Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 6

1980. Jonuár 27., vasárnap

Az Antarktisz világa

A Fáklya idei második száma gazdag összeállítást közöl Eger, illetve Heves megye és a Csuvas ASZSZK fővárosa, Csebokszári testvérkapcsolatairól. A riportokban nyilatkozik a két terület illetékes párttitkára, megismerkedhetünk gazdasági, művészeti területen lolgozók élményeivel és a ávoli nép hagyományaival s.

A lavina megszelídítése, .’agyis veszélyeztető Katáiénak megszüntetése szakemberekre váró nehéz fel- idat; sok újdonságot ígér nég az Antarktisz érdekes rilága; egész Eurázsián át gyalogosan tenni meg az itat, kalandos vállalkozás.

További riportok témái a Centiek.

Anton Csehov művészetét méltatja, egykori lakhelyeit mutatja be, műveinek hatását elemzi egy másik- összeállítás. A színház varázslatos világába kalauzol el a díszlettervező munkájával megismertető, színes képekkel kísért tudósítás.

A kulturális összeállításban egy tizenöt esztendős tehetséges grafikuslányról, kisregényt publikált színésznőről, szibériai táncokról olvashatunk.

Orosznyelv-leckével, Fáklya-fotóval. keresztrejtvénnyel, filmelőzetessel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetőjével egészül ki aszúm.

A zsolcai csata

formálás főgimnáziumi taA címet. — hogy pontos legyek — kiegészítem: az e/sö zsoicai csata. Igaz, a történelemtudomány nem tartja nyilván számjelzővel megkülönböztetve a Zsol- cán és környékén lefolyt csatákat. mivel azonban 1919-ben volt egy másik zsolcai csata. így célszerűnek láttam valami módon mégis megkülönböztetni a témául választott ütközetet amely 1949. július 25-én. tehát a szabadságharc alkonyán zajlott le az orosz cári csanatok éS a magyar honvédseregek között.

Az egvkori ütközgt rekonstruálását kezdtük egv naplórészlettel. (Olvasható dr. Szendrei János: Miskolc város története című könyvében): „Július 25.

Igen szép meleg nan volt, korán reggel kezdődött a muszka seresnek városunkon keresztül Zsolca felé vonulása... A magyar sereg Zsolcánál jó positiót választott magának, fedet- ve a Sajótól, a falutól és erdőktől, Arnóttól lefelé Alsó-Zsolcáig volt felállítva. a muszkák a zsolcai töltéstől jobbra, a Sajó mentében állottak csatarendben. az előéren túl is. innen is voltak ágyúi...”

A történelemíró Szendrei János minderről a következő képet festi: „július 25-én délelőtt az ellenség Miskolcról a Sajóhoz nyomult, ahol is Leiningent és Pöltenberget hevenyében mertámadá. Többnyire csak tüzérséget — amiből nagyon sok volt neki —mű- ködtété. Csupán ITT. hadtestünk jobb szárnyára, a keresztúr—arnóti mellékút mentében intézett egv tüzes lovassági rohamot. De ezzel aztán felsült: Valamint az ellenséges 1 íizúr- séenek is sokai" minden erőlködése sem bírta had,-, közenünk áovúütegéit helyből kimozdítani.

A zsolcai csatát Miskolcról. a Tetemvár oldalából sokan végignézték. Közülük az egyik szemtanú Pores János, miskolci renár a Szabadság című lap 1897. augusztus 18-i számában így emlékezik visz- sza: „A muszkák ágyúi közül egy a Sajó hídja deli oldalán volt felállítva és ebből bocsájtgatták azokat a rakétákat, amelyekkel sikerült felgyújtaniok a lel - sőzsolcai állást és korcsmát. A magyarok ágyúi •> lűz miatt a töltésről a Fel- sőzsolca északi részén eső fák közé vonullak, és onnan golyóik egész a város végéig jöttek... Már akkor beszélték a miskolciak, hogy a fák mögött levő ágyúkat Sáfrány Mihály irányozza.” '

A Pores János állal is megnevezett Sáfrány Mihály honvédtüzér hadnagy emlékirataiban így emlékszik vissza a zsolcai csatára: „Midőn már a felső- zsolcai korcsma és állás lángban állott, én félüteggel Alsózsolcához közel tétlenül állottam a Sajó partján. Előttem a túlsó parton füzes és lábas erdő volt. Egyszer úgy tetszett, hogy a muszkák az őjobb szárnyukkal közelebb jöttek hozzánk, de az erdőtől nem láthattuk őket. Én tehát a Sajó, füzes és erdő fölött elkezdtem — parancs nélkül — odalövetni, sőt a vetágyúból magam lőttem gránáttal és gránát kartáccsal. Az eredményt mi nem láthattuk, csak azt észleltük, hogy ágyúikkal az oroszok hátrább vonultak. Este én elkésve mentem vacsorázni Alsózsolcá- ra. Amint beléptem a bárói tiszti lakon, a vacsorázóterembe, Liptay dandár- nokunk — kitől inkább szemrehányást várhattam, hogy parancs nélkül léptem harcba a félüteggel — ezen szavakkal mutatott be a vacsorázó fényes tisztikarnak: „Uraim! Itt jön. aki ma legtöbb kárt tett a muszkákban.”

A honvédsereg tüzéreinek zsolcai hősiességét dicséri a Nemzeti Hírlap 1876. november 23-i száma

is: „Tüzéreink pompásan lőttek, s az orosz táborkari tisztekkel sem lehetett elhitetni, hogy ágyúinknál nem francia tüzérek szolgálnak. hanem mind fiatal magyar gyerekek, másfél év elölt még lónulók. A!- sózsolcánál, aki legtöbb kárt tett golyóival a muszkákban. egy Sáfrány nevű sajókazai ifjú volt. ki napnak készült, de a szabadságharc tüzértisztté teile.”

Maradjunk azonban továbbra is a júiius 25-i Zsol- cai csatánál. Tizenkét óra után mindkét részről kemény ágyúzás kezdődött és ez eltartott délután 6 óráig. Az orosz sereg létszámában egyre szaporodott, de a mieink tartották állásukat. Egyszer azonban veszélyessé vált a helyzet. Az. oroszok közül kiemelkedett egy üteg, amely rendkívüli merészséggel olyan állásba fészkelte, be magát, ahol a magyar ágyúk tüze nem érhette, viszont ők ütegeink egész sorát lőhettek. De ekkor a csata Sáfrány Mihályhoz hasonló hősöket teremtett. Rendkívül veszélyes vállalkozásban Gázon Lajos honvéd alezredes, a VII. hadtest GG. honvéd zászlóaljának vezénylője 50 kiválasztott emberrel megszalasztotta az oroszok eme ütegét,. sőt annak két szá- zaderejü Iövegfedezetét is.

A sikeresnek mondható zsolcai csatát közvetlenül követte a gesztelyi győzelem, de mindez már csak parázs volt, ugyanis a túlerővel szemben többet nem lobbant lángra a szabadságharc tüze.

A zsolcai csatában elesett honvédeket Szathmá- ry Király Pál, a későbbi tornai főispán lemettétte el. Később ugyanő összeszedette és Felsőzsolca északi végén, a töltés melléit abba a sírba tétette az elesettek csontjait, mely fölé Dalström készített emlékművet 1867-ben. Erről a sírhantról írta 1906-bun "á:" már említett Pores Jánosa .• következő sorokat: „Szentelt hantok azok! Szentekké avatta azokat az áz ügy, melyért küzdöttek, szén- ■ védték és véreztek.”

Hajdú Imre

Új • nyitvatartási rend lépett életbe az év kezdetétől a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár zenemű- és hangtárában. A zenéi részleg nyitvatartá- sát a látogatók igényeinek jobb kielégítése tette szükségessé. A könyvtár e szakrészlege az elmúlt évben tízezer olvasónak, hallgatónak biztosított zenehallgatási, irodalmi és idegen- nyelv-tanulási lehetőséget. Ezzel egyidejűleg — másoknak — mintegy 256 órában készített hangfelvétel- másolatot az otthon hallgatók részére, vagy műsor- összeállítüst intézményeknek, alkotó csoportoknak. Az eddigi részleges nyitva- tartás helyett most teljes szolgáltatást biztosít az olvasóközönség részére az új rend, sőt tíz órával bővült a zenehallgatási lehetőség és a' több éves igénynek megfelelően, megoldódott a szombati zenehallgatás is. Az új nyitvatartási rend szerint keddtől péntekig naponta 10 órától 18 óráig

(lif.id-itdr zárási, szomba; ívutwe i

tönként 13 órától 17 óráig tl7.3ti-kor zárás) látogatható a zenei részleg. Vasárnap és hétfőn szünnapot tart.

Valér borzalmasan unatkozott. Előbb a ceruza hegyével oldalra fésülgette serkedő bajszának szőreit. De lehetett érezni, hogy a szőrök mindjárt visszakornyadnak, másrészt úgyse lehetett látni őket, akár ki voltak pödörve, akár nem. Aztán azzal kísérletezett, hogy Rapcsákot fölpiszkálja, de padtársa úgy aludt, mintha dunnák közt feküdne. Unalmában azzal is megpróbálkozott, hogy Mátyus Líviára figyeljen, de Mátyus Lívia hangja olyan volt, mint egy édeskés kásamocsár, amibe legföljebb belefulladni lehet. Most éppen azt bugyborékolta: íontosabbgazdaságinövényeia-búzarozsárpazabrizskukoricakölesgyapot. Mi ez? Melyik ország ez? Létezik-e egyáltalán ilyen unalmas ország? Nem, ki van zárva! Vegyük csak Bulgáriát! nem mást, csak azt a kis falut azokkal á fura faházakkal, ahol majdnem nekiment annak a szamárnak ... vagy a Rózsák völgyét. Apropó, gazdasági növény vajon a rózsa? És ő csak Bulgáriára hivatkozhat, mert nem járt mondjuk Spanyolban. Mint a Pusztai meg a Moll, akiket minden évben elvisznek a kedves szülők, ha másra nem, egy kis Ford-ösz- töndíjra. Hadd tanuljon a gyerek.

Valér hirtelen fölébredt, mert eszébe jutott Vonalzó. Szőnyi Emőke tanárnő, az elegáns. Meg a népi hímzésekkel borított maszek-osztálykönyve. Ez különösen gusztustalan, ez a nőies tokban őrizgetett titkosirat. A tanárnő privát följegyzései. A diákok jellemhibái is benne vannak állítólag. Ha egyszer valaki ... Vagy mondjuk elkoboznák tőle. Mint bűnjelet. Tegyük fel, hogy Szőnyi Emőke bíróság elé kerülne.. társadalmi' tulajdon elleni vétségért. Hülyeség. inkább a diákok elleni vétségért.

Kinyitotta a füzetét egy szép üres oldalon, és az ötlettől föllelkesülve nagy gonddal írni kezdett.

„Közlöm a Tisztelt Bírósággal, hogy én, Sz. E. tanárnőt rossz pedagógusnak tartom.

• Hallatna Erzsébet elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1979. évi novellapályázatán III. dijat nyert.

Hallama Erzsébet:

mint szubjektivista egyént. A.kit, utál, leosztályoz. Ami a hatalommal való visszaélés.”

1 Itt szünetet tartott. Ügy kellene befejezni, hogy ;,a hatalommal való visszaélés.. ,-t meríti ki”. De micsodáját? A szó sehogyse jut eszébe. Aki feledékeny, azzal könnyű kiszúrni. Az ember — amilyen marha — elolvas mindenfélét, és aztán — amilyen marha — nekiáll elmagyarázni az osztálynak, hogy nyerte meg Napóleon az első csatáját, a loulonit, és hogyan lett belőle huszonnégy éves korában tábornok. Ez igen. csettint az ember; akkor oké, még van hét éved, vihog ez a hülye Rapcsák, és akkor Vonalzó közbevág, hogy mikor volt a népek csatája, fiam. na mikor? Ki nem tudja? De mielőtt az ember megszólalhatna, Vonalzó már jegyez is a maszeknaplójába, és úgy mosolyog, mint Mefisz- tó, ha sikerült neki olcsó áron egy újabb lelket vásárolni. Valér sóhajtott és folytatta.

„A történelmet táblázatnak tekinti és elfelejti, hogy élő emberek csinálják. Szóval annyi fogalma van róla, mint hajdúnak a harangöntésről. Közlöm továbbá a Tisztelt Bírósággal, hogy Sz. E. nem gyakorolja a demokráciái, ami nem csoda, mivel azt sem tudja, hogy mi fán terem, ami elég sajnálatos, hiszen ...”

Valér nem vette észre a mélyülő csendet, már csak Mátyus Lívia párnás kezét, amely megragadta a füzetet.

— Ne tessék elvenni, tanárnő kérem, ez az én privát följegyzésem 1

— Ne mondd! Akkor annál érdekesebb!

Mátyus Lívia nem volt törlénelemszakos.

de attól még utálhatta Sz. E. tanárnőt. Azért Valér kis dolgozatát átadta az igazgatónak. ;K[ár mincjgjjld tudta. Vihar előtti

Dilinger energikusan begurult az osztályba, apró, negyvenes lábát keresztbe vetette egymáson, és fölszólította a népet, mondjon véleményt. Némi tanácstalan csend után Róna Bea osztálytitkár köteles- ségtudóan fölemelte a kezét.

— Nagy kár, hogy ennek is éppen a mi osztályunkban kellett történnie — mondta szomorúan. — Még a legjobb lenne, ha Valér nem várná meg, míg eltanácsolják, hanem elmenne önként. Akkor szegény tanárok se kényszerülnének arra, hogy keményebb eszközökhöz...

Valaki beleröffent, de Dilinger leintette.

— Ki szavaz Bea mellett?

Négyen föltették a kezüket, Bea barátiéi. Az előbbi hang felkiáltott:

— Nem szégyellnek a pofátokat? Te is. Füzesi ?

Az osztály egyik fele kiabálni kezdett. Cújoltak. Bea mártírarccal ült a helyén, és Dilingerre függesztette a szemét: lássa csak, mit meg nem tesz az ember a közösségért. Füzesi azonban, aki titokban szerelmes volt Valérba, váratla'nul zokogni kezdett.

— Én nem akartam! Én visszavonom!

A zűrzavarban valaki beszólt Rapcsák- nak, mire az fejbevágta az illetőt a matek könyvvel. Úgy kellett szétszedni őket.

Dilinger később félrehívta Valért.

— Miért nem szóltál nekem időben? Elintéztem volna.

— Mit? — nézett le Valér Dilingerre. Nem is akarja ezeket a hülye kérdéseket föltenni, csak kiszalad a száján. Nem is akar pimasz pofát vágni, csak úgy látszik a szeme állása olyan ... Ilyenkor szokta a? apja szájon vágni. Lesütötte a szemét, szinte várta a pofont.

— Ne vágj nekem ilyen pimasz pofát! — sziszegte Dilinger. — Elintézem a dirivel, ha bocsánatot leérsz;

— Kitől? — kérdezte Valér. Már megint.

— Vonalzótól — mondta Dilinger a régi haverkodó hangján.

— Nem lehet, tanár „úr. — mondta Valér —, mert énnekem a tanárnővel semmi' dolgom. Különben is csak a tényeket soroltam fel, és mint tudjuk, a tények makacs dolgok, nem lehet... — Tűnj el a szemem elől! —üvöltött föl Dilinger.

A diri állítólag visszaadta Valér „privát föl jegyzéseit”, hogy derítsék ki. mi ez. összeüli valami vizsgálóbizottság vagy mi. Az egész iskola erről suttogott. A kis elsősök izgatottan mesélték:

— Kicsapnak egy srácot, mert beolvasott egv tanárnak.

— Ügy kell néki — mondta egy apa —, látod, milyen igazam volt, hogy ne legyen nagy szád?

— Jesszusom — mondta egy anyuka —. szegény gyerek! Ígérd meg, húsom, hogy te sose csinálsz ilyet!

Egyesek szerint épp ideje, hogy rendet csináljanak, mielőtt végkép elkanászosodik az ifjúság. Mások szerint ezek a nyavalyás tanárok, ahelyett, hogy megtanítanák a gyerekeket rendesen írni-olvasni, vagyis- hát, ami a gimnáziumban kell, ha egyáltalán van még fogalmuk arról, mi az: tanítani. szóval ahelyett minden egyébbel foglalkoznak, és ez lesz az ország veszte. Ismét mások úgy vélték, hogy az emberiségből kiveszett a tekintélytisztelet, és ennek az lesz a vége, hogy az iskolákat előbb-utóbb be kell zárni. Néhány jólértesült szülő elmesélte, hogy ebben az iskolában még titokban űzik a testi fenyítést, mégpedig azért, mert ennek az iskolának az igazgatója még mindig egy afféle régi vadember, akikből szerencsére már csak mutatóban akad egy-kettő. Csak Valér szülei nem tudtak semmit. Valér lapított.

A vizsgálóbizottságban Horváth igazga-