Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
T979, június 12., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 I SZKilSS flÉBi A méhész Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó; ebben a jóban a kelleténél ritkábban van része a. vállalatnak. S azért, mert partnere szintén népi bölcsesség formálta igazsághoz tartotta magát, csakhogy ahhoz: az ígéret senkit sem szegényít meg. A népgazdaság éves terveinek mindenkor meglelhető az a melléklete, amely meghatározza a kört, ahol kötelező a szerződéskötés, azaz ahol a termelő — a szállító — nem térhet ki a megrendelő igényei elől. Ebbe a körbe tartoznak például az egyedi nagyberuházások, az állami tartalékok feltöltéséhez kapcsolódó feladatok stb. Sok más területen azonban az érintettek döntenek arról, kötnek vagy nem kötnek szerződést. A termékforgalmazás szabályozott rendjének viszont lényeges tényezője az írásba foglalt egyezség, amelyet bizony be kell tartani. Mivel a szállítási szerződés mindig kétoldalú megállapodás, a szerződéses fegyelem is mindenkor kétoldalú. Ennek a fegyelemnek a megsértése jogilag szerződésszegés, a gyakorlatban sokféle gond eredője. Részegységek, anyagok, alkatrészek tömege áramlik a termelés vérkeringésében, java része e holminak szállítási szerződések alapján jut el gyártótól a felhasználóhoz, illetve — végtermékeknél — a kereskedelemhez. Ha raktárról elégíti ki a gyártó a megrendelést, akkor az nem több egyszerű adásvételnél, mivel nincs időbeli különbség az igény közlése és kielégítése között, míg szerződésnél van, gyakran hónapok, évek. Az ágazati minisztériumok alakítják ki a szállítási-vállalkozási alapfeltételeket; útmutató a szerződéskötéshez. A cégek mindezek alapján tudják, mire vállalkoznak, ám ennek ellenére a szerződéses fegyelem laza a népgazdaság szinte valamennyi területén. Laza, mert sok szerződés már megkötésekor hibás: forma szerint is — s még inkább gyakorlatilag — fölkínálja a kibúvókat, a kiskapukat. Egy pénzügyi vizsgálat szerint a szállítási szerződések fele jogilag nem kellően tisztázott, azaz nem egyértelmű, ha úgy alakul a helyzet, akkor aláírói a saját szájuk íze szerint magyarázhatják. Márpedig a helyzet gyakran úgy alakul — A termelő partnere sem tartotta be a szállítási szerződést, ő sem tudja; a szervezetlenség miatt a vállaltnál jóval később kerül csak sor a gyártásra; a rosszul felmért igények következtében a megrendelő törölteti korábbi közléseit... Több esztendőre visszamenőleg vizsgálja: az év első negyedében a gyártóknak mindössze nyolc-tiz százaléka teljesíti maradéktalanul szállítási kötelezettségeit a belföldi kis- és nagykereskedelemmel szemben! Igaz, a megrendelő nem védtelen. Az előbbi esetnél maradva: a kereskedelem föllépése a legutóbbi években következetesebb, jobban érvényesítik kötbérigényeiket. Tavaly csupán a Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok (1700 esetben sikeresen hajtották be kötbérköveteléseiket, s az összeg 25 millió forinttal több volt, mint az előző esztendőben. A kötbér persze nem áru. a megrendelőnek ez utóbbira van szüksége. A szerződéses fegyelem megsértésének meglehetősen változatos formáit tárja elénk az élet; késedelmes szállítás, a meghatározottnál gyengébb minőség, az átvétel elhalasztása. a teljes meghiúsulás, az ellenérték kifizetésének halogatása, a teljesítés idejére megszabott szolgáltatások figyelmen kívül hagyása ... Mindezekért kötbér jár, minőségi kifogás esetén a szavatossági, jótállási kötelezettség keretében, szállítási késedelemért kártérítés. fizetésiért kamat stb. Olyannyira jár ez, hogy a jogszabályok kötelezően írják elő a büntetést, de ... olykor jobbnak látszik nem ujjat húzni a monopolhelyzetben levő szállítóval, hiszen megtörténhet, legközelebb egyáltalán nem köt szerződést. Napjainkban gyakori ugyanis, hogy a szerződéses fegyelem megsértői így „fegyelmezik” a jogaikhoz ragaszkodó megrendelőket. Egy vállalat, egy iparág nem képes a szerződéses fegyelem jogos tekintélyét megteremteni. Azaz: a vállalati magatartás változása mellett az ágazati hatóságok — a minisztériumok — következetes föllépése is elengedhetetlen. Az ár- és termékforgalmazási ellenőrzések 1978 második fél évében nem tapasztaltak semmi lényeges javulást A meleg, csapadékmentes májust és június első napjait jól hasznosította a méhek sok milliós, szorgos serege. Zavartalan volt a gyűjtés az akácosokban, s van most mit pergetniük a méhészeknek. És amiről a méhek hasznát emlegetve ritkábban esik szó: hasznos beporzó munkájukkal az idén is igen nagy szolgálatot tettek o mezőgazdaságnak. Sok gazdaság a napraforgó, s o megfogásra szánt A mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek, gépesítési szakembereinek nagy érdeklődésére számot tarló, gépesítési tanácskozással egybekötött gépbemutatót rendeznek június 13-án, szerdán délelőtt 9 órai kezdettel a szerencsi Huszárvár kultúrpillangósok beporzásánál is számit még termést növelő segítségükre. Képünkön: Térjék József kó- dármester, a cigándi méhész szakcsoport 18 tagjának egyike, aki nagyon elégedett 50 méhcsaládjának eddigi mézelésével. E családi méhesből is jelentős mennyiségű, kiváló minőségű akácméz exportálható az idén. termében, illetve a bekecs! Hegyalja Tsz közeli földjein. A talajművelés, a növényápolás, a betakarítás és a rakodás számos új, hazat gépét mutatják be az érdeklődőknek az AGROKER és a gyártó vállalatok szakemberei. (Fotó: Szabados) Gépbemutató Szerencsen A népgazdaság fejlődésének egyik sarkalatos pontja a ha. tékonysüg javítása. Ezért a központi pártszervek, a megyei és az üzemi pártbizottságok megkülönböztetett figyelemmel kisérik a népgazdaság hatékonyabb fejlődését segítő folyamatokat. Számos útja-módja van a hatékonyság növelésének. Amikor egy ipari üzemben azonos, vagy csökkentett létszámmal, az állóeszközök fokozottabb kihasználásával. jobb anyag- és energiagazdái kodással érnek el termelésnövekedést, azt mondjuk: emelkedett a munka termelékenysége, vagyis nagyobb hatékonysággal dolgoztak. Ami a termelékenység emelkedésében kimutatható történelmi fejlődést illeti, országosan és megyei szinten egyaránt figyelemre méltó előrehaladásról beszélhetünk. A termelékenység növekedésének üteme — az egy dolgozóra jutó termelési értéket tekintve — az elmúlt tíz év során a szocialista szektorban évenként átlagosan 5 százalékkal, az utóbbi öt év alatt pedig 6 százalékkal emelkedett hazánkban. Borsodban a növekedés üteme felülmúlta az országos átlagot, ugyanis megyénk szocialista iparában — 1975 és 1977 között — ez a növekedés 6,2 százalék volt. Mindezek ellenére van bőven tennivalónk a termelé- teenység javításában. Főként akkor döbbenünk rá erre, amikor összehasonlítjuk hazánk és más országok termelékenységi szintjét. Például az NDK ipara mintegy 50—60 százalékkal nagyobb termelékenységgel dolgozik, mint mi. Ausztriában csaknem 75 százalékkal magasabb a termelékenységi szint. Ez azzal magyarázható, hogy Ausztriában jobb a munka technikai felszereltsége, magasabb a technológiai színvonal. Elmaradásunk alapvető oka abban keresendő, hogy nálunk alacsonyabb az egy lakosra jutó termelés, és még ennél is szembetűpőbb elmaradásunk a felhalmozott nemzeti vagyonban. Másik nagy gondunk, hogy a lehetségesnél és a szükségesnél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerkezet kialakításában. Pedig hányszor elmondjuk: előrehaladásunk alapvető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelelnek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A megyénk iparában kialakult termékszerkezetre mindenekelőtt az jellemző, hogy nagy mennyiségű alapanyagot; energiahordozókat és energiát termelünk, ugyanakkor nagy volumenű a tőkeigényes exportunk. Iparunk sajátossága továbbá az is, hogy a termékek korszerűséget nagyobbrészt a technológiák korszerűsége, a gazdaságosságot pedig zömmel az üzemméretek, a korszerű kapacitások határozzák meg. Ezeket figyelembe véve, ■ korszerűnek tekinthetjük az etilén, a propilén, a pvc. a cement, a sör. a csokoládé, valamint az egyedi gépgyártást. Az említett termékek gyártásánál a hatékonysági mutatók is jobbak, mint az ágazati országos átlagé. Ugyanakkor korszerű és korszerűtlen technológiák léteznek egymással párhuzamosan az acélgyártás, a hengerlés, a műtrágyagyártás, a villamos, energia-termelés, illetve a gép. és műszergyártás területén. A gyártás tömegszerűségét, gazdaságosságát tekintve, nemzetközi mércével mérve is korszerű színvonalat jelent megyénkben az etilén, a pvc, a cement és a kábelgépek gyártása. Optimális kapacitásszint alatt termelünk például acélt, üveget, papírt, áramot és vasúti kerékpárokat. A korszerűség, a műszaki színvonal jellemzéseként érdemes megemlíteni, hogy ipari üzemeink nagyobb részénél a tíz évnél régebbi termékek részaránya az össztermelésnek 50 százalékát teszi ki, vagy még ennél is maga. sabb. Kedvezőbb a helyzet a Beton- és Vasbetonipari Műveknél, a TVK-ban, a Szerencsi Cukorgyárban, az És z a kmagya ro rs zúg i Vegy i _ művekben és a Diósgyőri Gépgyárban. Az említett vállalatok esetében ugyanis a három évnél nem régebbi termékek aránya eléri a 30— 40 százalékot. A termékszerkezet korszerűsítése a vállalatok állandó és alapvető feladata. CSakis ezen az úton haladva — számolva a hazai adottságokkal, és jobban igazodva a nemzetközi élvonal mércéjéhez — tudjuk növelni a társadalmi munka hatékonyságát, és leszünk képesek megteremteni a dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés egyik alapvető feltételét. I- U Az építőket köszöntötték (Folytatás az 1. oldalról) Kifejezte jókívánságait ez alkalomból dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára is. Megköszönte az építőknek az eddig végzett jó munkát és hasonló tevékenységet kért a jövőben is. Felhívta az ünneplők figyelmét a termelés tartalékainak hasznosítására, hiszen csak így tudjuk megvalósítani nagyobb feladatainkat. Az ünnepség keretében tizenegy dolgozónak miniszteri. 110 építőnek a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést adták át. Törzsgárdajutalom- ban 350-en részesültek. Az énitők napja alkalmából 500 ezer forint jutalmat fizettek ki az ÉÁÉV dolgozóinak. Az ünnepség jeles eseménye volt, amikor Juhász László igazgató felavatta az új sportlétesítményt. A mintegy 800 ezer forintot érő létesítmény építésénél a szocialista brigádok tagjai 12 ezer óra társadalmi munkát végeztek. ★ Az építőipari vállalatok jelentős része Miskolcon, a Csanyikban ünnepelte hagyományosan az építők napját. így tett a Miskolci Építőipari Vállalat kollektívája is. A Kii'ályuszlalon ünnepeltek. Dr. Pálos Lajos, a vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta az MSZMP Központi Bizottsága 1978 októberi határozatából adódó vállalati feladatokat. Elmondotta, hogy a közeljövő nagy teendői között egész miskolci városrészek rekonstrukcióit, felújítását kell majd várhatóan elvégezni. A juniálison mintegy 600 vállalati dolgozó vett részt, természetesen családtagjaikkal együtt. Törzsgárda-kitüntetéshen az ünnepségen 160- an részesültek. Négyen a 25 éves hűségért „járó” aranygyűrűt is megkapták. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, dolgozói a Kryptongyár melletti tisztáson vertek „tábort”. Az ünnepségen részt vett dr. Pusztai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Domoszlai Rezső, az építők szakszervezete megyei bizottságának elnöke. Kiss Sándor, a vállalat igazgatója megnyitójában az elmúlt évi munkát értékelte és szót ejtett az ez évi feladatokról is. Sikeres munkájuk eredményeként hatvanan Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek, a Szakma Ifjú Mestere címet nyolcán kapták meg. egy kollektíva a Vállalat Kiváló Brigádja címet nyerte el és 121-en vehették át a törzsgárda cím különböző fokozatát. Az ünnepség után, a mintegy 850 vállalati dolgozó kultúrműsorral, sportvetélkedőkkel, játékkal szórakozott késő délutánig. ★ A Beton- és Vasbetonipari Müvek miskolci gyárának dolgozói — a változékony idővel dacolva — ugyancsak a Csanyikban ünnepeltek. Molnár Ferenc igazgató ünnepi 'beszéde után. itt is kötetlen szórakozással töltötték el az építők napját. A gyár idén ünnepli 30 éves múltját is, így nemcsak a ..huszonöt évesek” aranygyűrűjének átadására került sor. de hárman a 30 éves törzsgárda címet is átvehették. Az ünnepség hangulatát, meghittségét fokozták a testvérgyárból, a kassai REFá- cégtöl érkezett kedves vendégek. Miben nem tehet kárt? A mocsári dia és társai Nem tudom, hány jegyű szám jönne ki, ha valaki összeszámlálná a Bodrogköz bel v izvédelmére készt tét t terveket (vízügyieket, üzemieket), így hát csak any- nviit írok, hogy nem tudom. Az évről évre támadó belvíz 70 ezer hektáron okoz károkat, s 30 ezer hektár az a terület, amelyet rendszeresen víz borít. A kártételt tovább fokozza az a szomorú tény, hogy az elmúlt évek tavaszain 15 ezer hektárt leheleden volt elvetni. Érthetőn minden érintett szerv keresi a megoldást, amellyel hellyel-közzel, de mérsékelni tudnák a károkat. A ’ belvíz elleni védekezés költséges dolog. A kél folyó közén a csatornák tisztításán, vagy újak építésén túl, szivattyúállomásokat kellene üzembe helyezni. A felmérések szerint 600 millió forintos ráfordítással lehetne a Bodrogköz belvízvédelmét megoldani. Ez annyira jelentős összeg, hogy önmagában felhívja a figyelmei arra, hogy ezt a 600 millió forintot nehéz lesz előteremteni. Hiszen más fontos népgazdasági ágazatokban gyorsabban visszatérül a beruházott pénz. Több bodrogközi mezőgazdasági üzem ezt megértve, máshol keresi a kiutat. Vannak olyan szövetkezetek, amelyek alaptevékenységen kívüli szolgáltatással termelik meg a jövedelmet, amíg mások olyan gazdálkodási tervet készítenek, amelyeket rossz szóval „belvíztűrőbb- nek” neveznek. Vagyis azokat az ágazatokat fejlesztik, amelyben a belvíz nem tehet kárt. Ilyen a gyümölcsös, vagy a tömegtakarmányra alapozott állattenyésztés. (Nem véletlen, hogy megyénk gyümölcster- mesztési rendszerének a Bodrogközi Állami Gazdaság a gesztora, hiszen a legnagyobb ültetvény területtel ez az üzem rendelkezik.) Lényegében ezek az üzemi tervek voltak az alapjai annak a méreteiben nagyszabású tervnek, amelyet a TESZÖV. mellett működő erdőgazdálkodási szolgáltatás vezetője, Csépánvi Bertalan készített. Ugyanis ennek alapja is az, hogy mi az az ágazat, amelyben a. belvíz kárt nem tehet. Az elemzések bizonyították, a földeket elöntő víz, a lassú visszavonulás miatt átlagosan egy hektár földön maximálisan kétezer forint nyereséget lehet elérni. Sajnos, sokkal gyakoribb az az eset, amikor maximálisan ötezer forint veszteségről beszélhetünk. Ha viszont ezeket a mélyen fekvő lábiákat erdősítenénk olyan fajokkal, amelyek jól tűrik a vizet, akkor a talaj minőségétől, a vízborítás tartósságától függően 3—5 ezer forintnyi lehet a hektáronkénti jövedelem. Negyedszázados távlatban kellene gondolkodni. Mert akkorra lesz kitermelhető nemes nyár, a mocsári dió vagy a különböző fűzfélék. Ezt az időt üzemeinkben soknak találják, hiszen a pénzügyi gondok a mában jelentkeznek. így érvelnek, annak ellenére, hogy tudják: telepítés esetén nincsenek károk. Nincsenek ablakon kidobott milliók, olyan vetések, amelyekről előre tudják, hogy úgyis kipusztulnak. Viszont lenne alacsony befektetéssel, célcsoportos állami támogatással telepített erdő, amely akkor termelhető ki, amikor van szabad munkaerő, amely a víz levonulása után akár juhlegelőnek is hasznosítható. És mivel ezek a? erdők közel vannak a folyóhoz, a vízi szállítás a jugoszláv cellulózgyárakba, megint csak olcsó, gazdaságos utat jelentene. Korszerűen, gazdaságosan termelni r
