Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 f'979. junius 12., kedd A képernyő eSőtt Könyvekről , és filmekről i 1 Az elmúlt müsorhél csaknem egybeesett az ünnepi könyv­hétiéi, így természetes, hogy minden adásnapon jelentkezett a Könyvsátor című rövid összeállítás. Mensáros László jól szerkesztett „könyvszemléje”, az egyes műveket illusztráló dramatizált mozzanatok, színészi idézések valóban otthona­inkba hozták esténként a könyvajánlást. Szerkesztési figyel­metlenség talán, de most megbocsátható, hogy a Könyvsátor adáson kívüli könyvhirdetésekben nemegyszer ugyanazokról a. müvekről esett szó, néhány perces eltéréssel egyazon mű­ről hallhattunk. Jó. hogy a könyvhét hivatalos bezárása után sem tűnt el a képernyőről a könyvajánlás, s igen jó, hogy az ünnepi időszakban az ,új kiadványok igen nagy hánya­dáról szó eshetett. Őszinte érdeklődéssel várhattuk az ötvenedik hétre ké­szült, A magyar könyv ünnepe című dokumentumfilmet. A Moldovan Domokos rendezte húszperces film igen szerencsés megoldással operált: a magyar könyvkiadás nagy öregjét, a már-már legendás hírű Cserépfalvi .Imrét, illetve az ő em­lékezéseit állította a kisfilm középpontjába, az ö személyes, de immár össztársadalmi méretű és értékű emlékeinek tük- 7,:ben láttatta, miként realizálódott, az l!)27-es miskolci ja­vaslat, Sapka Géza örökbecsű előterjesztése 1929-ben. az első könyvnapon és néhány főbb méríöldjelző bemutatásával kí­sérte végig a könyvnap, illetve könyvhét fél évszázados út­ját. Cserépfalvi ma már legendás alak, élete egy. darab ma­gyar művelődéstörténet. Major Tamás és Illyés Gyula sze­mélyes emlékei mintegy kiegészítették és alátámasztották Cserépfalvi Imre mondandóját, s így állt össze hiteles ada­tokból, sok-sok érdekes egyépi vonatkozású adalékból a film történeti szála és mondandója. Szerencsére elég sok film­anyagból válogathatott archív képsorokat a rendező, s így nemcsak a már közhellyé koptatott motívumokat ismerhette meg a néző, hanem a felszabadulást követő könyvhetek né­hány érdekes és kevéssé ismert mozzanatát — néldául az első üzemi könyvárusításokat — is. A jól szerkesztett és érzékletes dokumentumfilm sajnálatosan az előzménvekhez képest keveset mondó kockákkal ért véget. A kisfilmet « könyvhétre készítették, érthetetlen hát. miért annak befe­jezése után két nappal került képernyőre — még ha előbb a mozikban is pergelt —, s ha már (innen után láthattuk, miért nem férlek bele a most készített képsorok az ötven­éves jubileumról. *­Kiss Manyi a magyar filmművészet egyik halhatatlanja. Amikor híre jött, hogy filmjeiből sorozatot állít össze a Magyar Televízió, csak őszinte őrömmel üdvözölhettük. Film- művészi kiteljesedése kétségtelenül a felszabadulás utáni év­tizedekre esett, ele természetesen az sem szükségtelen, hogy korábbi filmjeit is megismerhessük. Mégis — amikor a rop­pant sok filmből mindössze nyolc fér egy sorozatba, talán .— nem. a legszerencsésebb volt az 1937-es Maga lesz a fér­jemmel — második filmjével — kezdeni a sort. Nemcsak azért, mert e filmet a benne látható és többségben már halott nagy színészek jelenlétén kívül semmi sem igazolja, hanem mert nem is olyan régen egy másik sorozatban már láttuk. Kiss Manyi 133 filmben játszott Érdeklődve várjuk a folytatást, illetve a további válogatást. Filmekről szóivá feltétienül szól kíván a szombat éjszakai Minnie és Moskowitz című amerikai film. Rendezője és egyik szereplője John Cassavetes, akinek — mint a bemondó is közölte — most három filmje is látható a hazai mozik­ban. íme. itt a negyedik — a képernyőn. Mint mozifilmjei — New York árnyai. Premier. Egy hatás alatt álló nő — méltatásakor megírtuk. Cassavetes nem törekszik az olcsó közönségsikerre, nem kiglancolt képeket akar az amerikai életről, olyan embereket és életeket visz filmre, amelyek általában az árnyékos oldalon találhatók. A Premier öregedő és önmagával küzdő színésznője, az Egy hatás alatt álló nő italos, majd teljes szétesettségig jutó háziasszonya tulajdon­képpen utódja — merthogy későbbi filmekről van szó — a képernyőn most látott Minnie-nek, annak a társadalmi perifériára szorult asszonynak, aki sok keserves tapasztalat Után végül is egy hasonlóan sorsverte. férfiban, Seymour Moskowitzban találja meg talán élettársát. Mint a mozik­ban látott filmjeinek, úgy ennek is a rendező felesége, Gena Rowlands játssza a női főszerepét, igen jól. S mint más filmjeiben, itt is szerepel a rendező, a mama, az anyós, akik mind jó színészek is, nemcsak családtagok. Cassavetes film­jei közül csak a New York árnyait — amit most felújí­tottak —■’ láthattuk eddig hazánkban. Most alaposan meg­ismerhetjük. Érdemes szólni a Halandzsa' című, negyvenperces finn filmről'. Kitűnően szórakoztatott. Kár, hogy ritkán látunk hasonlókat, pedig a Magyar Televízió is felmutathat ebben a műfajban egy-két kiemelkedő produkciót, hogy csak a leg­utóbbi A plakátragasztót említsük. Benedek Miklós Általános iskolai végzettséggel rendelkező fiúkat hús-hentesáru eüai szakmára beiskolázunk. Jelentkezés: Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vallalat személyzeti és oktatási osztályán, Miskolc. Széchényi u. 30 sz. alatt. Takács József: Nincs válasz A tragédiát nehéz tudo­másul venni. Az emberi el­me és szív tiltakozik, szeret­né meg nem történtté tenni. De, ha ez már lehetetlen, mert az idő visszafordítha­tatlan, akkor legalább ma­gyarázatot keres rá, érteni akarja. Takács József (első) regé-- nye — a cselekményét te­kintve — lehelne, akár kri­mi is. Bikás Tóth András heves szóváltás közben le­szúrja Gúnár Kálmánt, a házigazdáját. Miért tette? Tehetett-e mást? A szerzőt — természetesen — jobban érdekli maga az út. amíg a főhős eljut a végzetes moz­dulatig, mint a krimi-izga­lom. Az ügy társadalmi hát­terét rajzolja meg, azt a ha­talmas tektonikus erőt, amely az elmúlt harminc év­ben sok-sok százezer embert mozdított ki megszokott, ősi életformájából, sodort a fal­vakból. , nagyvárosaink kül­városaiba. Bikás Tóth András az ap­ja földjén gazdálkodik. Már felnőtt ' ember, megjárta a világháborút, de még nem önálló. Hogy eleget tudjon tenni a beszolgáltatasi köte­lezettségeknek. telente Buda­pestre megy dolgozni. A tó- eszbe azért nem lép be, mert nincs saját földje, amit bevihetne. Ügy érzi, hogy fölöslegessé váll a szü­lőfalujában. ezért elhatároz­za, hogy családjával együtt a fővárosba költözik. A re­gény legmegrázóbb oldalai ezek, amelyeken Takács Jó­zsef magát a töprengést, őr- lődést. a főhős elhatározásra jutását, majd a saját ház­rész lebontását, a falutól va­ló végsőnek szánt búcsúját írja le. Tóth Andrást minden a faluhoz kötné. Értelmes és szorgalmas parasztember, aki szereti és érti is a földet, az állatokat, ezt az őseitől tanult életformát, szakmát. Ügy gondolja, hogy ez az életrevalóság átsegíti majd a városban is. gyökeret tud verni. Nem látja, mert nem láthatja előre, hogy a kül­városi sufniban, amit a só­gorával együtt „pofoz ki”, eleve csak redukáltabb éle­tet élhet, amely még akkor is meggyötörné, ha nem len­ne számára minőségileg új. A konfliktust tehát már eleve önmagában hurcolja, s előbb-utóbb akkor is tra­gédiához vezetne, ha külső erők (lásd: Gúnár Kálmán, a háziúr) nem éleznék tovább. Tóth András dolgozik össze- szorítotl foggal, s a létmini­mummal is beéri abban a reményben, hogy majd tel­ket vesz. házat épít: ismét a „maga ura lesz”. Takács Jó­zsef árnyaltan ábrázolja, hogy mi mindenről le kell mondania ezenközben: a jobb falatoktól a szerelemig (egyetlen összezsúfolt szobá­ban nö fel a három gye­rek .. .). az emberi önérzetig. Mert nem elég a testi, fizi­kai nyomorúság, környezete még csúfolja, állandóan sér­tegeti is „a falusit”, őket okolva a közellátás hiányos­ságaiért, az elviselhetetlen zsúfoltságért, A konfliktust végül is a tia élezi és ' rob­bantja ki, aki beleszeret a házigazda unokájába. Nor­mális körülmények között ez; a fiatalok szerelme mindkét család öröme lehet­ne, de így ebben az össze­zártságban, alá- és föléren-' deltségben a gyűlölség for­rása lesz. Gúnár Kálmán, a nyugdíjas villamoskalauz ki­vagyiságában rangon aluli­nak tartja, hogy az imádott unokája egy „gyüttment” fa­lusi fiáé legyen. Tóth And­rásiéi«) tehát csak a rossz bor mellett, a kocsmában talál(nak), ha nem is felej­tést. de pillanatnyi oldódási a megoldhatatlannak érzeti egzisztenciális, erkölcsi, csa­ládi, stb. gondok nyomása alól. Emberségében, önérze­tében érzi — jogosan! — megsebezve magát, s lehe­tetlenségében fogja meg a bicskáért nyúló sógora kezét. Ügy lesz gyilkossá, hogy ma­ga sem érti, mi is történt vele. Csak később, már a büntetését, töltve gondolja át újra és újra. Életét értelmet­lennek tai'tja. be is ugrik á kútba, még mielőtt kiszaba­dulna, mert a fia „elárulta”: végül' is elvette Jusztinkát, Gúnár úr unokáját. Az élet meghaladta, átlépett rajta. Igv érzi a hős. s Takács Jó­zsef nagy együttérzéssel, már-már azonosulva is vele, ábrázolja ezl a sorsot. A leliesítményt. a regényt még akkor is elismeréssel kell fogadnunk, ha van kri­tikai észrevételünk is. Gon­dolunk itt például az egy szálon futó cselekmény né­hány következetlenségére, a jellemábrázolás árnvalntlan- ságaira. Mert Takács József épnen arra a rétegre irá­nyítja a figvelmet. amelvet „subknlfúrának” nevez Hat­vani Dániel egyik tanuimá- nvában, amelyről mind ez idáig nagyon keveset mon­dott e! irodalmunk. (Magvető, 1978.) (Horpácsi Sándor) Matus György emlékkönyvébe Tudom, hogy nincs em. lékkönyved; még meg sem születtél, mikor az emlék­könyv divatozott. A régi címmel — ami bevallom, nem nagy leleményre vall — csupán uz( szerelném je. lezni, hogy egészen szemé­lyes indítékaim vannak az írásra. Először arra gondoltam, hogy — mindjárt előadás után — bemegyek az öltöző, be, s elmondom Neked, hogy ez a Tamás milyen kitűnő figura. (Meri azért az ember — ha ezt nem is mindenki hiszi a rivalda másik olda­lán — figyel az értékterem, lésre.) De mégis kell a nyil­vánosság. Nem Neked (ám. bár ez soha nem árt egy szí­nésznek) és nem nekem, ha. nem inkább a társululépítés ügyének. Egyszerűbben. A jó szín- . házvezetőket — a többi kö­zött — arról is fel lehet is. merni, hogy „házon belül” is rátalálnak az értékekre. Akár kísérletek és kudarcok árán is. A színház most (mert megcsappant művészi ereje) sokkal inkább kényte­len kísérletezni, mint ko­rábban. Gondolom ezért (vagy ezért is) kaptad meg Tamás szerepét a „Férfiakat Szelislyének” című vígjáték, ban. ■ Nos, ha van Matus György alkatától idegen szerep, ak­kor Tamás az. így gondoltuk és — tudom! — így gondol, tad, érezted Te is. Hál’ Is­tennek tévedtünk! A vonzó külsejű — igazi színpadi hősnek termett — Matus György belebújt a félénk es puritán vendégfogadós bőré­be. A kai'dcsörletö férfiak, szívtipró szépfiúk, dandyk, testre szabott szerepek vol. lak. Még a Medikus Jánosa is. S a test annyi ^segítséget adott, hogy nagyon nagy szellemi erőfeszítésre nem is mindig volt szükség, ha eze­ket az alakokat el kellett fogadtatni. Ez többnyire si­került csak . . . Ezt a [„csak”, ot mindig oda' kellett tenni, ha alakításaidról szóltunk. Vagyis: mélyebb, átéltebb. szerepformálást vártunk. Hát most részesei lehet­tünk. fürdőnek álcázott műintézel- be. Tamás számára azonban csuk egy nö létezik: a meny­asszonya. Ö olyan rene­szánszkori ember, aki vissza, utasítja az élet természetes örömeit. Ez önmagában ko_ mik.us. csakhogy egy mély és tiszta érzés a forrása a puri­tanizmusnak. Ez az érzés át_ színezi a figurát. S akkor még inkább, mikor veszélybe kerül a menyasszony erénye. Tamás egyszerre hőssé válik. Persze — s ez a legnagyobb dolog — a maga módján: a saját törvényei szerint. Egy kisember indul kalandos út­ra bársony gúnyájában, hogy megvéd ie. megmentse élele legnagyobb kincsét. Ami fontosabb az üzletnél (már pedig Tamás üzletből él), a pénznél; az életnél. Tamás botladozva, ügyét.- lenkedve, bujkálva, rövidlátó szemmel (kitűnő, amint a királyi palota padlóján csúsz. va-mászva keresi elvesztett pápaszemét) kutatja, félti, s majdan oltalmazza a maga kincsét. A polgár asszony- és családféltő mentalitása ez. A darabban kis karakter­figura a vendéglős. Az elő. adásban megnő jelentősége. Suta mozdulataira, félszeg mosolyaira, jámborságán is átsütő tiszta indulataira, so­káig emlékezni fogunk. Csaknem tíz évvel ezelőtt — egy rosszul sikerült főis­kolai rostavizsga után — megjelent a Csortos Színpad próbatermében egy fiatal­ember: játszani akart. Kitű­nő megjelenése, divatos öl­tönye ellentmondani látszott szerény (mindvégig szerény) magatartásának. Matus György „visszajálszolla” ma­gát a hivatásosok közé. De azt hiszem, művész csak most* lett igazán. Nem későn! Hogy ebben nagy része van Orbán Tibor rendező­nek is? Hát persze! De hát ez most nem a rendező em­lékkönyve. Mindezt az öltözőben is el­mondhattam volna? Persze, hogy el, csakhogy Matus Györgyön kívül vannak még a színházban felfedezésre váró (viigy elfelejtett) művé­szek. Szemüvegben és pőrén ülsz a fürdőkádban, s elhá­rítod a ledér lányok közele­déséi, Már ez rendkívül mu­latságos. Hisz a többiek ép­pen a lányok miatt járnak a Szinte hallom a hangod, Gyuri: na. 'most meg egy má­sik skatulyába kerültem. Hidd ei: csak a komédiáso­kat lehet beskatulyázni. Gyarmati Béla fóliasátorként, talajtakaróként történő alkalmazása elősegíti a zöldség- és gyümölcstermesztést. — vízálló — vegyszerálló-T- kiváló fényálcreszlő 4.2 m 8.5 ni. l(i ni széles változatban készül. A TVK Kereskedelmi Iroda az érdeklődők rendelkezésére áll. 1052 Budapest, Nlvax köz 3—4. Beszerezhető az áfész-üzletckben, szakboltokban cs a T V K mintaboltokban. Miskolc, Petncházy utca 6. Leninváros üzletsor l’écs. Kossuth Lajos utca 47. Budapest V.. Pilvax köz 2—4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom