Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A \. Amatőr iskolaszínház Hosszas és nagyón lelkiismeretes előkészületek után (ez már önmagában is dicsérendő!) a miskolci amatőr iskolaszínház, melynek a Gárdonyi Géza Művelődési Ház adott otthont, bemutatta Katona József Bánk bán című tragédiájából készült összeállítását. Kétségtelen, hogy ez a műfaji meghatározás — mely szándékosan utal az előadás minőségére — kicsit szokatlan, viszont mindenképpen jelzi a vállalkozás elsődleges célját. Tudniillik azt, hogy iskolaszínházról, ha úgy tetszik, drámai ismeretterjesztésről van szó elsősorban. Hogy ez mennyire fontos és szükséges, azt már többen, többször szóvá tettük, de az a benyomásom, hogy soha nern emlegethetjük elégszer. Ifjúságunk színházi nevelését nem lehet eléggé korán kezdeni, éppen úgy, mint a zenei nevelést, különben soha nem válik igazán anyanyelvvé a színházi kifejezés sajátos nyelve. Ezzel kapcsolatban nemcsak Miskolcon, hanem az egész országban szembe- tűnőek a mulasztásaink. Gyökeres változást, minden bizonnyal csak az eredményez majd, ha az új tanterven, mely már helyet biztosít az úgynevezett drámajátékoknak is, íelneveledik néhány nemzedék. Egyébként talán nem érdektelen megjegyezni, hogy mindig voltak korok, mikor valami miatt háttérbe szorult a színház. Bemard Shaw említi, hogy a viktoriánus- korszák Angliájának kitűnő kollégiumodban nevelt ifjúsága annyira távol élt a színháztól, hogy az első világháború időszakának fellendülő színházi életét egészen értetlenül nézték. Akármennyire is hihetetlen, előfordult, hogy a tóbori színházak egyébként művelt tiszti közönsége a nézőtérre beülve azt sem tudBánk bán ta, hogy merre nézzen, hol kezdődik majd a játék. Graves életírásában ugyancsak megemlíti, hogy húszéves korában látott először színházat, azaz kabarét; középosztálybeli szülei nem jártak színházba, gyermekeiket sem vitték el. Korunkban természetesen sokkal jobb a helyzet, ez a kis kitérő azonban gondolom, sok mindent megmagyaráz. Azt mindenképpen, hogy az iskolának és az iskolaszínháznak (a nagy együtteseken kívül) rendkívül fontos szerepe van az ifjúság esztétikai nevelésében. Természetes hát, hogy a Gárdonyi Géza Művelődési Ház munkásszínpada és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ Pécsi Sándor Színpada közös együttest alkotva, először nagy nemzeti drámánk (a kötelező olvasmányként előírt) Bánk bán előadására \ ál- lalkozott. Helyesebben azt vállalta, hogy egy dramatikus összeállítással teszi vonzóvá, érthetővé a tragédiát, melyet ismerni mindannyiunk kötelessége. A szövegkönyv elkészítésére a nagy pedagógiái és színházi gyakorlattal bíró Gyárfás Imrét sikerült megnyerni, aki — véleményünk szerint — rendkívül ökonomikusán és nagy tisztelettel kezelve Katona József szövegéi, képes volt a drámai cselekmény lényegének megragadására. Mintegy keretül felhasználta Heltai Gáspár Históriás énekét is, mely mintegy bevezette, és le is zárta a történelmi tényeken alapuló drámai történést. Mindez azonban nem menti, nem mentheti fel középiskolásainkat az alól, hogy elolvassák, az előadásra beülve már ismerjék a teljes drámát. Ügy hiszem, elsősorban azoknak szerzett maradandó élményt az előadás, akik .' igyekeztek „beleolvasni” magukat a Bánk bán problematikába. Remélem, hogy akik ezt nem tették meg, azokat viszont az előadás tett any- nyira kíváncsivá, hogy leemeljék a könyvespolcról a tragédiát. Az előadási Kalapos László rendezte, aki a nagyszínházi gyakorlatnak megfelelően, szcenírozásban és jálékmo- dorban egyaránt, romantikus víziójú és hevületű produkciót akart teremteni. Nem vagyok' abban biztos, hogy a mű ’ megközelítésének ez az egyetlen helyes útja és módja. Annál is inkább, mert a íényegretörő összeállítások mindig kitűnő kvalitású színészeket követelnek, a két csoport színjátszói viszont rendkívül változó színvonalon voltak csak képesek megszólaltatni a hősöket. Az iskolaszínháznak valami olyan formát és színpadi nyelvet kellene kialakítani (erre persze receptet nehéz lenne adni), amely nem épít ily mértékben a kvalitásokat ugyancsak próbára tevő szólistákra. Egyszóval én inkább a művészi . ismeretterjesztést tartanám fontosabbnak, mint azt a koncepciót, mely egy nagysodrú és egységes előadás megteremtését tűzi ki célul. Ilyen körülmények között ugyanis óhatatlanul meg-meglörik az élményünk, látva, hogy a szereplők közül néhányan mint birkóznak a ne.iéz nyelvezetű és fejlett emberábrázolási készséget kívánó drámával. Mindemellett örömmel üdvözöljük a kezdeményezést, melynek remélhetőleg lesz folytatása. S ez a folytatás arra is alkalmat ad majd, hogy az együttes korszerűsítse színházi nyelvét, s a maga sajátosságai szerint próbálja feltárni a drámairodalom egy-egy jelentős alkotását). Gy— Meghatározó tinédzserek Társadalmi termelésünk a tizenévesek szolgálatában álL Őket szolgálja ki például a ruházati ipar, s többé-kevés- bé ők a meghatározói a családi költségvetéseknek. Közismert jelenség például, hogy már általános iskolában diplomatatáskában hordják tankönyveiket, míg apjuk megelégszik a kopott aktatáskával; márkás, divatos farmeren alul sosem adják, uram bocsá’ az is előfordult már, hogy egy osztálykirándulást így terjesztettek elő a szülőknek: a gyerekek ezt szavazták meg, kérjük az ezer forintok befizetését. Ez a példa több ízben is előcitáltatott a megyei tanács oktatási és ifjúságpolitikai bizottságának tegnap megtartott idei utolsó ülésén. Két téma is szerepelt a bizottsági ülés napirendjén, de akár egyikről, akár a másikról volt szó, (az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatai, különös tekintettel az úttörő korosztályra; a nevelési tényezők összehangolt munkája, az iskola és a szülői munkaközösségek kapcsolata) a fiatalok mindenképp szerepet kaptak benne. Mert a fentebb vázolt probléma ugyan ismert, de nem megoldhatatlan. akkor sem, ha a megoldás módja korántsem egyértelmű. Az egyre hatékonyabban működő szülői munkaközösségekben sem könnyű ugyanis megértetni, az iskola nevelési célkitűzéseit is keresztezik olykor, sőt nagyon is gyakran, a „csak- azértis”, erőn felül vállalt anyagi áldozatok, akár osztálykirándulásról, akár ballagóruháról van szó. A szülői munkaközösségekről szólva fogalmazódott meg talán a legkategórilcusabban: a nevelés területén vállalt együttműködésben nem tudják még nyújtani azt, amire pedig jogosan számíthatna az iskola, m osztályközösségek. A példák általában — bármilyen területről, bármihez hozunk is fel példákat — szélsőségesek. Az egyik ózdi általános iskola megépüléséhez a leendő tanulók szülei több mint négyezer óra társadalmi munkával járultak hozzá. Az aktivitás csodálatos. De a megépült iskolába, a szülői értekezletekre a szülőknek csak egy igen csekély része jár el. Bár szélsőséges a példa, egyvalamire bizonyíték: az iskola nagyon könnyen fel tudja maga mellé sorakoztatni a szülőket, a különböző társadalmi, gazdasági szerveket, ha konkrét, anyagiakra átszámítható társadalmi munkáról van szó. Ez érthető is. De sokkal nehezebben boldogul, ha az együttműködést a nevelés területén szeretné kamatoztatni. A tegnapi bizottsági ülésen ugyancsak sokat emlegetett „egy iskola — egy üzem” mozgalom eredményei is elsősorban a társadalmi munkában kamatozódnak, s ma még inkább csak elvétve van példa arra, hogy e kapcsolatokat a nevelés valamely területén, mondjuk a munkára nevelés területén is hasznosítanák. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a konkrét segítségnyújtásra már nincs szükség. Az oktató-nevelő munka, ha úgy tetszik, az úttörőélet feltételei is sokat köszönhetnek a mozgalomnak. vagy a szülői munkaközösségeknek. No, persze az is igaz, hogy az „egy iskola — egy üzem” mozgalom elterjedése, fejlődése nem egyenletes. Azaz: vannak túlpatronált iskolák, s ezzel párhuzamosan patronálással túlságosan megterhelt üzemek, s vannak olyanok, akik még híjával vannak az ilyesfajta kapcsolatoknak. Feltétlenül kívánatos tehát; hogy készüljön egy felmérés az „egy iskola — egy üzem” mozgalomról (az oktatási és ifjúságpolitikai bizottság javaslatot is tett e témában), s a felmérés alapján nemcsak konkrétabb képet kaphatnánk az eredményekről és a gondokról, hanem ennek alapján valamiféle orientálásra is lehetőség nyílna. S e felmérés tapasztalatai talán azt is mutatnák, hogy hol, milyen kezdeményezések vannak az ifjúság nevelésében való együttműködésre. De akár a mozgalomról, akár a szülői munkaközösségekről is lett-légyen szó, hangsúlyozni kell az iskola koordináló szerepét. S ebbe természetesen az úttörőcsapatot is beleértjük. Ma még ugyanis az is viszonylag gyakorta- előfordul, hogy a. gyermekek nevelésében, az úttörőmozgalom támogatásábap részt vevő szervek egymástól függetlenül, többnyire egymással párhuzamosan tevékenykednek. Talán felesleges is mondani, hogy az erők koncentrálása nemcsak a gazdasági életben kívánatos magatartási forma. A már említett bizottsági ülésen persze sokrétűbben, ki- terjedtebben vizágálták mindkét témát. Mi mégis nem véletlenül ragadtuk ki ezt a két mozzanatot. A gyakorlat tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a szülői munka- közösségek munkaintenzitása és az üzem—iskola kapcsolat kialakulása meghatározóan személyi kapcsolatok eredménye. Ez egyáltalán nem baj. S éppen azért van lehetőség az előbbrelépésre, a jobb eredményekre. mert megvannak ezek a kapcsolatok. így talán mégsem teljesen vágyálom, hogy a tizenéveseket a náluk kisebbeket és nagybbbakat, valóban okosan, társadalmi céljainknak is megfelelően szeressük. 6 Csutorás Annamária 1979. december 8., szombat Zichy Mihály Emléíunúzeiin A Somogy megyei Zola községben kibővítettéit és felújították Zichy Mihály szülőházát, amelyet már korábban múzeumnak rendeztek be. Az 1047-töl 1906-ig -- a haláláig — kisebb-nagyobb megszakításokkal a cári udvar festőiéként Oroszországban élő művész festményei, használati tárgyai mellett grúziai népművészeti és iparművészeti tárgyakat is kiállítottak. A Zichy-kastélyban berendezett grúz szoba. A Zicby-kastély egy részlete. 1 Eisekiofiilik a Rónaiban Diósgyőrben, a Vasasban Megyénkben először hirdettek bemutatót a népi énekmondóknak, mindazoknak, akik népdalaink őrzésében, tolmácsolásában eddig is szerepet vállaltak a pávakörökben és a hagyomány- őrző együttesekben. Természetesen nem zárták ki azok részvételét sem, akik eddig nem voltak tagjai az amatör csoportoknak, hiszen a cél éppen az volt, hogy e bemutató sorjin is minél több népdal őriződjék meg, s váljék ismertebbé, hallhatóvá ... A felhívásra mintegy százan jelentkeztek, s a 7 területi válogató után. a zsűri 38 dalost hívott meg a mai, szombati megyei bemutatóra, melyet délután 5 órától rendeznek meg Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében. Megyénk népi énekmondóinak versenyét az emődi és leninvárosi Szederinda népzenei együttes és az Avas Táncegyüttes közreműködése, szereplése teszi még színesebbé, s érdeklődésre számot tartóvá. A fejlődési zavarok megelőzésében és korrekciójában fontos szerepe van a fogyatékosság korai felismerésének, a mielőbbi segítségnyújtásnak, < s ez a legkülönbözőbb tudományágak és szaktárcák együttműködését igényli — hangsúlyozták a szocialista országok gyógy, pedagógusai II., budapesti konferenciájának pépteki záróülésén. Csaknem másfélszáz szakember a - négynapos tanácskozáson az értelmileg és érzékszervileg sérült gyermekek sajátos, iskola előtti nevelesi feladatait tekintette át. Az iskolai szünidő tartama idején ismét gyermek- íoglalkoztatást szervez a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ. December 23-tól január 9-ig (az ünnepnapokat természetesen leszámítva) pedagógusok várják az általános iskolásokat a művelődési központban, a szülők tehát nyugodtak lehet; nek napközben, gyermekük felügyeletét illetően. A program szerint reggel fél 7 órától — a gyülekezés ideje alatt — mesefilmek, A Hazafias Népfront helyi bizottsága — a községi társadalmi szervek patronálá- sával — kulturális napot szervezett Nagybarcán. A község felszabadulásának '35. évfordulójára, valamint Móricz Zsigmond és Móra Ferenc születésének centenáriuma alkalmából összeállított program tartalmas szórakozást ígér. így rajzfilmek várják a gyere: keket, a nap további részé: ben sportíogla) hozások, vei télkedők, bábszínházi és iro", dalmi előadások. tónco‘ rendezvények váltják egy' mást. A téli gyermekfoglalkoZ' tatásra minden munkanap, délután 1 órától 6 óráig le: hét jelentkezni a művelődéi si központ pénztáránál, b napi térítési díj összege 2P forint, ezért a gyerekek na' ponta reggelit, tízórait éf ebédet kapnak a Hámor ét' teremben. például ez alkalommal ké rül sor a szép magyar kiej' tás ás beszéd ápolását meghirdetett vers- és pró' zamondó versenyre és a né: pi táncosok, dalosok és hangszeres szólisták bemutetko' zására és vetélkedésére. A kulturális nap esemé: nyernek a helyi művelődési otthon ad helyet. ÉRTESÍTJÜK VÁSÁRLÓINKAT, HOGY A MŰVI FALAZÓUTALVÁNYOK BEVÁLTÁSI HATÁRIDEJE 1979. december 31-én lejár Kérjük, hogy a Felsőzsoleán, Nyékládházán, Ongán. Sajóládon levő TÜZÉP-telepeinken megváltott utalványokat mielőbb váltsák be. Kulturális nap Nagybarcán
