván­ják bemutatni. A kiállításo­kat találkozókkal, a közmű­velődés jó hatású eszközeivel kívánják gazdagítani, a lát­vány múló élményén túl hasznosabba tenni. M Mazsaroff Miklós huszon­nyolc festményét mutatja be a sajóbábonyiaknak — a ki­állítás január 24-ig . tart nyitva —, döntő többségben olajképeket, meg néhány pasztell), valamennyit az utóbbi három-négy év ter­méséből. Az egészében ipen kiegyensúlyozott, jő hangula­tú tárlat anyagának többsé­bölcs vezér és a munkásosz­tály tanítójának életét, aki fáradhatatlan küzdelmet folytatott az ország gazdasá­gi és kulturális építéséért, a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egymás melfetl élésének meg­valósításáért, a békéért és a népek barátságáért. Munká­sok, parasztok, katonák em­lékeznek Leninre, akinek szoros kapcsolata volt a tö­megekkel, s alaposan ismerte a nép életét. Lezárultak a nevezések Ülésezett a 20. miskolci tévéfesztivái előkészítő bizottsága A május 15-én kezdődő miskolci tévéfesztivál helyi előkészítő bizottsága tegnap ülést tartott a Rónai Sándor Művelődési Központban. A tanácskozást Tolnay Ferenc, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője ve­zette. Balogh Mária, a feszti­vál igazgatója, a fővárosban folyó előkészületekről adott számot, a helyi raszortfelelő- sök pedig a miskolci munká­latok állásáról. Mint az első, decemberi előkészítő bizott­sági ülés után beszámoltunk róla, az idei fesztivál a te­levízió politikai adásainak nagyobb számvetése lesz, egyben pedig — lévén a hu­szadik — jubileumi esemény is, s ehhez mérten szeretnék megrendezni, emlékezetessé tenni. A tegnapi nappal lezárul­tak a fesztiválra a nevezé­sek. A várható művek szá­mát még találgatni sem le­het. a szakmai elözsiirik is csak a következő hetekben kezdik meg munkájukat, de annyi máris észrevehető, hogy a tévések körében növekszik az érdeklődés a portréfílmek készítése iránt. Hihetőleg ezek javával találkozunk majd május 15-e és 21-e kö­zött Miskolcon. A versenyprogram tehát még vázlatosan sein ismeiá. s nem is lehet, de az egyéb fztszúvaU rendezvények, kör­vonalai annál élesebben raj­zolódnak fel, egyiknél-má­siknál már igen jól előre is haladlak a szervezésben. Mint már korábban közöltük, a nagyszabású és országos érdeklődésre számot; tartó ankéttől — Kongresszus után... a címe — a közön­ségtalálkozókon, kihelyezett vetítéseken át a vidám ma­jálisig és szabadtéri fórumig sok minden szerepel a prog­ramban. Az eddigiek szerint huszonkét különböző kihe­lyezett program lesz, ebben szerepel .többek között a vi­lágjáró riporterekkel és ope­ratőrökkel való találkozók sora, a Delta több szakosított bemutatója, igen sok a helyi igényhez mért közönségtalál­kozó, de még az esetleg je­lentkező kívánságok kielégí­tésére további programokat is szerveznek. Több vidéki településen tartanak közön- ségsza vazásós ős bernit latókat. Miskolcon mozikban vetíte­nek filmeket az elmúlt húsz év fesztiváljainak terméséből. Több képző- és népművészeti kiállítás, a színház néhány külön játékszíni előadása és egyéb program leszi-még tel­jesebbé a fesztivál hetének vonzerejét, s biztosít a nagy­számú szakmai konferencián túl is értékes és tanulsá­gos hét napot á fesztivál hi­vatalos vendégeinek ős az érdeklődő nagyközönségnek. gét a tájképek képezik, ke­vés csendélet, egy-két üzemi kép található még, jelezve az alkotó érdeklődési - körének legfőbb irányait. Megnyitót Siklósi László, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti főtitkára, a Magyar Képző­művészek Szövetsége Észak­magyarországi területi Szer­vezetének ügyvezető titkára mondott, s igen meleg han­gon, rendkívül sokoldalúan mutatta be Mazsaroffot, is­mertetve életútját, művészi pályáját, tevékenységét, szin­te bibliográfiai precizitássál, gondossággal és tárgyszerű­séggel. A megnyitón nagy számban vettek részt: a gyár műszakból éppen hazatérő dolgozói. * Eddig minden olyan, mint más'kiállítások nyitásán szo­kott lenni. Sajóbábony ban a minap azonban még valami következett. A csípős hideg és a havazás ellenére jó né- hányan eljöttek a művelődé­si ház Petőíi-klubjába, amely a gyári kiállítóhelyiségtől jő nehány kilométerre, a lakó­telepen van, hogy a müvek után, a művészt is megismer­jék, beszélgessenek vele. Ez a művész—közönség találkozó tulajdonképpen a vegyipari szakszervezet, illetve a bá- bonyi dolgozók „A minden- séggel mérd magad” elneve­zésű kulturális mozgalmának egyik mozzanata volt. Az eb­ben résztvevő brigádoknak, dolgozóknak többek között képzőművészeti alkotások, művészek, azok alkotómód­szereinek ismeretéből is szá­mot kell adniuk, s ez a ta­lálkozó jó alkalom volt ez ismeretek megszerzésére. * A klubban, a hangulatosan duruzsoló kályhái körbeülve, elég hamar oldoltá vált a hangulat, sorjáztak a kérdé­sek. ímeí ízelítőbe néhány: — Hogyan lelt művész, mi hozta életébe a fordulópon­tot, amikor erre a pályára lépett” — Mit jelentett és jelent számára a miskolci müvésztelep, a pályatársak közössége? — Miben■ érzi tőr iskolai mestereinek hatását? — Jelent-e űalamit. hogy mű­vein a sötét tónusok ural­kodnak? — A megfestett tá­jak mindegyikén járt-e. kü­lönös tekintettel a mediter­rán vidékekre? — Milyen az élmény rögzítés ..technológiá­ja”? — Milyen a visszajel­zési rendszere, azaz honnan tudja, miként fogadta egyes műveit a közönség? És így tovább. Mazsaroff válaszai érdekesek, izgalmasak voltaic, az életét viszonylag jól is­merő krónikásnak is nem kevés érdekességgel szolgál­lak. Igazán kár. hogv az idő rövidsége miatt, nem volt mód még hosszabb ismerkedő beszélgetésre * Jónak tűnik a sajóbábonyi kezdeményezés. Mazsaroff fi­gyelmei érdemlő kiállítási) és a hozzákapcsolódó érdekes beszélgetés igazolja a helyes­ségét. (bni>

Next

/
Oldalképek
Tartalom