Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

I ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. július 19„ csütörtök Nézőtéri meditáció Hosszú dolgok Egy kocka A hosszú hétvége című spanyol filmből. (A hét iij. filmjei közül kellöl mulatunk he kritikai méltatással, egy harmadikat csak említünk. Mindhárom valamilyen fórumban kap­csolatos a hosszúsággal.) A HOSSZÚ HÉTVÉGE a címe a Juan Antonio Bar- dem rendezte spanyol film­nek. Ez sem tartozik éppen a legrövidebb filmek közé, de, itt a címben jelentkezik . n hosszúság fogalma. A vi­lághírű rendező a -spanyol baloldali mozgalmak egyik cselekvő részese. Franco alatt többször is ült börtön­ben. Ebben, a filmjében, amely közvetlenül a spanyol rendszerváltozás elölt, fogal­mazódott meg benne leg­utolsó börtöneidében, azt a Spanyolországot kívánta be­mutatni. amely merőben, el­tér az idegenforgalmi pros­pektusokban reklámozott vi­lágtól, de amely sokkal iga­zibb. őszintébb, a valóságot jobban tükrözi. A kezdő kép­sorok láttán' azt hihetnénk, valami könnyed olasz vagy délfrancia játék részesei le­szünk. Hétvégi pihenőre, a hosszú, háromnapos hétvé­gére készülő autószerelő munkások kozott vagyunk, akik közül mindössze hár­man készülnek Valamiféle politikái gyűlésre, míg a' többi kirándulásra, főleg pe­dig kalandokra.. Így készül a film központi hőse, Juan is, aki valósággal megszállott­ként vadászik újabb, meg újabb trófeákra és arról ál­modozik, hogy ’egy izgalmas svéd szépségei, hódíthat meg a -hosszú hétvégen. Juan hosszú hétvégéje azonban másképpen ■ alakul. Barátnője cserbenhagyja, mert unja az olajos kezű ■munkást; nincs mil csinál­nia, s főleg nem lesz miről beszámolnia majd a mű­helyben. Kószál (motorke­rékpárjával az országúton, s a legváltozatosabb kalan­dokba ■ keveredik. Csinos nőkkel hozza össze a sorsa, lázadpzó színjátszók közé kerül, hippik viszik maguk­kal, elvergődik egy olyan faluba is, ahol hónapok óta nem kerestek semmi t az em­berek, mert nincs munka, külföldön élő ismerőseivel , veti össze a sorsa, vendég- munkással ismerkedik stb. A két és’ fél napos, változa­tos csavargás igen sok ta­pasztalattal gazdagítja. Meg kell, közben látnia, hogy a nők hajszolása nem minden, a spanyol élet nem a pén­zes külföldiekből és a hazai vékony gazdag rétegből áll csupán, igen sok a nehezen élő, igen sok a munkanél­küli. Észre kell azt is ven­nie, hogy a gazdagoknak ö egy névtelen senki, akit leg­feljebb pincérnek, vagy há­ziszolgának tekintenek. Sok­sok tapasztalás, mégálázta- 'tás után ébred rá. hogy ne­ki is azok közölt a munká­sok között a helye, akik a spanyol társadalom meg­változtatásán fáradoznak. Alfredo Lancia személyé­ben .kitűnő alakítóra talált ez a Juan: meg tudta érez­tetni a közösséggel semmit sem törődő ember lassú esz­me lését, gondolkodásának megváltozását.• a léha nőcsú- bászból tudatos munkássá válását. Bardem, aki nálunk ezelőtt 2!) évvel, az Isten hozta, Mr. Marshall! című filmjévé), majd később az Egy kerékpáros halálával és a Főutcával — hogy csak a legkiemelkedőbb alkotásait említsük. — mutatta meg á társadalmi témák iránti fo­gékonyságát, új filmjével. A hosszú hétvégével ismét . azt bizonyította, hogy változat­lanul harcol egy jobb tár­sadalomért, s ezt olyan ma- •gas művészi szinten műveli, mint ez a. ragyogó társadal­mi és korraiz is bizonyítja. TENGERRE NÉZŐ SZOBA címmel lengyel film pereg.' A rendezője Janusz Zaors- ki. A címbeli szoba ablaka egv hajózási vállalat iroda­házának 21. emeletéről néz a tengerre és oda áll ki egy ismeretlen — mindvégig is­meretlen — fiatalember, fel­tehetően öngyilkossági szán­dékkal. Egy teljes napon át könyörög neki. a rendőrség, meg két pszichológus, de hajthatatlan. Közben az idő­sebb. meg' a fiatalabb pszi­chológus elméleti vitáit hall­hatjuk. Más nem történik, ,de elletik nyolcvan- hosszú perc, míg a fiú elunja, s el­hagyja az ablakot. Ä film­történetnek valóságos alap­ja van, ennek ellenére na­gyon is mödolinák érződik, s végtelenül unalmas, szerep­lői közül egyikkel sem tu­dunk azonosulni, lélektani vonatkozásai nem kötnek le. A lengyel nemzeti ünnep bé­lében kár lenne e film alap­tan megítélni a lengyel film­művészeiét. PAPUCS ÉS ROZSA cím­mel, kétrészes angol feldol­gozásban, Bryan Forbes ren­dezésében látható az ismert Hamupipőke-történet újabb filmadaptációja. Zenés’ tün­dérmeseként hirdetik és vagy két és fél óra hosszat tart. new York Árnyai, a közelmúlt hetekben mozija­inkban és a televízióban többször is szerepelt John Cassavetes amerikai rende­ző nagy hírű filmje felújítás­ban kerül a filmklubok vász­nára. Kitűnő film, hajdan, nagy sikere volt. az alkotó újabb munkáinak ismereté­ben érdemes újra megtekin­teni. (beneelek) Szlovák : I I nemzetiségi i O I olvasótábor I ■ i Második alkalommal nyit [ kaput Sátoraljaújhelyen, a < Szlovák Általános Iskola di- | ákotthonában három megye, i Borsod, Heves és Szabolcs- [ Szutmár szlovák nemzetiségi i kisdiákjainak olvasótábora. J Bükkszentkeresztrol. Bükk- i szentlászlóról. Pálhazáról. Ré- 1 páshutáról. Sátoraljaújhely- ] ről. Gyöngyösről. Mátrait!- ■ redről. Nagycserkeszről és ] Nyírtelekről érkeznek a rész- i vevők- a táborba, hogy játé- [ kos foglalkozásokon ismer- i; kedjenek a szlovák népi ha- 1 gyományokkal. a mai szlovák , irodalommal, s közben újabb < anyanyelvi • ismeretekre ‘ is [ szert tegyenek. i A nemzetiségi olvasótábort ! ma délután nyitja meg Da- > rágó Ferenc, a Sátoraljaúj- ! helyi városi Tanács művelő- j désügyi osztályvezetője, s az i elkövetkező 10 napban csak- ] nem negyven kisdiák vesz i részt az igen gazdag, váltó- j zatos programú foglalkozáso- i kon. kirándulásokon. ■ ’ Többek között előadásokat | hallhatnak majd a, borsodi i szlovák üvegesekről, a ma- J gyarországi szlovák települő- i sek néphagyományairól, a [ hegyközi drótosokról, de fa- i nulnak népi játékokat és 1 mondókákat. s egész, napos ki- j rándulásra mennek Szépha- • lomba, Füzérradványba, Tel- J kibányára. Ezek a kirándu- i lások csakúgy,,mint a nyelv- J gyakorlási foglalkozások, i szlovák irodalmi nyelvi is- 1 méreteiket gazdagítják majd. , A táborozás végén szép ki- < ejtési versenyt is rendeznek, j amelyen jutalmazzák a leg- i jobbakat. 1 ! Nyolcvannégy évesen szakkört alapított Kilencven szál gyertya Horváth Vendel — mai fogalmaink sze­rint — világéleiében barkácsoló ember volt. Gyerekként szívesen elszórakozott egy-egy játék ki faragásával, családos emberként mindig talált tenni, s igazítani valót a ház körül. TIol egy kissámli kellett a konyhába, hol egy székre volt szükség, azután áz öreg konyhaszekrényt alakítgatta át. Két keze munkájával készített íróasztalt magának, s gyerekeinek, s a múltba mélyen nyúló idő­ből már nem is igen lehet számba venni mindazt, amiről büszkeséggel vegyes elé­gedettséggel mondhatta el: ezt én csinál­tam ! Azután, már jó néhány évtizeddel a háta , mögött „felfedezte"; a késsel, a bicskával másfajta életre,keltheti a fái... — Egyszer láttam egy borotvatartó-kész­letet. Megtetszett, hát kipróbáltam, meg ludom-e csinálni. Megcsináltam magam­nak. Azután a barátoknak, ismerősöknek. Később borotválkozótükröket is faragtam. Szóval ilyen apróságokat. Így kezdődött az én faragásom... Most mái' a világért sem csinálnék ilyet, de tudja, akkor én, mert tetszett, matyó mintákat faragtam a fába, s gondosan ki is festettem. Aztán néhányat elküldtem Pestre, a Népművé­szeti Tanácshoz. — Mit szóltak hozzá? — Kaptam egy szép, udvarias levelet, amiben megírták, hogy ez bizony messze áll a népművészettől, amit én csinálok. Ta­nácsot is adtak: fába sohase faragjak hím­zésmintát, s ne fessem ki a faragást .. . — Abbahagyta? — A matyó mintákat igen. a faragást nem. De a másodszori próbálkozásom is sikertelen volt még. Azazhogy ... Ezzel a másodszori próbálkozással, kez­dődött az akkor már 84 éves Vendel 'bácsi új élete. A Rónai Sándor Művelődési Köz­pont fafaragó-kiállítására beküldött néhány munkát. A motívumok még mindig idege­nek voltak a fától, de a jó szemű Márton Jánosné felfedezte bennük a biztos > kezű faragót. — Odajött hozzám Marika (Márton Já­nosnál hívják csak így keresztnevén a fafaragók), és azt mondta: az úttörőházban szeptemberben alakul egy szakkör. Ha van hozzá kedvem, menjek ej . . . Időm fs volt, kedvem is volt, eljöttem... — Púterffy László volt a szakkör veze­tője. Beszélt nekünk az igazi népművé­szetről, kezünkbe adta a régi faragásokat, Én meg rájöttem, hogy való igaz, másként él a fa. szebb . .. És- már nem tetszettek a régi faragásaim . . . Azt mondják, idős korra már megcson- losodik az ízlés. Vendel, bácsi a ritka ki­vételek egyike. Még egy évvel ezelőtt is ott volt minden szakköri foglalkozáson.- s gondosan munkált dobozait, fűszertártólt, kefe- és kulcstartóit sokan megcsodálták a fafaragószakkör éves kiállításain. — Nem volt furcsa a fiatalabbak között? — Ó. nem. hisz itt mindannyian tanul­junk. Egymást is faragtuk... Csak tudja, az aJ baj, hogy már nehezen visz a lábam, romlik a szemem, s nehezebben áll rá a kezem; a jól ismert mozdulatokra.... De azért még eljárogalok néha. már csak be­szélgetni is... Meg nézni, hogy fnit csinál­nak a többiek» akikkel' együtt voltam ... 1 Már nem a régi akti vitassál, de a régi lelkesedéssel örült decemberben a szakkör elismerésének: nívódíjat, s „Kiváló együt­tes" címet kaptak, a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőhöz fafaragói. S tavaly nyáron a többiekkel együtt dolgozott a ház udvarán felállított emlékoszlopon. — Tulajdonképpen miért tetszett ide­járni? — Miért? A faragásért. a beszélgeté­sekért... Fiaim, unokáim is ill élnek (ami­kor magamra maradtam, nem engedték, hogy Tiszalúcon lakjak továbbra is), szere­tet lel vesznek körül. De az is más. meg a szakkör is más. Itt barátokra is találtam. Barátokra, akik az úttörőházban köszön­tötték kedden. Miskolc, de talán az ország legöregebb szakköri tagját. Kilencven szál gyertya égett a tortán, kilenc szál "gerbera jelezte a kilenc évtizedet. De a legszebb virág mégis fából készült: pecsétnek a szakkör oklevelére, amelyet Horváth Ven­del alapító tag nevére állítottak ki, szívből jövő barátsággal. Csutorás Annamária Költöző közművelődés I Gyermekfoglalkoztatás I Diósgyőrben Ha valaki mostanában a közművelődési munkáról kí­ván tájékozódni Szerencsen, az intézmények többségében minden bizonnyal a „hely- változásról” beszélnek legelő­ször. No, nem a művelődés helye változott meg ebben a nagyközségben — a járási székhelyen —, hanem az in­tézményeké. Az utóbbi hó­napokban ez jelentette az eseményt; s nem is kellett régen járni ahhoz Szeren­csen, hogy a Rákóczi-várba igyekezve, megtorpanjon az érdeklődő: „hisz’ itt már hi­ába keresi a könyvtárat, a múzeumot, a művelődési köz­pontot” ... A várkertben sár­ral bajlódó gépet talál, a be­járat alatt a látvány fordítja vissza útjára: állványok, épí- tőmünkások szó nélkül is je­lentik: „ez más terület”... A Rákóczi-vár főépületéből — hosszas előkészület után — végleg kiköltöztek a köz- művelődés intézményei. Meg­kezdődött az. annjdra várt fel­újítás, mely azt jelenti majd, hogy a korszerű követelmé­nyeknek megfelelő környe­zetben és helyen folytathat­ják munkájukat az említett intézmények. De addig még eltelik néhány év. Erről beszélgettünk a nagy­községi tanács elnökével, Mizser Sándorral: — Hosszas előkészület után a vár főépületéből elköltöz­tek a művelődési intézmé­nyek — az állami gazdaság irodáiból is új „hadiszállá- sukra” mennek a dolgozók, augusztus 20-án —. így tel­jes egészében a műemléki fel­ügyelőség 'veheti birtokába ezt az épületrészt. A könyv­tár egy, a cukorgyárral szem­beni, szanálásra kijelölt épü­letben kapott helyet, ezt az ideiglenes időtartamra rend- betettük; a múzeum a volt fiúiskola épületébe költözött, a művelődési központ egyelő­re a vár már felújított szár­nyában, a Huszárvár-szálló színháztermében és folyosó- termében kapott helyet; ad­dig, amíg a Posta utcai, ugyancsak volt orvosi ren­delői helyiséget és lakást al­kalmassá nem tesszük az ott dolgozásra. Ennek munkálaT tai most folynak ... — Az elképzelések szerint még ebben a tervidőszakban elvégzik a feltárási munká­kat, s a főéoület újjáépíté­sére — az elkészített tervek szerint — a VI. ötéves terv­ben kerül sor. Mi a tervdo­kumentációkat már megtár­gyaltuk, véleményt és javas­latot mondtunk arról: aho­gyan látjuk, a megyei tanács és a műemléki felügyelőség ál­tal közösen végzett felújítás olyan komplex közművelődési centrumot hoz majd létre, mely nem csupán a nagy­község. hanem az egész járás művelődési életére is kisu­gárzó hatással lesz. —A jelenlegi ideiglenes meg­oldással — az intézmények ..szétköltöztetésével” — nem eshet vissza a közművelődés tartalmi munkája! — hang­súlyozta több esetben is be­szélgetésünk során a tanács­elnök —. olyan körülménye­ket igyekeztünk teremteni ezekre az évekre is, melyek közepette fennakadás nélkül dolgozhatnak ... Természetesen szó esett ar­ról is. mikorra várható tehát a járási székhelyen a Rákó­czi-vár főépületének felújí­tása, a közművelődési intéz­mények „visszatalálása”? — A VI. ötéves terv vé­gére — hallottuk a választ tehát 1985-öt kell ide ír­nunk ... Addigra, mint Mi­zser Sándor, a nagyközségi tanács elnöké megjegyezte, a vár környéki park is meg­szépül ; a várkert végre el­nyeri „méltó arculatát”: „Sze­retnénk, hogy mire, a vár teljes felújítása megtörténik, addigra a környezete is tel­jesen / rendben legyen” — mondta az elnök. E munkára csaknem egymillió forintot fordítanak majd a következő években... (L n. j.) I Az 'év más időszakaiban is szóba kerül, de ilyenkor, az iskolai hosszú vakációban még inkább beszédtéma a „kulcsos gyermekek” hely­zete. A városokban bizony nem kis gondot jelent a szü­lőknek gyermekeik napi időtöltése. A helyzet köny- nyitésére, valamiféle megol­dásra már számos lehetősé­get teremtettek különböző szervek, intézmények. Az újabb kezdeményezések kö­zé tartozik a művelődési há­zak, úgynevezett nyári gyer­mekfoglalkoztatásának a megszervezése. Diósgyőrben, a Vas,as Mű­velődési Központ, először az idén hirdette meg e ..szolgál­tatását”. A július 2-f.ől au­gusztus 2ö-ig tarló gyermek- * foglalkozta tűsről érdeklőd­tünk Bollobásné Asztalos Máriától, a művelődési köz­pont előadójától: v ' — Az általános iskolás korú gyermekek számúra meghirdetett nyári progra­munknak jelenleg ' ötven­négy résztvevője van. Min­dennap reggel fél héttől dél­után fél ötig biztosítjuk a gyerekek foglalkoztatását: ez. a szülők munkába járásával az esetek döntő többségé­ben szinkronban van. A reggeli „gyülekező” nyolc óráig tart — ez alatt az idő alatt folyamatosan érkeznek a gyerekek, s itt a műve­lődési központban, mbsefil- mekkel fogadjuk okét. A napi program a reggelivel kezdődik, majd — az időjá­rástól is függően — kirán­dulásokat szervezünk, játé­kos vetélkedőket tartunk; múzeumokba, moziba visz-’ szük a gyerekeket; sport­délutánokon, felügyelet mel­lett biztosítjuk a kívánatos testmozgást... A gyerekek egyébként sem maradnak felügyelet nélkül, életkor szerint három cso­portban^ szakképzett, neve­lők foglalkoznak velük. Ta­lán nem tévedünk, ha azt hisszük, maga ez a tény is sok szülőt indított arra, hogy gyermekét elvigye a műve­lődési központba. (Több mint húszán vannak olyanok, akik a teljes időtartamra igénybe veszik a népműve­lők szervezte gyermekfoglal­koztatást.) A gazdag napi kulturális, sport- és egyéb program — melyből felvil­lantottunk néhányat —mel­lett az sem közömbös, hogy- a gyermekek kulturált kö­rülmények között, rendsze­res étkeztetésben részesül­nek a -Hámor étteremben. (Napi húsz forint térítésért.) Minden bizonnyal úgy van, ahogy a művelődési központ előadója mondta: „a gyerekek nagyon szeret­nek ide járni . . Amikor mi ott voltunk, erre csak azért nem „kérdezhettünk rá", mert kisütött a nap: s ők elmentek Lillafüredre. A diósgyőriek első próbál­kozása tehát sikerrel járt, bár még nem teljesen elé­gedettek: úgy tervezték ugyanis, hogy száz iskolás korú gyermek nyári szün­idei programját segítik a ma­guk eszközeivel, s jelenleg „csak” .ötvennégyen vannak. Mint mondották: továbbra is szívesen fogadnak bárkit, akinek tetszik a program; jelentkezni bármikor lehet... (lenagy) / i

Next

/
Oldalképek
Tartalom