Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

£879. szeptember 30» vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 — Takaros porta! i Farkas néni és férje is .elégedetten te- ] kint körül a/, udvaron, a sokszínű .virá- i gokon, a szőlőlugason, a kerti diófákon, mintha ők is most néznék meg először. A * férj, Farkas Béla Miskolcon dolgozik a • kertészetnél, innen, Becskeházáról jár be. , Az egyik fia Miskolcon lakatos, a másik i Edelenyben tévészerelő, de itthon lakik. A házigazdáknak diótól színezett a kezük, i akarcsak most mindenkinek, mindenütt J ezen a környéken. i — Más is van azért; itt., kóstolják csak ' ezt a szőlőt! Milyen szépen terem a luga- i son! Vegyenek, vegyenek ne kéressék már 1 magukat. Ha tetszik, ha nem. illendőségből min- i denképp meg kell kosolni. De nemcsak , úgy tessék-lássék. hanem igenis megkós- i tolni! Farkas néni ezt a kóstolást kevesli, szatyrokat kerít, megrakja körtével, dió- i val. Sértés lenne visszautasítani. — Hogy’ gondolnák! Csak úgy üres i kézzel, amikor ilyen szép a termes! Es 1 jó is. , — És élni? ' — Hát... mit mondjunk? Tt.t is lehet, [ mint máshol. Dolgozni kell, mint máshol! i El-elköltöznek, de talán nem annyian, J mint régebben. Nemrég nyitottak egy kis i bányát is, dolomitot. Az is jó, az is va- ! lami. Becskeházán az 52 házból jelenleg négy 1 üres. Hat üres telek is van, ide nem épi- i tettek. A tanácselnök szerint — Hidvégar- 1 dóhoz tartozik a falu közigazgatásilag — J az utóbbi néhány évben mintha megállt i volna az elvándorlás. A létszám nagyjából J rögzítődött, ami, mondani sem kell, na- i. gyón jó jel. Gondozott, szép kis falu a j bekötő út végén, egy domb tetején. Sajá- i tos, egyéni hangulatot éppen ez ad neki: valójában nem a völgyben építették föl, i hanem a dombon, ahová még a lenyugvó 1 nap . is sokáig világít. A központban talál- ( ható a bolt, ami szabadnap miatt zárva t van ugyan, de ez nem probléma. lvis faluban vagyunk, a legegyszerűbb, i legbeváltabb hírközlési módot használjuk: 1 az ember a hegy felé fordul, melynek aljában krumplit szednek az asszonyok, i tölcsért formál a kezéből és jó nagyot J ordít, megnevezve, hogy kit keres. Várni i kell néhány másodpercet, amíg • ott túl- j nan felütik a fejüket, ismét néhány má- i sodpercet, amíg az asszonyok elcsende- ' aednek, akkor meg kell ismételni a nevet cskeháza Egyszercsak kiválik valaki a sorból és el- i indul. Ez tehál megvan. Így kell! 1 Fiatalasszony, Juhász Tiborné érkezik, i n bolt vezetője. Háziasszonyként, invitál 1 Hz üzletbe es nem titkolt büszkeséggel ] mulatja a készletet' Közli azt is: ebben i az aprócska faluban havonta 100 000 fo- J rint a bolt forgalma! Miből? Mindenből. i Ilyen kis helyen mindent kell árusítani, 1 élelmiszert, tisztálkodási cikkeket, italt, i sib. Kap mindent? Kap. Amit kér, kap. 1 Szóljunk mégis többel a mindenütt leg- , fontosabbról. i — Milyen a kenyér? — örülnének a miskolciak, ha ilyet ■ ehetnének! — Mién? i — Mert mindennap kapunk, frisset, a J szomszédból, a hidvégardói sütőüzemből. i — Tej? Tejföl, meg ilyesmi? 1 — Van. Mindig kapunk. i — Télen? • — Télen is. Négy kilométerre vagyunk | Hidvégardótól, ezt. a kis útszakaszt, min- i dig gyorsan rendbe hozzák, a kocsik jö­hetnek. Rendbe is kell hozni, hiszen oda i járnak a gyerekek iskolába, óvodába is. [ Az óvoda is szép. i — Ha most például sört kérne itt va- ' laki északon, az út végén, ahonnan visz- , sza kell fordulni? 1 — Sajnos, csak két. félével tudnám ki- , nálni. Rákóczival, meg Kinizsivel. > — Hm! Mondja, ha valamit kérhetne a falunak, mi lenne az? i — Mi is lenne, mi is lenne... Talán a buszváró. Ezt már többször is kértük. i Ezt említették a tanácsiak is. A busn- 1 várót. Hogy meg kellene ide — ide is — i építeni, és majd meg is lesz. De négy köz- 1 Bég — Hídvégardó, Tomaszentjakab, Bód- \ valenke, Becskeháza — gondja-baja nehe- t zedik a tanácsra, a községekbe hirtelenjében 1 hat buszváró kellene. Az évi 150 000 forint- i ból alig-alig futja valamire, de majd meg- 1 lesz. Mert azért, csak-csak csurran-cseppen ] valami. De a legfontosabb, hogy az út, a vér- i keringés biztosítva legyen. Szenljakabon J például berendezik — az egykori iskola i épületében — a kisüzemet. Az asszonyok­nak ad majd munkát. Nagy-nagy örömére i az itt élőknek, vagy esetleg a távolabb 1 élők örömére is. Nagyon kell figyelni el- i lenben a buszjáratokra. Éppen azért, mert 1 a környékről ide járnak a gyerekek. Ha \ lerobban a busz, vagy valamiért kimarad, i kilométereket kell gyalogolniuk a gyere- [ keknek. Mindennapos, állandó vigyázás i szükséges. , — Tényleg! Az óvodás gyerekekkel hogy i vannak? — a kérdés Becskeházán hang- j zik el. i — Feltesszük őket a buszra, ott várják j ókét, délután jönnek vissza. A buszvezető , is idevaló, figyeli, vigyázza őkel. Közben ■ persze nem áll meg sehol, a négy kilomé­tert gyorsan lefutja. ■ Juhász Tibornéék — a férj messziről, [ r Nógrád megyei Dejtár községből jött i ide, most Hídvégardón dolgozik — lakása a bolthoz közel található. A kapu csak i behajtva, nem becsukva. Az udvaron kis, háromkerekű biciklik, műanyag helikop- i terek, hajók, pisztolyok, töméntelen játék, 1 mintha óvoda udvarán lennénk. Látszik: , a srácok csak rövid időre, éppenhogy ab- i bahagyták a játékot, de majd jönnek és j folytatják. i Két, vasgyúró kötök van fit. Lé var fiyOrtryt i Priska Tibor Hollandiából hazatérve Kmeczkó István, a miskol­ci Avas Ruhaipari Szövetke­zet elnöke néhány napja Hol­landiában járt. Kél holland cég ugyanis már három éve a miskolci szövetkezettel var­ral különíéle női ruhákat. Mégpedig évről évre többel. — Az első esztendei mint­egy 30 ezer darabos tetei után tavaly 45 ezer, az idén pedig öl) ezer darab ruhát készítettünk például a Ba- rueh-cégnek — hallottuk Kmeczkó Istvántól — Most a jövő évi igényeket beszél­tük meg. A holland cég azt szeretné, ha jövőre megdupl­áznánk a termelést, A megbeszéléseken kívül a hollandok divatbemutatókon ismertették igényeiket, mu­tatlak be azokat a fazonokat es anyagokat, amelyekből a miskolciaktól megrendelné­nek összesen 120 ezer dara­bol, — Érdekességként megje­gyezhetem, hogy a hollan­dok szerint ok kel evvel előt­tünk járnak a divattal, s jö­vőre a lila. a fekete és a bordó szín fog dominálni a női ruháknál — hallottuk az elnöktől. — Bírja-e majd kapacitás­sal a szövetkezet ezt a meg­rendelést? Éppen erre a kérdésre sze­retne most hazatérve kedve­ző választ adni Kmeczkó Ist­ván. A szövetkezet mintegy 1150 dolgozójából ugyanis ed­dig a miskolci részlég 70 dol­gozója teljesítette a holland cégnek a megrendeléseit. — Ha az újabb igényeknek is eleget akarunk tenni, ak­kor a szikszói részlegünkre is ki kell terjesztenünk ezt a munkát. Itt jelenleg fürdőkö­penyeket készítenek, ugyan­csak holland megrendelésre. A kapacitással kapcsolatban pedig sajnos igen nagy a gondunk, hogy sok nödolgo- zönk gyesen Van és a he­lyettesilésük igen nehéz ... Az elnök magyarázata sze­mű tehát igen jó munka­szervezésre van szükség ah­hoz, hogy teljesíthessék a hol­landok kérését. Pedig a nagy értékű munka elvállalása a szövetkezet dolgozóinak és népgazdaságunknak egyaránt érdeke. A szövetkezet idei 34 millió forintos összes tervé­ből ugyanis 19 millió forint a tőkés bérmunka értéke. tÉz 18 százalékkal löbb, mint a tavalyi.) Jelenleg a hollan­dokon " kívül nyugatnémet, francia és belga cégeknek is dolgoznak. A tények szerint az idei terv teljesítésével nem lesz baj. Ahhoz azonban, hogy jövőre még kedvezőbbé tegyék eredményeiket, min­den dolgozótól még nagyobb ..erőbedobásra'’ van szükség. Remélhetőleg vállalják és bírják is majd ezt — hiszen minden szempontból megéri. Különösen a 9 szocialista brigád mintegy 180 tagjának „húzóerejére” számítanak... *. K. 8 Három évtized botárak védelmé! Harminc esztendővel ez­előtt, az elődök, az apák, az előttük járó nemzedék még látcsövei, 1'öleg vizuális mó­dón figyelték a légteret, becsléssel állapították meg a célok paramétereit, lassú és nehézkes volt az adatók továbbítása is. A mai fiata­lok, a mai huszonévesek, a honi légvédelem sorkatonái már általában magasan kva­lifikált katonai szakemberek, akik jól bánnak a legbonyo­lultabb technikával. A megyénkben állomásozó egyik honi légvédelmi egység a napokban ünnepelte fenn­állásának át), évfordulóját Összekötötték ezt az ünnep-, séget a fegyveres erők nap­jával kapcsolatos megemlé­kezéssel, amelyen megjelen­tek az elöljáró parancsnoksá­gok. valamint: Miskolc város párt- es állami vezetői, úgy­szintén a csapatzászlót ado­mányozó Lenin Kohászati Müvek képviselői is. Az Országos Légvédelmi Parancsnokságot 1949. köze­pén hozták létre, amely azonnal hozzákezdett a fegy­vernemi egységek felállításá­hoz. A szóbaníorgó egység megszervezésére az elsők kö­zött került sor. Felelősség­teljes feladatukat igen nehéz körülmények között kezdték meg, nem voltak korszerű technikai eszközök, a légi határok védelmét azonban ilyen körülmények között is igyekeztek maradéktalanul ellátni. Az akkori háborús veszély növekedése, az ellen­séges légitámadó eszközök gyorsütemű minőségi fejlődé­se szükségszerűvé tette, hogy a fiatal proletár államok megtegyék a megfelelő biz­tonsági intézkedéseiket légi határaik megbízható védel­mére. Hazánk és a Szovjet­unió között ekkor már ér­vényben volt a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Az ötvenes évek elején először kisebb, aztán nagyobb felde­rítési távolsággal rendelkező rádiólokátor berendezések ke­rültek rendszeresítésre, ame­lyet megelőzött a rádiótech­nikai szaktisztek képzése, amelyben szintén nagy segít­séget nyújtott a Szovjetunió. Az ellenforradalom idején, 195t>-ban az egység kommu­nistái részt vettek az ellen- forradalom leverésében és azonnal hozzáláttak az egy­ség újraszervezéséhez, de már magasabb szinten, Üjabb és korszerűbb berendezések ke­rültek rendszerbe, a kikép­zés magasabb minőségű kö­veteléseket támasztott. Ma már az egység személyi állo­mányának felkészültsége biz­tosítja a korszerű rádióloká­tor állomások harclehetőségei kihasználását és megbízható üzemelését. De sem a technikai fejlő­désben, sem a kiképzésben nincs megállás, szoros együtt­működésben a Varsói Szerző­dés tagállamainak honi lég­Gyakorkiion védelmével, ezen belül rádió- technikai csapataival. Nem túlozunk, ha megállapítjuk, hogy felelősségük óriási, ha-' tározóit és gyors döntésüktől sokminden függ, ezen belül a rádiótechnikai felderítő, a hírközlő- es az adattovábbító rendszer kezelőinek szolgála­ta kulcspozíciót tölt be honi légvédelmünkben. Benjámin László ezredes, több mint két évtizede szol­gál ennél az alakulatnál kü­lönböző beosztásokban. Büsz­ke arra, hogy jelenleg az egy­ség tisztjeinek 32 százaléka katonai főiskolát. 8 százaléka felsőfokú katonai végzettsé­get: szerzett, a tiszthelyette­sek 28 százaléka pedig kö­zépiskolai. vagy ennél ma­gasabb végzettséggel rendel­kezik. — Eredményeink forrása — mondotta — dolgozó népünk szüntelen támogatása, amely együtt jár a párt es a kor­mány világos követelmény- támasztásával és ugyanakkor sokoldalú gondoskodásával. Az internacionalizmus tala­jún testvéri, íegyverbaráti együttműködésben es össze­hangolt tevékenységgel arra törekszünk a szocialista or­szágokkal. a Varsót Szerző­dés tagállamaival, közvetlen szocialista szomszédainkkal, hogy megvédjük a szocia­lista országok, közöttük ha­zánk, a Magyar Népköztár­saság légterét. Külön köszö­net illeti a szovjet; hadse­reget, amely nemcsak tapasz­talatainak gazdag tárházát bocsátja rendelkezésünkre, hanem sokoldalúan segít fel­adataink megvalósításában es tudjuk, hogy mindenkor szi­lárdan számíthatunk önzet­len. sokoldalú támogatására. A haditechnika gyorsütemű fejlesztése folyamatos felké­szülést, képzést, önképzést igényel, követel. Lovas Ká­roly őrnagy arról beszéli, hogy tekintetben is igen fon­tos a kommunisták példamu­tatása. Az egységnél a tisztek 82 százaléka, a tiszt beveti e- sek 32 százaléka, a sorállo­mány lü százaléka párttag, de van olyan öt tiszt, akik 1945-töi kommunisták. Igen nagy gondot fordítanak az „építkezésre”. Hogy is kell ezt érteni? Embert kell ..épí­teni” a maga jó tulajdonsá­gaival, katonát kell „építeni”, a maga szaktudásával és po­litizáló embert kell „építeni” a néphez való hűségével. Ezt célozza többek között; a szo­cialista versenymozglom is, melynek legutóbbi értékelése a közelmúltban történt meg. Eszerint a magasabb egység élenjáró címet két alegység, s azon kívül még több alegy­ség kapta meg a különböző szintű megtisztelő kitüntetést, az ezzel járó zászlóval és ok­levelekkel. Tízen érdemelték ki a Magyar Néphadsereg háromszoros Kiváló Katoná­ja címet, számosán a kétsze­res és egyszeres cím tulajdo­nosai. Jellemző, hogy az egy­ségnél a magasabb szakkép­zettségei biztosító osztályba- sorolasi fokozatokat a sorál­lomány száz százaléka telje­sítette. Feltétlenül ide kíván­kozik, hogy az egység tiszti karából eddig kelten kaptak meg a Vörös Csillag érdem­rendet. hatan a Kiváló Szol­gálati érdemrendet es hu­szonegyen a Munkás-Paraszt Hatalomért érdemérmet. A KISZ érdeméremmel kitünte­tett KlSZ-bizottság méltó örököse és folytatója a fele­lősségteljes nevelő munká­nak. Jól tudják ezt azok a fi­atalok, akik ezt már kipró­bálták, mint például Tóth István szakaszvezető, a Ma­gyar Néphadsereg háromszo­ros kiváló katonája, aki Sa- jószentpéterről vonult be an­nakidején és nemsokára visz- szatér ugyanoda, feleségéhez és szakmájához, Simon Ist­ván őrvezető, élenjáró és ki­váló katona, aki civilben la­katos. Veres László úrvezető, élenjáró és kiváló katona, aki majd Sátoraljaújhelyen foly­tatja a villanyszerelő szak­mai, vagy Kánya Béla úrve­zető, kétszeres kiváló katona, alapszervezeti KISZ-titkár, aki Bukkszentlászlón szereli majd a villanyt, ha leszerel. Egyenlőre azonban diktorok, terv tábla kezel ők. i nd i ká tor­kezelők, gépkocsivezetők és ki tudja még mi mindenek ebben a bonyolult és nehéz feladatokat ellátó honi lég­védelmi rendszerben — mint apró kis csavarok —. de akik hallatlanul fontosak, mer# nélkülük és társaik nélkül a gépezet nem lenne olyan megbízható, mint amilyen most. Szöveg: Oravet; János Re,p: Laczó József Tisztek ét sorkatonák ai egyik foglalkozáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom