Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-14 / 87. szám

1979. április W.,' szombat- PSZÄi:.WÄ<5YÄRORSZÄG 3 Kivit lett a patBsfd téglagyár Napirenden a korszerűsítés Bányalátogatás a feketevölgyi aknában Veres Sándor srakvezetö Fötebirtositás a fronton A falazóanyag-f éleségek kö­zül különösen a lakossági, a családiház-építésekhez a kis­méretű tégla iránt a legna­gyobb az igény és a keres­let. A kisméretű falazótégla gyártása azonban igen mun­kaigényes. így van ez az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat Pub- noki Téglagyárában is, amely az Élüzem cím négyszer való elnyerése után, múlt évi kiemelkedő munkájáért, el­nyerte a „Kiváló Gyár” cí­met a nagy gyárak kategó­riájában. Pedig helyzetük egyáltalán nem könnyű. A technológia elavult, a beren­dezések javításához sokszor nem kapnak megfelelő al­katrészt, és szinte állandóan létszámhiánnyal küszködnek. Ennek ellenére, mint azt Bárdi Sándor gyárvezetőtől megtudtuk, a vállalati mun­ka verseny-szabályzat alapján, a gyárak között folyó mun­kaversenyben a múlt évben az első kategóriában — a nagy gyárak között — ismét első helyen végeztek. A 250 fős kollektíva, a tíz szocia­lista brigád minden erőfeszí­tésére szükség volt, hiszen a nyerstéglagyártás hagyomá­nyos módon folyik, két ré­gebbi típusú prés áll rendel­kezésükre, az anyagmozgatás kézzel történik. Az alagútke- mence, amely, bár alig tíz­éves, szintén elavultnak te­kinthető. Éppen ezért, a put- noki téglagyár korszerűsí­tésre szorul. A gyárvezető arról is tájékoztatást adott, hogy egy olyan új gyártási technológiának, berendezés­nek a tervei már elkészül­tek, amely az agyagbányá­szattól a nyerstéglagyártásom, az égetésen keresztül, az anyagmozgatásig és a szállí­tásig, mindent magába fog­lal. A tervek kivitelezésére a tröszti vezetés részéről ígé­retet kaptak. Ha ez megvaló- «wi, akkor nagymértékben növelni lehet a termelékeny­séget, ki lehet küszöbölni a nehéz fizikai munkát, a lét­számhiánnyal küszködő gyár munkaerőt takaríthat meg, és a termék minősége is javul­hat. Mindenesetre érdemes lenne a közel százesztendős gyár rekonstrukcióját meg­A „Tiszta faluért” mozga­lommal, de még inkább a KÖJÁL szigorú járványügyi előírásaival kénytelen hadi­lábon állni a bódvaszilasi ter­melőszövetkezet, amikor híd- végardói tehenészeti telepé­ről a százötven jámbor jó­szágot a falu főutcáján hajt­ja ki a legelőre. De miért vonul ez a százötven tehén három kilométernyit a falu belterületén, Szmojált János tsz-elnök így válaszol: — Nincs máshol. Ez az egyedüli út a távoli, legelőre. De miért van távol a le­gelő? Hát erre a kérdésre, — ismerve az előzményeket — könnyű válaszolni. Az elődök a telepet olyan hely­re tervezték; hogy véletlenül se legyen a közelében gyep. Igaz, akkoriban még az a tartásmód volt „korszerű”—, s ezért ne ítélkezzünk — hogy ne a tehén közeledjék a takarmányhoz, hanem a széna az állat szájához. És a telep azóta itt áll, csak az emberek változtak, akik ma már úgy gondolják, hogy ol­csóbb, ha mégis önkiszolgáló módon, azaz a legelőn táp­lálkozik az állal. És igazuk van. De még mennyire. Csak az három kilométer, azt tud­nám feledni. De pszt, csendesen, alszik a fülemüle ... Van szemben a teleppel egy szántó. A Bábolnai Me­zőgazdasági Kombináté. Igen, az övé. A hegynek ezen az eidalán. A másik oldalán is valósítani, hiszen agyagva- gyona — a kutatások szerint — hosszú időre elegendő, emellett a legjobbak közé tartozik. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat Putnoki Téglagyára nagy feladatokat old meg az idén is, hiszen a tavaly túltelje­sített terveket kell megvaló­sítani, viszonylag kedvezőt­lenebb körülmények között. Eszerint 1979-ben (50 millió darab kisméretű egységnek megfelelő égetett téglát kell termelni, amelynek kéthar­mada kisméretű, egyharma- da pedig B—30 típusú falazó blokktégla. Teljes termelési értéktervük az idén több, mint 81,5 millió forint. Eze­ket a feladatokat csak akkor lehet maradéktalanul megva­lósítani, ha nagymértékben javítják a munka- és üzem- szervezést, ha folyamatosan feltárják és felhasználják a még meglevő tartalékokat és lehetőségeket. Ilyen például — a létszámhiány pótlására — többek között az állomá­nyon kívüli bérben való fog­lalkoztatás, az, hogy a gyár­vezetés még jobban támasz­kodik a kollektíva törzsgár­dájára, a szocialista munka­verseny, a szocialista brigád- mozgalom vállalásait a fel­adatok maradéktalan végre­hajtása szolgálatába állítják. Igen sokat segítenek a gyári és a gyáron kívüli fiatalok, a KISZ-szervezetek, különö­sen az anyagmozgatás, a szállítás nagy munkájában. Erre továbbra is nagy szük­ség lesz, hiszen a létszám- hiány ezen a területen sújtja leginkább a gyárat. Ebből a szempontból nemcsak a gyár, a vállalat, a népgazdaság, ha­nem a munkát vállaló fia­talok is jól járnak, mivel fáradozásuk ellenértékét azonnal kifizetik. A gyárban az első negyed­év, a sok nehézség ellenére is, viszonylag jól sikerült. Bár a tervek nagyok, a fel­tételek kedvezőtlenek, a gyár kollektívája, vezetői re­ménykednek abban, hogy az idén is megvalósítják felada­taikat. És mindenesetre re­ménykednek abban is, hogy az öreg gyár korszerűsítésé­hez mielőbb hozzákezdenek. o. J. van termőföld. Az meg a tsz-é, a bódvaszilasi Bódva- völgye Termelőszövetkezeté. Értjük: épp átellenesen. .A dologban az a furcsa, hogy a tsz telepe körül a gazdaság földje húzódik, annak juhá- szala mellett meg a szövet­kezet legelője fekszik. Száz­tíz hektár itt, száztíz hektár ott. Milyen könnyen megcse­rélhető lenne és mégsem cserélik el. A fülemüle nem dalol... Szekfű József agronómus viszont mondja: — Hányszor kértük már, hogy cseréljük el a két táb­lát. Már csak a falu kedvé­ért is, hogy a főutcát hagy­ják békén az állatok. Mi, ilt- lakók, morgunk. Mert ez az­tán mesterségesen „csinált” határ. Csak kővel nincs je­lölve. Átlépni nem szabad. Sáfrány József főagronó- mus: — Túloldalt a mi le­gelőink húzódnak. A gazda­ság viszont juhokkal állan­dóan legelteti. Fizetnek kár­térítést tíz- és tizenhatezer forint között, azután megy minden a maga módján to­vább. Más juhai legeinek a mi legelőnkön, mi viszont hajtjuk a marhákat kilomé­tereken ál. Hogy hányszor írtunk ez ügyben? Pontosan neim tudnám megmondani. HpÉ- és .papíripari rekonstrukciók A nyomda- és papíriparban hosszú távú rekonstrukciós program indult a IV. ötéves tervben, és jelenleg is foly­tatódik. 1970 és 1980 között 9 milliárd forint értékű fej­lesztés valósul meg. A nép­gazdaság teherbíró képességé­nek és a kiemelt feladatok­nak függvényében alakult ki a fejlesztési célkitűzések sor. rendje. Az V. ötéves tervidő­szak végére befejeződik a rekonstrukciónak az a sza­kasza, amely a nyomdaipar műszaki színvonalának több évtizedes elmaradását hiva­tott. minimálisra csökkente­ni. 10 év alatt a nyomdaipar termelése csaknem megkét­szereződött. Az Athenaeum Nyomda új gyáregységének üzembe helyezésével a szí­nes mélynyomású folyóirat- gyártás bővítése valósult meg. Hét vállalat társulásával ala­pított íényszedő-központ a korszerű szövegelőállításnak meghonosítását jelentette. Kilenc megyei nyomda köl­tözött új, korszerű üzemépü­letbe. Elkezdték az átállást a magasnyomó gépekről a of­szetnyomásra. Az elsődleges feladat a vidéki napilapok korszerű, biztonságos gyártá­sa. A továbbiakban a nyom­daiparban fontos feladat a szövegelőállitás korszerűsíté. se, a kötészet automatizálá­sa. A papíriparban az egyedi nagyberuházások dominál­nak. Sajnos, csak korlátozott mértékben kerülhetett sor a papírgépi rekonstrukciókra. A papíripar a VI. ötéves tervben struktúraváltást hajt végre. Lakásépítés A MÁV Miskolci Igazgató­sága — lehetőségeihez mér­ten — jelentős összegeket fordít a vasutasok és a hoz­zátartozók szociális gondjai­nak megoldására. Az' elmúlt évben a szociálpolitikai cél­kitűzések megvalósítását elő­segítő anyagi támogatás 27,3 millió forintot tett ki. Többek között a dolgozók lakáshely­zetének javítása végett 12,3 millió forint támogatást ad­tak 152 családi és 35 társas­ház építésére. Több mint 11 millióba került a vasutas­szállók korszerűsítése, ezen túlmenően anyagi segítséget nyújtottak a gyermekek el­helyezését szolgáló óvodák és bölcsődék építésére. De küldtünk levelet Bá-bol- nára is. Az elnök: — Ötmillió fo­rintunkba került, hogy men­tesítsük állományunkat. És ez az ötmillió forint, min­dennap, amikor legeltetünk, fertőzés veszélyének van ki­téve, hiszen országúton vo­nul a csorda. Az pedig nagy luxus, hogy az istállóba vi­gyük a takarmányt. Ügyis van elég ágazatunk, amire ráfizetünk, minek akkor még egy? Nézem a nevezetes domb­oldalt a telep körül. Elég meredek. Van egy olyan sza­kasza, amire géppel ' nem mernék rámenni. Egy helybeli, név nélkül: — Fülemüle-ügy. Mit kérhet a kis tsz a nagy kombinát­tól? Egyáltalán mer-e kér­ni? Ügy tűnik, szóba se áll­nak vele. Ha én döntenék, már csak a falu kedvéért is elcserélném, még akkor is, ha száz mázsa kukoricát te­rem — kuncogott, — de hol van ez a föld attól?! Biztosan jól termő szántó ez a 110 hektáros tábla. Nem merem feltételezni, hogy ez okot kivéve, még valami más is visszatartaná a gaz­daságot a földcserétől. De még így is furcsa ez az ügy. Emlékszem, micsoda izga­lommal várták annak idején a feketevölgyi bányászok a Fletchert. A biztosítóberen­dezések jó híre megelőzte az érkezésüket, s úgy beszélték, hogy az addig nem is remélt teljesítményt lehet elérni ál­tala. Jelen voltam 1972. feb­ruárjában az első fletcheres front beindításakor, s több­ször tudósítottam az ország­ra szóló munkasikerekről. Most pedig utoljára látni a bányagépet érkezem az ak­nához, s ereszkedem le a föld gyomrába, az 5,11. szá­mú tömegtermelő munka­helyre. — A Borsodi Szénbányák­nál már csak nálunk üze­melnek ilyen berendezések — mondja útközben Király László gépészmérnök. — Áp­rilis 8-án indítottuk velük az utolsó fejtést. Mostanra ezek a gépi berendezések már el­használódtak. Megértek tehát * selejtezésre. Rövid számvetést rögtönöz Kammel Péter, a fejtési kör­let vezetője: — Megközelítően két és fél millió tonna szenet ter­meltünk ki a Fletcher bizto- sítóegységek védelmében. Az új fronton a termelés kissé még döcög, akadozik. Nincs különösebb baj, csak A tsz gyepét a gazdaság használja, hasznosítja. Saját szántóin inkább kukoricát termel. Ügy tűnik, mintha rá lennének utalva a szövet­kezet gyepére. A föagronómus vállat von. — Nem értem a dolgot. Sze­rintem, csak egy kis jóaka­rat kérdése az egész. Mi nem kényszeríthetünk sen­kit, hogy cseréljen velünk földet. De viszont termelni is szeretnénk. Mégpedig jól termelni. Félmillió forintot takaríthatnánk meg, ha meg­kapnánk. elcserélhetnénk ezt a területet, s ráadásul az ál­lat nem járná le a megter­melt tejet. „Ügy” akkor lesz valami­ből, ha ügyet akarnak csi­nálni belőle. Bódvaszilason nem erről van szó. A két szomszédvár között viszont megvan a fa. amelynek át­nyúló ágán dalolhat a pert okozó fülemüle. Az ág. ez a beékelt 110 hektáros tábla, amelynek cseréjéről, úgy tű­nik, pillanatnyilag szó sem lehet. A madár mégsem da­lol, így „ügy” nincs. De va­jon, a két üzem között, mi­lyenéit az „ügy” nélküli kap­csolatok ? — kármán — előjönnek a szokásos kezdeti nehézségek. Szenet szállít persze már kifelé a láncos­vonszoló, egyelőre viszont ki­sebb mennyiségben. Ha majd felpörög az a bizonyos gépe­zet ... — Naponta négyméteres előrehaladást várunk a fronttól — tájékoztat Simon Imre aknász. — A tervezett dolgozónkénti műszak telje­sítmény 18 tonna. Szeretnénk mindkét követelménynek megfelelni. Az átszerelést a program szerint, mindössze 8 nap alatt végezték el a fekete- völgyi bányászok. Az induló „utcába” előzőleg beépítettek 45 felújított berendezést, s 3(i-ot a régi munkahelyről hoztak át. Hatalmas, a laikus számára elképzelhetetlenül nagy munka egy frontátállás, hiszen itt is 350 tonna vas­anyagot kellett megmozgat­ni. Ebben nincs is benne az alapkaparó. — Az elmúlt hónap har­mincegy napjából harminc­egyet dolgoztunk — jegyzi meg a fejtés gépterében áll­va Simon István vájár. Áp­rilis 4-et is munkával ünne­peltük. Igaz, jól kerestünk, s kaptunk 80 ezer forint cél­prémiumot. De talán ennél is nagyobb öröm, hogy jó lett a bányánk. Végigsétálunk a 81 méter széles, húsz centiméter híján 3 méter magas fejtési hom­lokon. Kevesen, mindössze 17 bányász és 4 iparos dolgo­zik a fronton. A karbantar­tóknak különösen sok a ten­nivalójuk. — Rosszak már a szelepek — mutatja Nagy István —, csurog, csöpög az emulzió. Igyekszünk kijavítani a hi­bákat, sajnos, esetenként hiánycikk a csavar. Az elektromos lámpák fé­nyében tompa feketén csil­log a simára mart szénhom­lok. A marógépet ezen a szerda délelőttön Jung Her­man irányítja. — A rekordom eddig négy vágás volt egy műszakon — válaszolja kérdésemre. — Vagyis nyolc óra alatt két és fél métert „csíptünk” le a széntelepből. A Vállalat Kiváló Brigád­ja címmel kitüntetett, Fürst Sándor nevét viselő szocia­Elkészítették idei takaré­kossági tervüket az ország legnagyobb energiafogyasztói, az a 46 nagyvállalat és tröszt, amely az energiahor­dozóknak 80 százalékát hasz­nálja fel. Az előirányzott in­tézkedésekkel csökkentik a hőveszteséget, hasznosítják a hulladékenergiát, javítják a fajlagos energiafelhaszná­lást. Az idén várhatóan 400 lisla brigádnál vendégeske­dünk. A brigádvezelő, Kana­las Sándor április 4-re ve­hette át a Munka Érdem­érem arany fokozatát. A bá- nyászkollektiva egyébként az ország harmadik legnagyobb aknája, Feketevölgy termelé­sének 30 százalékát biztosítja. Az akna az elmúlt évi munkájáért a Magyar Szén- bányászati Tröszt vezérigaz­gatójának elismerő oklevelé­ben részesült. Ugyanakkor Kiss Mihály szocialista bri­gádja megnyerte a fvontfej- tők országos versenyét. Szálas termetű bányász kö­szön ránk, s nyújtja a ke­zét. — Veres Sándor szakveze­tő — mondja; Ez a brigád termelt elő­ször Dobson berendezéssel az itteni bányában. Utána MK szovjet biztosítóegységek vé­delmében bányászták a sze­net, majd következett a je­lenlegi Fletcher. — Néhány hónap múlva elbúcsúzhatunk ettől is. Paj­zsot ígértek a helyébe. — Nem sajnálják majd a régi bányagépet? — „provo­kálom” a szakvezetőt. — Hosszú ideig hű társunk volt — teszi kezét a derék- nyi vastagságú vastestre —, de már eljárt felette az idő. A pajzs korszerűbb. Nagy fába vágták fejszé­jüket az idén a feketevölgyi bányászok. Lyukőbánya után itt is egymillió tonna szenet akarnak egy év alatt felszín­re küldeni. — Mi is szeretnénk termé­szetesen hozzájárulni a bű­vös egymillió tonna elérésé­hez. Éves szinten 108 száza­lékos tervteljesitést vállal­tunk. Az első negyedévet egyébként 118 százalékra zártuk — újságolja Veres Sándor. Búcsúzunk a feketevölgyi bányászoktól, s megsimoga- tom tekintetemmel az utolsó szénpásztában üzemelő nagy­szerű bányagépet. Remélhe­tően tudósíthatok még or­szágra szóló munkasikerekről, innen, a feketevölgyi szén­bányából —, de már a paj­zsos frontról. Kolaj László Fotó: Laczó József millió forintot fognak meg­takarítani, ami 200 ezer ton­na kőolajnak felel meg. Szé­les takarékossági mozgalom bontakozott ki a Volán Trösztnél is Fejlesztik a jár­művek karbantartását, meg­kezdik a vezetéstechnikai módszerek rendszeres olt ta­tását, amely energiát takarít meg A hídvégardói fdlemüle-„ügy 9 J Takarékoskodnak az energiával Hattyúdal és új remények

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom