Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. május 5., szombat Hétköznapi lehetőség Az induló hangjaira az is­kola diákjai behozták a zász­lók;-'. Az ünnepélyes — ne szégyenkezzünk miatta: fel­emelő pillanat — egyszerre állította fel a székekről a szerencsi Bocskai István Gim­názium aulájában a vendé­geket és az iskola tanuló­it. .. (Nem. a naptár nem muta­tott semmilyen pirosbetűs ünnepet: nem volt évforduló, nem volt avatás, nem volt bevellen megszokott ünnep- re-alka'om ezen a napon. Te­hát mi volt mégis? Részlet Négyessy István igazgató le­veléből : ..Ürömmel tájékoztatom, hogy a “Ki tud többet a Szovjetunióról?« című kö­zépiskolai vetélkedő 1979. április 17—18-án megtartott országos tv-döntőjében isko­lánk csapata első helyezést ért el.’’) ... most meg már negye­dikes lányok orosz népdalo­kat énekelnek, igen, ünnep ez. egy egész iskola ünnepe a leghétköznapibb napon. A kis dobogóra most a Lapki­adó Vállalat képviselője lép fel. ezeket halljuk: „Amikor megérkeztünk ebbe az iskolá­ba, azonnal megéreztük: nem véletlen ez az országos siker; az iskola egész légköre érez­tette velünk, hogy itt nagyon komoly nevelő munka folyik. Így. elsősorban a kollektíváé a siker, amit a négy diáklány a vetélkedő megnyerésével elért.” És most már zúg a taps. a Lapkiadó Vállalat ne­vében átadják a díjakat... (Levélrészlet: „A csapat tagjai egyéni jutalomként Szocsiba szóló, 12 napos nyá­ri üdülési lehetőséget nyer­tek. Az iskola kollektív juta­lomként egy színes televíziót, valamint Balatonberényben, a Gorkij üdülőtelepen felállí­tott 3 szobás faházat nyert ötéves használatra.”) ... az iskola KlSZ-titkárá- nak hangszálait mintha vál­takozó ái'am telítené: „... büszke, boldog gyüleke­zésre jöttünk össze ... annyi ünnep után ... most ünne­pelni jöttünk azokat, akik ki­vívták ezt a szép sikert...” (A négy. 3. A osztályos lány: Visóczky Klára, Klaba Valéria, Nagy Klara és Kiss Erzsébet arcát színek vallat­ják: tekintetük tükrén vál­tóáramú érzések iehelete . .. Ok voltak a legjobbak az or­szág 7(18 középfokú taninté­zetének 30 250 diákja köt zül . . .). .......Mi. szülök, végig nagy figyelemmel kísértük ver­senyzéseteket és büszkék va­gyunk rátok, hogy iskolátok hírnevét öregbítettétek.” — ezt. pedig már a szülői mun­kaközösség képviselőjétől halljuk; ünnep békés hullám­zásában ringatóznak bennünk a szavak ... (Első látásra úgy tetszik, a négy lány mellett ülő fér­fit is nyugalom tartja. De. figyelni kell csak jobban ... igen, benne nem a' mi nyu­galmunk honol, benne váltó­áramú érzések hullámai to­lulnak egymásra ... íme, most már testét is mozdít­ják, mozdulatlanságát hábo­rítják: a szülői munkaközös­ség elnöke nevén nevezi őt: „... és külön köszönjük Sza­bó Tibor tanár úrnak lelkes, segítő. felkészítő munká­ját .. .”) ... együtt ünnepelünk a győztesekkel, a diáktársakkal, a tantestülettel: az üdvözlé­sek, köszöntések rövidek, lé­nyegre fogottak. Vissza tud­nánk mondani őket. Most is, míg az orosz táncokat néz­zük, gondolatunk magnósza­lagja itt forgatja újra a me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettesének, Kövér Á r­pádnak a mondatait az ok­tatás, a nevelés lényegéről; nevelők és diákok kapcsola­táról; gondolatait két nép ba­rátságáról, összefonódottsá- gáról; internacionalizmusról és mindennapi tettekről; a tudás, a szellem embert épí­tő hatalmáról. így kezdje be­szédét: „Engedjék meg nekem most ezt a megszólítást: Tisz­telt ünneplő közönség ...” (Volt egyszer négy lány ... együtt érkeztek a szerencsi Bocskai Gimnáziumba, elsős­ként, egy osztályba. Dehogy­is voltak egyformák, egyfé­lék. Csak egyfelé haladni ké­pesek. Két éve, a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? vetél­kedő révén eggyé leltek. Mi­ben is? A legl'ontosabban: hogy megismerni, felfedezni, luuni akartak. A legtöDbel tudni valamiről — ezt tűzték célul maguk elé. Egy ország láthatta az április 3ü-i tele­víziós műsorban: Győztek!... és sírtak ismét, mini tavaly, amikor „csak” harmadikok lehettek ... Volt egyszer egy tanár . .. annakidején osztályfőnöke volt a négy lánynak. És pe­dagógusa a töbre törekvésnek. Azt mondja: a siker csuda jó érzés... Azt mondja: meg­érdemelt a lányok sikere. Igen intenzív tanulás ková­csolta ezt a sikert. Igaz, a lányok — a tavaszi szünet­ben például — a reggel nyolctól este nyolcig tartó közös munkában néha elfá­radtak .. . Hogy ő? Hát igen, kicsit ő is. De mór megszok­ta ...) ... ünnepelünk Szerencsen, ill vannak a nagyközség és a jólás vezető képviselői, jöt­tek vendégek lelektöbbítő szavakat hallani, öröm tartós melegében feltöltődni: sza­vakra dalok felelnek, dalokra táncok; megbecsülni jöttünk ide valamit; valamit, amiről éppen az énekkar szól: „A mi iskolánk” ... ... ha közeli közünk nincs is hozzá: magunkénak érez­zük diákok és tanárok örö­mét. Sikerét. így, ezzel az ér­zései emelkedünk fel újra a székekről: az induló hangjai, ra az iskola diákjai kiviszik a zászlókat... (Levélrészlet: „... iskolánk­ban, kis ünnepség ... május 3-án ... 12 órakor ...”) ... nem, a naptár nem mu­tatott semmilyen pirosbetűs ünnepel: nem volt évforduló, nem volt avatás, nem volt bevetten megszokott ünnep- re-alkalom ezen a napon . .. ... de ünnep volt, mégis, igazi. Számomra legalábbis az. Mert részese lehettem: hogy egy gimnázium hogyan be­csüli meg diákjait. Hogy" egy gimnázium hogyan becsüli meg saját eredményeit. Ön­magát. .. Köszönet ezért a hétközna­pi lehetőségért. Ténagy József ! Új niűvelödési miliőn í DomMn ! Új művelődési otthont adtak | ái rendeltetésének Dombóvá­ron. A művelődési központ j otthona lesz a Kapos tánc-, i ének- és zenekari együtte;- i nek, képző- és díszítő művé­szeknek, a dunántúli amatör- J filmszemléknek, a város és • környéke színházi és zenei i életének. Képünkön: a könyv­! tár. I Killás Kazincbarcikán Ötödik alkalommal ren­dezték meg Kazincbarcikán az országos munkás-képző­művészeti kiállítást, melyei Molnár Károly, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára tegnap délután nyi­tott meg a városi kiállilóte- remben. A kétévenként meghirde­tett országos seregszemlére az idén 12 kör nevezett al­kotótagjainak munkáival. A beküldött 433 alkotásból a zsűri 51 alkotó 115 művét fo­gadta el kiállításra, ez az anyag látható a kazincbarci­kai városi kiállítóteremben tegnap délutántól május 30- >g­A bíráló bizottság két kört részesített elismerésben szín­vonalas és gazdag anyagáért, örömünkre mindkettő me­gyénkből való: a sajóbábo- nyiak (vezetőjük Szerdahelyi Sándor) és a kazincbarcikai­ak (vezetőjük Mezey István) kapták a két legjobb körnek adott díjat. A zsűri ezenkí­vül öt alkotót is elismerés­ben részesített. A Herman Ottó Múzeum XVI. Évkönyvéből Négy tudományágban ti­zenhat tanulmányt, illetve publikációt tartalmaz a mis­kolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvének most megje­lent XVI. kötete. A régé­szet, a történelem, a nép­rajz és a természettudomány kapott helyet a kötetben. Természetesen nincs mód egy újságcikkben valameny- nyi közlemény részletes be­mutatására, nem is felada­ta ez egy napilapnak, né­hány publikációra és magá­ra az évkönyv egészére sze­retnénk azonban az alábbi­akban felhívni a figyelmet. * A kialakult hagyományok­nak megfelelően a XVI. Év­könyvet is a régészeti írá­sok vezetik be. A kötet élén Csókás János, Gádor Judit és Gyulai Ákos tollából Geo­fizikai módszerek az archeo­lógiái kutatásban címmel ol­vashatunk nagyobb tanul­mányt a Nehézipari Műsza­ki Egyelem geofizikai tan­széke és a múzeum régésze­ti osztálya közös kutatásai­ról, illetve a ’ geofizikai mód­szereknek a Sály-Latorban, illetve Abaújvárott a régé­szeti ásatásoknál történt hasznosításáról. 'Erről ko­rábban lapunkban már ri­portban szóltunk és érde­mes megemlíteni, hogy eb­ben a témakörben május 2- án Miskolcon országos ta­nácskozást is tartottak. Szo­rosan kapcsolódik ehhez Zá- dor Mihály tanulmánya, amely címének megfelelően. Föld alatti műemléki falma­radványok műszeres kutatá­sai témakörében ad közre tapasztalatokat. A dél-bor­sodi újabb rézkori temetők feltárásáról Hellebrandt Magdolna és Patay Pál .ad számot, az 1976-os múzeumi ásatásokat és leletmentése­ket pedig Gádor Judit és Hellebrandt Magdolna is­merteti. * A történelmi témájú írá­sok között találjuk azokat, amelyek a nem szakirányú érdeklődésű és nem tudo­mányos igényű olvasók szá­mára is leginkább érdeke­sek. Kiemelt figyelemmel szeretnénk megemlíteni Sza­badfalvi József írását — Herman Ottó a miskolci képviselő —, amelyben a múzeum névadójának, a sokoldalú tudósnak közéle­ti tevékenységéről szól és az 1893-ban történt képviselővé választását, az 1894-es kép­viselői beszámolóját, és az ehhez kapcsolódó egész te­vékenységét ismerteti. Az 1894. szeptember 30-i képvi­selői beszámoló teljes szöve­gének közreadása rendkívül plasztikusan érzékelteti Her­man Ottó közéleti álláspont­ját, képviselői magatartását és az egész tanulmány sok új adalékkal szolgál Herman Ottó életművének jobb meg­ismeréséhez. A másik külö­nös figyelmet érdemlő cikk Lagzi István írása — Len­gyel . menekültek tábori vi­szonyai Észak-Magyarorszá- gon —, amely az 1939-ben, a német támadáskor Ma­gyarországra menekült len­gyel katonák és polgári sze­mélyek elhelyezéséről, fo­gadtatásáról, a velük kap­csolatos hatósági állásfogla­lásokról, valamint a lengye­lek külföldre szökéséről — hogy antifasiszta hadköte­lékben harcolhassanak a né­metek ellen — ad igen rész­letes beszámolót. Ebből ki­tűnik, hogy a németekkel szövetséges Magyarország la­kossága milyen szívélyesen fogadta a lengyeleket, és hogy a hatóságoknak, első­sorban katonai közreműkö­déssel, milyen intézkedése­ket kellett hoznia e rokon­szenves fogadtatás korláto­zására, sőt. egyes hatóságok humánus magatartása ellen is. A történelmi összeállításban található még Takács Béla tanulmánya, a habán edé­nyek észak-magyarországi református templomokban történő előfordulásáról, Dó­ka Klára A Bodrog szabá­lyozása című tanulmánya, valamint Végvári Lajos munkája A perspektivikus képlátás ellentmondásai és a kettős kép címmel. * A néprajztudomány köré­be eső munkák mindig ki­emelt helyei foglalnak el a Herman Ottó Múzeum Év­könyvében. Most is hat nép­rajzi tanulmányt találunk, ezek élén Gunda Béla Egy magyar vadászadoma című írása olvasható, amely egy­fajta vízi vadászati szokás nemzetközi jelentkezését, il­letve annak több nemzetnél való felbukkanását elemzi. Niedermüller Péter a Zemp­léni-hegység falvainak szo­kásrendszerében tapasztalt interetnikus kapcsolatokról ír, Dömötör Sándor pedig folytatja Geszten Józsi Bor­sodban című tanulmányát. E j második közlemény a be­tyárnak azokat a tetteit mu­tatja be, amelyekkel a népi hős mitikus magaslataira emelkedett. Dobrosi István és Fügedi Márta nagyszabá­sú tanulmányából a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei ken­derfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában tapasz­talható etnikai határokról és nemzetiségi hatásokról ka­punk adalékokat. A hegykö­zi erdei állattartásról Peler- csák Tivadar, az aggteleki karsztvid ék kecske ta rtásáról pedig Viga Gyula írt. Természettudományi pub­likáció — Gyulai Péter: A Bükk hegység macrolepido- pitera faunájának ökoláu- nisztikai-állatföldrajzi vizs­gálata, II. — zárja az év­könyvet. 4= A Herman Ottó Múzeum XVI. Évkönyve, amelyet Bo- dó Sándor • közreműködésé­vel Szabadfalvi József szer­kesztett, a tudományos te­rületen dolgozókon kívül számos publikációjával a nagyközönség érdeklődésére is joggal tarthat számot. Az érdeklődő olvasók figyelmé­be ajánljuk. (benedek) Kisfilm Bükkaíjáról Kivirult a matyó rózsa A filmszínház, a mozivá­szon még sötét, amikor bul­iadás mélységgel, döbbenet­tel és* tisztasággal — mint­ha éjszakából ébredne — énekszó vádol. 1866-ról re­gél,* summásaratásról, Far­kas Julcsáról, aki a kazal­ról beleesett a cséplőgép­dobba, távol a Matyóíöldtől, Belegrádnál, valahol a Hei­néd mellett. Aztán nemcsak a fül érzékel, a szem is lát. Fehéren-l’eketén vilióznak a képek, s a filmkockákon a hajdan volt matyók, bükk- aljaiak néznek szembe ve­lünk. A kezekben, ráncok­ban, tekintetekben minden­nél hitelesebben, beszéde­sebben, elevenedik meg a matyóíöldi summások cifra nyomorúsága, Szabó Zoltán „tardi helyzete”. Hirtelen — akárcsak éb­redéskor a rossz álom — el­tűnik minden, s vált a kép. Színben és tartalomban. A csak ekkor megjelenő cím: Bükkalján kivirult a matyó rózsa, igazat beszél. Egyre több a virág a festői Mór völgyében, a romantikus Ti- sza-pa’rton, a mezőkövesdi, tardi, szentistváni térítőkön, párnákon, blúzokon. S a táj­ban, a táj hírességei között ott az ember, a summásős unokája, a kombájn vezető­fülkéjében, a Kismotor- és Gépgyár esztergája mellett, de ami lényeges, immár itt­hon, hazai földön lelve ke­nyérre. A minap Mezőkövesden bemutatott 15 perces kisfilm — Kiss Károly író-rendező alkotása — térben, időben, tartalomban nagyon sokra vállalkozott. A subalyuki ős­embertől a mai iskolaköpe­nyes diákokig, a Tisza-parl- tól a szirtre épült Ódorvá- rig, az egyre nevezetesebb bükkaljai borvidéken szüre­telő tsz-tagoktól a hagyo­mányőrző hímzőkig, , gyé­kényfonókig, a bogácsi nnl- emléktemplomtól, a cserép­váraljai kaptárkövektől a modern járási művelődési központig igyekezett minden e vidékre jellemzőt a film­be besűríteni. Ez a sűrítés szerencsére nem a képek, tartalmak halmazát adta. A kisfilm — amit egyéb­ként a közeljövőben a me­zőkövesdi járás valamennyi településén levetítenek, s tervezik televíziós bemuta­tóját is — minden bizony­nyal vitára, gondolatcserere készteti azokat, akik azt megnézik. Elsősorban azokat, akikről szól. az e vidéken élőket. S ha mást nem szol­gálna ez a film, mint csak azt, hogy a mindennapi ro­hanás közben a felszínnél égy kissé mélyebben vizs­gálják azt a közeget, ami­ben élnek, hogy rácsodálkoz­nak a történelemben és ter­mészeti formákban igen gaz­dag szülőföldjükre, akkor már érdemes volt megcsi­nálni. Mint a filmet már lá­tó ' azonban úgy érzem, en­nél többel kapunk. Támad-e hiányérzet a kis- filmet végignéző mozilátoga­tóban? Minden bizonnyal. Ez azonban mennyiségi hiány­érzet, s ennek a csupán 15 perc az oka. A bemutatót követő vitában — amelyen a film készítői is részt vet­tek — ez meg is fogalma­zódott. Kimaradt ez is, ki­maradt az is. De senki nem fogalmazta úgy: ehelyett azt kellett volna, ahelyett ezt Az a bizonyos „mennyiségi” hi­ányérzet pedig a film rövid­sége mellett táplálkozik a műfaj sajátosságából is. Egy munkadarabot, egy búzatáb­la aratását be lehel fejezni, ezt a filmet viszont csak ab­bahagyni lehetett. (hajdú) A B.-A.-Z. MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT MISKOLCI GYÁRÁBA felveszünk termelvsnyilvántartót (érettségivel), egy- és kétműszakos beosztásba; mérlegelőt (érettségivel) technológiai vonalba, többműszakns beosztásba: mérleg javítót: autószerelőt: autóvillamossági szerelőt: hűtőgépszerelőt: lakatost Jelentkezés a vállalat központjában: 8-as autóbusz végállomásánál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom