Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1'9S0. jomiár 1”T _ péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 3 Ki jó! kezdi, jó! is végzi A kezdés, <*z a legnehe­zebb. A jó kezdés fél siker. Ki jól kezdi, jól is végzi. Meny­nyi okos bölcselkedés»! Nyil­ván azonban igaz valameny- nyi, hiszen nem véletlenül őrzi őkel a néphagyomány. Valóban, a kezdésen tény­leg sok múlik. A gép is az indulásnál okozza a legtöbb gondot. De ha egyszer bein­dul! Az első kerék után fo­rog a másik is. S ahol a ke­rekek járnak, ott forog a malom. •— Ügy gondolom, a jó induláshoz jó tervek kelle­nek. Nem világmegváltónak vélt, sokkal inkább reális tervek. És utána pontos kivi­telezés. Ehhez pedig a ter­veket értő. azokat a valóság­ban is akaró emberek nél­külözhetetlenek. De ha mind­ezek találkoznak, akkor el­mondhatjuk: jól fogant gon­dolat, okosan született. — A terveinket a helyi és a népgazdasági adottságok, szükségletek meghatározzák. Az új feladatok nem a régi eredmények felrúgását kö­vetelik. sokkal inkább azok­ra épülnek... Dósa Sándort, a tiboldda- róci Rákóczi Tsz nem régen megválasztott elnökét nem véletlenül foglalkoztatják az indulás gondjai. Igaz, ko­rábban is ebben a gazdaság­ban dolgozott, mint főmező­gazdász, elnökként azonban mégiscsak mások a felada­tok. S tegyük hozzá: nem­csak mások, nehezebbek is. Mi több. nemcsak a poszt új. ez évben a feladatok te­rén is sok az új vonás. — A XII. pártkongresszus irányelveit tanulmányozva, valamint a január elsejével éleibe lépett szabályzókat ismerve megállapíthatom: nőttek a feladataink, a ten- n i valóink. Törvényszerű, hogy a hatékonyság, a jobb minőség, az adottságokhoz alakított termelési szerkezet minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap. Nálunk az el­múlt évek alatt kialakított szerkezetről elmondhatom, általánosságban figyelembe vette.- az adottságokat, így gyökeres szerkezetvál tozta- tásra nincs szükségünk. Az arányok módosításában, a hatékonyság növelése terén viszont van teendőnk, akár­csak a' gazdaságtalan ágaza­tok felszámolásában. Tibolddarócon a szőlészet­nek évszázados hagyományai vannak. Nem véletlen, hogy ezzel a főágazattal kezdjük a Rákóczi Tsz szerkezetének alaposabb vizsgálatát. — Nálunk a szőlő a leg­fontosabb növény. A szerepe meghatározó, hiszen szőlő- termesztésünk milyensége egész évi gazdálkodásunkra kihat. Jelenleg 220 hektár termőszőlőnk van, s az ága- zalot tovább kívánjuk fej­leszteni. Az egri borgazda­sági kombináttal karöltve öli hektáron telepítünk a közel­jövőben vörös bort adó fajia­kat (merlot. oporto) az úgy­nevezett bikavérprogram ke­retében. A szőlő forintot hozó nö­vény Daróeon. Példa ró a tavalyi év. Annak ellenére, hogy csak 54 mázsás állag- termést tudtak betakarítani egy hektárról (igaz a cukor­fok kiváló volt). így is 2 mil­lió forint nyereséget köny­velhetnek el. A gépesítés színvonala — ami ma már döntő tényező egy gazdaság életében — a daróci tsz esetében kielégí­tőnek. sőt jónak mondható, viszont annál több gondol jelent, hogy a gépek javítá­sára nem állnak rendelke­zésre korszerű műhelyek. A jelenlegi műhely elavult, az erő- és munkagépek gyors, pontos javítását nem teszi lehetővé. Szerencsére ilyen jellegű panasz már nem so­káig hangzik el Daróeon. Épül ugyanis az új. korszerű, mezöpanel-rendszerű műhely, amely 30x24 méteres csar­nokból és kettő 3üx(i méte­res kiszolgáló és szociális helyiségekből áll. A 8 millió forintos beruházás építése jó ütemben halad, s Várha­tóan augusztus 20-án birto­kukba is vehetik ezt a ré­gen várt létesítményt. A felszabaduló régi mű­hely pedig megteremti az ugyancsak régen óhajtott mel 1 ék ü zemág j tevékenység egyik fontos feltételét. A Rákóczi Tsz-nek 420 hektár saját erdeje van. Részben erre alapozva, fafeldolgozó üzemet kívánnak létrehozni. Ebben az ügyben a megyei TESZÖV segítségével vala­melyik bútorgyárral kíván­ják a kapcsolatot felvenni, s remélik, 1981-től a mai gépműhely helyén megindul­hat a fafeldolgozás, amely állandó munkaalkalmat, s jelentős árbevételt fog biz­tosítani. Az állattenyésztésben két igen komoly feladat megva­lósítása vár a gazdaságra az új ötéves tervben. A ve­zetés mérlegelve a szövetke­zet adottságait, úgy döntött, hogy az intervenciós üsző­telepüket 1983-ig felszámol­ják, s helyette a juhászától fejlesztik fel 3 ezer anyás állománnyal. — Ennek a döntésnek több oka van. Azok az istállók, amelyekben most az üsző­ket tartjuk, elavultak. A szarvasmarhának nem, a juh- nak viszont niég minden to­vábbi rekonstrukció nélkül megfelelnek. S ugyanez vo­natkozik a hegyi legelőkre is. Ezek az üszők hizlalására nem hatékonyak, az igényle- lenebb birkának viszont ideá­lis... A tehenészetünk a jelenlegi 120—140-es lét­számmal viszont megmarad. Sót. a mostani 2900 literes szintet tovább kívánjuk fo­kozni 3700—-4000 literig. A tehenészet elsőrendű felada­tának továbbra is a körzet, lakossági ellátásúi tekintjük. A szövetkezet 1000 hektá­ros szántóterületén a vetés­szerkezei kialakult. A föld 35—40 százalékán búzái. 20 —25 százalékán tavaszi ár­pát, 10—15 százalékán ku­koricát, a többin pillangóso­kat termesztenek. Ezt a szer­kezetet a rendszeres vetés­váltás. az állatállomány ta­karmányigénye, valamint az, adottságok indokolják. A Rákóczi Tsz esetében szükséges külön szólnunk a háztáji tevékenységről, annál is inkább, mert néhány kö­vetésre méltó példával talál­koztunk Daróeon. — Évekkel ezelőtt liirWáin- völgy ben volt a szőlőműve­lés. Szerencsére ma már ez a múlté... Szövetkezetünk­ben 46 hektár keskeny sor­távú szőlő van, amelyeknek nagyüzemi művelése gondot jelentett. Jött az ötlet, ad­juk ki ezeket a szőlőket háztáji művelésre. Azóta vagy 40 tagunknak adtunk 400—800 négyszögölt, amit példamutatóan meg is mű­veltek. A talajmunkákat, a növényvédelmet, a fuvayt mi végezzük, műtrágyát pedig kedvezményesen biztosítunk. Nagyon bízom benne, hogy ez a szőlőművelési kedv to­vább növekszik, mind töb­ben fognak bele ebbe a hasznos tevékenységbe. Ugyancsak követendő pél­da, hogy a tsz támogatja a háztáji sertés- és baromfi­tartást. Tavaly például 600 darab választott malacot és 20—25 ezer darab napos- és előnevelt csirkét értékesítet­tek kedvezményes áron a község lakóinak. A daróci gazdaság áj el­nöke, Dósa Sándor agrármér­nök, sőt rövidesen a szak­mérnöki képesítést is meg­szerzi. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) mégis vallja; soha nem árt tanulni má­A tizenegyszer kitüntetett Miskolci Háziipari Szövetke­zetei nem érintette váratla­nul az új termelői árrend­szer. Az állami támogatás évek óta csökken, s azzal is tisztában voltak, hogy ez a tendencia fokozódik. Ennek ellenére Jambrik Gézáné el­nök jó pár héttel ezelőtt nem volt ilyen derülátó. — Nagyon féltünk attól.■ hogy nem tudunk elegendő munkát biztosítani a bedol­gozóknak. A szövetkezet egyik fő te­vékenysége a szabás, varrás, a különféle bébi-, leányka- és női ruhák készítése. Ezzel foglalkozik a dolgozók mint-V egy 75 százaléka. Tavaly például 700 ezer bébi- és leánykaruhát szállítottak a Szovjetunióba. Az idén 800 ezret terveztek, de kezdet­ben úgy látszott, jó ha fél­millió darabra kapnak meg­rendelést. A Phoenix Szövet­kezeti Társulás — amelynek a Miskolci HISZ is tagja — 40 mintadarabot mutatott be Moszkvában. Ebből 10 mo­dell a megyénkből került oda. Nagy sikere volt, hiszen van termék, amelyből 120 ezer darabot rendeltek meg. A társulás a szovjet külke­reskedelmi szervezettől 3 millió darab ruhára kapott megrendelést, s ebből 1 mil- liti darab flanell alapanyagú, divatos, tetszetős t bébi- és leánykaruhát a borsodi szö­vetkezetnek kell elkészítenie. A HISZ a szocialista ex­port mellett jelentős mérték­ben akarja növelni a tőkés exportot is, amelyben tavaly 260 százalékos eredményt ért el. A közösség több mint tíz éve van jó kapcsolatban az NSZK-bcli Bochne-céggel. E megrendelő a tavalyi havi négyezer helyett ötezer da­rab ruha elkészítését igény­li. Egy másik nyugati cégnek gépi hímzésű hálóingeket, "pizsamákat, a harmadiknak havonta 2 ezer plüssköntöst készítenek. A másik főtevékenységben, a kötöttáru termelésében át­szervezésre kényszerültek. A pulóverek iránti igény vala­melyest csökkent, de így is tisztes mennyiségű árut kell készíteni. Ebből 150 ezer da­rabot kér a szovjet és a csehszlovák megrendelő. 70— 80 ezer darab kerül belőle a hazai üzletekbe, s ez im­portmegtakarítást is jelént. A vevők »igényeinek megfe­lelő, a legújabb divat szerin­ti modellekből kisszériás mennyiséget gyártanak. A szövetkezetben a relatív bértömeg-gazdálkodásra tér­tek át, Ennek előnye, ha csökkentik a létszámot, a megtakarított bértömeget a termelés mennyiségének, mi­nőségének növelésére fordít­hatják, s a béreket 3 száza­lékkal fejleszthetik adómen­tesen. Tehát a szövetkezet érdeke az ésszerű átcsopor­tosítás. , Alapos megfontolás után az a meggyőződés, dön­tés alakult ki, hogy a kötő­dében 11 nem termelőt más munkahelyre kell átirányíta­ni, ahol nagy szükség van rájuk. Ez azt eredményezi, hogy mintegy félmillió fo­rinttal több bért fizethetnek ki a termelőknek, s ez kihat a termelés mennyiségének növekedésére, a minőség ja­vítására. A tőkés bérmunka azért előnyös, mert a megrendelő időben biztosít anyagot. A hazai alapanyagú áruk ké­szítésénél már korántsem ilyen jó a helyzet. Olykor az anyag késve érkezik, vágj' éppen a minősége kifogásol­ható. Nagyon is szükségsze­rű, hogy az anyagot szállító hazai, üzemek jobban alkal­mazkodjanak a feldolgozók igényeihez. (nW soktól. És a tanulás alatt nem látványos újdonságok­ra gondol. Sok esetben regen , elfelejtett jó paraszti mód­szerekre. Nekem is említeti két példát, amit országjárá­sa során tapasztalt .s itt Da- rócon megvalósított. — A Dalmadi Állami Gaz­daságban a lucerna második vagy harmadik kaszálását nem rendsódrózzák. hanem j régi. hagvománvos módszer- j rel villaherve/ik. Bár ez munkaerőt öbbleiet igényei, mégis erre az időre össze­szednek annyi dolgozót, hogy a feladat elvégezhető legyen. Mi ennek a/, érlelnie? Sod­rásnál egyrészt nagyobb a levélpergés. másrészt hurkák i keletkeznek, melynek követ­keztében a széna kívül szá­raz lösz. belül viszont még nedvés. Kazalban, bálában így könnyebben penészedik. A villahegyezett széna — mivel sok rajta a levél — f éli érj eta rí a 1 ma 1 énv egesen magasabb, s az ilyen takar­mány sokkal ízletesebb. Job­ban hasznosul. Az esetleges többletköltség, amit a kézi munkáért-kifizettek, a takar­mány minőségében, az állat súlygyarapodásában búsása« megtérül. (Megjegyzés: ha veszed hasznát, ne szánjad költségét!) — A másik példát a Pá­pai Állami Gazdaságban láttam. A káposztarepcét mint tarlóvetést június vé­gén vetették, s a fejőstehe­neket így akkor juttatták jó m i n öségű zöl d te ka rmányhoz, amikor a gyepek füve már „kiégett” a szárazságtól. S van még egy nagy előnye: 1 utána minden további nél­kül időben lehet őszi kultú­rát vetni. A teljességre törekvés igé­nye nélkül ragadtunk ki példákat Dósa Sándor és a daróci gazdaság terveiből, il­letve mindennapi munkájá­ból. Jelenlegi tetteikben, söl a terveikben sincs semmi olyan, amiért úgymond cso­dájára kellene járni. Alap­igazságokat vallanak, s ezek i szellemében kívánják mun- | kájukal végezni az idei esz­tendőben is. Aki nem szánt, gazt arat. viszont erő. munka sokat győz. Régi alapigazsá­gok ezek. Jól, s jól — mond­ja Ka-zinczy titán az elnök is, az „első kerék”, s mint azt már korábban leírtam: első kerék után forog a má­sik is. Ahol pedig a kerekek járnak, ott az égéi® malom dolgozik. Hajdn Imre A bőr, a cipő, a kesztyű A cipőgyártás mennyiségé­nek szinten tartása, az anyag­takarékos technológiák széle­sebb körű bevezetése és a szerződéses fegyelem betar­tása áz 1980-as év legfonto­sabb feladata a cipőiparban — állapította nieg Bakos Zsigmond könnyűipari állam­titkár csütörtökön, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete Köz­ponti Vezetőségének ülésén. Rámutatott, hogy a bőr-, a cipő-, a kesztyű, a konfekció- szőrme-gyártáshan a termé­szetes bőranyagok világpiaci drágulása miatt növekedni fog a bőrhelyetlesítő anyagok iránti igény. Felhasználásuk­nál a magas észtéi i kai és használati érték kialakításá­ra kell törekedni. Ezért is fontos a technológiai fegye­lem fokozott szigorítása, s az egymáshoz kapcsolódó terme­lési feladatok nagyobb össz­hangjának megterem léce. Gépkarbantastás A gépek karbantartását, s a berendezések felújítását folyamato­san végző külszíni bányászt szocialista brigádoknak sok esetben a „szabad ég alatti" munkahelyeken meg kel! küzdeni az idő­járás viszontagságaival is. Képünk Tervtáión készült a csillejavi- tókról. ■ ________________________________________________i— , ­A párbeszéd már harmadik órája folytatódott. Mind tá­volabb kerültünk az egyértelműén meghúzott start­vonaltól: mii kívánnak tenni az idén? Némi magyará­zatul hadd fűzzem hozzá: e közepes nagyvállalat az áj sza­bályozó rendszer életbelépésének pillanatában elvesztette az eddig élvezett állami támogatásokat. Jórészt kiapadtak azok a források, amelyek oly jótékonyan táplálták — évek óta —• a különféle alapokat, a bét fej lesztést öl a technológia re­konstrukciójáig. Egyszeriben valósággá váll, hogy csak azt lehet maid az év. a hónapok végén elosztani, amit a kollek­tíva megtermel. Némi leegyszerűsítéssel, tehát nem az új szabályzó rendszer taszította mélypontra a vállalatot — ahogy az igazgató fogalmaz —. hanem a reális követelmények ha­lasára kiderült, hogy-a vállalkozás — legalábbis mai tormá­jában — alig életképes. Ám az igazgató ezt nem vállalja. Gondosan megtervezett mondataival úgy siklik el a lényeg niellett, ahogy a kés ha­lad- a vajban. Mi több, egy-egy szenvedélyes mellékmondat­tal azt sejteti: valaki, valahol „cserbenhagyta” a vállalatot. „Bizony nem iesz ennek jó vege, mert azokat teszik így tönkre, akik a forintot kitermelik.” Gyanítom, efféle vélekedést hallani több helyütt is. Azt is mondhatnám, hogy az, ehhez hasonló .szövegek lassan-lassan közhelyként állnak össze, és inkább halnák valamiféle sirán­kozásnak, mint józan érvelésnek. Ha csak erről lenne szó, talán az ügy sem érdemelne íölemlitést. Hogy mégis meg­teszem, annak oka — e beszélgetésből kibontakozó — szo­katlanabb panasz is. „Visszadobták a beruházási javaslatun­kat” — így az igazgató. „Nincs hitel, s ki tudja, mikor lesz? Nem építhetjük át a nagycsarnokot. Hogy állunk majd az emberek elé. ha el kel! számolni az évről évre ígért ütemes előrelépéssel? Hát Tehei-e kilátások nélkül, jó szívvel hajla­ni? Becsapottnak érzik magu-.at, kérem.” Tatán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy többről van szó. mint a támogatások elvesztése miatti átmeneti el­keseredésről. Nem kevesebbet állít a vállalati vezető, mint azt: nincs érlelnie munkájának, ha évről évre nem tornász­hatja feljebb az állóeszközök értékét, ha nem tervezhet töb­bet, nagyobbat, terebélyesebbet. Meglehet, kézlegyintéssel eshetnénk túl a dolgon, ítélhetnénk e szemléletet valamiféle fóbiás ártalomnak. Vagy olyan reflexek tovább működésének, amelyet majdcsak kigyjgyít az idő, s a gyakorlat. Végtére is kiderül majd. hogy nem csupán a hivatalos elbírálásban ke­rült a hangsúly a mennyiségről a minőségre — hanem az elismerésben, a jövedelemben is eleve más elemek dominál­nak majd. De ez a reflex, ez a szemlélet — meggyőződésem szerint — nem írható egyszerűen az igazgató számlájára, vaskala- posságára; s „elmúlása” sem bízható csupán a múló időre. Azért sem. mert kár alábecsülni sok év hordalékával épült alapzatainak szilárdságát' azt hinni, hogy egyik évről a má­sikra átalakulhat a fejlődést csak mennyiségi többlettel azo­nosítható értékrend. Amely kizárólagos abban az értelemben, hogy fejlődésnek csak a növekedést, a bővülést ítéli. És ép­pen itt szükséges leszögezni: az értékrend megújítása azt igényli, hogy e kategória helyett ésszerűen mérjünk a be­fektetés és a hozam viszonyával, a hatékonysággal. Az új értékmérő, az értékrend, a megítélés alapja az. hogy valaki vagy valakik milyen haszonnal képesek elvégezni az érték- alkotás, értékképzés feladatát. De ne feledkezzünk nieg arról, ami a háttérben áll. „Tud­ja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni — mondja az igaz­gató —, annyi azonban biztos: e vállalat volt a sorsunk. Amikor csak néhány száz fős üzemet működtettünk, nem­igen vették észre, hogy a világon vagyunk. Legfeljebb egv- egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek minket. De amint szépen megnőttünk, becsesebb meghívók érkeztek. Azóta már tanácstag is van az üzemben, és én is tagja let­tem a város több vezető szervezetének. Kivakaróztunk a „kóceráj”-mivoltból, úgy lettünk Valakik a városban.” Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vállalati eredmény sorába. Mégis hozzáépül egy,-egy vállalat érdek­szférájához. No és. nemcsak a vállalatéhoz, hanem a válla­latot irányítók érdekszférájához, személyes viszonylataihoz is. Csodálkozhatunk-e azon. hogy a bővülés .sokszázalékos perspektívájának eltűnése különös ellenérzést ébreszt az igazgatóban? Meglepődhetünk-e azon, hogy igen szkeptiku­san ítéli meg vállalata helyzetét (na és természetesen a sa­játját ...). látván, hogy a bizonyos beruházásokra .egyelőre nem kerül sor. I smerjük a gazdálkodásunk előtt álló követelményeket, s azt is, hogy a helyzet mit parancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helvz.et a legszigorúbb kér­déseket éppen azoknál a vállalatoknál teszi fel. ahol nullát mutat a nyereség mérlege. És éppen ezért szükséges, hogy ebben a helyzetben ne az elavult értékrend tanácsait köves­sük, hanem az újét. Ezért fontos, egyre fontosabb, hogy az új értékrend minél gyorsabban nyerjen tért. S nemcsak a Magyar Közlöny nyomtatott oldalain, a pártdokumen tu triók­ban,' hanem a gyakorlatban, a cselekvésben is. S elsősorban Szókéban, akik a mai nem könnyű helyzetben az irányítás felelősségét viselik. L Ma kerék jár, lerog -a malom M évkezdés a Miskolci liSZ-im

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom