Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 T979. «rogusttus 5., rasárnap Nagyon örülök “J*: Tatásnak! — üdvözölt a Sere- metyevói repülőtéren Larisz- sza Vitkovszkaja, a Szovjet Nöbizottság magyar referen­se, aki a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa megbízásából a Szovjetunióba érkező 3 tagú delegációnkat fogadta és 7 napig kísérte. A viszontlátás öröme kölcsönös volt, Larisz- sza ugyanis ez év áprilisában járt Magyarországon, és ’• két napot megyénkben töltött, melyre — mint mondotta — igen kellemesen emlékezik vissza Delegációnk 1979. július 9—16. között — a kapott megbízatásnak megfelelően — tanulmányozta a nők vezető­vé nevelését és a vezetésben való részvételét. E fontos tár­sadalompolitikai kérdésre vendéglátóink, a Szovjet Nő- bizóttság kiváló szervezése eredményeként Moszkvában és Rigában szerezhettünk ta­pasztalatokat. Mindkét helyen lehetősé­günk nyílt magas beosztás­ban dolgozó, a témát jól is­merő elvtársakkal beszélget­ni, konzultálni. A Szovjet Nőbizottság elnökhelyettese, titkárai és tagjai, a moszkvai „Szovjetszkij” kerületi párt­bizottság első titkára, a Szov­jetunió könnyűipari minisz­terhelyettese és munkatársai sok-sok információval segítet­tek delegációnk munkáját. Rigában a városi pártbi­zottság titkára, a Lelt Köz­társaság munkaügyi- és élel­mezésügyi minisztere, a bét ketanács elnökhelyettese. 1öbb gyárigazgató adott kérdése­inkre részletes, konkrét vá­laszt. (3 fő kivételével mind­egyik nő volt.) Általános tapasztalat, hogy a Szovjetunióban a nők elé­gedettek a vezetésben elfog­lalt helyükkel mind a politi­kai. mind pedig a gazdasági és társadalmi élet területén. A vezető funkcióba állításnál elsősorban a szaktudás és az alkalmasság a döntő. Moszk­va 32 kerületében minden kerületi pártbizottságon a há­rom titkár egyike nő. két kerületben pedig az első tit­kári funkciót is nő tölti be. A „Szovjetszkij” kerületben a pártbizottsági tagok, párt-, alapszervezeti titkárok mint­egy 50 százaléka nő. Termé­szetesnek tartják azt is, hogy ahol többségében nők dolgoz­nak, a vezető funkciókat is arra alkalmas nők lássák el, mondván — ők esetenként jobban tudják érzékelni a gondokat, nehézségeket. Pél­dául a Könnyűipari Miniszté­riumhoz tartozó mintegy 3500 üzemben, gyárban az igazga­tók közül minden ötödik, a főmérnökök közül minden második nő és a technikusok közölt is 65 százalékban nők találhatók. Rigában pedig a vállalati igazgatók 10, a fő­mérnökök 17. a művezetők 20 százaléka nő. A nők közéleti tevékeny­sége, vezetői beosztásra és munkára való felkészítése már az iskolában, az ifjúsá­gi szervezetekben elkezdő­dik. Szembetűnő, hogy a „Pi­onír” és a „Komszomol” sze­repe mennyire meghatározó. Már fiatal'korban megszok­ják. hogy a jó munkának, a közösség iránt érzett felelős­ségnek becsületé van. A pályairányítás, a pálya- választás folyamata már az iskolák alsó tagozatában el­kezdődik. Jó az iskolák, az üzemek és a szülők kapcso­lata és gyakoriak már 9—10 éves korban is az üzemláto­gatások. Nagy tekintélyük van a niunkásdinasztiáknak. löbb üzemben minden évben ösz- szehívják üzemi rendezvény keretében azokat a dolgozó­kat, akiknek családtagjaik i,s a nyugdíjas kor eléréséig ott dolgoztak, vaev dolgoz­nak. Nagy figyelmet fordítanak a kötelező 10 osz.lál.y elvégzé­sére és pontosan számon tartják azokat, akik valami­lyen okból ezt nem fejezték be és esti. úton lehelévé te­szik a tanulmányok elvégzé­sét. A Lelt Köztársaságban 20 éves korig követelik meg ennek teljesítését. Ugyancsak nagy gonddal kezelik a szak­mai képesítés megszerzésé­nek kérdését. Arra töreked­nek a Szovjetunióban is, fő­leg a többségében nőket fog­lalkoztató üzemekben, hogy a nőknek többféle, egymáshoz közelálló szakmát tanítsanak be, hogy helyettesítés esetén se legyen a munkában fenn­akadás. Az egyetemeken, főiskolá­kon a szakmai ismeretek megszerzésével párhuzamosan a politikai ismeretek meg­szerzésével is kiemelten fog­lalkoznak és ebben nagy sze­repe van a Komszomoinak. A tanulmányi munka melleit a közösségi érzés kialakítá­sát! a közéleti tevékenységre való felkészítést elősegíti az a tény is. hogy a nem hely- benlakók számára az egye­temek és főiskolák nappali tagozataira történő felvétel­kor természetes a kollégiumi elhelyezés lányoknál, fiúknál egyaránt. IA nők munkában való helytállását és a családok el­látását többféle szociális lé­tesítmény és rendelkezés se­gíti. A bölcsőde, óvoda, nap- köziotthop-ellátottság — ha még nem is 100 százalékos — nem okoz komolyabb gondot. Jártunk olyan könnyűipari üzemben, ahol a nők három műszakos munkarendjéhez igazodva hetes bölcsődét, óvodát biztosítanak. A váro­si óvodához zöldlerületen nyári táborok tartoznak, ahol a gyermekek ideális mozgási, sportolási lehetőségeket talál­nak. — A X. ötéves terv kezdete óta a beteg gyerme­kek ápolására 7 nap (koráb­ban 3 nap) teljes fizetéssel járó „táppénzt” biztosítanak az anya. vagy az apa részére a gyermek 14 éves koráig. Érdeklődésünkre elmondot­ták. hogy a választási lehető­ség ellenére is csak 4—6 szá­zalékban veszik igénybe ezt a kedvezményt az apák. Ha 7 napon túl is szükség van az otthonmaradásra, fizetés nél­küli szabadságot kap a szü­lő. Ezt természetesen annyi­szor vehetik igénybe az év folyamán, ahányszor megbe­tegszik a gyermek. A nők kettős hivatása összhangjának jobb megte­remtését kívánja bizlosílani az az elképzelés is. amelyet Rigában egy tudományos fel­mérés alapján dolgoztak ki, és egy 74 százalékban nőket foglalkoztató mechanikai mé­rőműszergyárban (VEF) 1979 szeptem be ré t öl k ísé rl etké n t bevezetnek. E szerint á na­pos, 6 órás munkahelyet ter­veznek. mert a pszichológu­sok szerint a több. szabadidő, a regenerálódás, a családi feladatok ellátásához bizto­sított kényelmesebb időbeosz­tás fokozza a munkateljesít­ményt. Ha ez beválik, más üzemek számára is javasolják bevezetéséi. Vendéglátóink — kiválóan győzve érdeklődő kérdéseink áradatát — azt is őszintén elmondották, hogy sok még a tennivaló a Szovjetunió­ban is á nők helyzetének könnyítése terén. Javítani szeretnék a szolgáltatásokat, bővíteni az áruválasztékot, mert a család ellátásának fel­adatai még mindig nagyobb részben a nőket terhelik. A szülési szabadság csak 3 . hónap, ulána egy év fizelés nélküli szabadságol kaphat­nak az anyák, — ha igény­lik. Ezzel összefüggésben mindenütt élénk érdeklődést tapasztaltunk a/ magyaror­szági GYES, működéséről, fel­tételeiről. igénybevételéről, a tapasztala toií-'-ól Tapasxtaialszcrzésünk során mindenütt érzékeltük, hogy a „Gyermekek Nemzet­közi Évé”-nek eseménye a munka előterében áll. Külön­böző rendezvények, kulturá­lis megmozdulások, tudomá­nyos konferenciák szolgálják a gyermekév .propagálását. Moszkvában nagy gonddal készülnek a szeptember 7—11. között tartandó Nemzetközi Gyermekév Világkonferenciá­jára, ahová 1500 küldöttet vár a Szovjet Nőbizottság. Kalóczkai Istvánná, a megyei pártbizottság munkatársa Idősebb elvtársam, aki B8 szakember, szokta volt mondani, „A Bodrog nem születik, hanem lesz.” Hogy egy fo­lyó nacionáléját illetően mi szükségeltelik, azi én nem tudom, és gondolom, a föld­rajztudósokon 'kívül nem is tartozik különösebben sen­kire. Fogadjuk el. hogy a Bodrog nem születik, hanem lesz. Erről magam is meg­győződhettem és talán sok százezer • honfitársam, akik az utóbbi évtizedek turista-' özönével megismerték azo­kat a kisebb-nagyobb fo­lyókat. amelyek az Észak­keleti Kárpátok délnyugati lejtőin erednek, mint a To­poly. az Ondava. a Labore az Ung és a Latorca. Ezek a kis folyók egymásba öm- lenek. összeüld keznek. s ezekből a sodálatos talál­kozásokból i származik a Bodrog. Ezen a néven lépi át Felsöbereckinél hazánk határát Innen számos, rész­ben mát átvágott kanyaru­lattal délnyugati irányban ,a Tiszának tart. amelybe magyar földön- több mint ötvenegy kilométeres útja után Tokajnál torkollik a Tiszába. Erről a folyóról azt tartják, hogy esése csekély. De ha pagyvizek rohannak le meder-bölcsőjében, akkor nemcsak gyors, hanem ki­számíthatatlan. sok gondot okozó. Kiöntései különösen a Bodrogközben veszélyesek, szabályozásáéra ezért már a XIX. század közepén s««r került. Ilyenkor, nyáron a folyó valóban „kisnövésü". csen­des. nyugodt, medrében szinte rezzenéstelenül pihe­nő.' Ezt a Bodrogot szereti az ember. Az ember, aki halász, az ember, aki ki­ránduló. az ember, aki ré­vész, az ember, aki vándor, az ember, aki a folyó elleni harcból él, a kubikos, aki erősíti, magasítja a töltése­ket, a gátőr, aki egyik sze­mével a vizet lesi, a másik­kal pedig a fák gyümöl­cseit. Az Észak-magyarországi Vízügyi ■ Igazgatóság 1. szá­mú szakaszmérnökségének Kispalák nevét viselő mo­torcsónakjával sietünk fel­felé a vízen Sárospataktól az országhatárig. A Bodrog­nak azon a részén, amelyet nagyon kevesen ismernek, nemcsak hazánkban, hanem megyénkben, de még ebben a járásban is. Pedig valami csodálatos atmoszférája, va­rázsa van a folyó eme sza­kaszának. A fauna és flóra ilt. mintha még mindig érintetlen lenne. Pedig nem így van. Az egykori ősi és dús növényzet már kissé el- satnyult. de még van tölgy, nyár, nyír.' kőris, juhar és sokféle fajta fűz ezekben a sűrű, szövevényes lápi mo­csarakra emlékeztető árte­rekben, erdőkben. Némely krónikák hirt adnak arról is. hogy tavaszidőben, vagy őszkor; az árvizek idején, meggyorsult a felső-ma­gyarországi folyók vize. Úgy mondották akkor, hogy szá­lon is lehel járni. Ez nem volt más, mint néhány ösz- sz.ekölölt. szálfa, amolyan kis tutajféle. amely az ár vizé­vel siklott lefelé. Manapság a Bodrogot mint folyót, nem sok min­Az öreg halász ... denre használják. Vize első Osztályú ipari és öntözési vízellátásra és másodosztá-' lyú közületi, valamint hal- gazdasági célra. A Bodrog vizéből öntözik a földeket. A földek — a Bodrog vize segítségével is — megtenniU mindazt. amire nekünk szükségünk van. A folyónak ezen a felső és egyáltalán „nem lényeges” szakaszán a hajózás, a vízi szállítás sem lényeges. Legtöbbnyire a vízügyi igazgatóság vonta- ,tói, hajói, uszályai fordul­nak meg erre; építési anya­gokat szállítanak. Valami­kor nagyon régen, több száz évvel ezelőtt, egy külföldi, aki a Bodroggal is megis­merkedett, azt állította, hogy hallatlanul gazdag a folyó halállománya. A fel­A felsöberecki sőberecki gátőr. Sütő Gyula most azt mondotta, hogy még ilyen gyenge a Bodrog nem voll, mióta ö tudja az eszét. Ami igaz. az ■ igaz. Sütő Gyula nem túl régen tudja az eszél ahhoz viszo­nyítva. amióta a Bodrog. Bodrog. Tény viszont, hogy a folyó, amely nemcsak a halászat i szövetkezet nek hanem több horgászegyesü­letnek is „tanyája", már nem lúl sokat „produkál” Egyesek azt állítják.' kifo­gyott: belőle a hal. Magas cement-gólyalába­kon feszül a levegőben a víz felett a villamos vezeték. A gólyalábak tövében a barna homokhordalékon tarka tehéncsordák pihen­nek. Mondják, hogy régen, itt egyszer, egy traktoros híd egy traktorral belefarolt a Bodrog vizébe. Ezt az egy traktorost ebben az egy traktorban kihúzták ebből az eg^ folyóból. Ügy mond­ják. pontosan úgy ült ben­ne. mintha dolgozna . A víz fölött apró. fekete . pillangók és arasznyi nagy­ságú fehérlepkék repdesnek tétován, idegesen A motor­csónak előtt a víz sodorvo­nala fölött szürkegémek re­pülnek előttünk, hosszan, mély. rekedt hangúkon meg-megszólalva Aztán mindenféle más madarakat látunk — érdekes módon mindegyik párosával, mert valószínűleg ez a családala­pítás. a családépítés ideje. A parton kitaposott és kiült horgásztanyák maradnak el mellettünk, mint a türelem agyagból készült emlék­művei. Sokszor találkoztam ezzel a folyóval, sok minden kö­rülmények között. A folyó nem lát ki a leszakadt, me­redek partok, az ártéri er­dők mögül csalt akkor ha meshágja azokat De akkor nemcsak a fákat bántja, hanem az embereket is Be­les a hazak küszöbén sok­szor bedugja orcát lan arcát a szobába is. de az ember végül is nem hagyja, és visszatereli a helyére. A törvény az. hogy a kis vi­zek fussanak a nagyok fe­lé. a nagyok ölébe. Az em­Gyalogrév a Bodrogon bernelt azonban a kis vizek is gondot okoznak. De örö­met ís. A folvó — minden folyó — medre nemcsak a víz nvughatatlan nvughe- lve. hanem az embereit ál­fa' tnt meltelt legendák, balladák, mesélt, történetek, népdalok . tlcsőie is. A Bodrog tehát nem szü­letik. hanem lesz. Aztán be­lehal valami csodálatos ter­mészetességgel a Tiszába. Tulaidonltéppen alig több mint hatvan kilométert él. amelyből alig több mint fél száz Itiloméler hosszúságú magyarországi bölcsője. Szöveg: Oravec János Delelés a folyó partján Kép: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom