Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
t979. jiifflws 19^ Gs-irt'ört’ök ÉSZAK* MA&. A8Q8SSÄ& 3 nőek, mindenekelőtt a műtráAlberttelepi látogatás z olyan munkastílushoz és munkamódszerekhez ragaszkodni, amelyek felett eljárt az idő. - zsákutcát jelent. Szerencsére ez a fajta magatartás Borsodban is mindinkább háttérbe szorul, helyet adva az újszerű kezdeményezéseknek, a helyes irányú törekvéseknek, az olyan igények és követelmények érvényre juttatásának, amit a párt Központi Bizottságának legutóbbi üléséről kiadott közlemény különösen hangsúlyoz. E dokumentumban olvasható, hogy „... értékelve a gazdasági munka eredményeit, a kialakulóban levő kedvező tendenciákat... még jobban figyelembe kell venni a gazdálkodás változó feltételeit”. Ennek a feladatnak, a sikeres előrehaladásnak a jegyében — mint azt a KB ülése megállapította — „a gazdálkodás hatékonyságának növelése, valamint a termékszerkezet megfelelő irányú és gyorsabb módosítása érdekében arra is szükség van, hogy tovább folytassuk a világpiaci viszonyokat és népgazdaságunk valóságos helyzetét jobban kifejező', reálisabb termelői és fogyasztói árak kialakítását”. E komplex és nagy horderejű feladatokról szólva, feltétlenül érdemes elmondani, hogy Borsod megye vegyiparában igen figyelemreméltó lépések és intézkedések történtek ennek érdekében. A Tiszai Vegyikombinátban nagy körültekintéssel kimunkálták — összhangban az, V. ötéves terv, célkitűzéseivel —r annak a programját: mit akarnajc tenni a termékszerkezet korszerű átalakítására. Tény; hogy jelenlegi öléves tervünk eddig eltelt időszakában a mennyiségi növekedés mellett jelentősen bővítették a műanyagok és festéktermékek választékát azzal, hogy korszerű gyáVi hiányolt1 'termelését kezdték meg. Természetesen e feladat végrehajtásának nélkülözhetetlen feltételei vannak. Ezek között is fontos helyen szerepelnek azok a szervezési tennivalók, amelyeknek érdekében nem késlekedtek megtenni a szükséges lépéseket. Így például a nagyjavítások tervezésénél számítógépes hálódiagramot alkalmuzhak, amelynek az előnye a hatékonyabb munka. Folyamatosan végzik minden munkahelyen az optimális létszám meghatározását, amelynek eredményei máris szembetűgyagyárban, a műanyaggyárban és az anyagmozgatás területén. Kedvezőek az eredmények az ügyvitelszervezésben/is. Ilyen és hasonló Intézkedések teszik lehetővé, hogy a vállalatnál a korszerű követelményeknek megfelelően tudnak, és így akarnak a jövőben is dolgozni, ami természetesen a jövedelmek alakulásánál is kedvezően érezteti hatását. Nemcsak a TVK-ban, de a Borsodi Vegyikombinátban és Sajóbábonyban is az a jellemző a munkára, hogy a vegyipar híréhez és- hagyományaihoz méltóan növekedett a magasabb feldolgozottsága. jobb műszaki paraméterekké! rendelkező, exportképes termékek aránya. Ezt a színvonalat elérni, megtartani és a jövőben is tovább fokozni mindig elsőrendű igény és kötelesség volt és az is marad e vállalatoknál. Minden intézkedésnél nagy körültekintéssel, és nagy felelősségtudattal - döntenek. Ezt tették a BVK-ban is, ahol az új.pvc-gyár üzembehelyezésével leállították a tatai karbidgyőrat, amely a barci- kai vállalat: üzeme volt. A karbid gyártása helyett áttértek az etilén alapanyagú vinilklorid gyártására, s mindemellett a pvc-ajtók szerelését is más vállalatnak adták át. E nagyüzemben elkészítették azoknak a termékednek, termékféleségeknek a listáját is, amelyeknek a gyártása szármánkra és a népgazdaság számára sem tekinthető gazdaságosnak. 5 A termékstruktúra korszerűsítésének érdekében a BVK-ban három osztályba sorolták gyártmányaikat. E szerint meghatározták, melyek a versenyképes, melyek a verseny- képessé tehető és gazdaságtalan vagy leállítandó termékek köre. Ä termékszerkezet kor- • szerűsítése —, ahogy arra a Központi Bizottság említett határozata felhívja a figyelmet — a világ- színvonalnak megfelelő termékek gyártását segíti elő. Erről elfeledkezni egy pillanatra sem lehet, hiszen ha a vegyipar — vagy bármely más üzem — állni akarja a versenyt, csak világszínvonalon gyártott termékekkel' jelenhetnek meg a piacon. Ehhez a vegyiparban messzemenően igyekeznek megteremteni a feltételeket is. A világgazdaság hírei Több mint megháromszorozódott az év első öt hónapjában Nagy-Britannia kereskedelmi deficitje a Szovjetunióval szemben. A pasz- szívum a most közzétett hivatalos brit statisztikai adatok szerint 144,7 millió font sterling volt (323 millió dollár), szemben az 1970 hasonló időszakában jelzett 40.9 millió font sterlinggel. A kél. ország közti kereskedelmi forgalom az említett időszakban 9 százalékkal bővült, de ezen belül a Szovjetunióba irányuló brit szállítások 10 százalékkal, visszaestek. A britek május végéig 28 százalékkal több szovjet árut vásároltak, mint a megelőző év hasonló időszakában. A két ország közötti kereskedelem tavaly egymilliárd 111 millió font sterlinget ért el. Nagy-Britannia tavaly a Szovjetunió hetedik legnagyobb fejlett tőkés kereskedelmi partnere volt. Az USA-beli Brookhaven National Laboratory kutatóintézet bejelentette, hogy folyékony halmazállapotú vegyipari melléktermékek és tüzelőolaj keverékéből állandó energiahordozót fejlesztett ki. Az új tüzelőanyaggal az előző két év során hosszú kisérletsorozatot hajtottak végre és ebben az időszakban egymillió dolláros megtakarítást értek el a tüzelőanyag-felhasználásban. Az alternatív folyékony tüzelőanyag az intézet szerint kevésbé szennyezi a környezetet, mint a hagyományos tüzelőanyagok, és gazdaságosan alkalmazható minden olajtüzelésű berendezésben. Alkalmazásához elsősorban a vegyiparban fűznek nagy reményeket, mivel ott óriási mennyiségben keletkeznek olyan folyékony melléktermékek — elsősorban szeny- nvezett oldószerek —, amelyek regenerálása nem gazdaságos, megsemmisítésük pedig veszélyes és szennyezi a környezetet. * Brasilia legjelentősebb kereskedelmi partnere az USA. Az amerikai magánbefektetések értéke meghaladja az 5 milliárd dollárt, és az amerikai bankoknak 12 milliárd dolláros kintlevősége van az országban, körülbelül annyi, mint az összes többi fejlődő államban. Az ország új elnöke azonban igyekszik más partnereket is keresni. A brazil kormány érdeklődése elsősorban a Közös Piac felé fordult, de Kínával is jó kapcsolatok megteremtésén fáradozik. — Mielőtt bemegyünk, lemossuk a csizmánkat — tréfálkozik kísérőnk, Máriái András mérnök, miközben átgázolunk egy Jókora víztócsán. — Erre a frontra vétek lenne a sarat bevinni. Megyénk egyik legkisebb szénbányájában, az alberlte- lepiben járunk, másfélszáz méter mélyen m a föld gyomrában. A 14-es számú kél- szárnyú tömegtermelő munkahelyre igyekszünk. Útközben eszembe jutnak F.ii- ás József körletvezető szavai, miszerint az akna idei terv túlteljesítése túlnyomó- részt a fronti bányászok áldozatos munkájának ' köszönhető. — Az első fél évet 108.3 százalékkal zártuk — mondta az irodában a műszaki szakember. — Több mint tízezer tonnával szárnyaltuk 'túl a mennyiségi tervet. Jelenleg naponta kilencszáz tonna szenet küldünk a felszínre. Azért csak ennyit, mert még dolgozunk a föld alatti szállítópályák felújításán. ^Ahogyan mondani szokták: nagy fába vágták fejszéjüket az alberttelepi bányászok. A jövő esztendő elején számukra eddig még ismeretlen bányaberendezést, pajzsot szándékoznak üzembe helyezni, aminek védelmében a mostaninál lényegesen nagyobb termelést tudnak majd elérni. A szállítópályák megerősítése a program részét képezi. A távolabbi jövőben pedig tovább növeli eredményét a bánya, tudniillik hozzácsatolják a rudolfteiepi termelőegységet. Alaposan megizzadunk, mire megérkezünk a frontra. Az egyik legsúlyosabb gond ebben az aknában, hogy messze vannak a fejtési mezők. A bányászok munkaidejéből másfél órát rabol el a ki- és beszállás, ami tetemes kiesés. A szellőztetés is rosszabb már három-négy kilométerre a függőleges aknától, s meleg, fülledt a levegő. — Jo szerencsét! — üdvözöljük a front jobb szárnyán dolgozó, Jókai Mór nevét viselő szocialista brigád tagjait, s ők hasonlóan visszaköszönnek. Ezen a szerda délelőttön huszonkelten vannak beosztva a 103 méter széles homlokra, vájárok, segédvájárok, csillések, iparosok. — Mérnök elvtárs. nincs egy cigarettája? — kérdezi Szob« Ivívó« raVa ki. s a társak jóízűen nevetnek az évödésen. Cigaretta természetesen nincs, hiszen július elsejétől köztudottan bevezették a dohányzási tilalmat a borsodi szénbányákban. A tilalom megszegőire komoly büntetés várna. Eddig még nem volt szükség a fegyelmezésre. Az egyik leleményes bányász meséli a téma kapcsán: — Az első' napokban szinte szenvedtem a nikotinéh- ségtöl. Ma már elviselhetőbb ez az érzés, de a megszokott dohányzás változatlanul hiányzik. Amikor leszállók a mélybe, az akna szájánál mindig eldugok egy cigarettát, s műszak végén, ahogy kilépek a kasból, azonnal rágyújtok. A dobozzal persze változatlanul elszívom, akárcsak azelőtt. Acéltámok között bujkálva haladunk végig a fronton. A maróhenger által simára mart szénfal tompa I feketén csillog karbidlámpáí ink fényében. — Jó a bányánk — nyugi tázza elégedetten Korrics Ist[ van —, öröm benne dolgozi ni. Átlagosan, naponta 1,4 i métert hasítunk le a szén!‘ pasztából. A rekordunk i egyébként meghaladja a két ] métert, ha jól emiékszem, j áprilisban értük el. Ügy érti /se, ennyi volt a napi átlag! i — Es a pénzük? i— A nyolcezret általában 1 meghaladja. A rekordhónapj ban 11 ezer 906 forint volt i a fizetésem. Mondtam is az i asszonynak, jól nézze meg [ a borítékot, mert ennyi pénzt | még soha nem kerestem. • Meg talán már nem is ioi gok, hiszen 48 éves vagyok. i i Nincs baj a termeléssel, i az emberek nyugodtak, eléj gedettek. Így van ez már réJ ges-régen a szénbányászatJ ban. S az is igaz, hogy egyi szer jól, másszor rosszul ala! kulnak, a dolgok a szén vi| lágában, ahol az ember még [ mindig túlságosan ki van i téve az objektív nehézséi geknek. i — Az elmúlt év októberéJ ben indítottuk a fejtést, s i hetekig minden ment a ma” ©a rendjén. Aztán ömleni kezdett a tótéból a víz, elültek a sárban az acéltámok, s gumiruhában dolgoztunk. Négy hónapig szinte pokol volt idelent az életünk. Az úgynevezett kiállófül- kében Molnár Endre vájár idézi vissza a nehéz időket. Az aknász, Szilvási Gábor rávágja: — A tervet viszont akkor is hoztátok. Mindössze egyetlen hónapban kellett biztosított bért fizetni a csapatnak. A brigád mindig is híres volt a kitartásáról, az eredményeiről. A bányászok legtöbbje régi, kipróbált szakember. Különben az arany fokozat önmagáért beszél! — Hat évvel ezelőtt helyeztek át bennünket a bezárásra ítélt szuhakállói aknáról — mondja el Sápi András, aki negyedszázada jegyezte el magát a mesterséggel, s megkapta már a jubileumi pénzt is. — A helybeliek befogadtak bennünket, s ma már fájna a szívem, ha máshová kellene mennem. Csendesen hallgatja beszélgetésünket a brigád korelnöke, Szabó István. Róla köztudott, hogy hamarosan elbúcsúzik majd a brigádtól. — Ha kifut a front, elmegyek nyugdíjba. A har•minchárom év alatt kissé elfáradtam. A cimborákat azért csak meglátogatom utána is. Ez az élet rendje: vannak, akik mennek, vannak, akik maradnak. A munkatársaknak, Németh József nek, Pásztor Lászlónak, a brigádvezető Leskó Bálának, a szakvezető Kalmár Jánosnak, Mala Miklósnak, Nagy Jenőnek és a többieknek a jövőben is sok-sok tonna szenet kell a kaparóba rakniuk, sok-sok acéltámot, acélsüveget, máglyabiztosítást. ahogyan ők nevezik: kalitkát kell beépíteniük. Ha elfogy ászén, "átköltöznek egy másik pasztába, új frontot indítanak. S újból reménykednek ... Kolaj László Fotó: Kozma István J „nefe” ágazatot választották i i Azt nem lehet mondani, hogy ke- i vés támogatásban részesült a nemes> bikki Nógrádi Sándor Termelőszö[ vetkezet, amikor végül is elhatározi ta, hogy teljesen felújítja 'sertéstp[ lepét. A 15 millió forintos ráfordí■ tásból hétmillió forintot magára [ vállalt az állam. Így a szövetkezet ■ hitelből és önerőből nyolcmillió fo1 rintot áldozott a korszerűsítésre! i ■ Nemreg adtak at rendeltetésének ! - a telepét. Kétéves, elhúzódó mu^ka i után, amely bizony befolyásolja a 1 termelést. Idén már 6 ezer sertést ! kellett volna innen leadni. Jelenleg i a helyzet ügy néz ki, hogy, csak há] rom év múlva tudják erre a szint i re emelni a termelést. ! — Még így is megéri — mondta i erre Balogh János, az elnök. — [ Jobb lett .volna, ha a felújítás idei jében készül el, de az ágazat már [ idén is tud nyereséget hozni, n szá■ mi fásaink szerint 1,2 millió forintot. Csak szakember tudja, hogy mi i az az itt alkalmazott ISV-technoló[ gia, vagy miért jobban hizlalhatok i az itt tartott Hungahyb-sertések. 1 Kívülálló más kérdést tesz fel: 1 mennyivel gazdaságosabb ez a be| ruházás, miért került ennyibe, s • egyáltalán, mi rajta a haszon? ■ — Ha évente a hatezer hízót ki 1 tudjuk innen bocsátani, akkor két■ millió forint körül alakul majd a • nyereség. Maga a termelés csak ! másfélszeresére nő (az eredetihez ké• pest),- s a dolgozói létszám sem vál! ■'•dk. / Aljkor hol a hatékonyság? — kérdeztem, félbeszakítva az -elnököt. Hiszen 18 milliót áldozni azért, hogy kétezerrel több sertés kerüljön innen ki, túl nagy összegnek tűnik! Hiszen a régi. hagyományos módszerekkel is lehet eredményesen termelni, nem kell ragaszkodni mindenáron az újhoz. — Csak a hagyományoshoz már nem lehet embert kapni. Manapság már senki nem akar trágyázni, túlzott fizikai munkát végezni. Ha csak erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést, már akkor is azt kell mondanom, nem volt más választásunk. — Ezek szerint van másik oldal is? — Hogyne. Mert az előző szempont inkább arra ösztönözne bennünket, hogy hagyjunk fel a termeléssel. És éppen a hatékonyság döntött a mérlegelésben, mert a telep létesítése mellett szólt. Akármilyen drága, a gépesítése teljesen megoldott, az állategészségügy köny- nyen ellenőrizhető. Másrészt, csak ilyen korszerű módszerrel tudjuk csökkenteni a hizlalás! időt, ami pedig nekünk a jövedelmet jelenti. Jó árat, 32 forint 50 fillért kapunk egy kiló húsért. Az előállítása viszont 2!) forint 8(1 fillérbe kerül. 1-la a hizlalás! időt csökkentjük, akkor 3 százalék körül csökkennek a költségek is. Ez pedig önmagában, évente 200 ezer forintot jelent. A sertéságazatról a szakemberek tudják, hogy közgazdaságilag, pénzügyileg elég feszített ágazat. Ez any- nyit jelent, hogy az egyik legrosz- szabb nyereségteremtő ágazat. Vagyis a rá kidolgozott technológiát pontosan be kell tartani. Mert: csak akkor érhető el az a nyereség, amely más termelési területen, viszonylag könnyebben, kevesebb odafigyeléssel is elérhető. Nemesbilfken a legkorszerűbb, tartási technológiával, jól hizlalható sértéshibriddel dolgoznak. Amire egy példa: a dolgozói létszámot azért nem lehetett csökkenteni, mert a gondozók helyett, akiknek munkájára már nem volt szükség, szakképzett szerelőket:, karbantartókat kellett felvenni. Végül még egy kérdés: miért pont ezt a „nehéz” ágazatot választották? — Mert, ha jövedelmező lesz (és miért ne lenne az?), akkor állandó, folyamatos jövedelmet biztosít. Es a mi szeszélyes éghajlati adottságaink között, amikor a növényter- mes'ziés — mint az idén is, nagy károkat szenved —, ez a biztos pénz bizony jól jön. — ki —