Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A 1979. július 1., vasárnap Klasszikusainkat . szeretjük szobortalapzati'a ál- ■ lílani. Kőbe faragva, bronzba öntve fogadják az utókor hódolatát, holott talán mondani szeretnének valamit. A száz esztendeje született Móricz Zsigmond életét, munkásságát is ünnepi szónok- ' latok és megemlékezések méltatják. Joggal, hiszen népének egyik legnagyobb krónikása volt. aki halhatatlan művekben mutatta be ennek a népnek életét és törekvéseit. Egyéniségéhez illik a kő- szobor, különösen az a vaskosan rusztikus forma, amelyet Medgyessy Ferenc ismert Móricz-portréja mutat. Egyénisége: konok következetessége, hatalmas munkabírása, elpusztíthatatlan életereje az egyetlen darabban faragott kövek szilárdságához hasonlatos. Illik hozzá a kőszobor, igazi lényét mégsem fejezheti ki. Móricz a legnehezebb helyzetekben is szilárd emberi egyéniség maradt, á nemes kövek kitartó erejével viselte azokat a terheket, amelyeket alkotó munkája halmozott szüntelenül vállaira. De nemcsak ennyi volt. Kőnehéz kitartása mögött vad, szenvedélyes élet lobogott. Indulatok fűtötték, eszmélete és képzelete szüntelen mozgásban volt, agya és szíve mindig dolgozott. Nem illik hozzá igazán a szobrok nyugalma. Az ünnepélyes méltósáfí sohasem tetszett neki. Valójában utókorától: a jelentől sem hódolatot vár. Inkább figyelmet és megértést, azt, hogy a jelenkor is hallja meg szavát, értse meg üzenetét. Mi lehet Móricz mai üzenete? Lehet-e üzenete egyáltalán egy írónak, alti több mint harmincöt éve halott? Aki egészen más korban élt, egészen más teíimüalókkai;.; viaskodott, mint a jelenben* élő nemzedék? A kérdés irodalmunk eleven gondjára utal. Halljuk a kételyt, amely Móricz Zsigmond időszerűségét olykor megkérdőjelezi. Vajon mi lehet a mondanivalója a jelenben, 1979-ben annak az írónak, akinek sorsa és munkássága ma már jórészt az irodalomtörténetírás birtoka? Móricz valóban saját korának kérdéseire válaszolt, s ezek a kérdések ipa már jórészt történelmiek: A magyar parasztság sorsa, amellyel annyi munkájában, s oly szenvedélyesen foglalkozott, azóta történelmi méretekben alakult át. A kép, amelyet Móricz erről a sorsról adott, ma már a múlté: történelmi dokumentumértéke van. A történelem v^aG" fordult azóta, hogy Móricz megmintázta műveiben a teljes magyar valóságot, a teljes. magyar életet. S lehet, hogy a kor társadalomiudo- /Jliányi, szociológiai és statisztikai képe ma mór valóban múzeumi anyag. Nem így az irodalom. A jó regény, Móricz Zsigmond re- • gényei mindig többet adnák, mint pusztán szociológiai ismeretet. Az embert ismerjük í meg .általuk: a huszadik század első felének magyar társadalmában élő ember gondolkodását, érzéseit, magatartását — az értelem és a szív belső történetét. Ahogy Tolsztoj vagy Balzac regényeiben sem pusztán a tizenkilencedik századi orosz .főnemességgel és francia pol-, gáfsággal találkozunk, hanem! .magával az emberi egyetemességgel: a tervezgető,' küzdő, szenvedő, harcaiban elbukó és Telemelkedő ember sorsával -is. ' .j Nemcsak az elbeszélés tárgya maradt eleven, az írói munkát vezérlő erkölcs is. Móricz Zsigmond. emberi hű_ ége és művészi elkötelezett- ége. amellyel népe sorsa fö- é hajolt. Az irodalom, s kü- önösen Kelet-Európábán, :nol mindig egy népi és lemzeti közösség történelmi orsóért kellett felelősséget •állalnia, az irodalom nem- sak az esztétikum dolga, ha- lem az erkölcsé is. És az rodalom etikáját mindig az Mindnyájunk öröksége jelzi, egyszersmind az teremti meg, hogy az író menynyire tudott azonosulni népének sorsával, vágyaival, törekvéseivel. Ez a közösségi hivatástudat és írói etika a magyar irodalomnak is legszentebb — soha el nem évülő — hagyományai közé tartozik. Ezt a hagyományt — Balassi Bálint. Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János örökségét — vállalta, vitte tovább Móricz Zsigmond is. Nem egyedül: Ady Endre társaságában, aki mindenben szövetségese, testvére volt. Móricz és Ady közösségi tudata, népi elkötelezettsége ma is irodalmunkat alakító morális erőt jelent. A regényíró példája és tanítása ma sem veszítette el időszerűségét: Móricz Zsigmond műveiben tesz tanúságot a közösségi hűség és szolgálat erkölcse mellett. Szavára érdemes figyelni a jelén irodalmának is. És végül nem évült el Móricz Zsigmond művészi módszere sem. Noha éppen az ábrázolás mikéntje az, amely leginkább ki van szolgáltatva az idő múlásának. Így lett a romantikából vagy a szimbolizmusból irodalom- történeti fogalom; módszer, amelyet a jelen irodalma 'már nem tudhat, nem is akarhat feleleveníteni. Móricz kezdetben azt a művészi örökséget kamatoztatta, amelyet Mikszáth hagyott a magyar irodalomra: az anek- dotikus realizmus régi — még Jókaitól eredő — hagyományát. Ezt az örökséget kellett meghaladnia, ha a korszerű realizmusig akart jutni. Á meghaladás módja a naturalizmus hatásában rejlett: rövid naturalista korszaknak kellett bevezetnie az érett . realista műveket. A naturalizmus alakította ki a Sárarany írói «világát, a realizmus a húszas évek-nagy regényeit: az Űri murit: és; a Rokonokat. A tár- sadalonibíráló' regények mellett kapott szerepét a realista ábrázolás költői változata: a Légy jó mindhalálig, amely talán a legjobb magyar gyermekregény. S a kritikai ábrázolás mellett született meg a nagy történelmi összefoglalás: az Erdély trilógia, amely egyszersmind erkölcsi példázat is arról, hogy egy kis nemzetnek milyen történelmi magatartást kell tanúsítania. Móricz Zsigmond realizmusa azóta követendő példát jelent, a mai magyar társadalmi regény sem élhet meg nélküle. A realista ábrázolásban Móricz a magyar regény régi törekvéseit teljesítette be. Adósságot törlesztett, hatalmas — szinte balzaci méretű — szintézist alkotott. írói egyéniségének szüntelen megújulási képességét mutatja, hogy e realista szintézis utgn új utakat keresett, s talált. A harmincas években Móricz Zsigmond több irányú kísérletet tett a realista ábrázolásmód megújítására. Novelláiban, a Barbárokban például, a balladák drámai erejét sikerült újjáteremte- nie, külvárosi elbeszéléseiben,''közöttük a Kiserdei angyalokban a riportnovella erősen valósághoz kötött formáját dolgozta ki. Híres re. gényében, A boldog emberben azt a lírai és szociografikus motívumokból építkező formát sajátította el, amely a népi írók szociográfiáinak újdonsága volt. Rózsa Sándor-regényeiben valósággal 1 népi eposzt alkotott, önéletrajzában, az Életem regényében a magyar irodalom memoár-hagyományait újította fel. Művészi módszerében a magyar elbeszélő irodalom később — a hatvanas évek során — bekövetkező gazdagodását készítette elő. Olyan epikus eszközöket alkotott, amelyeket Sarkadi Imrétől Sütő Andrásig és Sánta Ferenctől Galgóczi Erzsébetig azóta is használatban tart a magyar prózairodalom. Müricz-kcpímlí persze időközben sokat változott. Talán kissé megfakult á korai művek fénye. — az elbeszélések kivételével —, s megnőtt a későbbieké: az újat kezdőké, a stílust újítóké. Ezekben a művekben a száz- esztendős Móricz Zsigmond — akár a százesztendős Ady Endre és Krúdy Gyula — a /mi korunkhoz Is beszél. A ma is aktuális nagy elbeszélő szól hozzánk, akinek műve, öröksége semmit sem veszített elevenségéből. Aki ma is vallató kérdésekkel faggatja olvasóit. Párbeszédet kezd velük: szavára figyelni kell, figyelni érdemes. r. n. KICSIT MEGÜTKÖZÜNK, mikor a lizablakos nekézse- nyi iskola ajtaját z jrva találjuk, aztán a szomszédok felvilágosítanak bennünket: „már vége az iskolának”. Amit persze úgy kell érteni, hogy befejeződött a tanév. Így értik ezt a nekézse- nyiek is, de volt idő, amikor szó szerint vették, hogy vége... Idézzünk az egyik szülő, Anga Lajos leveléből: „Községünknek ezerkétszáz lakosa van, szeretünk itt élni. Csendes kis község volt tavaly . februárig, amikor is szóba jött a körzetesítés. - A tanulóknak el kell menni iskolába Sátára — a székhelyközségbe —, illetve a putno- ki kollégiumba. Ekkor elszabadultak az indulatok. A szülők — köztük én is — nem értettük, s jelenleg sem értjük meg ezt az intézkedést.” Nos, intézkedés nem született a körzetesítés ügyében (még a következő tanévet is Nekézsenyben kezdi a falu minden gyermeke), a körzetesítés gondolata azonban valóban felmerült, s talán nem lesz nehéz bizonyítani, hogy éppen a nekézsenyiek érdekében. A négy tanterem (ebből egy úgynevezett szükségterem) ugyanis már egyre kevésbé felel meg a nevelés és oktatás korszerű követelményeinek. Ilyen körülmények között nemcsak a — ma már egyre nélkülözhetetlenebb — szaktantermek kialakítására nincs lehetőség, hanem az egész napos foglalkoztatottságra sem. A fentiekből következik, hogy a felsőtagozatos tanulóknak előbb-utóbb helyet kell keresni. Éppen az alsó- tagozatosok zavartalanabb és kényelmesebb munkakörülményei érdekében, s a felsősök többé-kevésbé hátrányos helyzetét leküzdendő. De hát a dolog korántsem ilyen egyszerű. Amit az is bizonyít, hogy a körzetesítés jó szándéka valamiképpen visszájára fordult. Először ugyanis — sajnos, eléggé automatikusan — a székhely- községet, Sálát jelölték ki körzeti székhelyül. Miután azonban' kiderült, hogy a nevelés és oktatás ottani feltételei alig jobbak, mint Nekézsenyben, a putnoki kollégiumra igyekeztek a szülők érdeklődését terelni. Mindebből a nekézsenyiek csak annyit értettek meg (ebben ki a ludas, ma mór nem is olyan könnyű eldönteni), hogy a község iskoláját-mindenképpen meg akarják szüntetni, s hogy a putnoki kollégiumot —' mert a drága pénzen létrehozott gyermekintézmény nem állhat kihasználatlanul — be kell telepíteni. Nosza, küldöttség ment a minisztériumba, s tollat fogtak a. gyerekek is. „Ne vigyék el az iskolát” címmel hosszú cikkben elemezte a Pajtás a nekézsenyi helyzetet, hangsúlyozva, hogy „jót, csak jobbra érdemes felcserélni” (ez a sátai verzióra vonatkozik), s hogy Nekézsenyben az iskola a falu szíve. Ki cserélné el a szívét? — kérdezzük mi is a hasonlatnál maradva. Mert a nekézsenyi vérkeringés központja tényleg az iskola, ahol már a mostani általános iskolások szüleit, sőt nagyszüleit is nevelte és tanította Igó István igazgató. Nagy hagyománya van itt a népdalkultúrának, híres a crte- razenekar; a Páva-kör ismert az egész, megyében. Miért kell erről lemondani? — teszik fel a kérdést a községükre, hagyományaikra büszke nekézsenyiek. Csakhogy már a kérdés felvetése helytelen, hiszen a költség szellemi létét az a tény még aligha fenyegeti, ha a felső tagozatos gyerekeket más településen oktatják. HOGY VOLNA IDEÁLISA (5 B megoldás is, mint a putnoki kollégium, ahonnan Töprengő Bcirczy Pál rajza csak hétvégeken térhetnek haza a tanulók? Természetesen volna, ha felépülhetne a — korábban tervezett — nagyszabású oktatási központ, mely a hegyháti községek (Satu, Csokvaomány, Nekézseny, Csermely, Bükk- mogyorósd) minden tanulóját fogadni tudná. De hál' ehhez még millióból is sok kellene, s nem vagyunk gazdagok. Még ahhoz sem, hogy a Nekézsenyhez hasonló kis községekben újabb tantermeket építsünk. Egyébként az utóbbi nem is volna'célszerű, éppen ezért igyekszünk koncentrálni az anyagi' és a szellemi erőket. Ez azonban nem jár együtt egyetlen település szellemi és gazdasági elsorvasztásával sem. Mert igaz ugyan, hogy a nekézsenyieknek le kell majd mondani a felső tagozatról, de cserébe óvodát (ami most nagyon hiányzik) kaphatnak, s egy jó színvonalú egész napos iskolát, amely a legkorszerűbb körülmények közepette nevelheti a kisgyerekeket. Négy alsótagozati osztály, a napközi otthon és két óvodai csoport létével számolva, nem nehéz megállapítani, hogy a mostani kilenc-tíz- tagú tantestület létszáma is alig csökken majd. Tehát szó sincs .szellemi leépülésről, s ha netán a nekézsenyieket foglalkoztató üzemek is (a Borsodi Szénbányákhoz hasonlóan) juttatnának némi anyagi támogatást a községnek, még jobb lenne a település kulturális ellátottsága. , A falu szívét tehát senwra veszedelem nem fenyegeti. Hát a szülői szíveket? Az gpáknak, anyáknak sehol sem könnyű 10—14 éves gyermekeiket, akár csak egy hétre is (pontosabban hetenként négy napra) távol tudni maguktól. De az okos szülők — mint erre az ózdi járás számos községében is sok példa van — vállalják ezt az áldozatot, a gyerek érdekében, aki egy nagy, s mindenképpen jobban ellátott . iskolában többet, s jobban tanulhat, mint az otthoni szűkös körülmények között. Ezzel persze korántsem akarjuk a nekézsenyi pedagógusok munkáját lebecsülni, s különösen tiszteljük azokat a fiatalokat, akik — munkájuk mellett — éppen most szereztek diplomát. De a kisiskolák ideje lejárt. Ezt nyilván az a 28 tanár is érezte, akik az elmúlt évtized folyamán (megszerezvén a diplomát) hátat fordítottak a nekézsenyi iskolának. „ ... á jelenlegi helyzetben nincs meg az összhang a kollégiumot szorgalmazó állami szervek és az iskola maradását akaró lakosság között” — írja levele utolsó soraiban Anga Lajos. Minderről mi is meggyő/ zőcjtünk Nekézsenyben járva. a rögtönzött szülői értekezleten. De másról is.‘Nevezetesen arról, hogy a gondolkodó szülők — akik munka- és életkörülményeik megteremtése közepette, a korszerű eszközökhöz és megoldásokhoz ragaszkodnak — nem ellenségeik gyermekeiknek, s előbb-utóbb megértik, hogy nemcsak a társadalom, hanem a nekézsenyi gyerekek érdeke is az újjal való megbarátkozás. BÚCSÚZÓUL — legalábbis úgy éreztük — velünk együtt máris többen vallották: szembe kell nézni a körzetesítéssel. A gondolattal még van idő megbarátkozni. • Gyarmati Béla Mi lehet Móricz mai üzenete? Veszélyben a falu szíve? Nekézsenyben nincs ok
