Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. december 2., vasárnap Húsz évvel ezelőtt került fel ci tábla Nagyüzem a könyvtárban. Itt nemcsak tanulni, játszani, beszél- oz épületre: Petőfi Kollégium getni is lehet. Kollégt umlakók Négyszázezernél többen látták két évvel ezelőtt Budapesten a hollandiai székhellyel működő World Press Photo-alapítvány sajtófotó- kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában. Az intézmény évente kiállítja és kötetbe gyűjti az adott esztendő legjobb és legizgalmasabb riport- és pillanatfelvételeit. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában, Keleti Éva fotóművész szerkesztésében most reprezentatív album jelent meg a téli könyvvásár egyik újdonságaként, s abban nagyobbrészt a két év előtti budapesti kiállítás anyagából, részben az alapítványhoz küldött, azóta készült fényképekből kapunk sokszínű válogatást. Az album képei jól tükrözik a hetvenes évek politikai, társadalmi és kulturális eseményeit, az élet sok-sok szférájának történelemmé változott pillanatait. Az albumhoz J. C. Swart, az alapítvány .elnöke írt előszót, s abban nemcsak a szervezet szerepéről, hanem magáról a fényképről és annak hasznáról is fontos információkat közöl. A 155 képet nem lehet egyszerűen átlapozni, vissza- vissza kell hozzájuk térnünk, visszaforgatnunk az albumot, mert valamennyi kép művészi értékein túl izgalmas gondolatsorokat indít .el bennünk, hiszen valamennyi kortársi világunk egy-egy kiemelkedően fontos, de legalábbis igen jelentős mozzanatát rögzíti, összességében sajátosan vall a korról, amelyben élünk. Most még csak az udvart rendezik a fiúk, de nemsokára már a labdát kergethetik Szaporán emelgetik a lapátot a fiúk. A hatalmas udvar végében már csak néhány árva kupac árulkodik, hogy az elegyengetett talaj nem volt mindig természetes állapota az udvarnak. — Mi lesz itt? Bgy percre megáll a munka, a melegítős srácok rátámaszkodnak a gereblye, a lapát nyelére. — Kosárpálya. — Kézi... — Lesz futballpálya is. Ügy tervezik: tavasszal. Tavasszal sportudvar épül a Petőfi Kollégium korábban annyi bosszúságot okozó, enyhén szólva szeméttelepnek is beillő udvarán. Addig persze nemcsak rendet csinálnak a fiúk. („Az dolgozik csak, aki akar, de hát mi elsősök vagyunk és sokat játszhatunk majd még a pályákon!”) Kerítés is kerül, hogy ne legyen szabad préda az udvar. S a másik oldalon fát ültetnek, fűmagot hintenek, s a zöldpázsitos tér otthonosabb hangulatot teremt az itt lakó fiúknak. A miskolci Petőfi Kollégi- omban — most vasárnap ünnepük a kollégium-alapítás 20. évfordulóját, s erre az alkalomra még irodalmi csoport is verbuválódott. Mostanában változik az élet. Dudás József, a kollégium igazgatója riem kis büszkeséggel mutogatta: otthonteremtő szándékuk lassan- lassan kezd beérni. A csöpp helyiségből tágasabb terembe költözött a könyvtár, szabadpolcos szekrényeiben a régi népi kollégiumi könyvek mellett mind több az új, s mind több a kézikönyv. S nemcsak a hivatalos nyitvatartási idő, a szi- lencium idején emelgetik le mind sűrűbben a gyerekek; igazgatói engedéllyel, a diáktársak felügyeletével a késő esti órákig „égethetik” itt a villanyt. A könyvtáros kollégiumtanár kézikönyveket, kötelező irodalmat vesz elsősorban a fejlesztésre juttatott 8 ezer forintból. Azt mondja, mire a fiúk kiérnek a könyvtárba, ott már elkél a kötelező. Elviszik a miskolciak, erre van hát leginkább szükség ... Hát persze, van más is, amit mutogathatnak. Például van végre tanulószoba. És lesz klubszoba, az alagsorban, már kimeszelték a helyiséget. És nem sokára lesznek szakkörök is. Leghamarabb az MHSZ-szel karöltve rádió amatőr, szakkör ... Jubilál a Petőfi Kollégium. Az eltelt húsz év nem volt mindig sima. Olykorolykor több rossz szó érte, mint dicséret. Leginkább a hideg miatt. Ezen a télen már nemigen fáznak a diákok. Végre megoldódott a kazán gondja is. Mondhatnánk persze, hogy mindez külsőség. De hát persze nemcsak a gyerekek életkörülményei változnak, hanem — ezt mostanában mind több jel mutatja — a kollégium szelleme is. A diáktanácsnak mindenesetre egyre fontosabb szerep jut, s nemcsak az önmagukért végzett társadalmi munka megszervezésében, de a kollégiumi rend kialakításában is. És az iskolákkal is — a 430 kollégiumiaké kilenc iskolából verődik össze — szorosabb már a kapcsolat. Amire még nem volt példa: meglátogatták a diákokat a kollégiumban az osztályfőnökök és az igazgatók is. Igaz, még nem mindegyik. De hát valahol ezt is el kell kezdeni. S bár jubileumot ülnek, a múlt helyett érdemes inkább a jelenről, s a jövőről beszélni. Csutorás Annamária Fotó: Szabados György V ilágesemények képekben A tizedik biennále elé Mindössze tizennyolc év telt el azóta, hogy 1931. december első napjaiban a Miskolci Nemzeti Színház emeleti előterében megnyílt az első miskolci országos grafikai biennále. A Borsod megyei kezdeményezés országos visszhangra talált, szinte robbanásszerűen hatott. Az ötlet, majd a megvalósítás, hogy a sokszorosító grafikai művészetnek legyen egy kétévenkénti ön- felmérő szemléje, ide von- • zotta a művészek érdeklődését, elküldték az ország minden részéről műveiket a grafika legkiválóbb és ismert művelői, Borsod megye közületei pedig jó mecénásnak bizonyultak az első időkben. Különböző szervezetek és vállalatok alapítottak díjakat, mintegy jelképesen és forintra átszá- molhatóan is kifejezve ezzel, hogy vállalják a' szocialista társadalomban rájuk váró azon feladatot, mely szerint az új művészetnek az új társadalmat megtestesítő közösségek és szervezetek a mecénásai. A .tizennyolc esztendő alatt Miskolc és a sokszorosító grafika a művészetek iránt érdeklődők tudatában rendkívül szorosan összefonódott. Sokfelé emlegetik már Miskolcot a grafika városaként, a grafika otthonaként. S az eddig megrendezett kilenc biennále, az itt élő grafikusok, illetve sokszorosító grafikával is foglalkozó festőművészek munkássága, hazai és nemzetközi elismertsége hitelesíti iá ezt a kicsit lokálpatrióta megállapítást, hogy mi vagyunk az országnak szinte a grafikai centruma. Hinez Gyula volt az első nagydíjas. Az eddigi kilenc nagydíjas között ott van az azóta sajnálatosan örökre eltávozott Kondor Béla, ott van Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Würtz Ádám, Pásztor Gábor, Ré- kassy Csaba és Somogyi Győző. Az eddigi kilenc biennále természetesen nem volt töretlen ívű. Részben magyarázható ez a kezdetben nagyon lelkes mecenatúra csökkenésével, mert nemcsak a díjadományozók száma csökkent, hanem a díjak értéke is. De különösképpen magyarázható az utóbbi években a Miskolci Galéria épületének hiányával, amikor kényszerven- dégségben kellett a bienná- lét megrendezni. És persze ezek mellett az objektív magyarázatok mellett egy sor egyéb oka is adódhat a biennálék színvonala hullámzásának — olyan, amely egyes művészek hozzáállásában, művészeti közéletünkben keresendő. De mindezeken talán most túl vagyunk. Ma újra biennálét nyitunk. Tizedik alkalommal hívta a biennále rendező bizottsága a grafikusművészeket és a felhívás nyomán beérkezett művekből a szi- gorú zsűri közel másfél százat válogatott ki, amelyek ma déltől a három és fél éves zárva tartás után Ugyancsak ma megnyíló Miskolci Galéria termeiben tekinthetők meg a hónap véA díjzsüri pénteken döntött. Képünkön: munkában a bizottság két tagja. géig. Ez a tizedik biennále talán arra is alkuimul szolgál. hogy a tizennyolc esztendőre. a tíz biennáléra visszatekintsünk. Igaz, retrospektív anyag csak szűkösen áll rendelkezésre, csupán a kilenc nagydíjasnak lesz a Kossuth utca 13. számi alatt, a Herman Ottó Múzeum Képtárában olyan gyűjteményes kiállítása, amelyen a díjnyerés időpontjából való munkák láthatók, de az értékelésre hivatott képzőművészeti szervek bizonyára megtalálják a módját, hogy a ma nyíló tizedik biennálét mérlegre téve, az előző kilenc értékeiről és tanulságairól is szó essen. A hagyományoknak megfelelően egy-egy baráti ország grafikusai is bemutat- Jkoznak biennáléinkon. Most a Szovjetunióból, Vologdá- ból jöttek el művészbarátaink, hozták el munkáikat, amelyeket a Kossuth u. 11. szám alatt tekinthetnek meg az érdeklődők. Ez a kiállítás ma délelőtt 11 órakor nyílik. Megnyílik hát ma délben a tizedik miskolci országos grafikai biennále. E kis jubileumon bizonyára fokozottabban fordul ide ismét az országos képzőművészeti közérdeklődés, és ez talán arra is aikalmul szolgálhat, hogy valamilyen formában újra felmérjük Miskolc és a sokszorosító grafika kapcsolatát, Miskolc, valamint Borsod és a képzőművészet viszonyát, a városra és a megyére váró mecenatúra helyzetét, s egyáltalán mindazokat a kérdéseket és gondokat, amelyek képzőművészeti életünk és borsod-mis- kolci közösségünk kapcsolatában napjainkban nagyon is időszerűek. Őszinte érdeklődéssel várjuk a biennálét, és művészeti életünknek azt a pezsdülését, amely ettől a jubileumi tárlattól várható, Benedek Miklós
