Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

I960. jofHféí t9„ svamból ÉSZAK; MAG YARO RSZÁG 3 ifi népgazdasági tervek megvalósítását 1 fi az elmúlt évtizedekben többé-ke- B'a vésbé azonosítottuk a termelési elő- i irányzatok teljesítésével. Ez az érté­[ kelési szemlélet több szempontból is helyt- i ' álló volt. légióképpen azért, mert az új ér- 1 lék, a nemzeti jövedelem jelentős mérték«- i ben az anyagi termelés szféráiban jön létre. ■ Mindezzel összhangban a terv realizálá- | sának feltételeit is a termelés ágazataiban i vizsgáltuk és természetesen igyekeztünk J biztosítani. i Bár a szóban forgó gazdasági ágazatok 1 nemzeti jövedelemtermelő szerepe mit sem t változott, úgy tűnik, hogy napjainkban — 1 ebben az esztendőben is — a termelési J előirányzatok teljesítése elsősorban eszkü- i ze, úlja-módja a terv realizálásának,’ s ez utóbbinak kulcsa, alapvető feltétele az ér- i tőkésítés: konkrétan a külső piaci értéke- [ siiés. Félreértés ne essék: az értékesítés, a i végső realizálás a múltban is feltétele volt ' a termelés növelésének. A hungsúlyeltoló- , dús és a különbség abból adódik, hogy a i népgazdasági tervek hosszú időn át intéz- j menyesen biztosították a termelés növeke- j désének —- de legalább a többlet döntő ré- i szőnek — értékesítését, végső felhksználá- 1 sát, az 1980. évi népgazdasági terv viszont , nem nyújt ilyen biztosítékot; a termelés i csak ott és akkor növelhető, ha a terme- [ lök az értékesítés lehetőségét is megte- i remtették. Az anyagi termelés fő ágazatában, az i iparban például 3,5—4 százalékkal lu'ván- 1 juk a termelést fejleszteni. Ezt az elő- i irányzatot reálisan az minősíti, hogy az ' ipar az elmúlt évben ennél alacsonyabb ütemet produkált. Az iparnak tehát ebben i az évben körülbelül 1 százalékkal maga- [ sabb növekedési ütemet kell elérnie, ám a i termelés bővítéséhez a magyar gazdaság [ egészétől aligha kap ösztönzést, támoga- i tást. Mégpedig azért nem, mert a belföldi 1 végső felhasználást — a fogyasztást és a ! felhalmozást együttesen — tovább kell i csökkenteni. Mivel a belföldi végső fel- használásban is döntő az ipari termékek i részesedése, az iparnak nemcsak a terme- 1 lés teljes növekményét, hanem azon kívül i is még valamennyit, azt a részt, amit a 1 belföldi felhasználás csökkenése „felszaba­dít”, a külső piacokon kell értékesítenie.' i A feladat nehézségi foka — szinte „szem­mel” érzékelhető. Mindemellett a külső i piaci értékesítés, teendői kapcsán egyéb ] nyomós tényeket is figyelembe kell ven- i nünk. Az összes belföldi felhasználás már 1 1979-ben "is csökkent, alacsonyabb volt, , mint az 1978. évi. Nos. ehhez képest kell i még 1 százalékkal mérsékelni a belföldi ! felhasználásit.ami többé-kevésbé azt jelen- i ti. hogy az ipar a belföldi végső felhasz­nálásnál körülbelül az 1977. évi igények­kel, szükségletekkel, felhalmozási és fo­gyasztási vásárlóerővel számolhat. Követ­kezésképpen 1930-bun már nem csupán a termelés előirányzott idei növekményét, hanem a lényleges 1978. és 1979. évit is külföldi piacokon kell értékesíteni. Az ipái' a termelés növelése — és a már elért termelési szint, fenntartása — szem­pontjából az exoorlkényszer helyzetében van. Ez a megállapítás az ipar egészére érvényes, mert' a vállalatok egy része — amelyek eddig sem tudták kielégíteni a fizetőképes belföldi keresletet — 1980-ban is növelheti a hazai felhasználást szolgáló termelést. Kevés kivétellel azonban majd minden vállalat exportra is dolgozik, s ha a termelés exporthányada minimálisan 5— 10 százalék, már fellép az exportkényszer. Mellőzzük most a szokásos hivatkozást a kedvezőtlen viláeoiaci körülményekre, a dekonjunktúrára, az áremelkedésre és még sok egyéb tényezőre, amelyek közös jel­lemzője, hogy számunkra hátrányosak, év­ről évre nehezítik a magyar export bőví­tését. Sajnos, e tekintetben újkeletű prob­lémával is számolnunk kell. A világpiaci változások a legtöbb KGST-országnak a miénkhez hasonló gondokat okoztak, s en­nek hátrányos k."••.•c'kezrpénv. i az egymás közötti árucsere-forgalomban is érzékelhe­tők. Az elmúlt évben a KGST-országok- kai folytatott, külkereskedelmünk elma­radt a tervezett szinttől. Ügy tűnik, hogy a forgalmi előirányzatok már nem telje­sülnek automatikusan, nemzetközi gazda­sági kapcsolataink e döntő területén is nagy erőfeszítéseket igényel a. beszerzés, az importkontingensek teljes kihasználása és az export bővítése. . Az ipar exporttermékeinek több mint 60 százalékát a szocialista országokban érté­kesítjük. így az említett ex pori előirányzat teljesítése — amely azonban az import nö­vekedésétől is függ —, már nyújt bizo­nyos alapot az ipari termelés növeléséhez. A további garanciáit a nem rubelelszá­molású export bővítésének — 10 százalé­kon felüli növelésének — kell előteremte­nie. K imondható, ha az ipari export, elő­irányzatait akár rubel-, akár nem rubelelszámolásban nem tudjuk tel­jesíteni, azt az ipari termelés fejlő­dési üteme is megsínyli. Nos, ezért kulcsa az idei terv megvalósításának — egyrészt a külgazdasági egyensúly javításának, más­részt az ipari termelés és a nemzeti jöve­delem növelésének .— a külső piaci érté­kesítés, az export. Más és korántsem mel­lékes kérdés, hogy a külső piaci értékesí­tés kulcsszerepe végül is a termelőágaza­tok feladatait gyarapítja és nehezíti. G. L A világgazdaság hírei Bulgária és Jugoszlávia áruforgalma 35 százalékkal bővül az idén az 1979-es két­oldalú kereskedelemhez ké­pest. Az éves áruforgalmi jegyzőkönyv szerint a két ország között elsősorban gé­pek, kohászati, vegyipari, olaj vegyi pari termékek, tex­tiláruk. nyersanyagok és köz­szükségleti cikkek cseréjére kerül sor. • Kuba és Csehszlovákia áruforgalma ebben az évben 11 százalékkal lesz maga­sabb. mint tavaly volt. A megállapodás értelmében a két ország fokozza együtt­működését a gépipari és építőgépipari termékek elő­állításában. Aláírták az idei szovjet— vietnami áruforgalmi és fi­zetési jegyzőkönyvet is. az utóbbi tartalmazza azokat a kedvező feltételeket, a me­lyekkel a Szovjetunió hitelt nyújt a VSZK-nak. A Szov­jetunió olajtermékeket, mű­trágyái, gyapotot. számos közszükségleti cikket, külön­böző gépéket és berendezé­sekéi extjortál és hagyomá­nyos vietnami árucikkeke' vásárol. •ír Brazília alomenergetikai egyezményt kötött Irakkal. Á szerződés hozzáférhetővé teszi lrak számára az atom­ipari technológiát és ellátja a köze'-keleti országot a re­aktorok működtetéséhez szükséges uránnal — közöl­ték Brazíliában. A közel­múltban aláírt megállapodás hangsúlyozza, hogy a két or­szág ’ széles körben együtt akar .működni az atomener­gia békés felhasználásában. Brazília és Irak már jó ide­je tárgyalt az atomenergeti­kai megállapodásról a két ország általános gazdasági és együttműködési programjá­nak keretében. ☆ Casablancától alig 30 kilo­méternyire, a marokkói ke­reskedelmi és ipari centrum elővárosában épül a legújabb TUNGSRAM-gyár. A ma­rokkói létesítmény egyben azt is jelenti, hogy a TUNGS­RAM a világnak immár 25 országában ad át fényforrá­sokat. Marokkóban egyéb­ként. már működnek hazai fényforrásgyárak: á Fezben és a Tamarában levő lám­pagyár és tangeri fénycső- gyár. De a jelek szerint ka­pacitásuk együttvéve is ke­vés lesz. a szükséglet kielé­A posta idei munkájának középpontjában a telefonfej­lesztések megvalósítása áll. A postaforgalomban a levél - k U! rl em é n y ek m érs ék' ődése- vel. a terjesztett hírlapok to­vábbi csökkenésével számol­nak. Jelenleg 1,2 milliárd hírlap terjesztése vár a pos­tára. A hírlapforgálomban 26 újabb hivatalt, 273 kézbeSí- töjáratot vonnak be az elő­szállításba. Gépkocsikkal jut­tatják el a kézbesítők indu­lási helyére a sajtóterméke­ket. A telefonszolgálat hely­zete — az idén korántsem gítéséhez. Termelőkapaci tá- suk megközelíti a 10 millió darabot, azonban a fogyasz­tás most már 15 millió.-A­Tavaly Kubában összesen 250 millió pesót (1 pesó kö­rülbelül 1,25 dollár) fordí­tottak ipari beruházásokra. Az építésügyi minisztérium által nyilvánosságra hozott összesítő adat szerint a nép­gazdaság számára legjelen­tősebbek a hőerőműveket bővítő beruházások. • Kiemel­kedő fonlosságú az elmúlt év novemberében átadott Villa Clara-i hatalmas textil mű, amely a próbaüzem után most kezdte meg a folyama­tos termelést. Az új létesít­mény csúcskapacitása évi 60 millió négyzetméter első osz­tályú gyapjú és szintetikus alapanyagú szövet. tudják még kielégíteni az igényeket — kedvezően vál­tozik. ötvenkettőezer új te­lefonállomást szerelnek fel, ebből 45 ezret terven felül. A vezeték nélküli hírközlés szintén fejlődik, a Budapest —Ernőd, az Ernőd—Debre­cen. valamint az Ernőd— Miskolc közötti szakasz meg­építésével tovább bővítik a keleti mikrohullámú láncot. Üjabb öt átjátszóállomást helyeznek üzembe. Megeme­lik a lakihegyi Petöfi-adó teljest UwényéA fi telefonszolgálat helyzete Ránk ijesztett a tél. Pedig már egészen elszoktunk tőle. Az idén aztán ismét barát­kozhatunk a csípős hideg­gel, a mindent befedő vas­tag hótakaróval, a tavekra, íolyókra jégpáncélt der­mesztő faggyal. Január elején országszerte le­hűlt a levegő, állandósult a felhős, pá ás, ködös idöjá ás. És itt, északon különösen nagy volt a zi­mankó, kiadta mérgét az öreg szakállas „ember". Ezekben a napokban mí­nusz 10—15 Celsius-folcra ébredtünk Miskolcon. Aki csak tehette,' ki sem moz­dult otthonról. S akinek mégis dolgoznia kellett, örült, amikor bezárta maga mögött a jól fűtött iroda, műhely, üzemcsarnok aj­taját. Dev nem mindenki húzódhatott el a tél elöl, mert vannak sokán, akiket egész évben a szabad ég alá szólít a kötelességük. Nagy Istvánná: „Nagy itt a jövés-menés.“ A hatalmas emelődaru ki­emelkedik a tájból, messzi­ről magára vonja a tekinte­tet. Közelebb érve már lát­juk a magasban ide-oda haj­longó embereket is. Felka­paszkodunk a Szinva-Nép- kert lakótelepen épülő 3—4. számú ház hatodik szintjére. Pufajka nadrág, kabát, alatta meleg ing. pulóver, bakancs, füles, bélelt mű­anyag fejvédő kesztyű az épületszerelők öltözéke. A sok ruhában lomha a moz­gás, nehezebben hajlik a de­rék, de idefent a vas ma­gába szívja és feler ősítve su­gározza ki a hidegek — Hétfőn reggel mínusz 15 fokot mértünk, mondja a Vállalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett 20 tagú kollektíva vezetője, Székely József. — Délig csak belső javításokat végeztünk. Tíz fok fölött tilos a szerelés, ugyanis megfagy a beton és niegpattan a hegesztési var­rat. Kérdezgetem az épületsze­relőket: milyen gondot, bajt jelent nekik a tél? Sorolják: takarítani kell a jeget, a ha­vat a panelről. Nagyobb a balesetveszély, síkos, csú­szós a beton. Olykor azért áll a munka, mert a szél pörgeti az elemeket. — A teljesítményünk eset­leg 66 százaléka a nyárinak — így a brigadéros. — Meg­látszik ez természetesen a fizetésünkön is. Villanyszerelők, hegesztők, lakatosok, kőművesek, beto­nozok alkotják a komplex- brigádot. Ilyenkor télen 40 órás a munkahetünk. A több­ség vidéki, Székely például bükkábrányi. Ha délelőttös, hajnal 4-kor csörög a vek­ker. — A kívánságom? — néz rám. s elneveti magát az öt­leten. — Rohamléptekkel jöjjön el s március __ ■ £ A voltainak az év minden napján mennie kell. És a vasúinál dolgozóknak hét­köznap és ünnepnap, éjjel és nappal szolgálatot kell teljesíteniük. — Váltótisztító vagyok — mondja a fiatalasszony, Nagy István né. — Itt, a Tiszai pá­lyaudvar hármas és ötös őr­helyén megközelítően 50 be­rendezés állapotáért, felelek. Kaparóvas, seprű, faék a váltótisztítók szerszáma. Ma már könnyebb a dolguk, hogy villamos úton fűtik a váltókat, s nem fagynak le. A havat, a jeget persze így is fel kell kaparni, ki kell lapátolni a sínpárok közül. Jelenleg ketten járnak a délelőtti műszakba, azelőtt hárman voltak. Csakhát ke­vés a létszám ... — Nagy itt a jövés-menés — közli. — A munka nehéz, balesetveszélyes, a pénz meg nem valami sok. Ennek elle­nére sem mennék el már ihnen — mondja elgon­dolkodva Nagyné. — Ideköt a 11 év. Szeretem azt is, hogy egy műszakba járok, 7 órától délután 3-ig dolgo­zom. — Mit csinál, ha haza­megy? — kérdezem el jövő­ben. — Hát tanulok. Most já­rom a nyolcadikat... ☆ A kék városi buszok eifitt. idősebb asszony toporog. Az öltözéke az alkalomnak meg­felelő. Szakács Istvánná to- latáskisegitő a Tiszai pálya­udvar előtti buszvégállomá­son. — Annak a busznak, ame­lyik 3 percnél tovább itt tartózkodik, be kell sorol­nia — magyarázza, — libben segédkezem én: irányítom a gépkocsivezetőt, s vigyázok a gyalogosokra. Bizony sokan, sokszor elbámészkodnak... Az 52 éves asszony 24 éve alkalmazottja a Miskolci Közlekedési Vállalatnak. Fo­lyamatos a munkarendje, pontosabban: négy' plusz egjles. Négy munkanap után jár egy szabadnap. Amikor délelőttös, reggel fél öttől fél egyig tart a műszakja. — Az már igaz, nem kel­lemes itt télen állni — mond­ja. — Az ember könnyen összeszed egy kiadós beteg­séget, Hogy jó órában mond­jam, két éve nem volt. ko­molyabb bajom. Kicsit kö­szörül ugyan a torkom, tud­ja a kipufogógáz... — Ha ismét kezdhetné az életét, mi lenne? — „provo­kálom”. — Azt hiszem, villamost vezetnék... — feleli, s el­köszön. Három ember munka köz­ben — télidőben. A legnehe­zebb órákban, napokban is teszik kötelességüket. Mind­annyiunk becsülését, tiszte­letéi megérdemlik. Ivói aj 1.ászló Fotó: Eaczó József, Szakács Istvórmé: „Irányítom n gépkocsivezetőt, vigyázok o gyalogosokra.“ Székely József: , Minusz 10 fok fölött tilos a szerelés.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom