Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
f-cf I Is cí 'M VflAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! M Jl TEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLEN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 101. szám Ára: 1.20 Ft Csütörtök, 1979. május 3. A szocializmus a munka társadalma Kádár János nyilatkozata a május 1-i felvonuláson A proletár nemzetköziség, az internacionalista szolidaritás jegyében ünnepelte Budapest népe május 1-ét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. A Városligetet környező utcákban kedden, a szemerkélő eső ellenére már a reggeli órákban tízezrével gyülekeztek a főváros 14 kerületét képviselő üzemek, intézmények dolgozói. Ünnepi köntöst öltött ez alkalomra, a felvonulási tér, vörös és nemzetiszínű zászlókat lobogtatott a szél. A népköztársaság címerével ékesített márvány- burkolatú díszemelvényen foglalták el helyüket a párt és a kormány vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és házár György, a Minisztertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagjai. Ott voltak a főváros pórt- és tanácsi vezetői, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői, a munkás- mozgalom veterán harcosai. A neves közéleti személyiségeket és a munkásosztály nemzetközi ünnepét Budapesten töltő külföldi szakszervezeti delegációkat úttörők ezrei köszöntötték vörös szegfűcsokrokkal. Pontban 10 órakor harsantak fel a fanfárok, majd elindult a menet élén a nemzetköziség gondolatát jelképező zászlósor, s a nagyméretű ötágú vörös csillag, amelynek sugarait a különböző nemzetek zászlói alkották. Miközben a tér közepén magasra vonták a proletár nemzetköziség zászlaját, óriási földgömb, óvó kezek fészkében, majd a Tanácsköztársaság emlékét idéző plakát „mobilizált” mása —• fiatalok ezrei rajzoltak a térre. Ezt követően kezdődött meg a budapestieket képviselő mintegy 250 ezer dolgozó felvonulása. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a fővárosi dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott: — Hűvös, borult, esős az idő — ennek ellenére nagyszerű, felemelő érzés, hogy részese lehet az ember ennek a budapesti május 1-i felvonulásnak. Politikus, öntudatos, lelkes ez a május 1-i ünnep, amely — biztos vagyok benne . — hasonlóan jó hangulatú hazánk más városaiban és helységeiben is. E május 1-i felvonuláson kifejezésre jut népünk politikai egysége, az, hogy társadalmunk egyetért szocialista törekvéseink alapkérdéseiben. Kifejezésre jut a szocialista hazafiság és a nemzetköziség érzése, és az is, hogy dolgozóink büszkék a becsületes munka eredményeire. Élve az alkalommal, a Központi Bizottság és a magam részéről szívből köszöntőm május 1-ét ünneplő népünket. — A feladatokról, a munkáról ezúttal nem szólok részletesen, hiszen a munkás hétköznapokon ez szinte állandó témánk. Annyit azonban megemlítek, hogy közvéleményünk egyetértéssel fogadta az idei esztendő feladatairól szóló programot, s a dolgozók legszélesebb körei a korábbinál is komolyabban, egységesebben, nagyobb öntudattal és lendülettel fogtak hozzá a feladatok eredményes megoldásához. S ehhez csak annyit, hogy mi, akik a Központi Bizottságban dolgozunk, éppen ezért optimisták, bizakodóak vagyunk. Meggyőződésünk, hogy ha törekvéseinkben állhatatosak vagyunk és a továbbiakban is egységesen haladunk előre, jó eredménynyel tudjuk megoldani idei tennivalóinkat, az ötéves tervben megfogalmazott feladatokat. — Tapasztalataink szerint munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, az értelmiségiek, az alkalmazottak óriási többsége becsülettel és eredményesen végzi munkáját. Az is nagyon fontos, hogy kivétel nélkül mindenki megértse: a szocializmus a munka társadalma, s mindig a munkával tudtunk közelebb jutni céljainkhoz, a szebb és boldogabb élethez. — Ez a budapesti május 1-i felvonulás, az a mód, ahogy népünk május 1-ét ünnepli, üzenet a .világnak. Felvonulásunk üzenet a szovjet. népnek, a szocializmust építő népeknek, s kifejezi, hogy hűek vagyunk a barátsághoz, eszméinkhez, közös ügyünkhöz, közös harcunkhoz. Felvonulásunk a teljes és fenntartás nélküli szolidaritás szavát küldi a világ kommunista és munkáspártjainak, a haladó, a békéért küzdő embereknek. — Ez a felvonulás aktív és cselekvő szolidaritást fejez ka Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Délkelet-Ázsia, Ázsia népei iránt, amelyek a haladásért és az önálló fejlődés jogáért küzdenek. A szolidaritás szavát küldjük az afrikai népeknek. a faji megkülönböztetés ellen harcoló dél-afrikaiaknak. A szolidaritás szavával üzenünk Latin-Amerika népeinek, Chile népének, s minden, szabadságáért küzdő embernek. (Folytatás a, 2. oldalon.) Kiváló a telkibányai erdészet Tegnap délután az óvodások kedves köszöntője vezette be azt az ünnepséget, amelyen a telkibányai erdészet kollektíváját köszöntötték abból az alkalomból, hogy az 1970. évi munkasikerek alapján elnyerték a Kiváló Erdészet kitüntető címet, A telkibányai művelődési otthonban megtartott bensőséges ünnepségen megjelent többek között dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Nagy Zoltán, az Encsi járási Pártbizottság első titkára és Simaházi Sándor, az Encsi járási Hivatal elnöke. Mester László, a telkibányai erdészet vezetője értékelő beszámolójában kiemelte: a Kiváló Erdészet címet az elmúlt három esztendőben elnyert Élüzem címek utón kapták a telkibányai erdészek, akik az elmúlt évben a. nehézségek ellenére túlteljesítették vállalásaikat. Valamennyi ágazatuk szép sike- w*ket ért el, de ha a jók között is választani kellene, akkor a rangsor élére a fahasználati ágazat dolgozói kerülnének. A sikerekben döntő szerepe volt a vezetők és dolgozók jó kapcsolatának, a szocialista brigádok összefogásának, az egyes emberek helytállásának. Beszámolója végén az erdészetvezető az idei év első negyedévét értékelte, és az ez évben még megoldásra váró feladatokról szólt. Ezt követően Csermely László, a BEFAG vezérigazgatója köszöntötte a kitüntetett kollektívát, a „gazda szemével” látva, értékelve a munkasikereket, s határozva meg a következő időszak tennivalóit. Az ünnepségen felszólalt dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is, aki a megyei pártbizottság elismerését tolmácsolta. Kiemelte: társadalmunkban szép hagyomány, hogy a munka ünnepe egyben a jó munka elismerésével, jutalmazásával is párosul, öröm a munkában élen járókat köszönteni, s ez a köszöntés egyben az élismerés szava is. Beszédében kitért a népgazdaság egyensúlyhelyzeté- re, hangsúlyozva, hogy az egyensúly megteremtéséhez minden egyes ember, kollektíva még jobb, eredményesebb munkája szükséges. A tennivalók évről évre növekednek, természetszerű, hogy a telkibányai erdészetre is nagyobb, nehezebb feladatok hárulnak. Ismerve azonban az itteni erdészet személyi állományát, képesnek tartjuk őket az elmúlt évinél is nagyobb feladatok megoldására, még szebb sikerek elérésére. Hozzászólása végén átnyújtotta Mester László erdészet- vezetőnek a Kiváló Erdészet címet szimbolizáló zászlót és oklevelet. Az ünnepségen a legkiemelkedőbb munkasilse- reket elért dolgozókat, kitüntetésben részesítették. Miniszteri kitüntetésben részesült Azari Béla, míg heten Kiváló Dolgozó címet kaptak. (Folytatás a 2. oldalon.) Nyolcvanezer felvonuló Miskolcon Zászlóerdő a felvonulási útvonalon Várakozással telítődik mindig ez a reggel. Május első napjának reggele. Mindig is más, mint az egyéb napok reggele és különösen más a felvonulások napján. Lehetséges: az első lépéseket mindenki az ablakhoz teszi. Milyen az idő? És, ha már ott van, nézelődik. Zászlókat lát, villamosokon, autóbuszokon, épületeken. Ha korán ébredt, Miskolcon hallja a nagyüzemek dudáit Valahogy most ezek is másként hangzanak. Mintegy jeladásként: készülődjetek! Néhány óra elteltével már érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá válik a várakozás ünnepélyessége. Transzparensekkel, dekorációkkal díszített autók húznak el az utcán, igyekezve a gyülekezőhelyre. Indulók hangja telíti a levegőt, kisebb-nagyobb csoportokban emberek jönnek. Az idősebbeken kitüntetések csillognak, a gyerekek léggömböket, szalaggal, virággal díszített májusbotokat szorongatnak, mások zászlókat. Nemzeti, színűeket, a forradalom, a harc vörösét, a béke kékjét. Gyülekeznek. Mindenki tudja hol, mindenki tudja, miért. Növekednek a csoportok a Széchenyi úton is, elsősorban a diósgyőriek révén. A Szemere Utcán pedig már ott vannak a nézelődni, látni akarók csoportjai, akik minél jobb helyet szeretnének maguknak biztosítani. A vasút igazgatóság előtt a „páncélvonat” várakozik, az udvarról pedig a vasutaszenekar hangja hallik. A Felszabadítók útjáról már iskolás gyerekek csoportja indul, inkább még csak úgy utolsó próbaképpen. Üj lakótelepünkön, a Tanácsköztársaság városrészben, ugyancsak gyerekek sokszínű csoportja. Közeledik az indulás ideje. A csoportok mindenütt egységgé rendeződnek, a zászlók, a táblák a magasba lendülnek. A Széchenyi úton már csak átfurakodni lehet. (Folytatás a 3. oldalon) Általános iskolások látványos felvonulása
