Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 1979. november 6., kedd A képernyő előtt Non fiction A vasárnap késő este befejeződött Washington — sárt «■]tok mögött című hatrészes sorozatot mindenképpen a non fiction, azaz a nem írói kitalálás, nem feltételezés, fikció, hanem a valóságos élet szolgáltatta tények alapján született műnek kelj tekintenünk. Október 19-től hat estén át ültünk a képernyők előtt, s figyeltük, mi is történt öt évvel ezelőtt Washingtonban az elnök közvetlen környezetének 'zárt ajtai mögött, illetve 1968-tól hogyan deformálódott a Fehér Ház belső élete, hogy végül is világra szóló botránnyal kelljen búcsút vennie a második ciklusa közepén Richard Nixonnak magas megbízatásától. A filmen ugyan Richard Monckton a sieve, de nehéz lenne nem azonosítani. öt év telt el a dokumentumjáték jellegű film ábrázolta eseménysorozat befejezése óta, s most újra választások előtt all Amerika, a jelenlegi elnöff ismét jelöltetni kívánja magát, de már jelentkezett a nagy ellenfél: a harmadik Kennedy- fivér. Biztosra vehető, hogy igen éles lesz a választási harc és minden bizonnyal újra előkerülnek a kortespolitikai had­járat arzenáljának legpiszkosabb fegyverei, a személyi intri­kák, az emberek lehetetlenné tétele, a merényletek, a leg- tisztesség'telenebb eszközök is. Igencsak időszerű hát ez az amerikai film. Mindannyian igen jól. emlékszünk a hírhedt. Watergate- botrányra, amely nemcsak Nixon bukását jelentette, hanem az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette a legfelsőbb irányító amerikai körök legszennyesebb ügyeit, a politikai harc fegy­vereinek bűncselekményekkel való szaporítását, a hatalmon levő elnök és környezete visszaélését a hatalommal. A filmbeli elnök arról ábrándozott, hogy esetleg harmad­szor is jelölteti majd magát elnöknek, holott azt az amerikai alkotmány nem engedi — csak háború esetén. Nos, többek között ezért is megérné a vietnami háború eszkalációja. Leg­alábbis az elnöknek. A filmtörténetet szükségtelen itt akár vázlatosan is elismételni, nemcsak azért, mert, most látta esetleg több millió néző, hanem mert a közelmúlt évek tör­ténelméből igencsak ismerős is. A film ennek éllenére ki­tűnő, s mint Ipper Pál a műsorújság előzetesében reménye­ként irta, nemcsak jó történelmi lecke, hanem izgalmas szó­rakozás is volt. A Paramount filmgyár John Erlichman regénye — A cég — alapján készítette el ezt a hatalmas játékfolyamot, szi­gorúan ragaszkodva a valósághoz, a megtörtént történelmi eseményekhez, de megváltoztatva a főszereplők nevét, néhány helyszínt, beleszöve néhány jelentéktelenebb magánéleti vo­natkozást és — természetesen — a film játék jellegének kö­vetelményei szerint kitalált szereplőket is. Ez azonban nem rontott semmit a film történelmi hitelén, tanulságain, s nem rontott, sőt javított izgalmasságán. Nincs az a kitalált bűn­ügyi történet, nincs az a fikció, amely ennyi izgalommal szol­gálhatott volna, mint a tulajdonképpen jól ismert valóságos történelmi események olyan felidézése, amelynek segítségével a legbizalmasabb és legbelsőbb körökbe tekinthet be a néző, megismerve sok esemény, cselekvés hátterét és összefüggéseit. A kapott kép döbbenetes, drámai feszültséggel telített. Egy­két helyen éreztük csak, hogy talán tömöríteni lehetett volna, s a film végén, az ellenjelölt irodáiba történt betörésnél talán többet láthattunk volna a lelepleződésből, mint a már távoli biztonságos helyen élő egykori CIA-igazgató_ újság- olvasásából értesüljünk az elnök és környezete végső buká­sáról. A Washington — zárt ajtók mögött — rendezője Gary Nel­son — jóllehet öt éve lezárult eseménysort ábrázol, de a világ, amelyet megidéz nem változhatott ott azóta sem any- nyit, hogy ne legyen ez a nagyszerű film gyakorlatilag ma is étvé nyes. Merőben más jellegű sorozat is kezdődött a héten. Ugyan­csak a non fiction kategóriájába sorolható, habár nem dra- matikus alkotásról van szó, de nagyon is a valóságot tárja elénk: Vitray Tamás — akinek vasárnap késő este a legjobb igyekezete mellett sem sikerült a Kapcsolom . . . versenyzőit a pénzjutalomig elvezetni — „Sok van, mi csodálatos...” címmel új műsorában Szophoklész mondását folytatva — „...de az embernél semmi sem csodálatosabb” — emberi portrékat mutat be. Kicsit hasonlít a korábbi Csak ülök. ■ ■ műsorra, de ide aligha jelentkezés alapján kerülnek szerepelni vágyó, vagy valóban érdekes emberek, hanem olyan élettörténetek kerekednek elénk, amelyekre érdemes felfigyelni, s amelyek valóban tiszteletre, sőt csodálatra is valók. Első alkalommal egy nyolcvanon túli. igen változatos életű idős vasutas, meg egy tizenéves, erős akaratú, testi hibáján is úrrá lenni tudó úszó élettörténetét ismertük meg az igen érzékletes riportokból. Okkal várjuk, érdeklődve a folytatást. Benedek Miklós Halásztelken, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában pá­lyaválasztási kiállítás nyílt. A kiállításra - amelyen a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési szakmákat, a növényvédelem esz­közeit és vegyszereit, valamint a mezőgazdaság munkagépeit mutatják be — az általános iskolák felsötagozatos, illetve végzős tanulóit várják. Az egy hétig nyitva tartó kiállítás segítséget nyújt a pályaválasztásban. Munkatársaink kitüntetése A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfor­dulója alkalmából, kiváló munkájuk elisméréseként, szerkesztőségünk két mun­katársa kitüntetésben része­sült. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Bo- róczki Istvánnét a .Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesítette. A Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke Laczó Józsefnek a Kiváló Munká­ért kitüntető jelvényt ado­mányozta. A kitüntetéseket tegnap, november 5-én, a Parlamentben aduik át. Zenetan iiangveiseiif A téli bérlet második hangversenyé nagy sikert hozott a Miskolci Szimfoni­kus Zenekarnak, a vendég- szereplő karmesternek. An~ tál Mátyásnak, és a közre­működő Jando Jenő zongo­raművésznek. Richard Strauss Don Juan szimfonikus költeménye, Szőllőssy András Sonorita cí­mű alkotása és Brahms B-dúr zongoraversenye hangzott el. Richard Strauss a modern zene egyik érdekes zeneszer­ző egyénisége. Élete első ré­szében — századunk "máso­dik évtizedéig — úgy tűnt, ő a modern zene versenytárs nélküli képviselője. A szá­zadforduló idején írt művei felrázták és szenvedélyes ál­lásfoglalásra késztették az egykorú közvéleményt. Ké­sőbbi műveiben már nem tudta ezt a hatást fokozni, sőt hosszú élete folyamán dicsőségének elhalványulását is meg kellett érnie. Élet­műve mégis a modern zene ösztönzője. A Don Jüant hallgatva alig hihető, hogy mestere csaknem 100 éve alkotta (1889). A hangszerelés vir­tuozitása, utolérhetetlen szín­es ábrázolási effektusok friss hatást .keltenek ma is. Szőllőssy András korunk zeneszerzője. A Zeneművé­szeti Főiskola tanára, zene­szerzést itthon Kodály Zol­tántól, Viski Jánostól és Rómában, Petrassiná] tanult. Brahms B-dúr zongoraver­senye a zongora irodalom egyik leghatalmasabb kon­certje, telve ,yhangzat-tor- nyokkai”, viharzó oktávme- netek monumentális áradatá­val. Rendhagyó a maga ne­mében. mert a szokásos 3 té­tel helyett a mester 4 té­telt illesztett egyanas mellé. A műveket Antal Mátyás vezényelte — nagy sikerrel, alig hihető, hogy nem „pro­fi” karmester, hanem az Állami Hangversenyzenekar fuvolása. Tehetségét — amely nyilvánvaló — Mura Péter fedezte fel. Nem egyetlen példa, hogy jó zenekari muzsikusokból kellő tanulás és alkalom mellett, kitűnő karmester válhatik. Antal jó .szín- és formaórzékkel ren­delkezik. Jó zenei memóriá­ra vall a Don Juan parti­túra nélküli vezénylése. (No­ha nem ez a legfontosabb kritérium.) Egész lénye ze­nét sugároz, elképzeléseit ké­pes átvinni az együttesre, amely a keze alatt fényesen, csillogóan szólt. Egyetlen, „árulkodó jel”, amely a na­gyobb gyakorlat, hiányára vall, bal kezenek kifejezés­tel ensége. A Szőllőssy-mu zenei pa-. lettájának nagy mesterségbe­A novemberi Napjaink A Napjaink novemberi számának címlapján Lenkey Zoltán Forradalom című rajza, a hátsó borítón a Vili. tokaji írótábor részt­vevőiről készült fotó látható. A kettő közé fogott lapokat forgatva is a két képhez kapcsolódó írásos anyagokról kell megemlékeznünk, A Fiatal írók, költők a szovjet haza tájairól című összeállítás élén ezt olvas­hatjuk: „Lapunk novembe­ri számában hagyományo­san megjelentetünk műfor­dítás-csokrokat, összeállítá­sokat a mai szovjet iroda­lomból. Ezúttal a no voszi- birszki testvérlap költői mellett helyet kaptak össze­állításunkban • azerbajdzsáhi, tadzsik. örmény,, orosz és ukrán írók. költők is”. .. A válogatás után Veress Jó­zsef Vasz.ilij Suksin és a szovjet filmművészet című írása olvasható, ennek kü­lön aktualitást ad’ az, hogy a szovjet filmek idei feszti­váljának napjait éljük. (A «Buzikban móst mutatták be Suksin Hívj a messzeségbe! című alkotását.) Irodalom és információ címszó alatt összegzi most a lap a Napjaink köré szer­veződött íi'ók és költők nyá­ri tokaji irótáborának ese­ményeit. Részleteket olvas­hatunk Hankiss Elemér iro­dalomszociológus vitaindító előadásából, közli a lap Tar­ján Tamás irodalomtörté­nész korreferátumát és Fe­kete Gyula felszólalását, vé­gül pedig -— A közlés és az irodalom hivatása címmel — Mód Aladárné szociológus vitazáró összegzését olvas­hatjuk a VIII. tokaji írótábor tanácskozásairól. Folytatódik a lapban a Móricz-életmű „nyomozása”. E számban „Az ellenséghez tartozom” címmel Jócsik Lajos ív Móricz Zsigmond la pszerkeszt ö i munkásságá­ról. B. Tőül Lajos Ördöggyű- íü című elbeszélése mellett két riportot olvashatunk a Napjaink legújabb számá­ban. Próféták nyomában címmel Bürget Lajos egy tiszai víziót gondolati élmé­nyeit foglalja össze, Barla Gábor Írása pedig — Embe­rek pizsamában — a kórhá­zi kényszerű együttlétek emberi momentumait gyűj­tötte egybe. A „Könyvespolcom” rovat­ban ezúttal kél, minden bi­zonnyal sokakat érdeklő publikáció látott napvilágot. Sumonyi. Zoltán írásának címe:. Még egyszer Illyés Gyula „Oi:oszország”-ról, Garai Gábor költői pálya­képéről pedig Kabdebó Ló­ránt értékelését olvashat­juk­Az új színházi évad első bemutatójáról ír kritikát Gyarmati Béla — Hörpint- s.ünk valódi világot! ;—, a televízió — a televíziósok — és a kritika között fellob­banó újább vitáról pedig Benedek Miidós gondolatait olvashatjuk a Napjaink no­vemberi számában. (t. n. J.) fi tudásra valló gazdag szí­neit Antal Mátyás igyeke­zett kiaknázni. Jandó Jenő a fiatal pia­nista gárda mind jobban ki­bontakozó tehetségű képvi­selője. Rangos hazai és nem­zetközi versenyeken lépésről lépésre előbbre kerülő mű­vész. Egyre sokasodnak* mö­götte a világsikerekhez veze­tő állomások. Lemezfelvéte­lek rögzítik játékát. A vé­letlen jóvoltából ugyanezt a zongoraversenyt kedden su­gározta a rádió. Igen ran­gos, világhírű előadóval, ze­nekarral, karmesterrel. Az összehasonlítás ön kén leien ül adódott. Ügy tűnt. a mis­kolci előadás miatt nem kell szégyenkeznünk. Az első és második tétel sikerült stílu­sosan. a III. és IV. adós maradt Brahms táncosán könnyed .és könnyesen bo- rongós hangulatával. Általá­ban a zenekar hangzása mindvégig „vastag’’ tömött volt, nem hagyva kellő te­ret a zongora (versengésének. Szólóhangszert kísérni nem könnyű, idő es gyakorlat kívántatik hozzá. Jandó Je­nő sikere ráadást kívánt. Antal Mátyással bizonyára nem utoljára találkoztunk. V. Zalán Irén S' Op ggv Csapóit inabka Siker-felújítás a miskolci Jáíéks/inbci Prológus: Ti, Nézők, s Ti is, Kedves Játszó Személyek, matassatok ezúttal megér­tést; legyetek türelemmel a jókedvű ' mulatástokba beto­lakodni kívánó Criticus, e hovatovább jellegzetes com- media dell'ane (vagy inkább commedia erudila) figurává váló, fogadatlan prókátor okvétetlenkedései iránt. Hi­szen nem akar többel, mint elmondani: maga is jól mu­latott veletek együtt. S mu­latsága melleit Jsedvét lelte abban is, hogy ha színház a \ józan . észre hallgatva, fel­újított egy négy évvel ez­előtti siker-produkciót. Mai színházi gyakorlatunkban — j különösen vidéken — ritkán j szerepel a felújítás. S ha \ van, akkor sem mindig ez a t legtermészetesebb indok — j hogy tudniillik, nagy sikere J volt, s nem játszották ki i teljesei^ •— indokoljp,- Hogy '""szerépe volt'~vr~feffi-jíiás lét­rejöttében holmi személyes nosztalgiának'! Hogy négy éve, a még főiskolás Csiszár Imrének a Miskolci Nemzeti Színházzal való „viszonya” e vásári komédia színpadra állításával kezdődött'.' Bizo­nyára így van. Ámde ennek ifkkori, s mostani mulatsá­gunkhoz semmi köze. így ne is törődjünk vele további Ránk fér manapság némil megkönnyebbitő nevetés. j Mulattassanak hát a mulat­tatok!... Mindenekelőtt a velencei színész-szerző, a magát re­neszánsz öntudattal ruzante- nak (parasztnak) nevező, s a természetes élet dicséretét hirdető Angelo Bcolco, kinek a latin alellana-ból kifejlő­dött. s a XV. századtól a XVIII. századig virágzó né­pies olasz vígjáték, a com­media dell’arle, vagy más néven commedia \a soggetto modorában irt komédiái (öt maradt lenn ■ belőlük) ma is frissek, elevenek, s ha a truffák sziporkázását olykor el-ellankasztja is az emel- kedeltebb szellemű, udvari- úri. közönségnek szánt tudós magyarázkodás, vagy éppen a kulisszákat helyettesítő, s a színészek szájába adott szerzői (rendezői) utasítás, ezt négyszázötven év múltán is megbocsájtjuk azért a sok-sok ötletért, vidám rög­tönzésért, s kivált a felénk sugárzó életörömért, ami áthatja az 1528-ban írt Csa­podat' madárka mondátait is. ' A felújításban új Colom- bina es új Capitano mutal- kozotL be a miskolci Játék­szín közönségének. Betia- Colombina szerepében Lázár Kati helyén Szerencsi Évát látjuk. Anélkül, hogy az összevetéssel minősíteni akar­nánk : érezhető, hogy Sze­rencsi Éva nehezebben ta­lálja meg ebben az alkati és színészi adottságaitól is távolabb eső játékmódban a helyét-hangját. mint elődje. . Az első részben talán e „hangkeresésből”, talán a miskolci bemutatkozás (en­gedjék meg. hogy színészi bemutatkozásnak ezt az al­kalmat, ezt a szerepet, s ne a Megszól lotl-produkci óbelit tekintsem) törvényszerű lámpalázából eredően indo­kolatlanul tartja meg a já­tékban is a „bevonulás” pantomimesen stilizált gesz-, tusait. Csak amikor feloldó-. dik' «naga is a többiek la­zább. ..természetesebb” bo- hócos komécliázásában, akkor tői- elő humora,, tempera­mentuma a pózok mögül. Szépsége-bája önmagában Is elhitetné velünk Menato ko­ma epekedő ármánykodása­it csakúgy, mint a nyúlszí- vű bergamói katona, Tónin (a commedia dell’arte Capi­tano ja) kockázatva! 1 alásót. Beszédét-szövegmondását azonban jobban kellene fe­gyelmeznie; a „felpörgetés” miatt egymásra torlódnak. ■ nehezen érthetők olykor r szavak, mondatok. Ahogy Betia figurája azo­nosítható a commedia deli’- • arte Colombinájával, úgy Tónin, a hetvenkedő. nyúl- szívű katona „ alakja ss e műfaj Capitanoit idézi. Maszlay István négy év előt­ti ösztövérebb, szárazabb Toninja után különösen'kel­lemes Üjlaky Dénes bővérű, imagát szemmel láthatóan |.semmiféle testi élvezettől ! nem tartóztató, ám az ezzel járó veszélyektől óvakodó íToninját látnunk. Blaskő Péter mellett ő tudja leg­természetesebben ötvözni já­tékában a pantomimes stili- zációt a- bohócos ugrándo- zással. jRoggyant térdű, po- \ hős hasú pöífészkedése ön­magában is teljes értékű j jellemrajz a figuráról; ala- I látása „plusz” értéke ennek j útfelújításnak. u Ruzante s Menato szere­lmében ugyanazokat láttuk, akiket négy évvel ezelőtt; míg Betia és Tónin a táplá­ló népi komédia „ősforrásá­ból” buzogtak elő, ezek ket­ten már a Moliére-nél ki­teljesedő színházi vígjáték protofigurái. Ruzante, a fel­szarvazott férj monológjai­ból jóval többet is megtu- ^ dunk e XVI. századi itália'i paraszt mentalitásáról, véle­kedéseiről, mint amit a víg­játéki séma, a felszarvazó.? körüli bonyodalom indokol. Élelmes töprengései a meg­vágható pénzes és buta urakról, katonákról valame­lyes társadalomkritikai is hordoznak, igaz, korántsem oly árnyaltan, mint a klasz- szikus francia vígjáték em­lített mesterének müveiben találjuk. Csapó János bor­zas-bohóc Ruzanléja képes eljuttatni hozzánk Angelo Beolco gondolatait, ez most is értéke az alakításnak. Blaskó Péter, a sóvárgó, ám szerelmében osztozni kény­telen koma, Menato alakjá­ban a «zó teljes értelmében uralja a színpadot. Lubickol ebben a játékmódban; ön­maga egész színházat jelent, annyi ötlettel, színnel, gesz­tussal toldja meg a figura írói rajzát. A második rész „játék a sötétben” jelenetso­rának hitelét az q klasszi­kus pantomimből kölcsön­vett mozgássora teremti meg. S kitűnően találja meg a „kiszólás”, a nézővél való közvetlen kapcsolatteremtés legjobb pillanatait is. Jó öt­let ' beszédének 'palócos szí­nezése. Egészében mindkét színész az első ötven elő­adás rangjáh oz-szín vonala hoz méltón eleveníti fel szere­péi. A rendezésről a négy év előtt elmondottakhoz ezút­tal annyit tennénk hozzá: némi stílustörést érzünk a második részben. Talán túl hosszan időzik el Csiszár Imre a sötétben vacogó Ru­zante látomásainak megjele­nítésénél. S feleslegesnek érezzük — anélkül, hogy dramaturgiai funkcióját vi­tatnánk — a Betia hollétét, megsúgó, leskelödö szóm-, szédass'zony megjelenítését. A játékmódhoz sokkul illőbb megoldás volna, ha például a nézőtér segítene valami­képp Ruzanténák a valósá­gos helyzet felismerésében. Somló Istvgn prológusa ezúttal is kitűnő; nagysze­rűen betölti mind a közön­ség megnyerésének. mind pedig a. következő játék at­moszféra j a meg tere m lésé ne k feladatát. Szakács Györgyi jelmezei \iók; különösen re­mekelt a katona, Tónin jelmezével. Csiszár Imre dísz­lete nem változott, s váltó-» zatlanul jó tere a mulatta- tósnak. Délcány Endre kísérő­zenéje hatásos hangi kiegé­szítője ennek a díszletnek. Epilógus: Minden jó, ha jó a vége. Avagy, engedjétek, meg. hogy örvendezzünk azon, mely kitűnő alkalma volt ez az előadás az össze- békülésnek. Nemcsak Ru­zante. Betia. Menato. Tónin lármás-cuppogó békccsókos össze ború lásának, ha n em mind annyiunkénak. színház és közönsége összebé leülésé­nek,. nevelte tésböl-navelésböl kisarjadó ba rá l kosi sá n a k. Melyhez hasonló jókat kí­vánva az évad további elő­adásaira is. zárom soraimat. I’apii Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom