Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 a sztcisista írta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese ■ i 1049 januárjában Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelor- i szag, Magyarország, J Románia és a Szovjetunió i kommunista és munkás- 1 partjainak képviselői Moszk­vában elfogadták a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának megalakításáról szóló határozatot. Három évtizedes múltra visszate­kintő gazdasági együttmű­ködési szervezetünk tagjai­nak száma azóta tízre nö­vekedett s a KGST-tagál­lamok ma már a világ há­rom kontinensén helyezked­nek el. A KGST-tagállamok együttműködésének har­minc esztendeje tényekkel bizonyítja a szocialista tí­pusú gazdasági kapcsolatok­ban rejlő hatalmas lehető­ségeket. Ennek szemlélte­tésére elegendő néhány adat is, amelyek jól mutat­ják, hogyan változott meg­alakulása óta a KGST-or- szágok közösségének világ- gazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelke­dett. A legfejlettebb tőkés országokban ez a növeke­dés alig több, mint három­szoros. 1949-ben a KGST- országok a világ ipari ter­melésének 18 százalékút adták, ma már részesedésük meghaladja a 30 százalékot. Együttműködésünknek a KGST alapokmánya ■ által megfogalmazott alapvető céljai, mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvé­nyesnek bizonyultak. A szo­cialista típusú nemzetközi gazdasági együttműködést mindmáig az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az ál­lami szuverenitás, az egyenlő képviselet elvei ve­zérlik. Természetesen az álapel- vek változatlansága nem jelenti és, nem jelentheti egyben a tartalom és b for­mák változatlanságát is. Magától értetődik, hogy a közös stratégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, eszközök alkal­mazásával, az együttműkö­dés szüntelen tartalmi gaz­dagításával kívántuk elérni. A KGST-országok belső gazdaságának és nemzetközi gazdasági kapcsolatainak a . fejlődése érlelte ineg a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszakának határo­zatát, amellyel egyhangúlag , jóváhagyta a szocialista gazdasági integráció fejlesz­tésének komplex program­ját. A nemzetközi munka- megosztás bővülése, új for­máinak kialakítása égető szükségként jelentkezett. ­A program a folyamatos­ság és a megújulás kifeje­zője, folytatója azoknak a tapasztalatoknak, amelyek ' együttműködésünk addigi éveiben kiállták a gyakor­lat próbáját, s egyben mi­nőségileg új vonásokkal is gazdagítja kapcsolataink rendszerét. a gazdasági együttműködés magasabb szintre emelését, a szocia­lista gazdasági integráció folyamatának kibontakqz- tatását tűzte célul. Számos jele, bizonyítéka van annak, hogy a KGST-országok gazdasági együttműködésé­nek és kapcsolatainak in­tenzitása ebben az évtized­ben, és különösen a Komp­lex Program elfogadása óta — erősödött. Az előttünk álló időszak fő együttműködési felada­tait a Tanács elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfoga­dott hosszú távú együttmű­ködési célprogramok kör­vonalazzák. Valamennyi tagállam alapvető érdeke a gazdasági kapcsolatok hosz- szabb távra szóló, biztonsá­gos kimunkálása. A cél­programokban előirányzott együttműködési elgondolá­sok konkretizálása, egyez­ményekben való rögzítése az 1980 utáni időszakra szó­ló középtávú lervek most folyamatban levő kétoldalú és sokoldalú koordinációjá­nak feladata. A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy hazánk a világgazdaság legdinamiku­sabban fejlődő szektorának, a KGST-tagállamok közös­ségének tagjaként gyara­podhat. A szocialista kö­zösség államaival folytatott tervszerű gazdasági együtt­működés nélkül nem, vagy jóval nagyobb erőfeszíté­sekkel érhettük volna csak el azokat az eredményeket — a szocialista ipar megte­remtésében, mezőgazdasá­gunk szocialista átalakítá­sában, s a gazdaság jelen­legi intenzív fejlesztésében —, amelyekkel ma méltán büszkélkedhetünk. A külső piaci kapcsola­tokra — méreténél és egyéb ismert adottságainál fogva . — nagymértékben ráutalt • Magyarország gaz­daságának zökkenőmentes fejlődését döntően az segí­tette, hogy szocialista álla­mi létünk kezdetétől mind­végig támaszkodhatunk a KGST-országokkal, s min­denekelőtt a Szovjetunióval folytatott gazdasági együtt­működésünk stabilitásának előnyeire. A' Szovjetunió­val, s a szocialista közös­ség országaival folytatott gazdasági együttműködés teremti meg a lehetőséget népgazdaságunk alapvető n y e rs a ny a g ok k a 1. energi a - hordozókkal való ellátásá­hoz. s a magyar ipari és mezőgazdasági termékek túlnyomó részének elhelye­zésére. A KGST megalakulása óta kapcsolataink a testvé­ri szocialista országokkal — a bevezetőben említett általános vonásoknak mint­egy konkrét megjelenése­ként — mennyiségileg, s tartalmukban egyaránt gaz­dagodtak. Egyre nagyobb teret nyer a közvetlen ter­melési együttműködés, a gyártasSzakositás és terme­lési kooperáció, mindinkább fokozódik az együttműkö­dés tervszerűsége. Ez alatt nem csupán a szűkebb ér­telemben vett tervezési együttműködést értem. A termelési kapcsolatokhoz szorosan kötődik a közös kutatási-fejlesztési tevé­kenység, a beruházások összehangolt — esetenként közös ■ — megvalósítása. Mindez természetesen ter­mékenyítőén hatott vissza a külkereskedelmi forga­lomra is. Hazánk gazdasági fejlő­désének kulcskérdése volt •— s ma is az — a fűlő- és nyersanyagellátásban foly­ta I o ti KG ST-egy ü 11 m űkö ­dés. Magyarország összes energiaigényének több mini a fele behozatalból, s en­nek zöme a KGST-orszá- gokból származik. A fűtő­anyag-behozatal ilyen nagy aránya mellett rendkívül fontos, hogy az együttmű­ködés hosszú távra is biz­tonságosan megalapozza az ellátást. Ebben — a már ma érvényes egyezménye­ink mellett — döntő szere­pe lesz a jövőben az ener­gia- és nyersanyagellátás területére vonatkozó hosz- szú távú együttműködési célprogram által kitűzött feladatok valóra váltásá­nak. . Ezt a biztonságos ellá­tást jól segíti a Barátság 1. és a Barátság II. kőolajve­zeték, amelyeken a Szov­jetunióból importáljuk a magyar népgazdaság szá­mára szükséges kőolaj dön­tő hányadát. A kőolaj fel­dolgozására jelentős új ^ka­pacitások épültek ki ha­zánkban, amelyek révén újabb együttműködési kap­csolatok kialakítására nyílt lehetőség. A legjelentősebb ezek közül a Szovjetunióval folyó petrolkémiai, s a Len­gyelországgal megvalósuló szín teli kuss zál-együttműkö- dés. A KGST-országok egye­sített villamosenergia-rend­szere növeli számunkra a villamosenergia-ellátás biz­tonságát. Kevesebb kapaci­tás-tartalékra van szükség, lehetőség nyílik nagyobb teljesítményű és így gazda­ságosabb turbinaegységek alkalmazására. Ezen együtt­működés hazánkban 1975- ben egy 1100 megawattos erőmű csaknem teljes vil- lamosenergia-termelését pó­tolta. További lépés ezen az úton a közelmúltban át­adott Vinnvica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos táv­vezeték. A KGST-országokat ösz- szekötő vezetékrendszerek közül nem kevésbé jelentős a Testvériség, s a Szövet­ség földgázvezeték. Ez utóbbi — amely több tag­állam közös beruházásában készült — 3000 kilométeres hosszon Orenburgból érke­zik hazánkba. Az érkező, s a hazai földgáz feldolgozá­sa ugyancsak egy új, gaz­daságosan termelő ágazat kialakítását eredményezte. Á KGST-ben a szakosítás és kooperáció — tudatosan és tervszerűen — először a feldolgozóiparban, s azon belül is elsősorban a gép­iparban kezdődött meg. A szakosításból, kooperációból származó szállítások aránya kereskedelmünkben az 1970. évi 1 százalékról 1976-ig 14 százalékra nőtt. A tagálla­mok több mint 600 gyárlás- szakosítási és kooperációs egyezményt kölötlek. ame­lyeknek jelentős része sok­oldalú. Az elmúlt évre mar a közvetlen termelési együttműködés oly mérték­ben fejlődött, hogy például a KGST-lagállamaiba irá­nyuló magyar gépipari exportnak már több mint 40 százalékát' szakosított termékeik tették ki. Kiemelten kell szólni a magyar—szovjet. alumíni­umipari együttműködésről, amely immár több.- mint másfél évtizedes múltra te­kinthet vissza Az. 1952-ben megkötött, R 1985-ig érvé­nyes magyar—szovjet tim­föld-alumínium egyez­mény alapján gazdaságosan aknázhatjuk ki világvi­szonylatban is jelentős bau- xit készletünket. Ha ugyan, is a kiszállított timföldet itthon köhósitanánk, akkor ez egyrészt az itthon ter­meit villamos energiának — aminek amúgy is szűké­ben vagyunk — csaknem egyötödét vette volna igénybe, másrészt éppen emiatt a végtermék jóval többe kerülne. Jelentős ha­tássá! van ez. az együttmű­ködés az alumíniumipar termelési szerkezetére is, amely igy gazdaságosan fej­leszthető: néhány — kevés­bé energiaigényes — ter­melési szakaszra koncent­rálhatjuk erőinket. Volumenében az egyik legnagyobb közvetlen ter­melési együttműködés a járműiparban valósul meg. Az ezen a területen folyó összehangolt munka tette lehetővé, hogy az Ikarus kivívja mai hírnevét, s ma már évente több mint tíz­ezer autóbusz előállítására legyen képes. Ennek a mennyiségnek a -85—90 százaléka kerül exportra. Fő vásárlóink a szocialista országok. A kibontakozott főegység- és alkatrészkoo- perüció alapozta meg, hogy a hátsó íutóműveket és a motorokat gazdaságos soro­zatnagyságban, s a világ­piac értékítéletét kiálló mi­nőségben termeljük, A Szovjetunióval a Lada személygépkocsi gyártású­ban folyó együttműködé­sünk jól bevált, s az autó­ipari együttműködés újabb láncszeme — a Polski Fiat kooperáció is — ígéretes. A jelen tervidőszakban már 180 ezer Lada gépkocsit kapunk a Szovjetunióból, amelyért különböző alkat­részekből és részegységek­ből álló garnitúrákat szál? Lítunk cserébe. Gazdaságainkat ma már az együttműködés ezernyi szoros szála fűzi össze, s szinte nincs életünknek, mindennapjainknak olyan területe, amelyre ne volna hatással a szocialista nem­zetközi gazdasági együtt­működés. Ez vezeti pártun­kat és kormányunkat, ami­kor a jövőben is mindent meglesz annak érdekében, hogy gazdasági 1 együttmű­ködésünk a szocialista kö­zösség országaival tovább bővüljön. Jól kifejezi ezt . a törekvést, pártunk Köz­ponti Bizottságának 1977. október 20-i határozata is, amikor leszögezi: „ .. .kül­gazdasági kapcsolataink jö­vőbeni fejlődésének kulcs­kérdése az együttműködés hosszabb távra szóló bőví­tése , a KGST-országok­kal ■ A Komplex Prog­ramban. s a hosszú távú együttműkö­dési célprogramok­ban körvonalazott elgondo­lások valóra váltása hosz- szabb időt, sok munkát követel tőlünk. A sikeres munka azonban minden bi­zonnyal meghozza gyümöl­csét1. hozzájárul valameny- nyi tagállam — köztük ha­zánk — gazdaságának tö­retlen fejlődéséhez, egész közösségünk erősödéséhez. Hatvan éve történt Az archív fotók hatalmas és lelkes felvonulás képeit mutatják. Olyan felvonulá­sét, amely nemcsak a fővá­ros lakosságát mozgatta meg. de külföldön is figyelmet keltett. Pl.: a párizsi Excel­sior nevű újság május 9-i száma címlapján közölt fényképet „Az első kommu­nista május elseje Budapes­ten” címen és Kun Béláról. Bokányi Dezsőről is jelentek meg képek a lapban. A mozgalmas és impozáns jelenetek, a hitvalló töme­gek, a transzparensek, élet­képek, feldíszített jármüvek, gipszszobrok, zenekarok, az FTC-pálva sportdélutánja, a városligeti, népligeti és mar­gitszigeti vidámság termé­szetesen jogos volt. Eredmé­nyeit. nemrég szerzett sza­badságát ünnepelte a fővá­ros proletariátusa. Az öröm­teli hangulat pedig feledtet­te. hogy a Tanácsköztársa­ság első komoly válságát él­te át azokban a napokban, órákban. Az április 16-án megindult román támadás nyomán el­veszett a Tiszántúl és még nem volt biztos, hogy a ro­hamléptekkel előrenyomuló románok megállnák-e a Ti­szánál. A csehszlovák csapa­tok Salgótarjánig hatoltak északkeleten, a Ruténföld elveszett, az intervenciós erők találkoztak. A Vörös Hadsereg a bomlás küszö­bén állt, a kormányzóta­nácsban pedig felütötte fe­jét g széthúzás: a szociálde­mokrata népbiztosok kezd­tek a „jövőre” is gondolni, keresték a „kibontakozás" útjait. Sőt. a május 1-i felvonu­lás impozáns külsőségei vé­gül azt is feledtették, hogv ezen a napon döntötte meg a junker-jobboldali szoedem összefogás a Bajor Tanács- köztársaságot, az európai proletártorradalmak legnyu­gatibb állását. (Bár ez a ve­reség akkor csak átmeneti­nek látszhatott.) Hogy a helyzet végül is nem vált tragikussá, a ma­gyar munkásosztály helytál­lásának köszönhető. Május 2-án a munkásbizalmiak es a Budapesti Munkástanácsa diktatúra fenntartása, a Ta­nácsköztársaság védelme, az egész proletariátus talpraál- lítása mellett döntött. Állás- foglalásuk hatására ,.a kor­mányzótanács az összes fron­tok részére a legerélyesebb ellenállás kifejtését rendeli el. Budapest összes, munká­sai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerő­sítsék”. A májusi válság ezzel bel­politikáikig megoldódott. A bizonytalankodó centrista szociáldemokratákat is ma­gával ragadta a hangulat, a proletariátus kiállása saját hatalma mellett. Sőt az. emelkedettség* még egyszer magával tudta ragadni a forradalommal szi m pa 1 i zü 1 ó kispolgári, értelmiségi réte­geket is. A dfszfelvonulás fé-, nyei és a hadrakelés tényei tehát egyaránt bizonyították a Magyar Tanácsköztársaság életképességét. 1). 51. 1919. május 1. - II város feladása 1919. május 1-re nagy lel­kesedéssel készült az ország proletariátusa. Az első iga­zán szabad május elseje volt ez a nap. Miskolcon a szo­rongás és félelem napja: a városhoz már közeledtek a csehszlovák intervenciós csa­patok. Az események gyor­san követték egymást. A megyei és városi direk­tórium, valamint a part ve­zetősége, közös felhívással fordult a lakossághoz és tu­datta a közelgő veszélyt: „A történelmi pillanatot átérez­ve, felelősségünk teljes tuda­tában megparancsoljuk, hogy minden szállongó rémhírre való tekintet nélkül, min­denki nyugodtan maradjon a helyén. A direktórium, mely­nek rendelkezésére áll min­den karhatalom és a fegy­verbe szólított szervezett munkásság, minden intézke­dést megtett, hogy a közren­det, mindenkinek élei- és va­gyonbiztonságát minden kö­rülmények között megvédje”. Bár a felhívás a május l-i lapokban „Parancs” címmel jelent meg, az az esemé­nyekbe való beletörődést tükrözte. A megye északi vi­dékein a nagy lelkesedéssel előkészített május t-i ünnep­ségek természetesen elmarad­tak. Lemondták annak meg­tartását Miskolcon is. Amikor május 1-én az előbb ismertetett felhívás megjelenik, a megyei és vá­rosi direktórium szinte egy­folytában ülésezett. Miután a direktórium a város fel­adása mellett határozott, a tárgyalásokba bevonták a polgárság vezetőit is: Szent- pali volt polgármestert, Ha- dobay volt alpolgármestert és másokat. Délután meg­hozták a döntést a város át­adásának módozatairól, és kijelölték a delegációkat az intervenciós hadsereg pa­rancsnokaival történő meg­állapodásra. A Vörös Hadsereg szétzi­lált erői nem tudták tartani Sajószentpétert, az május 1- én este elesett. A hadosztály parancsnoka a következőt je­lenti a Hadügyi Népbizton­ságiaknak: „A legénység a több napos harc után a rossz időjárás és felszerelés hiá­nyos volta miatt kimerült ál­lapotban van ... A csapatok a teljes feloszláshoz közel vannak..." Május 1-én este. amikor Sajószentpéter eles­tél megerősítették, a .kijelölt küldöttség — Szentpáli veze­tésével — elindult, hogy a csehszlovák parancsnokság­gal a város átadásáról tár­gyaljon. A csehszlovák parancsnok­ság a város küldöttségének javaslatait alapként elfogad­ta és megállapodtak, hogy másnap — május 2-án —, a varos hivatalos átadása a sa- jószentpéteri úton levő tég­lagyárnál történik meg. Az aláirt jegyzökönvv kimond­ta. hogy a városban a már­cius 21 -e előtti hatóságok v-*- szik át a vezetést, s ez a döntés a diósgyőri gyárra és a bányára is vonatkozik. Es­te 6 órakor a téglagyárnál a várost átadták a megszálló csapatok parancsnokának. A megszálló csapatok ünnepi külsőségek között vonultak be a városba. Miskolcon! egy- időben feladni kényszerülték az ózdi medencét is. miután az ellenséges csapatok a vé­delmet biztosító munkásosz­tagok hátába kerültek. Az egész borsodi iparmedence intervenciós megszállás alá került. Dr, Lehoczky All'rcd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom