Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
V Í98Q, január 6„ vasárnap ESZAK-MAGVAROk^AO 3 Mezőgazdaságunk - ma és holnap Beszélgetés dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel az élelmiszergazdaság helyzetéről Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mezőgazdasági es élelmiszeripari ágazat adja. Dr. Románt/ Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel erről beszélgettünk. — Kérem miniszter clvlársal, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly érzékeny agazat — Ma a nemzeti jövedelem egy- hatodát adja a mezőgazdaság. 1974 és 1978 között igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Ugyanakkor, a többi ágazat hozzájárulása gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdaságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 913 ezer négyzetkilométer, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez, mint említettem, egyre kisebb lesz, Európában, Dánia után, még így is a legmagasabb a mező- gazdasági terület részaránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnek. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak, eredményeikkel követni, a termelőszövetkezetek nem. — 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jó szívvel mondhatom: ki- kerekedett az esztendő, az első (él évben bizony rosszabbra számítottunk. A' kukorica és több más növény javított a helyzeten, az állattenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igazság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni, kell, a mezőgazdaságban azonban annyi a bizonytalanság, amely nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számonkérni, azok pedig az utóbbi években jók. — ön néhány esztendeje egy beszélgetés alkalmával elegedet- ■ lenségének adott kifejezési a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz, azóta is voltak szüle esztendők, de úgy tűnik, mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek .köszönhető 1 ez? ■ — En akkor sem az öt-tiz évvel ezelőtti koncepció minősítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy most vidított elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki keli használnunk ingyenes erőforrásainkat.. Például azt, hogyne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időbe helyezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat keli alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modern és a hagyományos kombinálása, együtes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növekedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtájanként is felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítanunk. Az idén például visszafogtuk a tojástermelést: nem volt gazdaságos exportálnunk, mert csak annyi! kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mezőgazdasági exportunk nőtt. Vagy itt van' például a juhászat: most a legoplimálisabb müanyaggyárosok is aggódva figyelik az igények változását, a juhászat fellendülését. Különösen a dunántúli tájak alkalmasak efre. gondolunk arra is. hogy a Dunántúlon egy juhvágóiddal. létesítsünk. Tehát nem szükséges nekünk mindig minden ágazat termelését növelni, az igényeket kell rugalmasan követnünk. A kérdés második részére válaszolva a XI. pártkongresszus, majd az 1078. márciusi párthatározat is erősítette a termelési kedvet, a biztonságot. a nagyüzemek és háztáji gazdaságok együttműködését. Döntő tényező, hogy konszolidallsag. jo értelemben vett egynyelvüség jellemzi a mezőgazdaságot. — Az agazat az ötödik 5 eves tervben mintegy 60 milliard forint értékben vásárol új gépekét. Sajnos, csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasz. nositásával és mostani eszközállományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mély minőségi változást jeleni a fejlődésben? — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománnyal lényeges változási nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetei, hogy mi olyan technikát alkalmazunk, amely a hatvanas években — az akkori olcsó energiaárak mellett. — a legjobb volt. a következő években ügy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanis ■ a költségek így is emelkednek majd. Nos., ennek előrebocsátásával is látok lehetőséget, hogy ia szellemi értékek maximális, kihasználásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszoruljunk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vegyünk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálásra van szükség a verseny képesség, általában felkészültségünk, lehetőségeink területén. Ez nem végezhető el csak a mezőgazdaság erejével, liánéin a feldolgozó, az értékesítő és minden más szervezet, együttműködésével. Ehhez ki kell alakítani a mainál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszközök, beruházások létrehozását soronkivül elő kell segíteni. — Tudomásom szerint a gépek gazdaságos üzemeltetése érdekűben gépjavító és szervizrendszer kialakítására törekszenek. Ügy kell ezt értelmezni, hogy a gépallomás-há- lozalhoz hasonló rendszer kiépítéséi szorgalmazzak? — Nem. At kell vennünk azokat a tapasztalatokat, amelyeket korábban szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre nagyobb szerepet játszó gépek javítása. karbantartása elengedhet ellenül megköveteli, hogy valamennyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mezőgazdaság feladata, A gyártó cégek, a MEZŐGÉP Tröszt, az állami gazdaságok és a szövetkezetek közösen, társulásos tonnában, közös érdekeltséggel oldják meg ezt a feladatot! Vannak erre már példák is: Cegléden, az A1 földön, s néhány más helyen a régi gépállomásokon létrehoztak ilyen gépjavító, karbantartó üzemeket. — Ha mar a szervezeti, szervezési kérdésekről esik szó: mi a véleménye az olyan élelmiszer- gazdasági komplexumokról, ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozóit élelmiszeripari termékként sajat kereskedelmi hálózatukban hozzák forgalomba, s ahol az egész vertikumba azonos érdekeltségi rendszert dolgozlak ki? — Hive vagyok — szerencsére senki sem tiltja —, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük van. a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszertermelés valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valamennyi szakaszát: tehát a. gépelló- lás. gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságok a felvásárlást, áru rak tarozást, feldolgozást, forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók. ahol a tenneles minden szakaszában érvényesíthető, jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeli ség — Kérem, mondja cl, melyek azok a magyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra számíthatnakTörekszünk-c arra. hogy ezer két minél nagyobb mennyiségben, kiváló minőségben, pontos határidőre kiszállítsuk? — Élelmiszeripari nagyhatalom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhatjuk az árakat. A magyar paprika például a világkereskedelem egyharmadát adja. s ez már árformáid erőt jelent. Vannak egészen speciális termékeink, mint például a tokaji aszú. az egri bikavér. a Herz- és a Pick-szalámi, a gyulai száraz áruk, amelyekkel valamikor vitathatatlanul elsők voltunk mennyiségben is, s mindenkor jó piacra számíthattunk. Azonban nem szabad, hogy ez a szemlélet elringasson bennünket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ilyen áru legyen, amelyet az adott piac igénye' szerint gazdaságosan elő tudunk állítani. Védett minőség kell, rugalmasság, jó piacismeret és persze jó nyersanyag, korszerű feldolgozás, fegyelmezett szállítás ... Az utóbbiról hadd mondjak néhány szót: nagyon fontos, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar a szállítást jól szervezze, rendelkezzen az ehhez szükséges eszközökkel. Jó példa erre a bólyiak mohácsi hajókikötője. — A magyar élelmiszergazdaságban dolgozó szakemberek az ön mércéjével mérve képesek-e arra, hogy az adott anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésében a mostaninál többet tegyenek? — Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt, hogy sajat tevékenységüket is, az irányítókét is milyen kritikus szemmel képesek elemezni. Hogy mar eddig .eljutottak, az fél sikernek számit. Nagyon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvényes ez. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együttműködve vagyunk képesek előrelépni, mint ahogy arról mái- beszéltünk is. — Végezetül a küszöbön álló, hatodik ötéves terv, a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő Lényegesebb feladatairól kérnénk egy rövid áttekintést. — Az 1980-as év és a következő középtávú terv’ összefügg: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy amit az idén aratunk, az már a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támogatási mint ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt. hogy bárki is csak erre számítson. Sokan panaszkodnak az új szabályzók követelményei miatt. s amikor megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogy még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felismerését kell most megkövetelni. A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni. annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat exportfeladaia. viszont előtérbe kerül a gazdaságos- sági kritérium a visszafogottabb 1 fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint. amikor 1977-ben 12 százalékos növekedési értünk el. A mezőgazdasági termékek brutto termelését legalább 5. míg az élelmiszeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980-ban. A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg keli tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzeltségüket, mert a gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédő szert felhasználni. Ha már az adottságok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sokkal gazdagabb országok is ezt teszik. L. J. A módi őrlőműre az idén az elmúlt évinél nagyobb termelési feladat hárul. A mennyiségi növelés mellett kiemelten fontos a termékek minőségének javítása. cotó: laczó József Számvetés és erőfelmérés 92 ásvánvipU Közelíteni a követelményt a lehetőségekhez — Milyen év volt számunkra' 1979? — ismétli meg a kérdést Hajdú Gyula. az Országos1 Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Müvének igazgatója. — A barkochba nyelvén szólva: is-is. Amikor a múlt februárban a jelenlegi beosztásomba kineveztek. előzetes számvetést készítettem: mit érhetünk el az esztendőben? A kilátásaink rendkívül lehangolóak voltak, s úgy nézett ki. hogy mindössze 227 ezer forint lesz a nyereségünk. Nos, a megtett intézkedések hatására ennél jóval kedvezőbb eredmény született. Az érem másik oldala, hogy még így sem tudi.unk eleget lenni a kötelezettségünknek. Évről évre nagyobb termelési feladat teljesítése Húrul a hegyaljai ásványbányászatra, s a tavalyi értéktervben már 342 millió forint szerepelt. A célul tűzött nyereség 62 millió forint voll. Alig telt el azonban néhány hónap, egyre inkább nyilvánvalóbbá vált. hogy a müvek képtelen megfelelni az e 1 képzetesek nek. Esszé rii n e k látszott tehát a követelményeket a lehetőségekhez közelíteni, azaz csökkenteni. Az éves nyereséget például 18 millió forintbán határozták meg, az előzetes tervszámnak csaknem egynegyedére redukálták. — Nincsenek még ugyan végleges adataink, de várhatóan ezt az eredményt hozzuk — így az igazgató. — A termelési értékünk előreláthatóan 270 millió forint lesz. Akkor most boncolgassuk: miért nem'teljesítették a tervet Mádon? A leglényegesebb okként Hajdú Gyula a megrendelések hiányét említi. Sarkítva fogalmazva: nem volt vevő a kibányászott ásványi nyersanyagokra. A súlyos gond, immár visszatérően, főleg az első félévben éreztette negatív hatását. Hazánk első, az Erdőbénye- ligeten felépült gyöngykova- Loldet kalcináló üzemének indítása nem úgy sikerült, ahogyan azt várták. Az üzemelés tervezettnél későbbi kezdése 55 millió forint veszteséget okozott a műveltnek. A gyöngykovaföld minősége is messze elmaradt és elmarad az előzetes reményektől, s a teljes kapacitás kihasználásával Csak jövőre számolnak a szakemberek. Gyakran idézett elő nehézségeket. a vagonhiány, a vasúti szállítás akadozott, s jelenleg is akadozik. Végül az is az igazsághoz tartozik, hogy a szénhidrogének, energiák évközi áremelésének következtében növekedtek a termelési költségek, csökkent a gazdaságosság. Mit tettek az ásványbányáknál a nehézségek megszüntetésére. a lemaradások pótlására? Az igazgató válasza; — Megkezdtük a termék- szerkezet atalakitasat. Olyan ásványi nyersanyagok kutatásához. bányászatához láttunk hozzá, amiket jól eladhatunk. illetve amik importot helyettesítenek. A tizenhárom anyagféleségből ösz- szeáüítoít kollekcióból négy már „befutott’, s a többinek is reális esélye van a térhódításra. A korszerű ásványok közül a zeolitro! már többször írtunk. Ma már nemcsak a hazai termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a felhasználók, hanem dán. svéd cégek is érdeklődnek iránta. Okos intézkedésnek bizonyult az is. hogy bentonilból inkább a jobb minőségűt, a konyhára többet hozót állítják elő. Ugvancsak a magasabb minőségi színvonal elérése volt a cél a kvarcitnál akkor, amikor tört állapotban kezdték el forgalmazni. A tonnánkénti ár ugyanis ebben az esetben több mint kétszeresére ugróit. A perlit felhasználási területe kibővült. az ásványi külföldön is keresik, ezért voll helyes döntés a pálházi bányászat fejlesztése. Ezek után hagyjuk a múltat, s okulva a hibákból, lépjünk át a jelenbe. Milyen tervei keli teljesíteni az idén a hegyaljai ásványbányáknál. adottak-e hozzá a feltételek? — A termelési értékterv már ismert: 380 millió forint — közli Hajdú Gyula. — Az elérendő nyereségről még nem tudok beszámolni, de aligha lesz kevesebb a múlt évi lénynél, A lervTeljesités lehetőségei a korábbinál jobbak. Perlitből ez évre 104 ezer tonna kitermelését irányozták elő, ezzel aligha lesz baj. A pálházi bányánál folytatják a tavaly megkezdett beruházást. aminek befejeztével. az új őrlősor elkészültével duplájára növekszik a teljesítmény. Gyöngykbva- földből 8—10 ezer tonnát szándékoznak égetni. Kvar- citból az ez évre előirányzott. mennyiség 25 ezer fonna. Zeolitbó) 10 ezer tonna forgalmazását vállalta a művek. az igény ennél nagyobb. A bentonit termelését olyannyira fel kell futtatni, hogy 1985-ig leszállíthassák Hegyaljáról a szerződésben rögzített 40 ezer tonnát a Nagymaros—Gabcsikovói vízlépcső építéséhez. Végül, de nem utolsósorban, növelik az exportot, s a termelés több mint felét szocialista és tőkés országokban értékesítik. — Az idén úgv akarunk dolgozni — mondja beszélgetésünk végén Hajdú Gyula —. hogy egy év múlva ne kelljen ismét magyaráznunk a bizonyítványunkat. ígérjük; szaván fogjuk a hegyaljai müvek igazgatóját; Kolaj László