Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
fcSZAK-MAUYAKUKiZAG 4 \'/öú. januar i/., csuion.uk Nézőtéri meditációk Maja Komorowska cs Jan Nowicki az egyik jelenetben. Egészen szokatlannak tűnik már a magyar moziláto- galonak,. ha Jan Nowicki lengyel színész nevét nem magyar film főcímében látja. ÖL évvel ezelőtt kezdett filmezni Magyarországon is, akkor készült. Mészáros Márta Kilenc hónap című filmje, s azóta Nowicki Mészáros Márta minden filmjében főszerepet játszik. Most végre egy hazájából importált filmben, a Krzysztof Zanussi rendezte Spirálban látjuk. E film 1978-ban készült, tehát a magyar vendégszereplés- sorozat közben, s nem kell talán messze eltérnünk az igazságtól, ha ezt a Spirálbeli Tornászt- Nowicki magyar filmszerepeinek sorába illesztve nagyjából töretlen ívet kapunk a színész alakításainak valósággal egybefüggő láncolatáról. Tavaly novemberben, amikor Mészáros Márta magyar—lengyel koprodukcióban készült. Útközben című filmjéről szóltunk, már megemlítettük, hogy Nowicki alakjai filmről filmre elviselhetetlenebb emberek lesznek. Sorra olyan figurákat, jelenít meg, akik a társadalom írott esi íratlan törvényeit nagyon saját szájízük szerint értelmezik, vagy éppen öntörvény szerint akarnak élni. akik végtelenül önzök. s nem utolsósorban valami meg- magyaruzhatatlan okból sértődöttek, tüskések. Ezek a nem éppen vonzó emberi tulajdonságok Nowicki szerepeiben egyre inkább felerősödnek és a most bemutatásra kerülő lengyel filmben is olyan férfit játszik, akire ugyanezek a legjellemzőbb bel;, s aki elviselhetetlenül viselkedik. A Spirál, amelyet most Magyarországon a filmbará- ti körök mozihálózata mutat be a 18 éven felüli nézőknek. valójában meditáció a halálról Zanussi sajátos filozófiája szerint. Főhőse — a Nowicki formálta Tornász — előttünk ismeretlen kórban szenved, menthetetlen beteg. A film elején úgy ismerjük meg, hogy egy hegyi szállóba érkezik, s kocsija kulcsait a mélybe dobja, mert arra már nem lesz szüksége. Rendkívül agresz- sziv magatartásával csaknem mindenkivel szembefordul, ütközéseket teremt a szálló vendégei között, mindenkit provokál, s az így kerekedő 'viták, egyebek közben több emberi sors is feltárulkozik. Gyógyíthatatlan betegsége és magányossága elviselhetetlen, egyszer meg is szökik, az egész környéket mozgósítani kell érte, a hóviharos hegyek között találja meg egy helikopter, s a kórházban tovább mélyül halálfélelme. Végül is önmaga irányítja sorsát, nem várja meg a lassú, ám biztos halált, öngyilkos lesz. bebizonyítva, hogy tud uralkodni érzései felett, van ereje a „méltóságteljes” halál választásához. A rendező egy nyilatkozata szerint egy emberi sorson keresztül az emberi élet értelméről alkotott véleményét akarja elmondani, ám ez az elbeszélés roppant nyomasztó, az alkotó felfogása az élet értelméről vitára ingerlő, a tagadhatatlanul nagy hatású filmben az életigenlés leghalványabb nyoma sem fedezhető fel. Nehezen emészthető élmény. Nowicki mellett az ugyancsak több magyar filmből ismerős Maja Komorowska alakítására érdemes felfigyelnünk. (benedek) Hair A Hair dalait már akkor szárnyra kapta a világhír, amikor Milos Formán még csak magában Lükélte el. hogy a Broadway-sikerből filmet csinál: Hozzánk későn, talán túlságosan is későn jutott el Forman filmje ahhoz, hogy legalább parányi reményünk legyen arra. hogy olyasmit vegyünk észre benne, amit más még nem vett észre, olyat fedezzünk fel benne, amit más mégnem fedezeti fel. A Hair-röl any- nyi mindent megírtak már. s annyi mindent elmondott maga u világhírű rendező, hogy tulajdonképpen mindent tudtunk róla. Akár csalódhattunk volna is, mint egyik-másik világsiker esetében! A Hair azonban nem okoz ilyen csalódást, mintegy igazolva a rendezőt, aki tíz évig nem adta fel a megfilmesítés reményét, mondván, hogy a Hair-ben nemcsak egy adott kor, egy adott háború (a vietnami háború) elleni lázadás van benne — talán még-vissza tudjuk idézni az e korszakról szóló híradásokat magunkban —, hanem az is, hogy a fiatalokban a háború szélsőségesebben kelt indulatokat, szadiz- must éppúgy, mint gyöngédséget, kegyetlenséget éppúgy, mint szolidaritást, szabadságigényt. A kritikusok, miközben ízekre szedték és felmagasztalták a filmet, kimutatták Forman régebbi alkotásaival való vértest.vérségét és új vonósait. Felsőfokkal illették a rendezést, a fényképezést, a zenét, a játékot, a táncjeleneteket. A mesterségnek ilyen magas szintű tudása, ilyen összehangolt, minden ízében egymáshoz simuló csapatmunka mellett, a Hair világsikerét mégis az az emberi tartás adja meg. hogy J a békéről akar mondani va- ! lamit. Csutorás Annamária A II. világháborúban 50 millió ember vesztette életéi. ebből 20 millió szovjet állampolgár. Köztük volt egy belorusz város. Zsoöi- no lakójának. Anasztószna Kuprijanovának öt fia is. A város határában, egy régi út mentén bronz emlékmű áll. amely egv asz- szonyl ábrázol, aki frontra menő fiait kíséri. Ezt az emlékművet A nászt á s zi j a Kuprijanovának és elesett fiainak emlékére állították. Az idős asszonv a múlt »V tavaszán töltötte be 107. életévét. Szinte mindennap ellátogatott a szoborhoz. Meghaló voll látni a kis törékeny öregasszonyt, amint bronzból készül* mása mellett áll és fiaira, Sztvepánra. Nyikolalra. Mihailre, Vlagyimirra és a még gyermek Pjolrra emlékezik. Fiai után csak a frontról küldött levelek maradtak hátra, meg egy-egy maréknyi föld Belorusziából, Litvániából és Lengyelországból, ahol elestek. Ezt a földet akkor hozta magával, amikor a háború után ellátogatott fiai sírjához. De nemcsak fájdalmas emlekei vannak Anaszlászija Kuprijanovának. Tizenhárom unokája és tizenegy dédunokája nőtt föl. — Semmit sem kívánok úgy — mondta búcsúzóul —, mint hogy béke legyen a földön. A gyermekek azért születnek, hogy sokáig éljenek. Szavai úgy hangzanak, mint égy végrendelkezés. Huszonot szakköri csoport működik Sárospatakon a művelődési ház szervezésében, így szakszerű irányítással dolgoznak többek között a filmkedvelő’k, fotósok, horgászok, bélyeggyűjtők, barkácsolók, színjátszók, az irodalmi színpad, táncegyüttes. énekkar, zenekar tagjai. De talán a legnépesebbek minden alkalommal a díszítőművészeti szakkör összejövetelei. Hetenként egyszer a délutáni-esti órákban találkoznak. Ilyenkor 80—79 pataki leány és asszony jelenik meg — a 16 évestől a 70 évesig —, magúval hozva a hímzéshez szükséges eszközöket, anyagokat. Évek óta dolgoznak együttt Fráter Józsefuó vezetésével, az erdők-mc- zök-kertek szinte valamériy- nvi virágát 'elővarázsolják fürge ujjaikkal a pamutvagy lenvászonra. Szebbnél szebb térítők, párnavégek, kendők, fal védők kerülnek ki a kezeik közül, s mindabból amit a szakköri foglalkozásokon készítenek, minden évben kiállítást rendeznek a város lakosainak gyönyörűségére. Kedves eseménye a díszítőművészeti szakköri életnek, hogy a tagok a nyári hónapokban autóbuszki ránduláson vesznek részt. Olyan népművészeti szempontból híres vidékre utaznak, amelynek gazdag motívumkincséit szép eredménnyel hasznosíthatják hímzéseiken. Legutóbb Erdélyben jártak, s olt-lartózkodásuk egyik napja vasárnap volt, így „élőben” is tanulmányozhatták a kalotaszegi és torockói lányokon. asszonyokon a hímzett, és varrottas, öltözékeket. Három évvel ezelőtt haragos-méla jegyzetet írtam azokról a „hitvány kis' merényletekről”, amelyeket ismeretién tettesek követnek el a közvagyon ellen. Az üdülők skay-fotelein cigaretta parazsával lyukat égetőkről, presszóbeli kávéskanalak el- tulajdonitóiról, akik elmetszik az utcai telefonfülkék zsinórját, magukévá teszik a telefonkagylót, kifűrészelik a közterület fáit, megtépdesik a parkok bokrait, leszerelik az utcán szunyókáló gépkocsik tartozékait. Mondanom se kell. hogy e felháborodásból született berzenkedő jegyzetemnek éppúgy nem volt foganatja, mint azoknak, amelyeket mások írtak vagy a rádióban mondtak el azelőtt és azután ugyanilyen indítékból: elítélve azt a garázda szemléletet, amely a közvagyont .magántulajdonnak tekinti, S mert jószerével három év alatt se változott a helyzet. sőt, talán még rosszabbodott. nem állhatom meg. hogy újra szóvá ne tegyem azokat a cselekedeteket, amelyek elkövetői nyilván nem gondolják végig: romboló. kártevő gesztusaik egész társadalmunk arculatát szeplősitik meg. Nemcsak az előtt a 15 millió külföldi előtt restelkedhetünk, aki évente 'hazánkba látogat: szégyellhetjük magunkat tíz és fél millióan, magyar állampolgárok, önmagunk előtt, ÉN ÉS MI A kulturált magatartás kérdései néhány ezer vagy tízezer garázda miatt. Mikor gyerekként Debrecenben éltem, nagy iölhébo- rodást keltett, hogy ismeretlen tettesek — föltehetően borotvával — nagyobb darabokat kimetszettek az Arany Bika-szálló nem -túlságosan kivilágított halijában levő fotelok bőrhuzatából. Elfogták a garázdákat: a fiatal fiúk jó csínynek tartva, rongálták meg a fotelokat, súlyos kárt okozva a szállónak. Mivel ilyen csínyt addig nem ismertek Debrecenben, fölzúdult a város. Azóta sok-sok év telt el, s bár a történelem számos kányára alaposan elszédítette az embereket, nem hiszem, hogy a közvagyon megbecsülésének érzése gyöngült volna. Ma egy szocialista — vagy szocialistává alakuló — országban még nagyobb a feszültség a köz érdekeit fúrni gél ó, önző magatartás és a közösség érdekei közölt, mint. volt régen. S minden nagyobb és kisebb sérelem a köz rovására, minden — garázdaságból vagy heccből, unalomból, vagy csak ifjúi meggondolatlanságból okozott — kár a közvagyon vagy mások kárára, sokkal súlyosabban esik latba, mint annak idején, az úgynevezett ánti világban. Ezért figyelem riadtan azokat a híradásokat, amelyek mind nagyobb számban látnak napvilágot ilyenfajta cselekményekről. Olvasom például, hogy miután 1978-ban, költséget nem kímélve, befejezték a Városliget rekonstrukcióját, a parkrongálók fokozott lendülettel léptek üzembe. Mit sem törődve azzal, hogy a főváros milliós költséggel gyerekek, felnőttek és öregek számára vonzóvá, kellemessé tette Budapest legpatinásabb, s terjedelemre második nagy parkját: szétszedik a padokat, földúlják a játszótereket, megcsonkítják a beépített játékokat. Az így okozott kár évente nyolcmillió forint. Olvasom, hogy a rongálok nem kímélik az autópályákat sem. Ezek építésére a népgazdaság szűkre szabott beruházási keretéből évente száz és százmilliókat fordítanak. Ritka fantáziává’ megáldott, ismeretlen személyek az M?-es autósztrádán például kivéstek jó néhány forgalomvezető fényprizmát. de nem a MEH-nek gyűjtötték össze őket. Ezenkívül elloptak harminc méter olyan fényvédő hálói, melyet csak külföldről lehet beszerezni. Végigböngésztem több riportot, melyek a közelmúlt garázda cselekedeteiről számolták be. Az egyik riport szerint a Füredi úti lakótelep Csertő parkjában huligánok, akiknek nem mentségük, hogy részegen követik el tettüket, mert vannak, akik józanul rongálják meg a közvagyont, kitördelték a fiatal bokrok és csenie jó részét, szétverték a környék nyilvános telefonfülkéinek üvegajtaját, letépték a készülék kagylóját, a falakhoz. a járdákhoz, a korlátokhoz csapkodták az üres üvegeket, amelyeknek szilánkjai s cserepei most a játszótér homokozóját, s a füves részeket dekorálják csillogva. Egy másik napik " tudósításában arról olvastam. hogy a Balaton mentén valaki tizenkét ezer forintért műanyag csónakot vásárolt. Nem sokáig örülhetett. mert hamarosan lß— 17 éves ifjak, bicskával ősz sze-vissza szurkolták,, s hasz nálhatatlanná. tették a csó nakot. Beszámol az újságin arról is, hogy egy ki ranch’ lás alkalmából 15—16 éves fiataloknak sikerült letörniük egy szobor mellékfigurá- jának a karját. Az egyik képeslap riportja kis gyűjteményt állított össze arról: hogyan rongáltak meg köztéri alkotásokat. Kecskemé- . ten két részeg fiatal, virtusból ledöntötte Szabó- Iván szobrát. Ugyanitt Fekete Tamás művének, a bronzból készült, úgynevezett Kodály- fának számos levelét letördelték és ellopták, .lakón a fából faragott, s a, XVIII. század elejéről való szobrok kezét tördelték, le. s ugyanott össze fi rkálták a freskókat. A szekszárdi Pronie- theus-szobor — Varga Imre alkotása — krómacél tollúiból már többel kiráncigál- tak. Dombóváron Samu Géza Pogány mitológia című szobrát április :i-án adták ál. s még aznap éjiéi ismeretlen lettes megrongálta. Nehéz, megérteni azl a dühöt. amellyel garázdák felelőtlenül tönkretesznek, szétrombolnak. megsemmisítenek értékeket. Ahogy egykor a tatár dúlta földünket. Akár ittasan, akár józanul lesz. kárt valaki a köz vag'v más tulajdonában, akár éretlen fiatal az elkövető akár felnőtt. cselekedetének egyetlen magyarázata van Olya' embertől van szó. aki valamilyen okból még nem jutott el a közösségi tudat szintjére. Valaki mesélte — igaz-e vagy sem, nem tudom —, hogy Stockholmban egy bőrönddel járkálván, elfáradt. Megunta a cipelést. cz.ért az vegyik utcasarkon letette tértiét a járdára; úgy gondolta: másnap visszajön érte. S állítólag másnap érintetlenül ott találta a bőröndöt, ahol hagyta. Lehet, hogy e történél abból 11/ időből származik, mikor még nem. árasztotta el Svédországot annyi magyar clisszidens. Kérdéses, vajon most is nyugodtan az utcasarkon iehel-e hagvni Stockholmban egv teli bőröndöt. Hogv nálunk nem. az bizonyos. A garázdák, c? tok meg akkor is képesek kárt okozni. ha abból semmi hasznuk nincs. Boldog lennék, ha legalább a szolid polgári erkölcs normái válnának nálunk általánossá. S még boldogabb. ha az ennél többet jelentő szocialista erkölcs normái. Ha bőröndömet nyugodtan hagyhatnám egy nao- ra valamelyik utca sarkán. De ha ez csak tündérálom, legalább azt megérném, hogy nemzeti kulturális kincseink, a köztéri szobrok például, ne váljanak becstelen garázdák prédáiévá. Vagy csak azt megértené mindenki hogy mi a különbség az én és az ö, az én és a mi közöld Erre. úgy sejtem várni kell még eg.v kicsit Nemes György II pataki asszonyéi xg az „I" kikéi Iz „Anya” szókra
