Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
9 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 i960, január 19„ szombat 1 művészetek Halmi üegtisnl Töprengés egy kiállítás kapcsán Az elmúlt napokban az újságok hírül adtak, bemondta a rádió es riportban mutatta be a televízió, hogy a Műcsarnokban kiállították azokat a képzőművészeti alkotásokat. amelyek az 1979. évi több milliós nagyságrendű vásárlás során kezűitek a Művészeli Alap tulajdonába. Pontosabban: az így begyűjtött műtárgyak egy részét, hiszen a teljes anyagot aligha lehelne kiállítani. A Művészeti Alap által eszközölt műtárgy vásárlások az állami mecenatúra egyik tormáját jelenül;. Az Alapnak bizonyos összegek rendelkezésére állnak, hogy a különböző, nagyobb jelentőségű tárlatokon válogasson, a kiállított műalkotásokból vásároljon. Ilyenformában is támogatja a kiállító művészt, illetve művészeket. A támogatásnak egy másik formája már közvetettebb módon jelentkezik, ez pedig a Képcsarnok Vállalat által történő vásárlás. Tagadhatatlan, hogy ez nem olyan rangos, sok művész lebecsüli, ugyanakkor másoknak jelentős anyagi forrás, egyben pedig n Művészeti Alap bevételeinek is egyik forrása, az az árdifferencia, amely a Képcsarnok által a művészeknek kifizetett vásárlási ár és ugyanannak a műnek a Képcsarnok boltjaiban való eladási ára között jelentkezik. A képcsarnoki felvásárláson átvett képek nem kerülhetnek es nem kerülhettek az említett műcsarnoki tárlatra. Azok jó esetben a vállalat akvizíciói során magántulajdonba. magánlakásokba jutottak, rosszabb esetben elfekvő készletként a vállalat raktáraiban porosodnak, mint erről a közelmúltban a Művészet cimű folyóiratban és ezt követően egyik fővárosi napilapban olvashattunk. Most azonban térjünk vissza a Művészeti Alap tulajdonában levő és a Műcsarnokban látható művekhez. A Művészeti Alap igazgatója. Vészits Ferenc a televízió riporterének kérdésére elmondta, hogy a kiállításról a kepek hihetőleg közgyűjteményekbe kerülnek majd, azaz felajánlják a múzeumoknak es műzeumjelle- gü intézményeknek, hogy vásároljanak belőle; amit pedig ezek az intézmények nem vésznél; át, azokat a müveket átadják művelődési házaknai;, kluboknak, egyéb hasonló jellegű intézményeknek és .akkor előáll az a sajátos helyzet, hogy éppen azok a művek, amelyekre a közgyűjtemények nem tartottak igényt, hamarabb találkoznál; a nagyközönséggel, hiszen a megajándékozott művelődési házak hihetőleg frekventált helyekre akasztják, illetve teszik ki azokat, míg a közgyűjtemények tulajdonába került alkotások esetleg évekig várhatnak a nyilvános kiállításra. Elgondolkoztató, vajon ez a fajta állami mecenatúra jó-e, érdemben segit-e a művészeknek. vagy egyszerűen „felhasználja a vásárlási keretet”, de megoldatlan, hogy a nem is kis pénzekért megvásárolt művek eljutnak-e a közönséghez, vagy sem. Az is vitatható, hogy egy-egy nagyobb országos kiállítás esetén előbb ismert a vásárlási keretösszeg, mint a válogatási lehetőség, azaz akármilyen a tárlat kínálata, ugyanazt az előre meghatározott összeget lehet felhasználni. Félő, hogy a közgyűjteményeknek erősen lecsökken a műtárgy vásárlási keretük és így a Művészeti Alap viszonylag kevés alkotást tud nekik átadni, ugyanakkor a művelődési házaknak, s más helyre ajándékba adott művek sorsa itt-ott bizonytalan. Nem biztos, hogy megfelelő módon kerül közönség elé, az sem biztos, hogy egyáltalán van-e módja a megajándékozott intézménynek a művek bemutatására, nem kerülnek-e viszonylag értékes képek eldugott irodákba, senki által nem látogatott helj'i ségek be. Tudjuk, hogy az adott körülmények között a Művészeti Alap lehetőségei nagyon is végesek, és a műcsarnoki kiállítás tulajdonképpen egy nagyon nemes szándék megnyilatkozása: az ország egyik legrangosabb bemutatótermében a közvélemény elé kívánják tárni a felvásárolt műveket. A művészek számára azonban ez aligha lehet elég. Sem anyagi vonatKálvária kuzásban nem az, sem müvein utóélete szempontjából. Igen kevés szerte az országban, de különösen az eszu U - magva 1'országi területen az alkotóművészek és a gazdálkodó vagy egyéb szo- ciaüsta egységek köz éti szerződéses kapcsolat, amely ;i közösségi mecenatúrának egy közvetlenebb formája j lehetne. Meg azokban a me- j gyekben is. ahol ez korábban példamutató volt, úgy tűnik, fellazullak a Kapcsolatok, Hornodban meg egyébként is elenyészőéi; voltuk. Néhány művészünk és egyik- másik üzem vagy termelő- szövetkezet rendszertelen 'Kiállítási kapcsolata aligha pótolhatja a szükséges mecé- nasi szerepet. ugyanakkor gazdálkodó szerveink éppen takarékossági, ésszerű gazdálkodási okokra hivatkozva is vonakodnak ezektől. Hozzáteendő, hogy igen sok helyen korábban is vonakodtak és nem is gazdasági, hanem szemléleti dk'ok- ból. .Jóllehet, napjaink szorosabb gazdálkodási körülményei nehezebbé teszik, de a közművelődési párthatározat szellemében ma is keresni kellene a közösségi művészelpártolás módjait, mert nem közömbös, hogy annak hiányában művészeink nemcsak hogyan élnek, hanem hogyan és mit Itényszerűinek produkálni. Amit tehetséges művészeink alkotnak, a társadalom közkincse. (Visszatérül hát a támogatás. A Műcsarnokban most látható kiállítás egy hivatalos állami szerv támogatósáról, vagy annak jó szándékáról tanúskodik. Annak megvalósulása is — mint fentebb jeleztük — nem mentes bizonyos kétkedő kérdőjelektől. De egészében nem is elég, nem pótolhatja az átfogóbb, szervezettebb társadalmi mecenatúrát. És erre nem adhat érdemben halasztást az új esztendővel életbe lépett többféle gazdasági szabályozásra történő hivatkozás sem. Benedek Miklós Ma este 21.4.0-kor jelentkezik a televízió képernyőjén a nemrégen elhunyt Larissza Sepityko szovjet filmrendezónő életmüsoroiotá- nak újabb darabja, a Vaszil Bikov Szatnyikov című elbeszélése nyomán készült, s 1942 telén, a megszállt Belorussziában játszódó feszült dráma, a Kálvária. Képünkön a film egyik főszereplője, a Szatnyikovot alakitó Borisz Plotnyikov. lén mcl „Nyújts testvéri jobbot” címmel országos vetélkedőt hirdet a Magyarországi Nemetek Demokratikus Szövetsége. a német nemzetiségi anyanyelv, a népdal, a népzenei hagyományok ápolására. A pályázók március Iliig jelentkezhetnek a nemzetiségi szövetségnél. Három kategóriában zajlik majd a verseny. Külön vetélkednek a vers- és prózamondók, az elbeszélések, mondókák előadói, a színjátszók és a bábjátékosok, külön az énekések és kórusok, valamint külön a hangszeres előadók, a tánc- és sramlizenekarok, a vonósegyüttesek. A helyi, járási. megyei elődöntőkön kiválóan szereplő versenyzők a következő év tavaszán országos döntőn mérik össze tudásukat. Számos külföldi, szocialista és nyugati országban lett hangversenykörűtja után hazánkba látogatott a Szófiai Fiiharmonikus Zenekar. Hangversenyeztek Debrecenben, Nyíregyházán, Budapesten és Miskolcon. Az eredetileg 105 fős (ezúttal 84 játékossal) nagy létszámú, kitűnő művészeti erőkből álló együttes hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban adott olyan nagy sikerű hangversenyt, amelyet, ráadás követett. Vezényelt Kopstantin Hiev, a Bolgár Népköztársaság kiváló művésze; közreműködött Georgij Badev hegedű- és Vencesláv Nikolov gordonkaművész. Elhangzott Iván Szpaszov Játékok című a lkotása, Brahms; Kettős versenymű hegedűre és gordonkára, továbbá Csajkovszkij IV. f-moll szimfóniája. A zenekar 1928-ban alakult. Jelenlegi vezetője, Konstantin Hiev 1956-tól áll a zenekar élén. Előzetesen Ru- szevben és Várnában vezette az operai zenekart. A szófiai zenekar jövetelét nagy várakozás előzte meg, hiszen bolgár barátaink pezsgő zenei élete ismert, nagyszeJövő heten tárgyalja meg az SZMT elnöksége a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ elmúlt évi munkájáról készített értékelést és az 1980. évi munkatervet es költségvetést, s e testület hagyja majd jóvá az előterjesztést végleges formájában. Hosszú előkészítő munka során alakul ki egy ilyen munkaterv, s ennek egyik állomásaként vitatta meg azt a művelődési központ társadalmi vezetősége is a napokban. A jelenlevők egyöntetűen úgy ítélték meg az elmúlt évi tevékenységet és. annak értékelését, hogy a Rónai munkája eredményes volt, s a sokrétű tevékenység értékelése objektivitásra törekedően mértéktartó és tárgyilagos. Ezt azért sem árt hangsúlyozni. mert csak - is ezen az alapon lehet reális tervezetet készíteni, munkaprogramot fogalmazni az új évre. A mértéktartás — mint a társadalmi vezetőség tagjai utaltak rá —, nem csupán az elvégzett munka megítélésére jellemző, hanem a művelődési központ 1980. évi terveire is. A kényszerítő körülmények nagyobb megfontolásra, a közművelődési tevékenység pontosabb és markánsabb megfogalmazására ösztönöznek. Ennek jelei fedezhetők fel az ez évi munkatervben. A művelődési központban — mint az.egyik felszólaló megfogalmazta — bátran hagytak el célszerűtlen. túlhaladott formákat és bátrán vállalkoztak az újabJóváhagyásra javasolva ban felmerült igények kielégítését szolgáló tevékenységre. A székhelyi — a Miskolcon végzendő — munkában továbbra is számíthatunk a már évek óta eredményesen dolgozó kisközösségek, csoportok működésére, az irodalmi estek és az archív filmklub rendezvényeire vagy az Események a nagyvilágban című sorozat mindig élénk érdeklődést kiváltó találkozóira neves újságírókkal és politikusokkal. Új kezdeményezésként — havonta két alkalommal — lehetőséget teremtenek a Rónaiban a sci-fi iránt érdeklődőknek, a tudományos-fantasztikus klub létrehozásával; havonta egy vasárnapon pedig játszóházba” hívják a gyerekedet. A művelődési központ egész megyére kiterjedő hálózati és módszertani munkájában , továbbra is alapvető fontosságú feladatnak tekintik a képzési és továbbképzési rendszer erősítését, a hatékonyság fokozását. A már korábban hároméves időtartamra kidolgozott terv alapján folytatódik a „C”- kategóriás minősítést adó képzési forma műkedvelő csoportok, szakkörök és klubok vezetői részére. A hagyományok erősítése mellett újabb szakágakat — aaók munkásait — is bevonnak a képzésbe. így például sor kerül á honismerettel, filmmel, képzőművészettel foglalkozók teíáWsozóira. Az A Rónai tervei hagyományos nyári tanfolyamokon 815 közművelődéssel foglalkozó munkatárs vesz majd részt, a tervek szerint A szaktanácsadói és bizottsági hálózat működése, a járási instruktort szolgálat, a módszertani bemutatók és tapasztalatcserék szervezése a korábbi években kialakult rendszerben fogalmazódik feladattá az idei tervekben. Ugyanez vonatkozik a miskolci járásban végzendő köz- művelődési tevékenység támogatására, segítésére is. A társadalmi vezetőség tagjai kiemelték a művelődési központnak a munkahelyi művelődés területén végzett munkáját, az üzemek, vállalatok közművelődési életében való aktív és közvetlen jelenlétét. A Rónai évek óta jelentős szerepet vállal Miskolcon öt középüzem segítésében, a bejáró dolgozók és a munkás- szálláson élők művelődésének — a velük való foglalkozás módszertani munkájának kidolgozásában és elterjesztésében — igény felkeltő és az igényeket kielégítő feladatmegoldásában. Ennek további következetes vállalását fogalmazzák meg a munkatervben az idén is. Nem érdektelen talán kiemelni mindebből azt * szándéké*, mely Mm Monyul, hogy szociológiai vizsgálódással is további alapokat keressenek a még hatékonyabb és célszerűbb tevékenységhez: így ebben az évben „A munkásvélemények a munkáséletmódról” című témában Borsodnádasdon kívánnak tájékozódni, s szeretnék tetten érni az üzemi értelmiség kultúraközvetítő szerepének- gyakorlati megvalósulását is. Természetesen korántsem lehet e terjedelemben mindarról számot adni — még felsorolni sem —, amit a megyei művelődési , központ egy év során elvégzett és újabb erővel elvégezni kíván sokrétű feladatából. A társadalmi vezetőség tagjai sem törekedtek pontról pontra „hozzászólni” a tervekhez, de igyekeztek megragadni a lényeges pontokat. « véleményükkel erősíteni a szándékot. Megnyilatkozásaikban bizalom tükröződött, s egyetértésüket jelezvén jóváhagyásra javasolták az SZMT-elnökségének' a művelődési központ elmúlt évi munkájáról .szóló értékelés' és az. idei munkatervet, és költségvetést. rü alkotók, világhírű énekesek, . kitűnő énekkarok íémjelzik ezt a művészetet. Elsőként Szpaszov rézfúvókra írt Játékok című műve adott ízelítőt, részben a bolgár zeneművészetben is fellelhető modem zenei törekvésekről. részben a zenekar fúvós részlegének jó fel- készültségéről. Iván Szpaszov alkotása, noha hangvételében teljesen modern, hangzásában, harmónia-, ritmusvilágában — ebből következően rögzítési módjában — vezénylésében —, mégis olj’kor még felsejlik benne valahol mélyen a népdal ősi sejtje is. őszintén sajnáljuk, hogy nem kaphattunk mélyebb betekintést a bolgár zene világába, hiszen náluk hivatottabb megszólaltatokat aligha találhatnánk. Konstantin Iliev markáns zenei egyéniségét már e műben is megérezhettük. Az idei hangversenyszezon. mini már írtuk — úgy tűnik —. Brahms művészete jegyében zajlik. Dirigálta magyar, szovjet, jugoszláv karmester. Ezúttal „bolgár felfogású'’ Bráhmsot hallottunk a kettős versenyműben. Georgii Badev és Vencesláv Nikolov kiváló mestere hangszerének. Bár különböző zenei alkatnak Itatnak, mély muzikalitásuk összeforraszt.ia őket. Technikájuk mindkettőjüknek nagyszerű. összjátékuk példás. A karmester és ebből következően a zenekar, nem a megszokott brahmsi' felfogást tükrözte, keményebb, racionálisabb Brahms-portrét vetített elénk. A kettősverseny technikailag kitűnő előadása olyan sikert váltott ki, hogy a két művész ráadásként Haydn Adagio című hegedűre és gordonkára komponált duóját adta elő. Közismert, hogy Haydn kamaraműveiben a hegedűnek ad lehetőséget a csillogásra, a csellónak viszont az alkalmazkodó muzikalitásra. Konstantin Iliev igazi karmesteri egyénisége a Csaj- kovszkij-szimfóniában bontakozhatott ki. Itt érezhettük igazán, milyen erős a vonzódása a nagy sodrású, drámái konfliktusokat magában rejtő zenei ábrázolás iránt. Ebben a szimfóniában nyílt alkalma a zenekarnak, is megmutatni nagyszerű képességeit: a vonósok puhaságát, a fúvósok szép Hangzását. az egész nagy együttes kiegyenlített erőteljes zengését. A- szimfónia 2 szélső. tételében áradt igazán Iliev karmester temperamentuma. A kívülről dirigálás ihletett percei némileg el is ragadták és a IV. tétel nén- ünnepélyszerű léteiében olvan fergeteges tempót <'k- lált. amely sikerrel —. de próbára tette a zenekar nem kis képességét. Jól bírták ezt a már-már eksztatikus száguldást. Az ünnepi hangverseny ráadással és sok virággal ért véget. V. Zalán íren Molnár István rézkarcai Néhány nao.ja — és a továbbiakban . február 9-ig — Molnár István ifjú grafikus- művész huszonhat rézkarca látható Mislíolcon. a Mini .Galéria (Kossuth u. 11.) paravánjain. Érdemes elmenni. megnézni, többször is,végigsétálni a lapok előtt.Ami legelőször meglóg, igen kellemes meglepetés: jóllehet, az alkotó ahhoz a generációhoz tartozik, amelv nemritkán ifjonti egyénies- kedéstől indíttatva mind tematikájában. mind kifejezési eszközeiben olykor a szélsőségektől sem idegenkedik — Molnár olyan művekkel jelentkezett, amelyek az átlag látogató számára is érthetőek. Ez az érthetőség azonban egyáltalán nem jelent valamiféle leegyszerűsítést. Sőt. a láthatóan köny. nyen érthető vonalra,izokból. tónusokból kialakuló kép rrúncUm ettyef. lapon továbbgondolkodásra. a kép mögötti újabb réteg felfestésére sarkall. Kifejezési eszközeiben láthatóan a magyar sokszorosító grafika, elsr-vurban a rézkarcművészet legjobb művelőitől sokat tanult anélkül. hogy azok epigonjúvá válna. Lapjai többségben egészen kis méretűek, aprólékosan kidolgozott, finoman cizellált rajzokkal. Kiállított anyaga sokrétű tematikai érdeklődésről tanúskodik, meghívók és újévi kártyák rajzaitól a magvasabb filozófiai mondandót hordozó színházi témájú munkákig sokféle témát kínál. Érdekes, figyelmet érdemlő kamaraié rial. (bm) Vezényelt Konstantin lliev