Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
E^LAit-MAGYAfíGRiZAG 4 t$8Q. jammr íí„ péntek Nézőtéri meditáció A szökés a címe a Roland Graf rendezte NDK-filmnek, amely napjainkban látható a premiermozikban, s egy egyetemi klinika steril légkörében vizsgál fontos politikai, társadalmi és etikai kérdéseket egy orvos történetében. Az orvost Nyugatra csábítják, el is kötelezi magát, de részben leikiismerete, részben az otthon elnyert megbecsülés és egy koliegina szerelme visszatartja a végzetes lépéstől, sorsa mégis tragédiába torkoll. Előzetesként eny- «T»t mondunk el erről a filmről, és képünkön bemutatjuk két főszereplőjét, a nálunk sok filmből ismert Armin Mueller-Stahlt és ienrty Grölfmannt. LIDÉRCNYOMÁS címmel pereg a Jean-Louis Bertucel- li rendezte francia film, holott az eredeti címe — Az áiicozódó — bizonyára jobb lett volna. így a cím előre csökkenti az egyébként is soványka zaropoen hatását, mindvégig azt sugallja, hogy az egészei nem kell elfogadni úgy, ahogyan látjuk, csak azt nem tudjuk, miért nem. Egy hatalmas amerikai vállalkozás francia leányvállalatánál történnek titokzatos dolgok az egyik vezető beosztású hivatalnok autóbalesetet követően. A hatalmas gépezet vezérkara tanácstalan, frrindenféle vizsgálatok indulnak, a bonyodalmak viszont ismétlődnek és hat- ványozódnak. irányító emberek egymást gyanúsítgatják, végül egy földalatti rettentő csatornavájatban minden a megsemmisülésbe torkoll. Közben epés megjegyzések is elhangzanak a multinacionális mammutvállalatok kapzsiságáról, módszereiről, sőt egyszer még arról is hallunk — 1977-ben készült a film! —hogy Iránnal milyen remek üzleteket kötöttek és „éljen a sah”, de egészében elég nehéz követni a meglehetősen fárasztó történetet. Az utolsó előtti képsorban bekövetkezik a mindent feloldanak szánt, vig, de halvány csattanó, hogy azt viszont még „megfejelje’’ a záró képsorban látott tragédia. A film a realitástól mindinkább a fantasztikum felé nyúlik el. s sem a, történettel, sem a sok filmből ismerős kitűnő színészek játékával nem tud maradandóan megfogni. ☆ V MEG KELL ÖLNI EZT A SZERELMET — hirdeti címében a Janusz Morgenstern rendezte lengyel film, s a film utolsó kockáin tanúi lehetünk egy szépnek indult ifjonti szerelem végének, s vele párhuzamosan egy tolvaj bandát segítő építőanyag- raktáros pusztulásának. A szerelmi történettel párhuzamosan mindig látjuk a folyamatos építőanyag-lopást, a raktárnok segítségét és az okvetetlenkedő kutyust, amelyre végülis robbantószerkezetet szerel a gazdája (!), hogy eltüntesse a tolvajokra haragvó állatot, ám vele együtt robban fel maga is, meg az egész raktár. Valamiféle isten ujja szerű szerepe lehet ennek az egész filmen végig vonuló motívumnak, a bűnös világ pusztulásának jelképe; erről egyébként egy lakásról lakásra járó hitbuzgalmi agitátor is igyekszik meggyőzni egy éppen szerelmeskedés közben ért párt. A történet előterében álló ifjú szerelmespár fiú-tagja ugyanis nem éppen állhatatos teremtés és egyéb erkölcsi gátlásait is' könnyen átlépi: közös lakásra gyűjtés ürügyén ugyan., de a fiú lop is, ráadásul szerelmeit lopja meg. Ezt a fajta szerelmet valóban abba kell hagyni, ha nem is dinami trudakkaí felrobbantani, mint a szegény raktárőrző ebet. A film nagyon mesterkélt, fordulatai erőszakoltak, de sok részletében árulkodik a ’mai lengyel élet ellentmondásairól, a társadalmi együttélés más művekből is ismert vadhajtásairól. Hamar elfeledhető film. nagy hírű rendezőjéhez nem a legméltóbb munka. (benedek) Kiállítás és találkozó Imii Mils SaiDUábonyban A sajóbabonyi Déryné Művelődési Ház január 14-e és 24-e között rendezi meg Ma- zsaroff Miklós festőművész kiállítását a vállalati nagy művelődési teremben. A tárlatot január 14-én délután három órakor Siklósi László, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti főtitkára nyitja meg, majd a kiállító művész tMi tárlatvezetést. Ezt követően. 16 órai kezdettel a lakótelepi Petőfi-klubban a ..Mindenséggel mérd magad” kulturális mozgalom részvevői <js minden érdeklődő számára a művelődési ház művész—közönség találkozót szervez Mázsáról! Miklós részvételével. A találkozót, illetve beszélgetést Kordos László vezeti. ..Alt bízunk abban, hogy { minden szükséges megvan Önöknél, s . Önökben ahhoz, hogy többé ne forduljon elő, hogy az ország népét legnagyobb fórumaink egyikén át fertőzzék, sorvasszál:, gyengítsék erkölcslazító műsorral .. Dráma a képernyőn Többen írták alá azt. a levelet. amelyet egy magyar tévéjáték nyomán a Televízióhoz címeztek a fölháborodott nézők. (A föiháboro- dás nem. volt egészen indokolt.) Nem ritka az ilyen levél. bár a nézőszámokhoz képest elhanyagolható'a számuk. különösen ha arra is gondolunk, hogy akiknek tetszik egy magyar tévéfilm vagy tévéjáték, azok ritkábban nyúlnak a toll után. Persze, sok százezer néző hallgatása nem feltétlenül a beleegyezés, a tetszés jele. Azt kell tapasztalni, hogy a nézők véleménye — finoman fogalmazva — megoszlik a magyar műveket illetően. Ami persze azért is természetes. mert " évente hatvan-nyolcvan produkció ltérül a közönség elé. s ezek között természetesen ilyen is, olyan is bőven akad. Mégis, ha e számban nagy, műfajban, minőségben pedig annyira megoszló mezőnyben valami jellegzetesét kerestünk, akkor mit találtunk? A kérdést azért is jogos feltenni, mert az elmúlt fél esztendőben vita is kerekedett arról, vajon nem becsüli-e alá a magyar közvélemény — s mindenekelőtt a kritika — a televízió drámai alkotásait. (Különösen a Nézőpont című műsor nyáron Veszprémben fölvett interjúi fogalmaztak ilyen szemrehányóan.) Vegyünk hát sorra néhány megközelítési lehetőséget, hogy valamilyen objektív ítéletet fogalmazhassunk meg, amely többé-kevésbé egyformán helytálló arra a sokféleségre, amit a műfaji megjelölések tévéjátéknak vagy filmnek titulálnak. Azt a fent idézett levélben leírt vádat, amely szerint a Magyar Televízió fertőzi, sorvasztja, lazítja az erkölcsöket — nyugodtan elejthetjük. A nézők egy kis része, ha közönségesebb kifejezéseket hali, kétértelmű helyzeteket lát a képernyőn, jóhiszeműen ugyan, de mindjárt az erjcölcsrendé- szetért kiabál. Attól, a meggyőződésétől vezérelve, hogy a művészeteknek közvetlen didaktikus, illusztratív, nevelő hatásuk van. Ha elfő- • gadná a lévé vagy bármely más alkotóműhely ezt az elképzelést, akkor csak a mennybéli angyalokról szabadna műalkotást készíteni. (Egyébként még a régi egyházi erkölcsnemesítő darabokban is mindig ott szerepelt az ördög, hiszen az ő áskálódása nélkül mit sem ért volna az angyalok győzelme.) A nézők többsége persze tudja, hogy a műalkotás üzenete. sugallata a művész tehetségén kívül nem kis részben azon múlik, milyen szemlélettel, milyen nézőpontból közelit a valósághoz az alkotó. Mindenekelőtt ahhoz a napi valósághoz, amit a néző is a legjobban ismer. A mai világunkhoz, élő környezetünkhöz. Némi .sajnálattal kell megállapítani, hogy az elmúlt hónapokban csakúgy, mint az elmúlt egy-két esztendőben, egyre kevesebb az olyan tévéjáték, -film, amelyik a máról szólna. Példaként elegendő átnézni három hét tévéú jságjáit, mondjuk novemberben 5. és 25. között. Hat produkció került a ' közönség elé. ebből mindösz- sze egy, az Ítélet nélkül című új sorozat harmadik darabja az, amely ma élő hősöket választott. Ám ez a sorozat is inkább a külföldi krimiket pótló magyar bírósági ügyek szórakoztató szándékú feldolgozása. S ameny- nyire helyeselni lehet az ötletet, a szándékot, annyira nyilvánvaló, hogy ezek a játékfilmben rekonstruált bírósági ügyek • nem is akarják a valóság feltáró elemzését nyújtani. Valóságos, ám többnyire különleges ügyekkel kívánják — jobbao-rosszab- bul — szórakoztatni a közönséget. Személyes beszélgetésekből is kiderül, hogy a tévéalkotók félnek, húzódoznak a mai témáktól, s még azok a művészek is gondolkodnak, hogy kitartsanak-e, akik eddig vállalták a kockázatot, hogy kortársaikról készítsenek tévéjátékokat, -filmeket. Mert ismerjük el: valóban nagyobb a kockázat, mintha klasszikus irodalmi műveket, vagy kortárs Írók a múltban játszódó históriáit elevenítenek me^. A kortársaikat bemutató rendezők tudják, hogy műveiket több bírálat éri, még mielőtt hozzákezdenének a forgatáshoz, s több a bemutató után a kritika és a közönség részéről. Kortárs ügyekben ugyanis mindenki szakértőnek tarthatja magát, aki ma él. hiszen mindany- nyiunknak van valarnilyén tapasztalása a valóságról, s ha az nem vág egybe a Iától lakkal. jaj az írónak, rendezőnek. Nem csoda hát —bár magyarázni lehel, de elfogadni nem ezt a menekülést —, ha inkább a közeli vagy távoli múltban játszódó irodalmi műveket részesítik előnyben a rendezők. Ebben a vizsgált három hétben három ilyen mű is akadt. (Leszámítva Zeik Zoltán mesejátékát.) Elég nehéz valami közös vonást találni a Háromszoros halállal (író: Hu- bay Miklós, rendező: Gábor Pál), a Dózsa koporsói (író: Győré Imre, rendező: Radó Gyula) és az Anyám könnyű álmot ígér (író: Sütő András, rendező: Sík Ferenc) között. Nem csak témájuk, megvalósításuk technikája, színvonala is más és más, hanem a drámai kérdések föltevésének szándékai is különbözők. A nézők persze a maguk számára e kérdésfeltevéseket aktualizálhatják is, de az alkotókat minden jel szerint e kérdések bemutatása foglalkoztatta. S nem az, hogy a ma nézője mit kezd, vagy kezdhel-e egyáltalán valamit, ezekkel a kérdésekkel. Ha nagyon odafigyelünk, tálán mégis fölfedezünk két általánosítható vonást. s nem csak a múltban játszódó történetekben. Az egyik: mintha valamennyi alkotónak az lenne/a meggyőződése. hogy a képernyő kis méretein a beszédnek, a szavaknak, a dialógusokban megfogalmazható konfliktusoknak van elsőrendűen lét- jogosultsága. Erősen vitatható elképzelés ez. Akár film-, akár elektronikus kamerával készítik a felvételeket, egyaránt mód van arra, hogy az egész embert mintegy letapogassa a kamera, aki így, teljes személyiségével bemutatva többet ái'ul el magáról, a többi emberhez és a tárgyi környezethez való viszonyáról, mint a legköltőibben megfogalmazott, csak éppen steril, életidegen dialógusok hosszú sora. A másik általánosítható észrevétel, ami éppenhogy összefügg az . elsővel: még mindig színházi közvetítés „szaguk” van a tévéjátékoknak, de néha a tévéfilmeknek is. Három kamera mintha oldalról, a nézőtérről közvetítené a látványt, s így a tévénéző is egy kicsit mindig kívülről érzékeli az eseményeket. Ezért sem tud a kamera mozdulatokat, magatartásokat letapogatni; ehelyett kapjuk ismét és ismét a beszélő fejeket, sok-sok dialóggal. Vagy ha ez sincs, hosszú, kitöltetlen, s ezért a lassúság érzetét keltő pillanatokkal. Három vagy hat mű alapján mindez persze túl sommás ítéletnek hangzik, de ha. emlékezetünkben tovább böngészünk, sok hasonló jelenségre bukkanunk az elmúlt egy-két esztendőben. Végül is mindössze ennyi marad a markunkban: a magyar tévé drámai művei közül kevés a mában játszódó alkotás, sok a dialógus, és a színházi közvetítések stílusa, dominál még ma is a bemutatott alkotások többségében. Minél, tovább törjük fejünket á, jellegzetességeken, annál nyilvánvalóbb, hogy a Magyar Televízió drámai alkotásainak ezenfelül nincs igazán semmiféle jellegzetességük. S amennyire jó emögött a műfaji, stiláris sokféleséget is fölfedezni, annyira aggasztó, hogy ritka az igazán eredeti gondolat, egy igazság kimondása, felmutatása, elterjesztése érdekében szenvedélyesen elkötelezett mű. Jó lenne pedi£, ha évi hel- ven-nyolcvan produkcióból legalább egy tucat ilyen is akadna. Még azt is elviselnénk, ha kifejezési formájukban kócosabbak, fésületlenebbek, vagy akár színház- szerűek lennének. S bizonyára a nézők többsége is elviselné, ha az ilyen művekre is néhényan fölháborodott levelekkel reagálnának. Mert a nézők is megvédik azt — ami védelemre igazán érdemes. Bern at h László Monodráma a Vasasban ü szili eleit, Sinltis In A fővárosi Nemzeti Színház vendégszereplésére kerül sor a hónap végén a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Jó emlékezetünk szerint az utóbbi években a Nemzeti Színház nem vendégszerepeit városunkban. így a január 29-én este 7 órára kitűzött vendégjáték ilyen megközelítésben is külön esemény. Ez alkalommal Maróli Lajos A számkivetett című monodrámáját láthatjuk Vadász Ilona rendezésében. A monodráma egyetlen szereplője Dante, Firenze nagy szülötte, az itáliai reneszánsz előhírnöke. Maróli Lajos monod rámájában a költő és politikus Dante áll előttünk élete egyik legdrámaibb pillanatában, amikor a több mint egy évtizede szüntelenül hányódó, honvággyal küzdő száműzöl! nek a kegyelmet, a hazatérés lehetőségét kínálják Firenze akkori urai. Dante elszánt politikai ellenfelei. Vállalhatja-e, tudja-e vállalni a kompromisszumot? Erről szól a Dante egyetlen éjszakáját, egy vajúdással, lepelődéssel teli éjszakáját megjelenítő monodráma. A vendégszereplés másik érdekessége és minden bizonnyal vonzereje, hogy Daniét Sinkovits Imre alakítja. Sinkovilsot rendkívül sok film- és színházi szerepe után aligha kell külön bemutatni, de érdemes azért még felhívni a figyelmet ezerarcúságára, amelyet például egyik ponton A tizedes meg a többiek Molnár tizedese, a másik ponton Madách Mózese igen frappánsan érzékeltet. Már jó előre szeretnénk erre a vendégjátékra a figyelmet felhívni. I langverseny Ózdon Hangversenyt rendez az ONl az Országos Filharmónia szólistáinak közreműködésével január 14-én 17 :rai kezdettel a Kun Béla Művelődési Házban a 102. sz. Gábor Áron Szakmunkásképző intézet tanulói részér?. Műsoron: Schubert: Hová? — Pisztráng. — Chopin: Vihar- etűd. — Liszt: Erdőzsongás. — Schumann: A katicabogár. —■ De Falta: Tüzlánc. — Debussy: Tűzijáték, Mednyánszky László emlékkiállításából
