Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. július 13,, péntek Körvezetők krokizás közben TOKAJI NYÁR Amikor a meglehetősen vigasztalan, esős júliusi délutánon a tokaji nyári művésztelep krokizótermében leültem beszélgetni a délutáni foglalkozáson részt vevő körvezető művésztanárokkal, csupa ismerőst találtam. Évről évre találkozom velük. Ki tizennegyedszer, ki nyolcadszor’ jött el az idén Tokajba, de a mintegy harminc részlvévő között olyan is akadt, aki csaknem valamennyi nyarat itt töltötte az elmúlt negyedszázadban. Huszonhatodszor hívta ugyanis magához a körvezető művésztanárokat nyári művésztelepi táborozásra a Népművelési Intézet tokaji művésztelepe. Június , 28-án érkeztek és július i5-én zárul a táborozásuk, hogy átadják helyüket 18-álól az amatőr képzőművészetnek, az ország különböző szakköreiből jövő tagoknak. A krokizás szünetében arról beszélgettünk a régi ismerősökkel, mi az, ami évről évre idehozza őket. A tokaji művésztelep nem teremt iskolát. A -körülmények sem a legjobbak — minden évben magunk is tapasztaltuk az otthonul szolgáló kollégium állagának romlását, az egyre súlyosbodó tárgyi nehézségeket, amelyeken már igencsak ideje lenne segíteni —. mégis úgy tűnik, valami láthatatlan hálóval átszövi az országot Tokaj, tartja a kapcsolatokat mindazokkal, akik itt megfordultak, és a barátság hullámhosszán fenntartott kötődések tartják fenn, hozzák össze évről évre — a Népművelési Intézet szervezőerején és anyagi támogatásán teil — ezt a tábort. Beszélgető partnereim egyöntetűen erről a. barátságról, mint összetartó. egyben pedig művészi ösztönző erőről beszéltek. Most is, meg évekkel korábban is. El kell hinni nekik. Formálódik a korongon az agyag Kulik Katalin keze nyomán S~‘Hetik a ve^szőkosár Fotó: Laczó József A néhány esztendős nép- művészeti tábor, amely a tokaji müvésztelep viszonylag új ágazata és igen markáns színfoltja, tagadhatatlan, gondokkal küzd. Bár, a különböző népművészeti ágakat művelők a nehézségeket könnyen vevőknek látszanak, könnyedén leküzdik azokat, az a puszta tény, hogy az alkotóház Tisza-parti udvara megszűnt, mert szálloda épül rajta, erősen visszaveti a munkát. Nemcsak azért, mert nem tudnak a szabadban dolgozni és fedél alá kényszerülnek a bőrművesek, kosárfonók, faragók, kötők, egyebek, de például a nagyobb faragásokat nem is tudják hol végezni. Egyszerűen nincs rá terület. Szemben, a szigeten ugyan épülget már a leendő népművészeti tábor, a táborozásban résztvevők az alkotómunka mellett az építésen is dolgoznak, azonban ez csak valami pótszernek tűnik. Mert lehet, hogy romantikus csónakon megközelíteni az alkotóházal — másképpen nem is lehel! — de nem biztos, hogy mindig ez a legjobb módszer. Erről a gondról már tavaly és tavalyelőtt is írtunk, sajnos most, csak további íennáilását regisztrálhatjuk. Még akkor is, ha az ideseregletl népművészek alkotókedvén láthatóan nem is ront ez a lehetetlenség. A művésztelep a szokásos rend szerint éli mindennapjait. Délelőttönként műterem- és műhelyfoglalkozások, szitamunka, szabadban való festés van, délután kétől ányi időre helyet biztosítanak a krokizásnak, a Népművelési Intézet biztosít hozzá modellt, ugyanekkor szitamunka is folyik. Több alkalommal tartanak az esti órákban filmvetítésekét művészeti filmekkel, és számos szakmai, illetve társművészeti témakörbe vágó előadáson, vitán vehetnek részt az érdeklődők. Az élet pezsgő, az alkotó eszmecserék az éjszakába nyúlok. A turnus kezdetén nyílt meg Papp Oszkár festőművész kiállítása a Tokaji Galériában, az elmúlt napokban pedig a közelmúltban elhunyt Schnur József festőművész emlék- kiállítása a nagyközségi művelődési otthonban. E kiállítások a Zilahy György Művészetbarátok Köre és a művésztelep közös rendezvényei. Búcsúzásul házi kiállítást rendeznek a telep résztvevői, Tokaj életének évenként visszatérő színfoltja a nyári művésztelep. A Vissza- visszajáró körvezetők — ebben az évben mintegy harmincán — ismét akkumulálódtak Tokaj éltető szellemével, p pályatársak barátságának ' melegével. Sokuknak a tanítványai jönnek a második tuinusba az ő helyükre. Meg jönnek a legfiatalabbak, a közép- iskolások legtehetségesebbje1 Benedek Miklós vtár, házi könyvtár A megyei könyvtárban az elmúlt években elkezdtük a rendszeres olvasáskutatást. A kutatás során a felnőtt olvasók különböző rétegeitől , kaptunk választ arra, hogy jelenleg milyen az olvasók érdeklődése, könyvkiválasztó módszere. Az olvasókkal való beszélgetések közben derült ki, hogy önmagában nein elég a könyvek sokasága a könyvtárban, mert az egyes olvasórétegek tagjai nem rendelkeznek még a, nekik legjobban megfelelő és szükséges könyvek kiválasztásának tudatával, ismeretével. Nem volt ritka e^et, amikor számtalan könyvtárba betérő olvasó megállt a sok könyv láttán, választani nem tudó bizonytalansággal, teljesen tanácstalanul. Éppen ezért különösen fontosnak tartjuk a fizikai foglalkozású, valamint az érettségivel rendelkező dolgozók köflyvkiválasztásának irányítását. Ezt az irányítást, útbaigazítást kívánja szolgálni a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár most megjelenő „Útjelző a könyvekhez” c. kiadványa is. Ebben a bibliográfiában a XIJJ. század második felétől napjainkig terjedően, több mint 100 író 180 művének ajánlása, ismertetése található. Ezek a könyvek alkalmasak a tanácstalan és bizonytalankodó olvasók „útbaigazítására”, irodalomisme- retének, ízlésének megalapozására és szélesítésére. A jó könyvekre irányuló, útbaigazító feladatra a könyvtárnak, az iskolának és egj'éb kulturális intézménynek együttesen kell vállalkoznia. A könyvek szerepé eddig nem csökkent, s úgy látszik, a .jövőben sem fog veszíteni fontosságából. A tévé. a rádió népszerűsége, hasznossága, gyors információnyújtása vitathatatlan, de a könyvek kultúrát tartósan megőrző és átadó szerepe, az értelmes emberi lét kialakításának elengedhetetlen része, sőt az alapja. Az egész Világon — így hazánkban is — rohamosan nőtt az évenként kiadott könyvek száma, ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök elterjedésével csökkent az olvasásra szánt idő. Ez is indokolja az alapos és prugyj gyere uh Felejthetetlen élményben volt részük a prügyi Móricz Zsigmondi Általános Iskola 4 A osztály tanulóinak, akik a közelmúltban Nyíregyházára és Debrecenbe kirándulhatlak. Ezek a tanulók cigánygyerekek —, s miután osztályvezető tanítójuk egész éven át kielégítőnek tartotta iskolába járásukat, maga- viseletűket ,— jutalomképpen teljesítette kívánságukat. Nagy volt az öröm. s hogy ezt sikerült elérni, köszönet érte a Taklaközi Vízgazdálkodási Társulásnak, amely egy autóbuszt bocsátott a gyerekek rendelkezésére, valamint a községi közös tanácsnak, amely anyagilag is hozzájárult a sikeres, nagyszerű kiránduláshoz. Elmondhatom, hogy közel 35 évi pedagógiai munkásságom, alatt talán ez volt a legnagyobb sikerélményem, amikor láthattam ezeknek a gyerekeknek az örömét. Megtekintettük ■ Nyíregyháza és Debrecen nevezetességeit, ellátogattunk a Vidám markba és az állatkertbe, felültek az últörővasútra, fagyi,ztak, felszabadultan játszottak, láttuk, hogy boldogok, meg- elénedettek. Bizonyítia ezt még az a sok fényképfelvétel is. melyeket az autóbusz vezetője. Kutas .József készített. aki szintén iskolánk tanulója volt. Nótaszóval, vidám hangulatban, a késő esti órákban értünk, vissza Priigyre. körültekintő könyvvé lasz- tást. Gazdasági életünkben tapasztaljuk az ütemes fejlődést, emelkedik a dolgozók életszínvonala, sőt bizonyos öncélú „hajtás” van nem kevés emberben az anyagi jóiét fokozására. Nap mint nap tanúi lehetünk olyan jelenségeknek, amikor státusszimbólumként a, szép autó, a rangos vtkendház megszerzéséért űzik, hajtják magukat az emberek, közben háttérbe szorítják saját kulturálódásukat, azzal áltatva magukat, hogy ők „ilyesmire” nem érnek ró. Ezek az emberek főleg arról feledkeznek meg. hogy csak az anyagi jólét, és a tartalmas szellemi élet együttes harmóniája jelentheti az értelmes emberi életet. Ezért olyan szemlélet kialakítására kell törekednünk, hogy az autó, a víkendház mellé „státusszimbólumként” a kulturáltság kerüljön. Mint ahogy már fentebb említettem, probléma van a könyvtárba járó dolgozók olvasási kultúrájával, azonban az irányításukkal már foglalkozunk, vagy tervezzük az intenzívebb foglalkozást. Ettől sokkal, de sokkal nagyobb gondot, okoz, és nagyobb odafigyelést kíván a könyvtárba nem járó dolgozók olvasási érdeklődése, illetve az egyáltalán nem olvasó emberek problémája. Sajnos azokról, akik nem járnak könyvtárba, nincs tiszta képünk, hiszen csak szubjektív megállapítások, korlátozott méretű felmérések jelzik, hogy különösen a saját vásórlású könyvek gyűjtése, olvasása még sok kívánnivalót hagy maga után. Nem vigasztaló az a kép sem. amelyet a könyvtárba járó dolgozóktól kaptunk a magánkönyvtárakról. Ma még elég sok házi könyvtárban a „krémet” a sorozatok jelentik, amelynek nem egy esetben csak díszítő .jel- ’ lege van. Nagyon sok olyan véleménnyel is találkozhatunk. hogy „megveszem ezt a könyvet, mert értékesnek mondják, remélem, nyugdíjas koromban el fogom olvasni". Viszont kevesen vallottak arról, hogy egy-egy könyv mennyire formálta jelleműket, egyéniségüket. Különösen hiányos. vasy egyáltalán nincs, sok házi könyvtárban kézikönyvállomány. Például: Üj magyar lexikon 1—7., A magyar helyesírás szabályai, idegen szavak és kifejezések szótára, Magyar életrajzi lexikon 1—2., Magyar irodalmi lexikon 1—8., Természettudományi kislexikon, Magyar értelmező kéziszótár, Zenei lexikon 1—8., 100 híres regény 1—2., Zsebenciklopédia stb. Pedig ezek a kézikönyvek) önálló ismeretszerzésre késztetik és szoktatják a felnőtteket, gyermekeket egyaránt, másrészt érzékeltetik a világ sokszínűségét, kimeríthetetlen változatosságát. Hogy miért hiányoznak m kézikönyvek a házi könyvtárakból, ei.nek több oka is lehel: egyrészt, sokszor drágának találják, de a fő oki inkább abban keresendő, hogy sokan nem ismerik a kézikönyvek szükségességétPedig mennyit hallunk, olvasunk á fizikai dolgozóki gyermekei nek hátrányos helyzetéről. Persze, eleve hátrányban van a fizikai dolgozó gyermeke (de mag gyermek is!) azzal szemben, aki otthon- a házi könyvtárban nap mint nap találkozik) a kézikönyvekkel. De mi van ott, ahol ilyen jól összeválogatott magán- könyvtár nincs: töprengés, bizonytalanság és időpazarlás. Azt hiszem, a kézikönyvek) beszerzése ma már nem jelent anyagi problémái a fizikai dolgozóknál sem, inkább az a kérdés, hogy a dolgozó szülök szemléletében nein kapott helyet a házi könyvtár fontossága. Ezen a terem is a könyvtárosoknak, főleg az iskoláknak és a közművelődési intézményeknek) kell vállalniuk a tanácsadást, útmutatást. (Pl. tanítási órákon felhívni a figyelmet, bibliográfiák összeállítása slb.) Persze, a túlzásoktól is óva intünk mindenkit; nem szabad minden évben drága könyvek tucatját ajándékozni a gyermeknek. Azt lg meg kell mondanunk, hogy a magánkönyvtárak nem helyettesíthetik a- nagy közművelődési és szakkönyvtárakat. (Nagy állomány, sok) szempontú feltárás slb.) Azt) hiszem, a magánkönyvtárakkal a jövőben sokkal többet kell foglalkoznunk. Pócsi Gusztáv a megyei könyvtár főmunkatársa Gulliver az óriások országában Rajnai András rendező irányításával készül az új Gul- 1 iver-film a Magyar Televízióban. A Gulliver az óriások országában című filmben Gulliver a törpéktől való megmenekülése után az óriások országában egy parasztcsa- ládhoz kerül, akik a különleges, apró emberkét pénzért mutogatják. Sok megpróbáltatás előtt áll Gulliver, egyedül a parasztcsalád lánya áll mellé. Végül is egy madár rabolja el. és így kerül visz- sza a hozzá hasonló emberek világába. A készülő film főszerepeit Bencze Ferenc. Bács Ferenc. Ladik Katalin. Szilágyi Zsuzsa. Szirtes Ági. Dra- hota Andrea. Bozóky István, Perédy László. Palóczy Frigyes. Fónay Márta és Szoko- !ay Oltó játssza. fóliasátorként, talajtakaróként tönénö alkalmazása elősegíti a zöldség- és -gyümölcstermesztést. — Vízálló. — vegyszerálló. — kiváló (énváterésztő. — 4.2 m. 8,5 m és 16 m széles változatban készül. ) Vevőszolgálat: TVK Kereskedelmi Iroda. 1052 Budapest. Pilvax-köz 2—4. Tel.: 174-444. 174-275. Beszerezhető az áfész-üzletekben. szakboltokban és a TVK-ml nta bel tokban Miskolc. Petneházv utca 6. Leninváros. üzletsor. Pécs. Kossuth Lajos utca 47. Budapest. V Pilvax-köz 2—4. M. B. Priígry
