Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
®979. november 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 — Nézze, nem ígérem, hogy fáklyásmenet lesz. Különösen az első időkben. De maga tehetséges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkezzék meg soha: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse. .Ért engem. Egyébként az elődje is itt galop- pírozta el magát.... Maga egy törvényt ismer: a népgazdaság érdeke! Hogy x vagy y... ? Hát istenem! Ha nem lesz gazdaságos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját !... Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese ... ismeri már Palotait? • Nem rossz gyerek, majd meglátja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak ' úgy mondom. Nem lesz itt semmi baj, maga kitűnő mérnök, Pacás — mármint Palotai — univerzális koponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak keményen, határozottan. Az elismerés sem fog elmaradni, biztosíthatom... r— Palotai vagyok. Üdvözöllek. Azt javaslom, lássunk a dolgunkhoz, közben majd úgyis megismerkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szólva. Egy maffia. Nyilván tájékoztatták. Az öregnek — az elődödnek — az volt a fő hibája, hogy nem tudott nemet mondani. A rokonság nagy volt, a nőket is szerette, manapság meg ki adja osztályvezetőnél alább? Állítom, hogy több osztály van ebben a gyárban, mint gép!... No de nézzük, miből élünk! Először is a közvetlen munkatársainkat kell kiválasztanunk. Ügy gondolom, célszerűbb, ha külön titkárságot tartunk. No persze valaki koordinálná a munkájukat. Én áthoznám a minisztériumból, ha egyetér- tesz vele, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megengeded, ajánlanék neked is... No persze, persze, bocsáss meg, nyilván neked is volt egy-két elképzelésed... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerűsíteni fogjuk az adminisztrációt, persze, hogy egyszerűsítjük. De azért nézzünk szembe a valósággal! Mindenkit, ugye, nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egykét nyugdíjastól megszabadulhatunk. A kulcspozíció- . kát ugyanakkor kézben kell tarfánunk'. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a maffiának!... Ezen belül természetesen maximális módon érvényesíteni fogjuk a gazdaságosság szempontjait. .. — öregem, ekkora bájban még soha nem voltam! Tudod, hogy kaptam egy gyárat. Aranybánya, Állami-díj, díszsírhely, utazás, amit akarsz... Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfizetéses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Talán csak úgy hajigálják utánunk a kényelmes pozíciókat?. .. Ötszáz fő. Ebből százötven a közvetlen termelő ... Papíron. Kinek volt ideje lemenni...? Varázsló vagyok én?! Tessék gazdaságossá tenni!... A termékváltás nem gond, azon a néhány ócska gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen...! Kicserélek, mondjuk, tíz embert, leépítek valahogy húszat, mondd, hogy ötvenöt. .. Szabad kéz! Röhögök!... Tudod, hogy van némi fogalmam a dolgokról, de ha most nem vagyok észnél, nagyon megfürdetnek. Rendben van, hogy néhány régi bútordarabhoz nem lehet nyúlni, majdcsak nyugdíjba mennek. De idenyom-' ...r ———--------m aznato tak mellém egy helyettest, derült égből a villámcsapás! Ez egy egész hadsereget akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért adták, hogy segítsen... De nem baj! Mennyi most a te fizetésed?... Hogy jön ez ide? Azt számolgatom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lennéL Nem szolgáltathatom ki magam teljesen ennek a nehéz vagány Palotainak!... Nem akarsz nekem segíteni?.., Értelek. Csinos legalább ? És a másik kettő kicsoda?... Mit bánom, hozz, akit akarsz! írathatom a kikérőket?... — Nézze, Balogh szak- társ, én nem tudok magának lakatosokat szülni, sem hegesztőket Létszámstop van, értse már meg! Ne akarja nekem bemesélni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magának!... Majd a Dudás helyett kap valakit. Ha lesz jelentkező. Három ember hiánnyal dolgoznak másfél éve. éppen a Dudás fogja magukat a földhöz csapni? Az emberek fölfelé törekszenek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A maga fia miért nem jön ide magához drehálni? Na látja!... — Gépet? Most? Négy- százezerért? Lerobbant, lerobbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az .emberek. Mi az, hogy „és a többi?”... Szervezés kérdése, Ügy kell a munkát elosztani, hogy mindenkinek jusson. Hogy a termelékenység? Ne legyünk már gyerekek! Azt se tudjuk, holnap képszöget gyártunk, vagy harisnyanadrágot!... — Póthitel ? Képtelenség. Az egész bájzlit rég be kellett volna csukni. No, csak azért mondom. Maguk arra vállalkoztak, hogy.,. legalább is csökkentik a ráfize-i test. Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruházásról szó sem lehet. Nagyon helyes, korszerűsíteni kell az adminisztrációt... Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis észrevételem, no de nem erről van most szó. Az adminisztrációt korszerűsíteni kell, nagyon helyes. A létszámot is lehet csökkenteni, sőt, kell is, természetesen, ahogy a vállalati érdek megkívánja... Korszerűtlen épületben valóban nem lehet korszerűen dolgozni. Nem férnek egymástól, él is hiszem. Az igazgatósági épületük legalább száz éve épült. Szerencsétlen kis unokahugom is harmadmagával ül egy majd megmondtam mekkora szobában. .. No, csak azért mondom, hogy ismerem a körülményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma modern irodaházakat építenek, természetes, hogy ez is a fejlődéshez tartozik, de maguk, már akárhogyan is nézzük, csak púp a népgazdaság hátán... Már megbocsássatok fiúk, ha még most egy irodaházat is... Tíz emelet alatt manapság nincs az ilyesmi. Csupa üveg, villog, fénylik, mesz- szire látszik. Értitek... Jó, tudom, hogy áldozatok nélkül semmi sem megy. Tudom, hogy a szervezési főosztályon is hárman tipród- nak egymáson, meg a többi osztályon is sok a probléma. .. Meg kell hogy mondjam, én a szervezési főosztályt is két önálló főosztályra bontanám, de erről majd máskor... Visszatérve a lényegre: ha készítenétek egy pontos felméréseken alapuló tervezetet arról, hogy mennyiben növelné a termelékenységet perspektívájában a tudományos alapokon átszervezett szervező apparátus, akkor én azt is el tudnám képzelni, hogy megkaphatnátok a póthitelt az új beruházásra. No nem százmilliót, legföljebb hetvenet, de elég lesz ez is az új irodaházra. Azt is megmondom, siessetek... — Miféle műhely? Tudja a bánat! Én a mélyépítőkhöz tartozom. Amott állt még tegnap valami téglafal, ahol most a cölöpverő puf- fog. El kellett itt is* plani- rozni, erre jár majd be,. úgy mondják, a toronydaru. Nem idevaló vagyok én, az-- tán nem tudom, hogy állt-e itt valami műhely, vagy nem állt. De igencsak állhatott, mert arra a föld is olajszagú... Ha maga jobban tudja, mit kérdezi?... Lassabban, uram! Ideges?... No nézd a naplopóját! Gyár még sehol! Majd lesz. ha lesz! Ö meg már kapja a nagy dohányt!... Méghogy ő az igazgató!... Én meg a váci püspök vagyok!... • I Trenesényi Imre Irodalmi barangolások p ff jr Ónodon, a 404. számú, azóta természetesen már lebontott épületben (ma Rákóczi út 99. szám) született 1862. szeptember 6-än Werner Gyula, a századforduló időszakának kedvelt regényírója. Nem tartozott a kiemelkedő tehetségek közé, nem emelkedett felül korának; élete, munkássága teljes egészében a századforduló légköréből fakadt és táplálkozott. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy a sikerből már életében sokat kapott, mert mint az egyik méltatója. Speneder Andor írta vele kapcsolatban: . szívesen tapsolunk annak, aki úgy érez, gondolkodik és beszél, mint mi. akivel közösek céljaink és eszményeink. örömünk és bánatunk. Ám az idő halad, más világ támad, új nemzedék jő, mely már idegenül áll az azelőtt korszerű, s épp ezért népszerű alkotásokkal szemben. Annak ellenére. hogy Werner Gyulát népi soroljuk irodalmunk kiemelkedő tehetségei közé. átlagon felüli munkássága önmagában is érték, következésképp, ha nem is pillére, de egyik köve irodalmunk épületének. Az ónodi Werner Gyula diákéveit Egerben töltötte. Itt ismerkedett meg a cisztercita atyák, főleg Szvoré- nyi József segítségével a költészet rejtelmeivel. .Nyolcadikos gimnazista korában a Kisfaludy-Társaság egyik pályázatára beküldött művét dicséretben részesítették. Később jogakadémiai hallgató korában — igaz, Egri Gyula álnéven — a nyilvánosság elé is merészkedett, Az. ő regénye című verses művével. Saját nevén . először 1399-ben jelentkezik a Farsang WeiT r: r. v Y f ■ te marban című verses vígjátékával. A kezdeti próbálkozások ellenére irodalmi munkásságának fő területe a történelmi regény lett. Bár később is kísérletezett más műfajokkal, főleg színpadi művekkel — az An- teusz regényét átdolgozva a Nemzeti Színház is bemutatta 1904-ben — sikereket csak a történelmi regényeivel ért el. Az első sikeres műve, az Anteusz című regénye 1893-ban jelent meg. Később sorra következtek a regényei, az Andrásfalvy de Andrásfalva, a Nyárutó, a Megvirrad még valaha, a Kendi. Imre házassága, az Olga, A hunok harca, A besztercei, diákok, a Forgách Simon és a Pipacsszínű dolmány. Werner Gyula nemcsak, mint író, hanem mint politikus is tevékenykedett. Az egri jogakadémia elvégzése után 1887-ben Heves vármegye szolgálatába állt, majd 1889-ben annak a Beszterce-Naszód vármegyének lett szolgabírája, melynek főispánja Bánfíy Dezső volt. Amikor Bánfíy miniszterelnök lett, Wer- nért is magával vitte a fővárosba, s a sajtóosztályon kapott állást. 1896-ban az Alsó-Fehér vármegyei Magyarigen képviselője lett. Mandátumát 1906-ig, pártja végleges bomlásáig megtartotta. Akkor felhagyott az aktív politikával, de 1910- ben a körmöcbányai kerületben ismét jelöltette magát. Ezt a megbízatását egészen a monarchia összeomlásáig viselte. Akkor végleg visszavonult. Werner Gyula mindvégig kitartott Deák Ferepe politikája mellett, Soha .nem táplált illúzió-.;, kát, nyugodt, józan gondolkodása megóvta a szélsőségektől. Ez egyébként regé nyeiben is tükröződik, bár hősei lelkében szinte tragikus módon ütközik a di nasztikus hűség a hazaszeretettel. Anélkül, hogy az ellentéteket kiélezte volna, mindegyik műve mélyén ott lappang a nemzet erejét sorvasztó probléma: hogyan rendezhető békés úton. viszonyunk Ausztriával? Werner a korfestés szemszögéből nézve, a történelmi regénynek ahhoz az áramlatához tartozik, amelyben ott van Jósika, sőt Jókai Mór is. De hősei nem csodalények, nem Kárpáthy Zoltánok, hanem szelíd, rokonszenves teremtések. Nem az eget ostromolják, inkább engedik magukat sodortatni. Werner Gyula művészetének kétarcúsága van. Korrajza Jósika-, Jókai-féle hagyományokból táplálkozptt, pszichológiája viszont a realizmus felé hajlott. Mesemondása, bonyolítása, szerkesztése tipikusan romantikus, eszmevilága viszont megdöbbentően korszerű: a 90- es évek politikai mozgalmainak visszhangja. Művei átmenetül szolgálnak két irány: a magyar történeti regény romantikus és modern korszaka között. Speneder Andor így fogalmazta ezt meg: „Nem új irány kiindulópontja, s nem egy réginek a betetőzése, hanem híd a kettő között. Állomás, fényes múlt és biztató jövő közt, állomás, melyen szívesen pihen meg a mesSM útról jött. magas csúcsok felé igyekvő vándor”.Hajdú Imre Győrffy László: Tizenhat évvel ezelőtt lettem a feleséged. Ma csak azt mondhatom, köszönöm. Köszönöm, hogy szerettél, hogy dolgoztál értem. hisz mindig azt mondtad, értem dolgozol (ma már tudom, nem értem dolgoztál!); köszönöm, hogy őszinte voltál, hogy semmit, vagy majdnem semmit nem tagadtál' előttem. Köszönöm, hogy mt*g. vallottad (bár nehezen!), amikor a Tisza-parton, a barátod nyaralójában ösz- szevesztünk, és te elkóboroltál, egész délután nem láttalak, este pedig enyhén illuminált állapotban az ágyamhoz lopóztál, megvallottad, hogy valami ismerős nőkkel kószáltatok a füllesztő délutáni' hőségben. végig a Tisza-parti stégek és fabódék mellett, és a nők közül az egyik hajlandó is lett volna lefeküdni veled. Megvallottad, hogy a testem már nem ingerel, már csak tiszta és józan szereletet adok neked, de megvallottad azt is, hogy neked erre, és csakis erre -'an szükséged. hi.sz negyven körül az ember már ,nem átdorbézolt éjszakákra, de kiegyensúlyozott, józan, tiszta munkára vágyódik, nyugodt hétköznapokra. És tőlem ezt ( kapod, vagy ahogy te gondolod, csakis ezt. Hogy úgy gondoltad, a testem már nem azt a -testet jelenti számodra, melyet becézgetlél és szerettél, amelytől nemcsak a Tisza-parti veszekedésünk alkalmával, de máskor is elfordultál már. (Hisz erről is tudok, bár te ezt már nem vallottad meg!) Gondolom, talán egy harmincöt éve? asszonytestnek is vannak szépségei, erről persze ostobaság beszélni, és főleg kettőnknek. Túl aljasnak kellett volna tartani magadat, hogy míg én a gyerekkel a Mátrában voltam, te az ismerőseink, a barátnőim közül kiválasztottál .valakit, mint ■ egy szarvasbika a tehéncsordából, és ... és ezt még be is vallód. De hagyjuk! Nem tudom, ki volt az, nem is érdekéi, csupán tudom, hogy jó ideig játszottam magamban a szégyen és a harag félelmetes társasjátékát. mikor néha összejöttünk egy pohár borra, beszélgetésre ismerőseinkkel. Vajon melyik volt az, kinek a felesége (vagy húga, lánya!); aztán rájöttem, ostoba játék és értelmetlen; az a nő is csak kíváncsi volt, ymint te. És ez is körülbelül négy évve! ezelőtt történt, nem sokkal a Tisza-parti veszekedésünk után. Akkor nagyon rossz volt. A gyerek betegeskedett, te ideges voltál a munkád miatt (egyetlen tisztességes megbízást sem kaptál a tervezőirodában, így prémiumot sem, és a fizetésed sem emelték): talán azért, viselkedtél úgy, talán azért is csaltál meg. Rossz évem volt. Később, egy év múlva megváltozz tak a körülmények, s nem téged akarlak bántani ismét. de ehhez neked nem sok közöd volt. Áthelyeztek egy másik osztályra, ahol elfogadták és megdicsérték a munkád, magától értetődő jutalmakban részesítettek. Igaz, a te érdemed — tehetséges ember voltál. Mondom, voltál. Bár apróságról van szó, de még leírni is kellemet, len, te az ilyen jutalmazáskor nem rám gondoltál először, hanem magadra, aztán a gyerekre, a kollégáiddal rendezett bankett, ra, és csak végül (ám. Ez a végül esett rosszul. Csak a gyereket lett volna jogod elém helyezni. De most nem is erről akartam írni neked, csodálkozom, miért fecsegek ennyi ostobaságot összevissza, mikor annyi fontos mondanivalóm lenne. Ne haragudj. kicsit nehezen kezdem el, de a történtek után ez érthető. Ha egy hétnél tovább bírod ital nélkül, én soha nem írom meg ezt a levelet, de így, azt hiszem, nincs más választásom Ha a gyerek halála után eltelt két év múlva sem tudsz a rögeszmédtől szabadulni, altkor reménytelen önmagamat áltatni azzal, hogy egyszer majd belátod tévedésedet. A gyerek halálához semmi közöm. Meg. fázott, tüdőgyulladást kapott, az orvos nem vette A»zr«. Sí» valaki, hát ő a i
