Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

1979, július 1„ vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kolompok, A vízzel kapcsolatos, köz­helyszerű igazság, miszerint, ha kevés van belőle baj, ha sok van belőle, még nagyobb baj. Megyénkben ez talán a leginkább elfogadható, a leginkább igaz. Ezzel a téma­körrel kapcsolatosan Borsod- Abaiij-Zemplént illetően so­rozatot lehetne írni, de ehe­lyett próbáljunk csupán né­hány, alapvető ismérvet kö­zölni. Annak kapcsán, hogy a megyei tanács illetékesei a közelmúltban az Országos Vízügyi Hivatal elnöki kollé­giumával tárgyaltak tanácsi vízgazdálkodásunk' helyzeté­ről. K isi a k Mindenekelőtt: a vízellátást illetően az ötödik ötéves terv végére kitűzött színvonal el­érése esetén is hátrább le­szünk, lejjebb leszünk az or­szágos állagnál. Ez a megál­lapítás bizony nem valami kedvező egyet s mást u/ert a részletesebb ismertetés előtt is szükséges elmondani, csupán utalásképpen. Hadd utaljunk például arra, amit az uj-ágolvasók jól tudnak: az aszályos, elmúlt hónapban az ország számos nagyváro­sában vízkorlátozási rendel­tek el, míg Miskolcon erre nem került sori Néhány év­vel ezelőtt nálunk kellett el­sőként elrendelni. Hadd mondjuk el ill rögtön: a ta­karékosságra továbbra is szükség van, nem pocsékol­hatjuk hovatovább legdrá­gább nyersanyagunkat, mely ugyancsak köztudottan már régóta nem is természeti kincs, hanem iparilag előállí­tott. — drágán előállított — leírnék. Es utaljunk arra is, hogy megyénkben a leiszaba­dulás elölt közüzemi vízszol­gáltatás csupán három tele­pülésen volt, néhány telepü­lést pedig — saját lakótele­peket. — a nagyüzemek lát­ták el. Messziről indultunk, tehát, igen messziről. A fejlesztések révén évről évre emelkedett a lakosság vízellátásának mutatója, 1975- ben az ellátottsági mutató 53 százalékos. Az ötödik ötéves terv 74t! millió forintjának felhasználásával (ül százalé­kos ellátottsági mutatót kell elérnünk. Elképzelni is nehéz a számok mögött rejlő hatal­mas munkát, melynek révén Miskolc, Űzd térsége, Kazinc­barcika, Sátoraljaújhely, Sá­rospatak, Mezőkövesd, Le­nin város és számos község vízellátásának fejlesztése, sok helyütt, pedig egyáltalán az egészséges, tiszta ivóvíz biz­tosítása szerepel. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósí­tásához a lehetőségek adottak, mint ahogyan sok esetben már nem csupán célkitűzé­sekről, tervekről, hanem megvalósult létesítményekről is szólhatunk. Minden re­mény megvan rá, hogy a (13 százalékos ellátottsági szin­tet 1980-ra elérjük. A községek vízellátásáról szólva azonban ismét el kell mondanunk, hogy a gyarapo­dás ellenére is a megye leg­súlyosabb vízellátási problé­májával kell szembenéznünk. Ilyen szempontból megyénk­nek 172 települése közegész­ségügyileg veszélyeztetett! A legsúlyosabb helyzetben levő községek vízellátásának meg­oldása már folyamatos, de túlságosan nagy számokról van szó. Leginkább aprófal­vakról, ahol a hidrogeológiai viszonyok is kedvezőtlenek, tehat csupán a regionális rendszerek fejlesztése, a víz odaszállítása a megoldás. A gond súlyának érzékeltetésé­re: a Borsod megyei Vízmü­vek és a Tejipari Vállalat je­lenleg a polipackos víz eső»- magolásán kísérletezik. Az ötödik ötéves tervben kilenc, súlvosan veszélyeztelett tele­pülésen — az eredeti terven felül — társulat alakításával, il’etve kutak fúrásával old­ják meg a vízellátást. A ta­nács végrehajtó bizottsága csupán erre a célra 1930-ig mintegy 13 millió forintot biztosit. A hatodik ötéves tervben pedig az ezzel kap­csolatos tennivalókat a ki­emeltek közé sorolják: leg­alább nyolcvan községben kell vizmütársulatot alakíta­ni. Áradás A csatornázás Miskolcon, Kazincbarcikán, Len in város­ban viszonylag kedvező (kö­rülbelül 70 százalék), Ozdon, Sátoraljaújhelyen körülbelül ■to százalék, a közelmúltban várossá vált es egyéb tele- püieseKen pedig 10 százalék alatti. A csatornázott terüle­ten elő népesség aránya me­gyénknél! az ötödik ötéves terv ez irányú leiadatainak végrehájtása után 29 száza­lékra növekszik. Ezzel tehát itt tartunk. Illetve majd tar­tunk. A lúrdőellútáji sem kielégí­tő. Megyénknek összesen 23 tisztasági és strandfürdője van. a fürdők nagyrésze kor­szerűtlen. A fürdők üzemel­tetése nem egységes. A Mis­kolci Vízművek öt egységet, a Borsod megyei. Vízmüvek szintén öt egységei, az Észak­magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat egy strandot üzemel­tet. míg más köztisztasági es strandfürdőket tanácsi szer­vek kezelnek. Mi a helyzet a vízfolyá­sokkal? Megyénkben össze­sen 1811 kilométer, úgyneve­zett kisvízfolyás található, ebből az Eszak-mugyarorszá- gi Vízügyi Igazgatóság gondoz 543 kilométert, ezer kilomé­ternél többet pedig a taná­csok. Ezek a vízfolyások igen sok gondot okoznak. Az ózdi — ahol a Somogyi Béla la­kótelepet' nem véletlenül ne­vezik Velencének — áradás­ról a közelinúltban számol­tunk be. A Rakaca-tároló sza­bad térfogata ismét a közel­múltban bizonyult elégtelen­nek, ebnen a térségben is nagy területek kerültek víz alá, Szendrőn, Boldvún, Bor- souszirakon belterületek is. 1975 év végéig kilenc tározót helyeztünk üzembe, csaknem húszmillió köbméteres térfo­gánál. Üjabb öt tározó kivi­telezése, illetve előkészítése folyamatban van. Akik már láttak ilyen tározókat, elkép­zelhetik: mennyi munka, mennyi pénz kell elkészíté­sükhöz. És még újabbak, to­vábbiak is kellenek. De szóljunk most a folyók­ról. Folyóink melletti telepü­léseink szépen gyarapodnak. A megyei tanács jelentése szerint az e területeken fel­gyülemlett nemzeti vagyon értéke ma már meghaladja az ötvenmilliárd forintot. Hogyan, miképpen védjük a településeket? Az utóbbi években rendszeresen ismét­lődő magas árvizek bizonyít­ják, hogy a jelenlegi fővéd­vonalak nem nyújtanak tel­jes biztonságot. Körülbelül 170 kilométeres hosszúságban a töltések magassági és ke­resztmetszetei hiányosak. A Sajó mentén 94, a Hernád rhentén 90 kilométer hosszú árvízvédelmi töltés hiányzik. Számos település védelmét körgátakkal Leli, illetve kel­lene biztosítani. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság a jelen­legi tervidőszakban Tiszá­val k—Ároktő, Sajóörs—Ti- szapalkonya, Vajdácska és az országhatár közötti részeken erősíti a töltéseket több mint százmillió forint értékű mun­kával. A hatodik ötéves terv­ben ’’Ti szakeszi—Tiszapalko- n.va között, a Bodrog, a Her­nád, a Sajó mentén — kü­lönböző hosszúságokban — erősíti a töltéseket. Öntözés Megyénkben az 1900-as években körülbelül 1900 hek­tárt tudlak öntözni, a hetvenes évek elején pedig több mint húszezéV, hektárt. A berende­zések elhasználódása, selejte­zése miatt azonban az utóbbi években a terület csökkent. A feladatok közé tartozik a jelenleginél több szőlőnek, gyümölcsnek, legelőnek az öntözése, illetve az öntözés feltételednek biztosítása. A megye mezőgazdasági üzemei jelenleg több mint 14 ezer hektár, öntözésre be­rendezett területtel rendel­keznek. A hernád völgyében például Gönc, Göncruszka, Onga térségében a meliorá­ciós munkák összhangja biz­tosítóit. Putnok térségében már vizrendezetl területen öntöznek. A taktaközi, a bod­rogközi. a dél borsodi terüle­teken az öntözőrendszerek kiépítését a belvizöblözetek rekonstrukciójával együtt kí­vánják megoldani. A cikkben említettek per­sze csupán részei a megye vízgazdálkodási munkájának, a rendszerrel kapcsolatos tennivalóknak, feladatoknak miként az eddigi eredmé­nyekre is csupán utalás tör­tént. Viszont, aki a témával kapcsolatos híradásokat fi­gyeli. vagy különösen, ha maga is részese valami mó­don a vízgazdálkodással, a vízrendezéssel kapcsolatos munkának, jól tudja: súlyos milliókat, milliárdokat ne­héz munkát, hosszú időt kí­vánó munkáról van szó. A magunk ereje kevés is ehhez. Feladatok A cikk elején említőit ta- náeskozáson mindezekről a kérdésekről sokkal részlete­sebben tárgyaltak. Megér­téssel. segítő készséggel, ten- niakarással. Megyénkben a kedvezőt­len vízbeszerzési adottságok miatt az úgynevezett térségi vízellátás került előtérbe, ezeknek a műveknek a fej­lesztését továbbra is szor­galmazni kell. A közegész­ségügyileg veszélyezlelett te­lepülések vízellátásának meg­oldása feltétlenül a sürgős tennivalók közé tartozik. Oly­módon. hogy a gyorsan meg- valósíüiató, átmeneti megol­dások később beilleszthetők legyenek a nagyobb fejlesz­tési tervekbe. A Bodrogköz, a Taktaköz vízrendezéséi kiemelt fel­adatként szükséges kezelni a halódik ötéves tervben, meg­felelően a kormányhatáro­zatnak. Ezen belül szükséges összehangolni az allami fő­mű vele, a helyi jelentőségű közcélú, az üzemi és tanácsi művek fejlesztését. Az idei vizkárelhárílási ta­pasztalatok alapján az Or­szágos Vízügyi Hivatal Ózd térségének védelme érde­kében még az idén meg­kezdi a Hangony—Hódos, jövőre pedig Mezőkövesd vé­delme érdekében a Hór-, Kánya-patakok rendezését. A megye fürdő-ellátottsá­gának javítására is van re­mény.. Erre a célra a tárgya­lások alapján a hatodik öt­éves tervtől kezdődően kon­centrált, megfelelően rangso­rolt fejlesztések szükségesek. Talán még annyit: Me­gyénk ipara adja a nemzeti jövedelem 12 százalékát. Itt található az ország vaskohá­szán bázisának 50, vegyipa­rának 30 százaléka. Az el­múlt, valamint a jelenlegi tervidőszakban a vegyipar és az energiatermelő-ipar to­vább erősödött, illetve erő­södik. Növekedett a területi koncentráció, különösen a megye székhelyén, valamint Leninvárosban és Kazincbar­cikán. Ugyanakkor változat­lan maradt az ezeken kívül eső területek relatív elma­radottsága. Jó lenne, ha né­hány év múlva már nem kel­lene leírnunk: a megye terü­letén a vízellátás jelentős fejlődése ellenére lemaradás mutatkozik az országos át­laghoz. Priska Tibor Szólnak persze ezek a ko­lompok. pergők most is. fé­nyesednek a míves juhász­kampók. utána is nyúlnak a bárány lábának, mikor szük­séges. De, ha a bodrogközi, hegyközi, hortobágyi, kisal­Délutánonként ősz haja fel­tűnt az ablak elhúzott füg­gönye mögött. Várt. Unokájá­ra. aki a közeli iskolába jár. Néhány éve költözött ide lányához, a háromszobás, bérházi lakásba. Erika akkor volt hároméves. Azóta állan­dóan mellette van. Vigyázza, félti, neveli, gondozza és ját­szik vele. A mami minden­nap korán kel, de csak bú- szúszóra nyitja meg ajtaját Azután következik megszo­kott programja. Erikát éb­reszti, reggelit készít, rendbe- teszi a szobákat. Együtt in­dulnak el otthonról minden­nap. Erika iskolába, a nagy­mama bevásárolni. A délelőtt elég a mosásra, főzésre, ki­sebb takarításra. Ha befeje­zi, leül az ablak melletti fo­telbe, olvasgat. Nem sokat, mert már egyre rosszabbul lát. Pihenőként elnézi az ab­lak előtti játszótér nyüzsgő sokaságát, a munkába, a vá­sárolni, vagy éppen az ott­honába igyekvőket. Megszo­kott arcok haladtak előtte a járdán. Mami ősz feje is megszokott volt már a délutá­ni órákban, az ablak mögött. Várakozott. Lassan teltek az órák, még lassabban a percek. Napsütésben még el­szórakoztatta őt az _elé táruló látvány; a libikókázók, a rönköket megmászó és a ho­mokvárakat építő gyerekek. Esős, hűvösebb napokon azon­ban unalmas volt és hosszú a délután. Mégsem mulasz­totta el egyetlen napon sem azt a pillanatot, amikor kis- unokójának szöszke leje fel­tűnt a szemközti iskola kapu­jából kitóduló gyereksereg között. Erika is valahogy így volt ezzel. Tudta, érezte ma­mi ottlétét, az ablak mögött. S ez jó volt. Mindkettőjük­nek: hogy vártak, hogy vár­hattak egymásra. * Első gyermekét várta. Ahogy teltek a hónapok, egy­re inkább érezte: megválto­zik körülötte minden, s ő maga is. Nem kényeztették jobban, mint másokat szok­tak ilyenkor, mégis úgy érez­te. most figyelmesebbek, ked­vesebbek hozzá, mint azelőtt. földi, dunántúli vagy néhány külország! pásztorember tud­ná, azaz inkább tudta volna a néhány nappal korábbi hirt. talán egyszerre, egy idő­ben szólaltak volna meg ezek a pergők, kolompok, lalán Az utolsó napok voltak a legnehezebbek. Már minden készen volt az apróság fo­gadására. Kiságy, gyermek- kocsi, apró ruhácskák. A las­san múló napok egyikén mégiscsak hirtelen érkezett el a pillanat. Sötétedett, ami­kor a vajúdó asszonyt bevit­ték a kórházba, A férj az­nap felesége szüleihez ment. Csendes nyugtalansággal vár­ták az eseményeket, a hírt -jelentő telefonberregést. Már régen vége volt a valamilyen műsornak is a televízióban. Egyikükben sem maradt meg a látott film. Gondolatban a most fajdalmával magára- maradt asszony mellett vol­tak. A szülök emlékeztek a több, mint húsz év előtti ilyen éjszakára, az ifjú apa- jelölí; pedig szorongva járt- kelt a sárga fényű lámpával világított szobában. Ha vala­ki szólt, érződött: erőltetett beszélgetés ez. Éjjel két óra volt. A feszült csendben szinte egyszerre ugrottak fel az éles csörre- nésre. Már csak egy mozdu­lat, néhány szó és a bizony­talankodó találgatások öröm­teljes valósággá alakulnak, A férj vette fel a telefonkagy­lót. Izgatott, fojtott hangon ismételte a hallottakat: — Igen, kislány. Mindket­ten egészségesek ... ! * Még néhány nap és indut a család üdülni. A szülök az idén külföldre mennek. Juta­lomüdülés a vállalattól. A két gyerek pedig — mint Pénteken hazaérkezett Dá­niából az a lovascsapat, amely dr. Pál Jánosnak, a Magyar Lovasszövetség elnö­kének vezetésével négy dá­niai városban mezőgazdasá­gi kiállításokon veit részt. A dán pafasztszövetség és a kiállítási iroda meghívá­sára a kiállításokon 12 lovas és 14 lipicai ló tartott bemu­tatót. néhány pillanatra a törede­zett szélű, öreg kalapok is le­kerüllek volna a lejekről, hogy kisideig a juhászkam. p<>kat árnyékolják Annak az . árnyéknak az idézésével, mely örökké való. Mert mindezeknek kész;, tője. rangot adó formálója, az edelényi Hódossy Lajos bácsi, a népművészet meste­re. a népi fémmüves szakma magas szintű művelője pár napja örökre elment. A Már­tonéiban született, falusi ko­vácsmester fia.' mindvégig a vasnál, a fémnél maradt. Még akkor is. amikor Ede- lényben a karbidlámpákat, csákányokat. cséplőgépeket, vagy a falusi gazdálkodás különböző eszközeit javítot­ta. hozta rendbe. Mindent egyforma nagy akarással, pontossággal, de igazi, nagy kedvvel, örömmel talán még­is ama koíompokat, pergő­ket. rézfokosokat. juhász­kampókat, Híre kelt ezeknek a pásztorkellékeknek, jöttek hát messzi földekről a Mester úrhoz. Meg hozzáértő. a népművészet remekeire fi­gyelő szakemberek is. Meg gyűjtök is persze, csak győz­ze munkával. Győzte. Egészen 87 éves koráig. Igaz. az utóbbi évek­ben már inkább a fia mun­káját figyelte, nem minden­napi tehetségének örökösét. Mert nem szakad meg a per­gők. kolompok sora. szólnak azok továbbra is. De Hódos­sy Lajos bácsi többet már nem formál, nem alakit. Ha pásztor hallja a hírt. hát tudja: a kolompok, pergők most kicsit emlékezetül szói­nak. rendszerint — a Dunántúlra utazik, a nagyszülőkhöz. Min­den évben eltöltenek itt. két­hálom hetet. A nagymamáéi hatalmas kertje a bérházban felnövő gyerekeknek szinte a „Paradicsomot” jelenti. A gyerekek már hosszú na­pok óta készülődnek. Kis szekrényükben állandóan cse­rélődnek a fontosabb ..elvin­nivalók”. A kislányéban az öltözletőbaba, az alvósbaba, meg a maci A nagyobbike- ban — a fiúgyermekében — pedig a görkorcsolya, a c.sil- logós és berregés puska az elmaradhatatlan műanyag, színes katonákkal. S hiába anyu figyelmeztetése; hogy nem kell mindent elvinni, a gyerekek változatlanul készü­lődnek, terveznek és pako­lásznak. Az udvaron játszók­nak már nem is mesélnek másról; csak a nagymama gyümölcsös-, virágoskertjéről, a két öreg kutyáról: Bodri­tól meg Buksiról, no és az ottani pajtásokról, akik már bizonyára várják őket. hiszen megírták érkezésüket. Éjsza­ka, álmukban már a nagy­mama íőztjét eszik, már a füvet sarlózó nagypapa ügyes moz.dulalait lesik, mór mász- *zsk a baracktól, almától és szilvától' roskadozó fákat és járjuk az „indiántáncol Végre elérkezik az utolsó nap is. Az utazás lázában, éjjel nyugtalanul alszik a két lurkó. Kora reggel mór sür­getik a szülőket a mielőbbi indulásra, nehogy megrövi­düljön valamicskét a távoli nyaralás ideje. Csupán ak­kor nyugszanak meg. amikor az. állomásról kigördülő vo­nat ablakából kitekintve, egy­re távolabbinak tűnik a vó~ Naponta délelőtt és dél-' utón 30 perces lovasműsort adtak. Nagy sikert aratott a lipicai kanca hatosíogat, a hat mén karusszelje zenére, a tandem kanca ötösfogat,' valamint a fiatal csikósok színvonalas bemutatója. A vardei kiállítást megte­kintette Margit dán királya# és férje, Henrik herceg. Várakozások Monos Marta Szilvásváradi lovasok sikere Dániában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom