Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

Ti979. szeptember 22., szóm bot E5ZAK-MAGYARORSZAG 3 s élre látszik, itopy ériaes... Két év alatt 18 millió fo­rintos veszteséget szedett össze a termelőszövetkezet. Ülünk, s rövid ideig szót­lanul nézzük egymást nagy bizonytalansággal; ú.i arcok, új vezetők, mit mondjon ismerőst az ember. Kísért a múlt Aki velem szemben ül, Horváth László, az új főag- ronómus: — Kétszer szanált szövetkezetben, a szakvezető­nek nagyon észnél kell len­ni. Két év kudarca a 18 mil­lió forintos alap. és mér­leghiány bizony nem egy fel­emelő érzés. Kimondatlanul benne van; az utolsó lehető­ség következik. — Az ismerős arcok ezért hiányoznak? — Igen. Voltak, akik el­mentek. Krajnyák Endre, a raktá­ros láthatóan ideges. De azért válaszol: — Nem tehetett erről sen­ki. Egyszer elvitt mindent az idő, másodszor meg á hagya­tékunk, az örökségünk oko­zott csődöt. Miért nem a mát kérdezi, amikor nincs baj. — Ingerült, s egyből védekezik. — Az elnök, nem tehet sem­miről. Egy év alatt nem vált­hatja meg a világot. Ha elődje nem ront el dolgokat, nem itt tartanánk. Ijedten elhallgat. Tanácsta­lanul néz körbe, mintha rosz- szat mondana. Darabosan, nehezen beszél, nehéz össze­illeszteni a lényeget. Próbál­kozásom eredménye: szerinte az első nyolcmillió forintos veszteség a régi vezetés hi­báiból, s a kedvezőtlen idő­járás okozta károkból - szár­mazott. A második évben, amikor az ú.i elnök jött, az elkövetett hibák halmozódá­sa jelentette a negatív tíz­milliót. De a harmadikban már minden rendben van. Mielőtt folytatnánk, hallgas­sunk meg egy másik véle­ményt. Bóna Bertalan, a mű­hely vezetője: — Éppen ideje, hogy rend­be jöjjünk. A helyzet már ^tarthatatlanná vált. Szidtuk egymást, a vezetőket, de va­lahogy egy helyben topog­tunk. Erős kéz kellett ide ... A kollegialitás szabályai Horváth László: — Senki­nek nem mondtuk azt, hogy menjen el. Senkinek nem akartunk fegyelmit osztani. Mindfenkinek megmagyaráz­tuk, hogy mit szeretnénk, mit képzelünk el, s ezt mi­lyen magatartással, fegye­lemmel érhetjük el. Kissé nagyképűen hangzik, de igenis a holnapunk ezen mú­lik. — Es hányán mentek el? — Vezetők közül, három ágaza tvezető. ' — És mennyi fegyelmit osztottak ki? — Erre lehet nem vála­szolni ? Hiszem, hogy fölösleges is. Különösen a következő ma­gyarázat után. — Minden társamnak meg­magyaráztam, kollégának muszáj lenni, barátnak nem. A rendhez fegyelem kell. A döntési együtt hoz­zuk, de a végrehajtásért sa­ját területén mindenki egye­dül felel. Nem fontos engem, vagy a módszereimet a keb­lükre ölelni, de a szövetke­zetei a kátyúból valahogy ki kell rántani. És aki ehhez gyenge, inkább menjen el. Tudom, mit akar kérdezni. Nem fegyelmivel távoztak. Ha a mondanivaló túl kemény, akkor csak annyit említek, hogy a 18 milliós hiánnyal gazdálkodni sem gyönyörűség, ^tkik elmentek, nem voltak rossz szakembe­rek. Elmentek azért, hogy egység legyen. Lehet, hogy keserűséggel, lehet, hogy nem szívesen távoztak innen, az is . lehet, hogy nem értették okát. Akkor viszont nekik is szól a vélemény, Bóna Ber­talan: — Mi is észrevettük, hogy nincs minden rendben.. Ha tízféleképpen lehet vezetni, hát minket tízféleképpen is vezettek. Pedig egység kell, egy látás, egy munka, égy cél. Hogy a vezetők ezen összevesznek, az az ő dolguk. De kárát közösen látjuk. Most javuló a helyzet. A fö- agronómus rendet csinált. Nem irigylem én őt ezért, de végre megpróbálta valaki. Es hiszem, hogy sikerült is neki. Nagy a szigor, s mégis van kedv. Remény, hogy rendbejön minden. A főagronómus: — Idén, ha csak valami katasztrófa nem lesz, akkor veszteség sem lesz. És mit tettek ezért? Félek, hogy semmi látványosat, rendkívülit. Ötleteket párosí­tottak az adottságokkal. Jól jövedelmező, s főleg jó ter­méssel kecsegtető naprafor­gót vetetlek, a korai tenyész­idejű kukoricák is szép ter­mést ígérnek. Ezen a tájon, ahol a szántóföld értéke alig éri el a 8 aranykoronát, s ahol 400 hektár, gyep nem a legeltetési, hanem csak a ta­lajvédelmet szolgálja, nos ezen a tájon a termelés költ­ségeit csak a józan ész hatá­rozhatja meg. Ezt vették itt figyelembe, meg a takar­mánytermesztést. az olcsó, nagy tömegű füvet, silót, hogy az állattenyésztést nyeresé­gessé varázsolják. Tudom, sok ebben az elképzelésben az általánosság. De, hadd mondjam el, ha megvalósít­ják, ugyancsak kevés lesz. A termelés A főagronómus: — Nálunk 150 méteres tá­volság választja el a bizony­talant a biztostól. Saját sze­memmel láttam, hogy egy dombon levő két tábla közül az egyik rekordtermést adott, a másikat pedig elintézte a fagy. A természet diktál, mi ehhez igazodunk. Árunö­vényt ott termesztünk, ahol szabad, a többi terület az állattenyésztést fogja majd szolgálni. Jelenleg 1000 szarvasmar­ha, 1500 juh, s 250 kecske le­gel a dombokon. Ezek ará­nyán lehet változtatni, a cé­lon nem; a vidék meghatáro­zója csak az állattartás lehet. Idén már nem lesz vesz­teséges a hernádvécsei Bú­zakalász Termelőszövetkezet, s ez nagy eredmény a ko­rábbi évek eredménytelen­sége után. Egy év alatt több jól jövedelmező melléküzem- ági tevékenységet építettek ki. A mezőgazdaság szerke­zete egyszerűbb, ésszerűbb, s időjárósállóbb lett. A meg­szilárdult fegyelem, jó ötle­tekkel ötvözve, nagy előrelé­pést jelentett. A változás sok arca egy mondatban összpon­tosul. A raktároséba: — Vég­re látjuk, hogy érdemes. Itt is érdemes ... — kármán — Szabályzat Martinószportré a mából Van Miskolcon egy lakó­telep, ahol az utcákat nem nevük, hanem számuk alap­ján különböztetik meg. Va­lamikor újtelepnek nevezték ezt az utcasort, utalva arra, hogy a Szinván túl a másik kolóniát még ettől is régeb­ben építették — valamikor a múlt század végén, a ki­lencszázas évek elején. Ez a gyárat ölelő település ma már jórészt a nyugdíjasok otthona. Azoké, akik életü­ket. a GYÁR szolgálatában töltötték, s hátralevő napjai­kat is annak közelében élik le. A lakbér olcsó, hiszen az egyszobás, egyudvaros há­zakba legtöbbnyire nincs be­vezetve a víz, alig néhány fürdőszoba található csupán — viszont vannak kertek, tágas melléképületek, ame­lyek- lehetőséget nyújtanak az alacsony nyugdijak kiegé­szítésére. Jó néhány évtizede viszont rang volt ide bekerülni. Az Emberi tulajdonság — kü­lönösen korunk rohanó vilá­gában —, hogy igyekszünk ésszerűbben élni. Vonatkozik ez a munkaidő minél jobb kihasználására, a szabad idő célszerű, hasznos eltöltésére. A tendencia egyben azt is jelenti, hogy egyre inkább növekszik a „Csináld ma­gad!” mozgalom híveinek tá­bora. A mozgalom létjogo­sultságát több tényező iga­zolja. Mi ezúttal csak egy körülményt emelünk ki a sok közül. Közismert, hogy hazánk­ban is csakúgy, mint szerte a világon,, a szolgáltató-ja- vító-karbantartó ipar teljesí­tőképessége messze elmarad a termelőtevékenység által diktált színvonaltól. Ennél­fogva és még számos körül­mény hatására az emberek rákényszerülnek, hogy a kar­bantartási, a ház körüli mun­kák nagy részét maguk vé­gezzék el. így jelentős költ­séget, kiadást js megtakarít­hatnak. A mozgalom tevé­kenységi köréből szükségsze­rűségét és egyszerűségét te­kintve, példaként említhetjük a festést, amely egyrészt korrózióvédelmi célokat szol­gál, másrészről dekoratív, tetszetős külsőt kölcsönöz a tárgyaknak. — Hogy ezt a munkát, környezetünk szépítését, esi­horszeríí termék? nosilását mind többen vé­gezhessék, szükség van meg­felelő festékekre is — mond­ja Doktor Károly, a TVK festékgyárának vezetője. — Ez viszont az iparra olyan kötelezettséget ró, amit csak folyamatos fejlesztési és ku­tatómunkával lehet teljesí­teni. — Festékipari fejlesztése­ink az utóbbi években a fes­ték átfutási idejének csök­kentésére. modern festési technológiák bevezetésére, a festékbevonatok védőképessé­gének javítására irányultak — jegyezte meg ezzel kap­csolatban a gyárvezető. — En­nek meg is van az eredmé­nye. hiszen olyan bő válasz­ték áll a vásárlók rendelke­zésére, hogy például a kisfo­gyasztó, aki háztartási javí­tó-felújító munkához előnyö­sen alkalmazható, de az át­lagos fizikai és kémiai igény- bevételeknek megfelelő ter­méket akar vásárolni, nehe­zen tud dönteni. A sok ter­mékfajta ugyanakkor vá­lasztékcsökkenést is jelent, hiszen valamennyi árucikk­ből a kiskereskedelem nem képes megfelelő színválaszté­kot tárolni. — A fentiekre való tekin­tettel a Belkereskedelmi Mi­nisztérium képviselői néhány . évvel ezelőtt javasolták a TVK-nak, hogy kísérletezzen ki olyan termékfajtát a kis­fogyasztók részére, amely univerzális, vagyis fára és fémre, külső és belső felü­letre egyaránt alkalmas, ezenkívül nagy mennyiség­ben gyártható. — A kérés nyomán mun­kához is láttunk és viszony­lag rövid idő alatt kikísérle- teztük a Tisza festékcsalá­dot. Ebben az esetben is szem előtt tartottuk azt az általános követelményt, hogy a korszerűsítések megvalósí­tására. illetve az új termék kibocsátására fordított idő — kezdve az új eljárás be­vezetésére vonatkozó döntés elfogadásától egészen a gyár­tás beindításáig — a lehető legminimálisabb legyen, sem­miesetre se haladja meg a 2—4 évet. Mi az új festék­család kidolgozását, s a ter­mék gyártásának bevezetését lényegében két év alatt meg­oldottuk, ami úgy gondolom nem rossz teljesítmény ebben az iparágban. A Tiszakorr, Tiszamatt és Tiszalux festé­kek kidolgozásával sikerült olyan festékcsaládot létre­hozni, amely egyesíti a fes­tékgyár 16 éves munkájának termelési és gyártmányfej- lesztési tapasztalatait, ugyan­akkor a kisfogyasztók igé­nyeit is teljes mértékben ki­elégíti. Olyan korszerű ter­mékről van ugyanis szó, amelynek műszaki jellemzői megfelelnek az európai szín­vonalnak; előállítása az átla­gos festékipari költségszinten valósítható meg. Nagy előnye még, hogy gyártásához a töb­bi korszerű termékhez ké- ' pest, mintegy 20—30 száza­lékkal kevesebb import­anyagra van szükség. A TVK-ban gyártott Tisza feslékcsalád méltán vívta ki a szakemberek elismerését. Ez abban is kifejezésre ju­tott, hogy gyártásáért a Ti­szai Vegyikombinátot az őszi BNV nagydíjával tün­tették ki. A Tisza festékcsa­ládból ebben az évben csak­nem ezer tonnát hoz forga­lomba a kereskedelem. I.. I». Fotó: Kovács Attila akkori mércével, mérve ezek a lakások kényelmesnek, tisztának számítottak, nem beszélve a gyárkapuk közel­ségéről, hiszen akkoriban nagyon szigorúan torolták meg a pár perces késést is. De aki bekerült, annak rend­kívül szigorú fegyelemben kellett élnie. Az itt -lakók életét, tevékenységét, min­dennapjait a SZABÁLYZAT határozta meg, amelynek megszegését azonnali kilakol­tatás, súlyosabb esetben el­bocsátás követte. A szabály­zat — amely nagy szeren­csémre, és örömömre — a kezembe került — hetven éve nyomatott Miskolczon a László-könyvnyomdában. Érdemes fellapozni, mert a paragrafusok, rendelkezések hűen tükrözik azt az életet, amelyet az akkori kohászok, martinászok, hengerészek él­tek. Mindjárt az ek>ő oldalon az alábbiak olvashatók: „ ... A diósgyőri gyár tu­lajdonához tartozó lakások alkalmazottaknak és munká­soknak hivatalból megállapí­tott házbérfizetés mellett, véglegesített tisztek és altisz­tek ellenben mint természet­beni lakások, rangjukhoz való lakbér helyett és annak megfelelően hivatalból ada­tik ki.” Gondolom nem kell ehhez kommentár, mint ahogy az alábbiakhoz sem: „Mindazok, kik a jelen szabályzatban foglalt hatá- rozmányokat be nem tartják és e végett a gyár művezető­sége által csekélyebb vétsé­gekért kétszer megbüntettek, a harmadik visszaesésnél 14 napi felmondás mellett a la­kásból kíméletlenül ki fog­nak tétetni. Nagyobb vétségek elköve­tésénei. mint: erkölcstelen életmód, hivatalos közegek­kel való ellenszegülés és sér­tegetés. lopás stb.. az illető lakó a lakásból felmondás nélkül azonnal kitétetik.” Félig napfényes, télig bo- rongós délelőttön járkálom végig a n,év nélküli utcákat. A számozás szerinti első utca a Marx térnél kezdődik, az utolsó pedig követlen szom­szédja a DVTK-stadionnak. Az ötödik utcából egy gesz- tenyefasor vezet — folyto­nosságát a Pece patak hídja szakítja meg. Csendes a te­lep — alig némi motoszká- lást látok csak az ajtók, ku­tak környékén. Az idős asz* szohyok, a hajiolt hátú. szi­kár öregek nehezen értik kí­váncsiságomat. — Nincs itt semmi újság, megvagyunk, éldegélünk csendesen — mondják. S az­tán rögtön a nyugdíj kerül szóba: — Aki tizenöt-húsz éve ment nyugdíjba, az ma na­; gyón megnézheti magát. Ne* héz belőle megélni. Pedig életünket, erőnket a gyárban, a kemencék mellett hagytuk. — Emlékeznek ró. hogyan éltek itt ötven-hatvan éve? — Nem nagyon, mert mi még akkor gyerekek voltunk. De mégis — jó'világ volt az. Igaz, akkor cipőnk nem volt. meg télen elfagytunk a rossz kis kabátokban, de most meg fiatalságunk nincsen ... „Minden lakó kötelessége a házához betolakodó, gya­nús külsejű egyénekre éber figyelemmel lenni, s azokra nézve a telepen állomásozó csendőrség figyelmét hala­déktalanul felhívni, valamint a telepen netán elkövetett lopást, a tettes kézrekeritése. az esetleg gyakoribb, vagy nagyobb lopás megakadályo­zása végett a csendörségnek azonnal bejelenteni. A lakók a lakházaiknál eszközlendő kisebb javításo­kat csakis délelőtt 8—9 órá­ig, az építési osztálynál szó­belileg kérelmezhetik: ezen időn túl — a hivataloskodás zavartalan gyakorolhatása ér­dekében — ilynemű jelenté­seket tenni nem szabad.” És most? — A 2-től a 11-ik utcák­ban összesen 320 lakás van, s ezekben mintegy 1000— 1100-an élnek — mondja a Lenin Kohászati Művek la­kótelep-gondnokságának ve­zetője. — Ezek a lakások ál­lami tulajdonban vannak, de a mi kezelésünkben. Ez azt jelenti, hogy a felújításról, tatarozásról nekünk kell gondoskodni. Ezt úgy igyek­szünk megoldani, hogy lehe­tőség szerint ne zavarjuk az ott lakó idős emberek nyu­galmát. Egyébként nemcsak idős emberek laknak ott. Az alacsony lakbér — 2.40 négy­zetméterenként — vonzza a fiatalokat is. itt szeretnének gyökeret verni,' pénzt gyűjte­ni az új, jobb lakásra. — Hogyan történik á meg* üresedő telepi lakások elosz­tása ? — A szociális főosztály ja­vaslata alapján a vezérigaz­gató dönt. A besorolás a szervezeti egység fontossága alapján történik, s a legel­sők között van az acélmű is. Udvardy József Amint arról már hírt ad­tunk, a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet és a Borsod megyei Takar­mánygazdálkodási és Állatte­nyésztési Felügyelőség szer­vezésében szeptember 17-től 28-ig takarmánygazdálko­dási tanfolyam zajlik a Putnoki Mezőgazdasági Szak­középiskolában. Részben a tanfolyam keretében, nagy észlÉsi tanácskozás Pulikon érdeklődésre számottarló szarvasmarha-tenyésztési ta - nácskozást rendeznek Put- nokon. szeptember 24-én, hétfőn délelőtt 10 órai kez­dettel. A megye állattenyész­tő vezető szakembereinek dr. Szentmihályi Sándor ku­tatási igazgató tart előadást A nagyüzemi szarvasmarha­állomány takarmányozásának kéwtései címmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom