Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27„ tasámap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Térkép a íalon. Száznál több város, lalu megjelöl­ve. Sűrű a pontozás Borsod hegy-dombrajzán is, je­gyezve a településeket, honnan érkeztek az állami gondozott gyerekek. Tér­kép a falon, a nagybarcai csecsemőotthon főorvosi szobájában. Lakhelyek je­lölése, nyolcvankilenc kis­gyerek szülői háza. Vajon hány jut közülük vissza családi otthonába7 Nem sok a remény. A kisfiút néhány hóna­pos korában beutalták a kórházba. Gyógyulása után, többszöri távirat, értesítés ellenére sem jelentkeztek érte a szülők ... Kislány született. Az anya néhány nap múltán ismeretlen helyre távozott. Egyedül... Felborult a családi életve­szélyben a két kistestvér. Az állam a csecsemőott­honba menti őket. Napos, tágas szobák, a járókák teli játékkal. Szán­kók sorakoznak a folyosón, az udvaron hólepte játszó­tér. Ebéd készül, vitami- nos. tápláló. Csicseregnek a gyerekek. Olyan, mint egy bölcsődében. De értük dél­után nem jön senki, hogy hazavigye őket. — Azt szeretnénk, hocv a gyerekeink megismerjék a tágabb világot. Ne elzár- tan éljenek. Azt szeret­nénk, hogy testben, lélek­ben egészségesen fejlődje­nek. Nyolcvankilenc kis­gyerek. A legkisebb jóval innen az egy éven, a leg­nagyobb hároméves. Óriá­si a felelősség ... Dr. Müller István igaz­gató főorvosnak és a pagy- barcai csecsemőotthon negy­venhárom gondozónőjének teremteniük kell. A szülői háztól biztosabb körülmé­nyeket, teremteniük kell örömet, harmóniát. Két éve, hogy Müller főorvos átvette az intézet vezetését. I-Iogyan lehet megpróbálni a lehetetlent? Pótolni a szülőt? . — Hét—nyolc, néhol tíz kisgyerek él egy csoport­ban. Ügy alakítottuk éle­tünket, hogy minden gon­dozónőnek három „saját rőhelyet biztosítanak Nagy- barcán a gyerekeknek. Müller főorvos egyelőre nyolcvankilenc naplót ve­zet. Időről időre minden gyerek adata, testi, szellemi fejlődése bekerül. És időről időre egy-egy fénykép. Apa helyett fotózta őket az or­vos. — Megyek anyukához — kapaszkodik a szoknyámba egy göndör hajú kislány. — A gyermekvédő' intézetbe megy — mondja a íolyo­gyermeke” legyen. Hihetet­len a kicsik érzelmi kötő­dése! A pótmama figye­lemmel kíséri minden moz­dulatukat. Magatartási, ét­kezési szokásukat, beszéd- fejlődésüket. manipulációs készségüket, a felnőttek­hez, a gyerekekhez való vi­szonyukat. Minden gyere­künknek van egy játéka, ami csak az övé. Azzal mennek aludni, cipelik ma­gukkal mindenhová. Délelőtt tizenegy óra. A legkisebbeket meleg bun­dazsákba bújtatják, jó me­leg pokrócba csomagolják. Fehérre fejtett ágyakban odakinn alszanak a friss téli napon. A nagyobbak szánkóra ülnek. Csodálatos a levegő. Állandó az orvo­si felügyelet. Dr. Müller István egész héten itt la­kik az otthonban. Szabad szombaton sem hagyja ott a kicsiket. Nyugtalan a va­sárnap, az egyetlen nap. amit a saját családjával tölthet. Egyetlen telefon bekötésén múlik, amely biz­tosítaná a kapcsolatot a csecsemőotthonnal ... A régi épület melleit áll már az új, a korszerűbb. Ősztől százharminckét fé­són a gondozónő. — Ta­valy négyen találtak apá­ra. anyára az otthonból. Űrökbe fogadták őket — mondja a főorvos. Évente húsz-harminc ál­lami gondozott gyereket örökbe fogadnak megyénk­ben. Balogh Benjáminná -dr., megyei tanácsos: — A ne­velőotthonok eddig fél­évenként. ezentúl negyed­évenként jelentik: kik azok a gyerekek, akiket egy évig önhibájukból nem látogat­tak a szülők. A kicsit hat­hónapos korán túl, bárki örökbe fogadhatja, aki a gyermekvédő intézetben, vagy a megyei gyámható­ságon bejelenti e kívánsá­gát. A gyermek orvosi, pszichológiai vizsgálat után kerül az 'örökbefogadókhoz. Alapos környezettanul­mányt végez a gyermekvé­dő- vagy a gyámhatóság: biztosan jó helyre keriil-e a gyermek? Pszichológiai vélemény is szükséges hoz­zá, hogy alkalmasak-e a nevelésre a fogadószülök. Az örökbefogadást álta­lában megelőzi az úgyne­vezett ingyentartás. Ez az idő körülbelül nyolc hónap, s ezalatt a gyámhatóság gyakran látogatja a csalá- 'dot: be tud-e illeszkedni a családba a gyermek, ho­gyan fogadták be a szülök. De a legtöbb esetben már az intézetben is patronál­ták az örökbefogadók a ki­csit. kialakult hát az ér­zelmi kötődés. — Ki fogadhat örökbe gyereket ? — Minden nagykorú ma­gyar állampolgár. Egye­dülálló is. Mindazok, akik nem állnak ~ a szülői fel­ügyelettől eltiltó büntető ítélet hatálya alatt. Igaz, mi azt szeretnénk, ha ép családban nevelkedne a gyermek. A Borsod megyei Tanács igazgatási osztóivá az idén tájékoztatót készített az örökbefogadás lehetőségé­ről. A tájékoztatót vala­mennyi nővédelmi gondo­zóba eljuttatták: akinek nem lehet gyermeke, is­merje meg az örökbefoga­dás leltét eleit. Az örökbefogadás titkos. Minden arra vonatkozó irat' szolgálati titkot kéne/.. A vér szerinti szülő általában nem is tudja, kihez kerül a gyermeke, de ha mégis megtudná, akkor sem tart­hat rá jogilag igényt. Viszokai Árpád, a me­gyei gyermek- és ifjúság­védő intézet igazgatója: — Az elmúlt évben negyven­három házaspár jelentke­zett a megyéből: örökbe szeretnének fogadni. Akö­rültekintő vizsgálódás után harmincnyolcukat alkal­masnak találtuk rá. Volt, hogy egyszerre két kistest­vért vett magához a csa­lád. Végül is huszonhárom kisgyerek került biztonsá­gos otthonba. Azóta közel harmincöt leendő szülő vár még a szerencsés találko­zásra. És mennyivel, de meny­nyivel több gyerek... Mikes Márta á ' \ Sulyok Gabriella rajza Veszélyes szenvedély Hazánkban jelenleg. a 100 százalékos tiszta alko­holra átszámított, egy tőre jutó elfogyasztott italmeny- nyiség eléri az évi tíz li­tert. Az égetett szeszes ita­lokból a világranglista (szo­morú) harmadik helyét fog­laljuk el; s mintegy 150 ezer alkoholista beteget számlálunk. A megdöbbentő statiszti­ka alól — sajnos —, Bor­sod megye sem kivétel. Mi több, aggodalmat keltő az alkoholista betegek között a növekvő 30—40 éves kor­osztály veszélyeztetettsége, s a nők arányának emelke­dése. Az utóbbi öt évben 4 százalékról kilenc száza­lékra nőtt arányuk. A megyei helyzet meg­kívánja, hogy a népfront­bizottságok az eddigieknél szélesebb körben és folya­matosan vegyenek reszt az alkoholizmus elleni küzde­lemben. Célul tűzték, hogy az egészségügy munkáját a testületek és az aktíva­hálózat. közvél eményformá- ló tevékenységével segítik. Fontos feladatnak tekintik a fiatalok közötti nevelő­munkát, a szülői munkakö­zösségek támogatásával. A kereskedelmi és vendéglá­tóipari egységekben dolgo­zó népfrontaktivisták a ren­deletek betartására ügyel­nek. A népfrontbizottsá­gok a lakóhelyi kulturális intézmények programjában növelik az i smeretb ővítc előadások számát, a gyer­mek- és családvédelem, az alköholizmus elleni küzde­lem társadalmi feladatai­nak megoldásában, a felvi-f tagosításban. T tóhelyettes, Vándorné, egy kedélybeteg kö­vér tanár valamint Dilinger foglaltak he­lyet. Mátyus Lívia mint koronatanú vagy mi volt jelen. Horváth igazgatóhelyettes apróra kikér­dezte Valért, milyen nap volt. milyen óra. amikor a följegyzéseket készítette, hogy jutott eszébe, hogy véleményt formáljon egy tanárjáról, honnan vette a bátorságot fölbiztatla valaki? Dilinger azt mondta, ki­kérem magamnak. Vándorné rosszkedvűéi', fölnézett: jó. de ki kezdte terjeszteni ezt az egészet? Mátyus Lívia előkapta a zsebken­dőjét, és hevesen köhécselni kezdett aztán Valért kiküldték. Mivel nem mondták ne­ki. hogy ne várjon, hát várt. az ajtón ke­resztül hallotta a fölmorajló veszekedést. Mátyus Livia kása-hangja most igen éles veit, ahogy kiáltozta: a kötelességemet tel­jesítettem. Horváth azt gajdolta: szavaz­zunk már, kollégák, szavazzunk, aztán Dilinger ingerült hangja hallatszott: hagyd abba kérlek, hiszen nincs alternatíva! Valér hallgatta egy darabig a zsivajt aztán elgyengült, berohant a klotyóra. ma­gára zárta az ajtót, és a tartály sűrű hu­zogatása mellett, az öblítővíz jótékony zu- bogásának zaja mögé menekülve alaposan kibőgve magát. Mikor újra behívták, már hetyke volt ■s elszállt. — Hajlandó vagy megbánást tanúsítani ? — kérdezte hosszú beszéde végén Horváth tanár úr. — Visszavonni a csúf'szavakat? Valért ez az igazságtalanság vérig sér­tette. Gyönyörű szép csúf szavakat hasz­nálhatott volna, de ezúttal nem (ette. A fogalmazvány csinos volt és jólfésült, erre özek itt... — Csak a véleményemet írtam le, az. igazat! — mondta gőgösen. — Micsoda megátalkodott kölyök! — csodálkozott Vándorné. Hírnök jött, hogy a diri hivatja Valért. Körülállták. Egyetértettek abban, hogy most aztán kicsapják. Csak Rapesák je­gyezte meg a maga bumfordi módján: ha mégse. Vonalzó akkor is meghúzza. Né­hányon helyeseltek. Mea bizony. Hacsak valami közbe nem jön. Ráesik egy ló cl a a fejére vagy ilyesmi. Vagy szül égy gyere­ket. Bár a legvalószínűbb, hogy Valér öl perc múlva ki van rúgva. Résztvevőén el­kísérték a folyosókanyarig. A diri komoran ült az asztalnál. Sovány, aszott kis arcából két apró, vizeskék szem meredt Valérra. Még sose nézte meg ilyen közelről és ilyen hosszan a dirit. Kétség­kívül öreg manusz volt már. Tulajdonkép­pen bírta az öreget, csak most olyan rogy- gyantnak, hogyishívjáknak látszott, szóval nem egy észkombájnnak. — Te ördögfajzat, te anyaszomoriió — kezdte a diri a tőle megszokott stílusban s közben törölgelte szomorú, nedvező. vi­lágoskék szemét. Olyan volt, mint-.egy ra­kás szerencsétlenség. Aki azért igyekszik játszani az eszét. — Hogy jutott eszedbe ez a marhaság? Bírósági tárgyalás? Milyen jogon minősíted az öregebbet? — Hány éves kortól lehet véleménye az embernek? — Min? — pislogott a diri. — Mit be­szélsz? — Mór úgyis régen szeretném megtudni — mondta Valér gőgösen. Nahát, már úgyis mindegy, akkor legalább ö is meg­mondja a dblgot. — Van arra rendelet vagy mi, hogy hány éves kortól lehet ön­álló véleménye az embernek? És miről? Mindenütt azt dumálják, legyen, de nem mondják meg, mikortól. — Te isten ostora — mondta a diri. és váratlanul elvigyorodott. — Téged jól el kéne kalapálni az apádnak, tudsz róla? — Erre nem kel) biztatni — mondta sö­téten Valér. — Akkor jó — mondta a diri. Kicsit el- bómészkodott, mintha kiment volna belőle az erő. — Na .. visszavonod ezt a ... az egészet ? Valér torkát kaparni kezdte valami, mi­alatt a diri apró, nedves szemébe nézett. Olyan szomorúság fogta el. amit eddis nem ismert. Már nem saját magát sajnál­ta. Szerette volna azt mondani, oké. el van boronáivá, hadd örüljön a diri, legye»"" már vége az egésznek, ehelyett azt mond la: — Nem tudom visszavonni, ha már le­írtam. Ha egyszer az az igazság, nem mondhatom, hogy nem az. Az igazgatói asztal mögül nem jött vá­lasz. Valér fölnézett. A diri arca olyan volt, mint egy kút, végtelenül mély és üres, Valér valósággal megijedt. Aztán az öreg megrázta magát. — Szerencséd, bitang, hogy van benned némi becsület — mondta. Valér ijedten állott. Most mi van? Mi legyen ? — Takarodj az osztályba! — bőelült el a diri. — És ne halljak rólad mostanában! Az osztályban kitört a fogadási láz. Kap­ósak izgatottan ordítozott:, fogadjunk, hogy megbukik! Az osztály két táborra szakadt. Valér középen állt és vigyorgott. Valaki­nek eszébe jutott, hogy a fogadást doku­mentálni kell. Egy nagv íY papírlapra ír­ták alá a nevüket, aki Kapcsukkal tartott, balra., aki ellene fogadott, jobbra. A pa­pírlap tetejére fölirlák: Megbuktatia-e Sz. E. tanárnő Valért? IGEN. illetve NEM El- döntesi határidő 1 év. — Ez nem jut az ellenség kezébe — 10- gadkozott Raocsák. — Ha el akarnák venni tőled — mondta Füzesi —. tépd el és edd meg. Le tudod nyelni9 Dilinger Oekonoaott a dirihez. Mivel no:n kapott választ benvitott. A diri arcra bo­rulva feküdt az asztalán. — Bandi bátvám — szólt Dilinger fél­ve. — Rosszul vagy? Az öreg felnézett. Az arca. mint egy fe­neketlen kút. — Azt hiszem mégis elmegyek nyugdíj­ba — mondta. Dilinger habozott. — Ha most elmégy — mondta óvatosan —. akkor esetleg Horváth kerülhet a he­lyedre. pedig .. Az öreg merőn nézte Dilinger! a vizes­kék szepiével. Az aorótermetű tanár elzsíb- hadt a tekintete alatt. — Mfért, talán . .. már te is . . . — mond­ta az öreg. mintha dadogna —Mini egy... Hadonászott a kariával ütni kezdte az íróasztalt. Dilinger kimenekült. — Hollók — rikácsolta a diri amikor .vedül maradt. Szerencsére ezt mór nem hallotta sen1Ö.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom