Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979, december 16n vasárnap MOZIK A MEGYÉBEN Reflexiók egy közművelődési bizottsági tanácskozásról Mint korábban jeleztük, december 12-én a Borsod megyei Tanács Közművelődési Bizottsága — más napirendi pontokkal együtt — megvitatta dr. Hetényi György vállalati igazgató előterjesztése aiapján a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat kulturális szolgáltató tevékenységéről és esztétikai nevelő munkájáról szóló tájékoztató jelentést. A rendkívül élénk, sokszínű vita számos adalékkal gazdagította a beszámolót, és markáns vonásokkal azt a képet, amely a tanácskozás nyomán a mozivállalat munkájáról kialakult. E vitához érdemes néhány megjegyzést fűzni, az elhangzott megállapításokat, illetve azok egy részét kommentálni. Egy megyei moziüzemi vállalat megítélésénél alapvetően fontos dolog azt vizsgálni, vajon mi a hivatása, a feladata a vállalatnak. E tekintetben pedig nem indulhatunk ki másból, mint Leninnek immár szállóigévé lett megállapításából, amely szerint számunkra az összes művészetek közül a legfontosabb a film, mert az egyszerre szólhat százezrekhez és - milliókhoz és juttathatja el mondandónkat. A filmet tehát, mint művészeti alkotást, mint tömegekhez a szépet, a nemest, a tudást elvivő formát tekintjük, és a mozivállalat feladata ebben az értelmezésben a — na- - gyón csúnya szóval — film- forgalmazásnak nevezett tevékenység, azaz. a művészeti alkotások mind szélesebb közönségrétegekhez való eljuttatása, a művészeti ízlés fejlesztése, a legszélesebb tömegek kulturáltsága emelésének segítése. Ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szervezet már a nevében is vállalat, amelyet elsősorban a nyereségérdekeltség jellemez, és ez a vonása rendkívüli mértékben korlátozza az előbbiekben írt elvárás teljesítését, s nemegyszer éppen a legértékesebb és leghasznosabb filmekkel szembeni mostohább bánásmódot okozza. Ez a kettősség, amelyet nem lehet a mérlegelésnél figyelmen kívül hagyni, olyan két vonását tái-ja fel a mozivállalatnak, "amelyek egymással szemben érdekellentétet képviselnek. A Borsod megyei Moziüzemi Vállalathoz jelenleg 346 mozi tartozik, abból állami kezelésű normál méretű, azaz 35 milliméteres filmek vetítésére alkalmas mindössze 43, .társadalmi kezelésű 15, összesen 63, tehát az a teljes mozihálózatnak alig több mint egyhatoda. A megyeszékhely, Miskolc moziellátása nem kielégítő. A nyíl-' vántartásban 14 rendszeresen játszó normál és 7 kes- kenyíilmes mozi szerepel 4500 férőhellyel, de ha figyelembe vesszük, hogy ebből csaknem egyharmadot jelent a két belvárosi nagymozi befogadóképessége, kitűnik, hogy 19 más mozira alig valamivel több mint 3000' férőhely jut, tehát egészen kicsi a befogadóképességük, területi elosztásuk pedig szembeszökően rossz. Ebben a számban vannak azok a mozik is, amelyek csak hetenként egy-két alkalommal vetítenek. így hát a város moziellátása nem éppen rózsás. (Az utóbbi harminc évben mozik , lebontása folytán mintegy két és fél ezerrel csökkent a város mozi férőhelyeinek a száma. a szabadtéri mozikat figyelmen kívül hagyva.) A mozik 95 százalékban bérelt épületekben találhatók, döntő többségben korszerűtle- nek, karbantartásuk nehézkes, a helyi tanácsok nem tudnak és nem is nagyon szándékoznak sok gondot fordítani azokra. A moziüzemi vállalat minden jó fejlesztési munkája ellenére sem képes önmaga szükségletét utolérni, újabb mozik létesítésével pedig belátható időn belül nem lehet számolni. A sajnálatos rossz tárgyi adottságok ellenére vannak figyelmet érdemlő eredményei a mozi üzemi vállalatnak és a tanácskozás is azt állapította meg, hogy az utolsó két évben fejlődött a vállalat munkája, a látogatottság stabilizálódott. Más kérdés persze, hogy a stabilizálódás nem kedvező szinten történt, meg hogy mihez viszonyítjuk ezt a mai állapotot, mihez képest fejlődött, s hogy egyáltalán jó-e, ha a Közművelődési Bizottság szükségesnek tartotta ilyen rövid idő után újra napirendjére tűzni. Szólt a beszámoló arról, mit tesz a vállalat a műsorpolitika javításáért, a filmforgalmazás színvonalának emeléséért, a jobb propagandáért, a munkások, a falusi lakosság — általában a rétegműsorokkal való politizálás útján —, az egyes nézőcsoportok jobb megnyeréséért, igényeiknek a kielégítéséért, de mindenkor beleütközött a gazdasági feladatok szabta korlátokba, illetve a nyereségérdekeltség előirányozta tervek teljesítése végett műsorpolitikai megalkuvásokra kényszerült. Igen sok helyen, különösen a kisebb községekben a mozik még nem igazolták közművelődési intézmény mivoltukat. Ha már nem is tekintik egyszerűen mutatványos foglalkozásnak, de azt a rangot, amelyet a közművelődési párthatározat szellemében is ki kellene vívnia magának, nem érte még el. Nem kevés esetben és helyen személyi okok miatt. Azaz a többségben mellék- foglalkozásos alkalmazottai nem tudnak népművelőként dolgozni és halni a községben. Igen sok eredményt lehetne a javára írni a Borsod megyei Moziüzemi Vállalatnak az elmúlt két esztendőben. Például egy-két új kis- mozi létrejöttét, a kéttermes vetítésekkel való kezdeményezéseket, a közönségkapcsolatok bövilését, az ankétok, filmviták bár lassan, de szisztematikusan növekvő számát, egyebeket, ugyanakkor talán mind a munkaerőgond, mind a gazdasági tervteljesítés kényszere túlzottan nagy szerepet játszik a mozinak, mint közművelődési intézménynek az életében. E vitán is a legkevesebb szó éppen arról esett, amiért a vállalat létezik, nevezetesen, hogy mit, hogyan, milyen körülmények között, hányszor mutatnak be, hogyan gazdálkodik a vállalat a rendelkezésére bocsátott filmanyaggal, milyen a kópiagazdálkodása, vagy ha úgy tetszik, kópiapolitikája, a megyében levő filmanyagból mit, miként kínál a közönségnek, s ezzel hogyan teljesíti közművelődési feladatait. Mint a Közművelődési Bizottság tanácskozásán elnöklő Bujdos János megyei tanácselnök-helyettes megállapította, a két év eredményei ellenére, elsősorban a nyereségérdekeltség jellemzi a vállalat munkáját, ezért az esztétikailag értékesebb filmek forgalmazása hátrányosabb helyzetbe kerül, miért is a bizottság feladatul adta a vállalatnak az eszmeileg fontos filmek forgalmazásának javítását, tematikus sorozatok szervezését és bemutatását, a differenciált műsorösszeállítás finomítását, összegészében az esztétikailag és eszmeileg értékes filmek előtérbe helyezését. Több más feladat között kiemelt feladatként jelölte meg a bizottság a helyesebb kópiapolitikát és a vállalat egészének munkájában a közművelődési szemlélet javítását. Tekintettel arra, hogy a tárgyi. feltételek, legalábbis ami új mozik létesítését illeti, nem változnak, az adott körülmények között a tartalmi munka javításával kell a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat kulturális szolgáltató tevékenységét és esztétikai nevelő munkáját lényegesen előbbre vinni, mert nem jó, ha nemcsak más megyékhez viszonyítva tapasztalható munkájában elmaradás, hanem helyenként talán még a megye adottságai között elvárható mércéhez viszonyítva is. Benedek Miklós Dcbreczeni Zoltán; Sövénykerités Az elmúlt három évtized gyermeklétesítményeit ismertető fotódokumentációs kiállítást szervezett a Magyar Építőművészek Szövetsége a nemzetközi gyermekév alkalmából. A december 21-ig nyitva tartó kiállítást nemrég nyitották meg a szövetség Dienes László utcai székházában. Az országban 30 év alatt sok ezer bölcsőde, óvoda, iskola épült a legkülönbözőbb építési eljárásokkal. A dokumentációs kiállítás áttekintést nyújt a hazai építészet korszakairól, bemutatva a hagyományos módszerekkel épült óvodákat, iskolákat éppúgy, mint a legkorszerűbb könnyűszerkezetes elemekből összeállított épületeket. A kiállítással egyidőben a kicsinyek részére rajzversenyt rendeznek. A szövetség rajz- és festőeszközöltet, modelleket biztosít a résztvevőknek. A fotódokumentációs bemutató naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg. Az életforma stúdiumai Ha jól számoltam — a sportrendezvényeken kívül —, tizenhét programot sorol fel a sárospataki tanítóképző decemberi műsornaptára. Nem szeretnék a statisztika bűvöletébe esni, így hát meg sem kísérlem felmérni, hogy hány hallgatót késztet cselekvésre ez a sok találkozó,- előadói est, koncert és verseny, csupán azt állapítom meg, hogy alig-alig vannak üres délutánok és estek. Amiből az következik, hogy a leendő tanítók nemcsak tárgyi ismereteket szereznek itt, s nemcsak esztétikai iskolázottságukról gondoskodnak, hanem felkészülhetnek a közéletre is. Egyszóval: életformát tanulnak. Mikor a minap találkoztunk, már lezajlott a főiskolai népdaléneklési verseny, megtartották a döntőjét a „Szép magyar beszédének, várták az „Egyetemisták és főiskolások a közművelődésért” akció keretében meghirdetett olvasási pályázat ünnepélyes értékelését, s a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadóestjét, hogy csak néhány eseményt említsek. S éppen akkor zajlott a diákpolitikusok vetélkedője. A „zajlott” kifejezés ezúttal tökéletesen adekvát, mert indulatban, fűtöttségben nem volt hiány. Afféle szellemi párbaj tanúja lehettem, melynek legalább néhány fejezetét jó volna rekonstruálni. A csapatoknak egy-egy álláspontot kellett védeni, illetve támadni. Hatalmas vita zajlott például a konformisták és a nonkonformisták között. A konformisták egyik képviselője egy nagyon szimpatikus — és kitűnő vitakész- iséggel bíró — fiatalember volt, aki rendkívül tetszetősen védte álláspontját. — Nehogy azt higgyék — magyarázta —, hogy nekem nincs véleményem (akár ellenvéleményem) a dolgokról, de nem protestálok úton, útfélen. Mert a nyugalmam sokkal többet ér. Így hát elfogadom az uralkodó álláspontot és nincs konfliktuA fiú a Feleletből Szőkét kereslek, mégis őt választották sok száz fiú közül. A szülei alig ismertek rá, amikor szőkére festett hajjal meglátták. Nagy volt a csodálkozás iskolatársai körében is, akik olvasták az újságokban, hogy Kuna Károly, Székesfehérvárott tanuló, harmadikos gimnazista kapta meg a Felelet című tévéfilmsorozat főszerepét. Ki az a Kuna Károly? Hát ő — mutatták osztálytársai. De hiszen ő Tivi! — Egyszer Bilicsi Tivadart utánoztam. akkor neveztek el Tivadarnak, ami később Tivire módosult. Kuna Károly most utolsó éves főiskolás, Miskolcon játszik, a Vízityúkban. Mátyás királyként mutat- . kozott be a Miskolci Nemzeti Színházban, Ödön von Horváth A sze- listyei asszonyok című darabjában. — Hogyan lettél színész? — Még nincs a zsebemben a diploma, egyelőre főiskolás vagyok. Körülbelül másodikos gimnazista, voltam, amikor arra gondoltam: szeretnék színész lenni. Jelentkeztem egy amatőr csoportba, három hete lehettem a tagja, amikor én is bekerültem a közé a sok száz fiú közé, akiket meghallgattak, hogy szereplőt válasszanak a Déry-műhöz. Matematika tagozatos osztályba jártam, sokat hiányoztam a forgatások miatt. Két helyre jelentkeztem: a Színművészeti Főiskolára, és a Budapesti, Műszaki Egyetemre. Hogy mérnök- hallgatónak felvettek volna-e, azt most már soha nem tudom meg, a szóbelire már nem mentem el, ugyanis sikerült a Színművészeti. — És Miskolc? — Ronyecz Mária, akt színpadi beszédre tanított, találkozott Orbán Tiborral. Orbán ’ mesélte neki. hogy A szelistyei asszonyokat rendezi Miskolcon, csak még nincs Mályás királya. Ronyecz Mari engem javasolt, Orbán meghallgatott, és én jöttem. — Most nyáron a Balatonnál voltam, nagyon rossz hangulatban, egészen komolyan azt forgattam a fejemben, hogy otthagyom a pályát. Augusztus végén jött Csiszár Imre távirata. Szerződést kínált a Vízi- tyúkra, és én megint jöttem. — Hogy érzed magad itt? — Felemásan. Nagyon ‘szeretem a darabot, amiben játszom, igazi barátokra leltem Újlaki Diniben. Gal- kó Balázsban, Körtvélyessy Zsoltban, Matus Gyuriban, de hihetetlenül rossz érzés üres széksoroknak játszani. A múltkor néhányan eljöttek Pestről megnézni a Vízityúkot. Többen , voltak, mint a miskolci nézők. Illetve ném is voltak nézők, mert az előadás elmaradt. Ez valami szörnyű. Annak idején hatalmasakat tudtam al.udni. Most? Néhány órát, azt is rosszul. Nem hiszek abban, hogy a miskolci közönség rosz- szabb volna, mint például a szolnoki vagy veszprémi. Valahol máshol lehet a hiba, nem az én feladatom felderíteni, de én is szenvedő alanya vagyok. — A főiskola után? — Az itteni barátaim hivnak Miskolcra. Csiszár Imre is szólt már... Sz. G. som. Csak cgyetértőleg kell bólintani, 1 s akkor nyugodtan él az ember. Velem mindenki elégedett, megbecsülnek, tudják, hogy egy szavazattal, mindig és mindenütt számíthatnak rám. Nahát ezek a dolgok, s a cinikus felhangok feldühitet- ték az ellentábort. Szenvedéllyel sorakoztatták fel érveiket a cselekvő — az ellentmondásokra is figyelő — emberek mellett, s mikor kifogytak az érvekből, az egyik kislány dühösen odavágta a konformistának: szóval égy ócska alak vagy! Mire már az „ócska alak” sem tudta megőrizni komolyságát, s a zsűri is csak úgy, hogy véget vetett a vitának. Nagyon érdekes párbeszéd bontakozott ki a SALT-egyez- ménnyel kapcsolatban is. A sorsolás szeszélye folytán aZ amerikai (ál) álláspontot a főiskola KISZ-ti lkára védte. A vitából kiderült, hogy a fiúk, lányok nagyon alapos, széles körű és naprakész információval rendelkeznek. S micsoda imponáló topográfiai ismeretekkel. A világ szinte ott volt előttük egy nagy képzeletbeli térképen kiterítve; láttuk a támaszpontokat, a különböző manővereket és manipulációkat. A verseny tulajdonképpen arra a kérdésre kereste a választ — magyarázta az elnöklő tanárnő —, hogy mennyire képesek (speciális körülmények között) alkalmazni megszerzett ismereteiket a hallgatók. Azt hiszem, az eredménnyel elégedettek lehetünk. A „gyerekek” persze nem elégedettek az eredménnyel, legszívesebben újra versenyre kelnének. De a versenynek vége, így aztán a napilapokról, az újságírói munkáról kezdünk beszélgetni. A hallgatók kíváncsiságát az ösztönzi, hogy a főiskola diáklap alapítására készül. Már rengeteg kézirat összegyűlt. de hát a lap cinre, struktúrája stb. még nem tisztázódott egészen. En szeretnék az újságcsi- nálásnál maradni, de a hallgatók többször is .témát váltanák.. Beszélünk színházról, zenéről. ízlésről, s főleg a befogadókról, a közönségről. Tán éjfélig sem lenne vé- ;e, csakhogy beszól a kedves öreg portás: „Mái" 16. órája vagyok szolgálatban”. Ezt mindenképpen méltányolni kell. Villanyoltás. & ■ tózárás. Az udvaron eső (és sár. Emiatt azonban csak /én aggályoskodom. A fiúk,. lányok már a közelgő vizsga- időszakról beszélnek. (gyárin vili) I
