Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
( 1979. szeptember 5.. szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Többfet-export - bemlíázsssal Ebben a tervidőszakban a kormány a gazdaságpolitikai célok valóra váltása érdekében a minden piacon értékesíthető, konvertálható export árualapokat bővítő fejlesztésekre ‘15 milliárd forint kedvezményes hitelt hagyott jóvá. Ennek szükségességét aligha kell bővebben magyarázni, hiszen széles kören ismeretes, hogy a hetvenes évek közepén előállott cserearányromlást csak megfelelő export-struktúra kialakításával lehet megszüntetni. Csakis ezen az úton érhetjük el. hogy mind minőségben, mind pedig a piaci ár- és értékviszonyokat figyelembe véve erőteljes Javulás következzék be termékeink versenyképességének fokozásában. AZ ELSŐ LÉPÉSEK A hitelkonstrukció 1075-ben történt meghirdetése megyénk vállalatainál és szövetkezeteiben is élénk érdeklődést váltott ki. Bár a feltételek ez esetben. elég szigorúak voltak — az első időszakban a fejlesztések megtérülési idejét üt évben határozták meg —, sok vállalat, szövetkezet élt a lehetőséggel, s kért hitelt a Magyar Nemzeti Banktól. Miután a pályázat napvilágot látott, számos gazdálkodó egység nyújtott be ajánlatot. Az első évben viszonylag sole pályázatot kellett visszautasítani. Elsősorban azért, mert azok egy része hiányos piaci ismereteket tükrözött: más esetekben az. eszközarányos nyereség mértékével volt baj, de- előfordult olyan eset is, amikor az alacsony devizabevétel miatt nem jöhetett létre egyik-másik fejlesztés. A következő esztendőben már megalapozottabb, világosabb célokat tartalmazó, a követelményekhez jobban igazodó pályázatok kerültek a hitelkérelmet elbíráló szervek asztalára. A fejlesztések döntő része a vegyipar továbbfeldolgozó kapacitásának bővítését, valamint az élelmiszer- ipar és a mezőgazdaság exportképességének fokozását foglalta magába. A nagy érdeklődésre különbeni jellemző volt, hogy 1975 óta megyénkben több mint hétmUli- árd forint értékű fejlesztésre érkezett be ajánlat, amelyre az üzemek hárommilliárd forintot meghaladó hiteligényt kérlek. Ezeknek a többségét fezonban az előzőekben említett okok miatt részben visszavonták, másik részét pedig elutasították. SZIGORÚBB FELTÉTELEK • A konvertálható export-árualapot növelő hitelkeret terhére 1979 júliusáig Borsodban egymilliárd 377 millió forint hitel engedélyezésére került sor. Ezzel a hitel- konstrukcióval a bank 2,7 milliárd forint értékű fejlesztés megvalósítását segíti elő. A hitel 50,7 százalékát az ipari üzemek. 29,2 százalékát az élelmiszeripari vállalatok, míg a fennmaradó 20,1 százalékát a mezőgazdasági üzemek kapták. Az iparban a hitelkonstrukció követelményeinek leginkább a műanyag-feldolgozás bővítésére irányuló fejlesztések feleltek meg. Ezzel magyarázható, hogy az ipari szektorban jóváhagyott hitelösszeg 39 százaléka a Borsodi, illetve a Tiszai Vegyikombinátb: került. Amikor ezekről a hitelekről esik szó látni kell. hogy kedvező fejlesztési elkép zelések valóra váltását segítik. Jól érzé kelteti ezt többek között az .a tény is, hogi az úgynevezett devizakitermelési mulató egy dollárra vetítve, átlagosan 28—j59 forint körül alakul. A benyújtott pályáza tokból az is kiderül, hogy a 100 fovirit esz közértekre eső nyereséghányad lényegesei jobb, mint, az Ipari állag. Például a TVK pirolizisbenzint feldolgozó üzemében 22,70. forint, míg a MEZŐGÉP Vállalat felső- zsolcai gyáregységében megvalósított hidraulikus munkahenger gyártásánál 39,80 lorinl. Az exporthitelek egyik lényeges szigorú feltétele továbbá, hogy a fejlesztésre' fordított összeg a nettó devizahozamból három év alatt megtérüljön. Korábban ez az idő öt év is lehetett. A FEJLESZTÉSEK „GYERMEKBETEGSÉGEI" A hitelkonstrukció bevezetése óta csaknem öt év telt el. A fejlesztések egy része már befejeződött, sőt az exportszállítások is megkezdődtek. Az új fejlesztések üzembe helyezése eredményeképpen 1.978- ban a többlet devizahozam csaknem elérte a 9 és fél millió dollárt. Ez ugyan mintegy másfél millió dollárral kevesebb, mint az üzemek által vállalt devizatöbblet, az expón. árualapok növelésére Irányuló elképzelések megyénkben is jó célt szolgáltak, hiszen tovább bővült tőkés kivitelünk. Az eredmények melleit feltétlenül szólni kell azokról a nemkívánatos jelenségekről is. amelyek az exportfejlesztő beruházásoknál tapasztalhatók. A beruházásokra általában jellemző „gyermekbetegségek” az exportfejlesztő hitelek felhasználásánál is kiütköznek. Például sok fejlesztést hiányosan készítenek elő. a költségeket rendszerint túllépik, s elhúzódnak a beruházások. Emiatt az előirányzott devizabevételt sem tudja egyik-másik vállalat teljesíteni. Van olyan üzem is, amely ugyan már megkezdte az exportra szánt áruk gyártását, az értékesítéshez szükséges szerződési mind a mai napig nem kötötte meg. Nem egy esetbén tapasztalható, hogy a kis- és középüzemek túlságosan tartózkodnak az exportnövelő hitelek felvételétől. Az érdektelenség minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy sok gazdálkodó egység kedvezőtlen termelési feltételek között, szétszórt, kis telepeken működik, nem rendelkeznek megfelelő külföldi piaci ismerettel, s félnek a kockázattól, amely természetesen. velejárója ennek a munkának. ÚJABB LEHETŐSÉGEK A kapu továbbra is nyitva áll a vállalkozó szellemű vállalatok előtt. A kormány, által jóváhagyott 45 milliárd forint hitelkeret ugyan már kimerült, a szóban forgó hitelkonstrukció azonban nem zárult le, mivel a Minisztertanács az idén hozzájárult újabb hitelek folyósításához. A minden piacon jól értékesíthető exportáru termelésének bővítését a Magyar Nemzeti Bank továbbra is támogatja, viszont megszigorították a hitelnyújtás feltételeit. Az exportfejlesztő hiteleket a jövőben elsősorban az olyan hatékony és jövedelmező beruházásokhoz nyújtják, amelyek a nettó devizahozamból legfeljebb három éven, belül megtérülnek (a mezőgazdaságban a hústermeléssel összefüggő fejlesztések megtérülési ideje kivételesen öt év is lehet), 1980 végéig üzembe helyezhetők, és 1.981- től többlet export-árualapot hoznak létre. Alapvető szempont még, hogy a termelés és az értékesítés vállalati és népgazdasági szinten egyaránt gazdaságos legyen. Ezek a feltételek egyben azt is jelentik, hogy elsősorban a kisebb és közepes gazdasági egységektől várják a kezdeményezést, .igyanis nem lehet szó nagy építkezéssel iáró, hosszabb átfutási időt igénylő fejlesztésekről. Olyan gépi beruházásokat, új ■épek beállítását kell majd szorgalmazni, •melyek lehetőve teszik a minden piacon exportképes áruk gazdaságos termelését. Természetesen az erre illetékes szervek ’em ’zárják ki olyan hitelnyújtás lehetősé- ét sem, amelynél a fejlesztés áthúzódik a valódik ötéves tervre, ezeknek azonban egíteniük kell a következő- középtávú tervre való gondos felkészülést. Lovas Lajos A foglalkozás, amit a Bükkben o!y' sokan őznek, apáról fiúra öröklődik. A mészégetés nem könnyű mesterség, egész embert kíván. A Bükkben égetett másznék van piaca. A kislakásépitök keresik különösen a bükki meszet, amit a megye szinte minden részébe naponta szállítanak lo- *«s kocsikkal a mészégetők. Az idén végzett szakmunkások közül több mint egytucatnyian h elyezkedtek el a Szuhavölgyi Bányaüzem külszíni műhelyeiben. Szükség is van a munkájukra, hi szén az európai színvonalon dolgozó mintabánya folyamatos üzemmenetének biztosításához min den munkáskézre szükség van. Képünkön Tatárka Gyula az egyik hidraulikus támemelö perselyén végez menelfúrást. Kozma István felvétele A mázsák csapdája Az okszerűség jegyében Mindeddig bizony nem vettük komolyan az energiatakarékosságot. Őszintén megmondva, a költségeket sem. Nem , tudunk megszabadulni attól a szemlélettől, amely csak a hozamnövekedésben látja a termelés egyetlen fejlesztési irányát. Pedig ... És itt folytathatnánk. Ha az olvasó egyáltalán eddig eljutott, sorolhatna tovább azokat a feltételeket, amelyeket unos-untalain hajtogatunk. s amelyek összességükben a termelés hatékonyságát jelentenék. A feltételes mód sajnos jogos, — s mondjuk ki nyíltan —, a jó elméletet, középszerű, vagy a.nnál gyengébb gyakorlat követi. Mindenki tudja. a minőségre való áttérés előnyét, s • hogy mégsem azt csinálja, annak egy 'oka van: nem érzi át eléggé a váltás, a változtatás szükségét. A kényelmeskedés előbb-utóbb megbosszulja magát, mert nagyon közeli az az idő, amikor az okszerűség, kényszer lesz. Rövidebben; most gondolkozzunk! Hogy min? Például egy megállapitáson; a magyar mezőgazdaság termelési színvonala világviszonylatban közepes, amíg kemikáliafelhasználásban az élenjárók közé tartozik. A kétt tényt ismerve, nyugodtan használhatjuk az egyenlőségjel túloldalán a pazarlás fogalmát. Régebben — érveljünk őszintén — ez nem jelentett gondot. Nem volt energiaválság, olcsó nyersanyagokkal dolgoztak üzemeink. Akkor egy gyenge adottságú gazdaság még 250 forintért állított elő egy mázsa kukoricát. Ma 500 forintért. Az ok ismert: emelkedett a műtrágya, az üzemanyag. a növényvédő szerek ára. s mégis, a hozamnövelés érdekében még fokozták is üzemeink a kemikáliák felhasználását. A , mázsák csapdája, az ésszerűség ellenében hozott, termésnövelési előirányzó intézkedések, sole helyen, sok üzemben a gazdaságosság rovására történtek. A helyzet megértetése — hogy a költségek álljanak középpontban, s nem a hozamok — úgy tűnik, a vártnál nehezebb feladat. Talán ezért szerencsés a termelésnek egv olyan ágát bemutatni. amely csak közvetve jelent jövedelmet, s ezért elsősorban költségeiről tartják számon. A szakember már biztos kitalálta: a növényvédelemről lesz szó. Ttt is eljutottunk addig, hogy bátran megfogalmazhatjuk, a jelenlegi állapot tovább nem tartható. Az üzemek csak a biztonságot nézik, s nem a védekezés költségeit. Különben hogyan fordulhatna elő. hogy kertészeti kultúráknál a vegyszerezés költsége a szükségest ötven, száz százalékkal haladja meg? Vagy az a merevség, amely a technológia szigorú betartásával indokolja a fölösleges védekezéseket? A minisztérium talán éppen ezekre a kérdésekre válaszolva hozott olyain határozatot, hogy a jövőben a növényvédő szerek beszerzésére «több dollárt nem fordít a jelenleginél. Mivel ezeknek a szereknek ára az energiahordozók árával arányosan nő, a következtetés egyértelmű: az elkövetkező években egyre kevesebb külföldi készítményt használhatunk fel. Kíváncsi voltam, (mivel ilyen szerekre épül szinte minden rendszer — technológia). hogy az üzemek miként reagálnak erre a gvors változást sürgető döntésre. Lehet, nem jól mérem fel, de úgy tűnik nagy a tanácstalanság. Éppen ezért tartok kívánatosnak minden olyan tanácskozást, amelyet a nagybarcai Bánvölgye Termelőszövetkezet a megyei növényvédelmi állomással karöltve a közelmúltban rendezett. Mert gazdaságaink szakemberei jó útmutatást kaptak a hogyan tovább kérdésére. Elméletben elég a helyzet megoldásához a következő egy mondat lényege: okszerű. energiatakarékos, s így költségtakarékos módszerrel, a környezetkímélést figyelembe véve kell a növény- védelmet máid megszervezni. Tartok tőle, hogy megint csapdába, az általánosság útvesztőiébe keverednék, ha nem tudnék példákat felvonultatni. Ezért érveljünk: öt év megfigyelése, hogv a fi- t oft óra. a burgonya vész fellépése. terjedése az. országban háromhetes folvamat. Az első tünetek, mindig (!) Csongrád. és Somogy megye déli. belvizes részein jelentkeznek. Huszonegy nap múlva ’"elentkezik csak a kór a Kisalföld • térségében, A közié levő időben akár szakad az eső. akár nem. a betegség nem léphet fel. azon egyszerű oknál fosva, hogy nincsenek raee a feltételek. Tehát előrejelzés alap- ián. a védekezés naoiat be lehet határolni. Es most legyük szívünkre a kezünket: vajon hány ezer és ezer múzsa drága szert pazaroltunk el semmire, állítólagos védelemre. miközben a betegség még csak az ország déli részeiben terjedt? De mondhatok még egy jellemző példát: ha a növényvédelmi tevékenységet összehangolnák, s egy üzem öt gépe helyett mondjuk, ötven üzem 300 gépével egyszerre, egyidöben kezdenék meg, 25—50 százalékkal kevesebb lenine a költség. Nem akarok szakmai kérdésekbe bonyolódni, s ezért a lényeget említem, nagyon meg kell majd gondolni, hogy mikor védekezzek, vagy szabad-e egyáltalán védekezni. Húszmázsás búzatermésnél importszerekkel dolgozni biztos nem. Még egy példa, de ez már üzemi: Az indokolatlan ráfordításokat elkerülve Nagy- barcán megpróbálkoztak olyan védekezéssel. hogy csak akkor permeteznek, amikor a számítások szerint: a betegség, vagy kártevő fellépésének minden teltétele megvan. Már lehet eredményről beszélni. hiszen volt* összehasonlítás. egy olyan gazdaság, ahol technológiai előírások szerint védekeztek. Százhektáros burgonyaterületen, a Bánvölgye Termelőszövetkezetben 99 ezer forinttal olcsóbban oldották meg a növény- védelmet. Biztos sokaknak eszébe jut az ismert anekdota. A híres professzorhoz rohan a diák, hogy szakdolgozatához minden adat megvan, s felvetésének helyességét egyértelműen bizonyítják. A tanár fanyarul megjegyzi: még tíz évig fiam. Kísérletezz addig, akkor az adatok nemcsak helyesek, talán jók is lesznek. Valahogy így vagyunk a nagvbarcaiak kísérletével is. Kétségek még lehetnek, hiszen igazat kell adnunk azoknak is. akik a veszélyeztetett kultúrák naev értékére való tekintettel minden erőt (így a pénzügyit isi a biz.tonság szolgálatába állítanak. Egy év eredménye nem jelent semmit; hiszen a védekezés szempontjóból lehetett kedvező év is. De ez az. eredmény jósol is: mert a kevesebb vegyszerezés költsége. a kevesebb" üzemanyag költsége jelentős összeg. És ne felejtsük el. az. előrejelzéseket figyelembe véve. ^ a helyi adottságokra alapozva a védekezés idejét kedvezőtlen év esetén is ki lehet számolni És valószínű a költség akkor is kevesebb lesz. 1— kármán —
