Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1979. április 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hogy ne fogjon ki rajtuk az idő A beteg lassan a 200. évébe ér A fehér lapon minden * megtörténhet. Sorsok, törvé­nyek, álmok forgataga, éle­tünk ‘fogalmazódhat meg a tiszta papíron. A papíron, amelynél? készítőire éppúgy ritkán gondolunk, mint a jó ízű kenyér, a tartós, szép cipő, a divatos . ruha meste­reire; elvárjuk tőlük, hogy jól tegyék dolgukat, dolguk bármi is legyen. Csak ak­kor kapjuk fel fejünket, ha valami nincs rendben körü­löttük, ha a mindennapja­inkhoz alapvetően hozzá tar­tozó termékekről nyugtala­nító híreket hallunk. Már ez se a régi — mondjuk, s bosszankodunk, hogy megza­varták természetes biztonság- érzetünket, hiszen ez a régi a/.t is jelenti, hogy nem íog rajta az idő. ■ A múlt dicsőségét idézve minduntalan a jelen gond­jaihoz jutunk el a Papír­ipari Vállalat Diósgyőri Gyá­rában Nagy Károly kutató- mérnökkel, aki így fogal­maz: Ha nincs gőz — Papírgyártó gépeink eszmei értékűek. Az 1-est 1 870-ben építették, utoljára 1956-ban. újították fel. A 2- es 1973-ban került hozzánk. Szó szerint került, ugyanis korábban Csepelen volt, diá­kok gyakorlatoztál? rajta. Nem termelési, kizárólag ok­tatási célokat szolgált. En­nék jegyeit viseli. A legtöbb gondot mégis az elavult ka­zánok okozzál?. A gépek acélhengereit gőzzel fűtjük. az egyenletes hőmérséklet követelmény ahhoz, hogy a papír ne zsugorodjon. Ha nincs gőz, leáll a gyár. Ta­valy a kazánok miatt 700 tonna késztermék hiányzott: a tervteljesítésből. Jelenleg is rosszul állunk, mintegy 300 tonna elmaradásunk van. Éles szél fúj a gyárudva­ron. A Bükk lábához tele­pített papírgyár fölött az ég ólmos-szürke. A napfény erőtlen, nehezen üti át. A fiatal kutatómérnök a fej­lesztésekről beszél, amelye­ket 1982?ig, a gyár fennállá­sának 200. évfordulójára sze­retnének megvalósítani. — Tátrai Károly gyártás- előkészítő mérnökkel kaptuk a feladatot, dolgozzunk ki egy fejlesztési tervjavaslatot, ezt március 15-re elkészítet­tük. Túlzás nélkül állítom: a gyár jövője, jövőnk függ attól, mi valósul meg az el- kéDzelés ékből. A fehér lapon minden megtörténhet, sorsok, törvé­nyek, álmok forgataga, mun­kájuk. életük fogalmazódhat meg a tiszta papíron. Nem a munkásokon múlott, hogy ilyen nehéz helyzetbe jutott a gyár. Nemzedékek nőttek fel. apa a fiának adta to­vább a mesterségbeli tudást, a szakmaszeretetek s így van ez ma is. Gyorsan változó korunk követelményeivel változott szemléletük, min­dig jobbat igyekeztek létre­hozni, azonban a korszerűt­len berendezések behatárol­ták elképzeléseiket. Közhely- lyel, élve: minden csak pénz kérdése. Kapnak-e hitelt, tá­mogatást? Ha a céljaik reá­lisak. s a népgazdasági ér­dekeknél? megfelelően meg- újhodhat a gyár, minden bi­zonnyal nem marad el a se­gítés. Tervbe vették Nagy Károly kutatómér­nök a szükséges fejlesztése­ket összegezve elmondta, hogy tervbe vették az anyag- előkészítő üzem korszerűsí­tését, új örlőberendezések kellenének. A papírgyártó gépéket olyan műszerezett­séggel látnák el, amelyek át­vihetők lennének az új gé­pekre. A papír egyengetése, tömörítése, simítása is el­avult technológiájú, ez meg­nehezíti a feldolgozást. Au­tomatizált, vagy legalábbis jobban szabályozható simító­gépek szükségeltetnek. No és válogatás! Már a cellulóz íveket is egyenként szemmel, kézzel vizsgálják át. Nehéz fizikai munka, eredményes­sége a minőség szempontjá­ból bizonytalan kimenetelű, illetve annak rovására megy. A kész lapokat is egyenként nézik, üvegen átvilágítva, 4 —5 óra után az asszonyok szeme elfárad, teljesítmény­ben dolgoznak, így nem cso­da, ha selejt is bejut a kö- tegekbe. A selejtszázalék az úgy­nevezett bizalmas jellegű papíroknál a legmagasabb, de ez nemcsak az elmara­dott válogatás következmé­nye. Az alapanyag műanyag­gal szennyezett, ami a gyár­tás során megolvad, s lyu­kakat idéz elő a papírban. Az érdekelt, felek nemrég megegyeztek az alapanyag módosításában, s a papír­gyár szocialista együttműkö­dési szerződést kötött a Pénzjegynyomdával. Sok hul­ladék. kevés végtermék jel­lemezte ez idáig ezt a gyár­tást. amely nagyon munka- igényes, minőségi követel­ményei kíméletlenek. A terv- javaslat ezen munkafolya­mat fejlesztését is szorgal­mazza. Keresik a megoldásokat Már készen áll a karban­tartók ú.j műhelycsarnoka, amely 6,8 millió forintba ke­rült. A 200 éves gyár gyógy­kezelő intézetének is nevez­hetjük, s a gondolatot to­vább víve, a diagnózis sze­rint, néhány „szervátültetés” nem ártana, mert lehet, hogy a beteg a nagy évfordulóig hiányzó két évet csak agoni­zálva éri meg. A papírgyá­riak keresik a lehető leg­jobb megoldásokat. Kapcso­latba léptek egy francia céggel, amely mintákat kül­dött a külföldön már elter­jedt papírtányér- és papír- pohár-kollekciójából. A szo­cialista országok közül az NDK foglalkozik ilyen gyár­tással. s így a KARTO- PLAST céghez is levelet küldtek, tegyen ajánlatot. A gépek beszerzése, a gyártás ma még csak terv, egy sor kérdés megválaszolatlan, de a kezdeményezés, az újítani akarás mindenképpen dicsé­retes. A papír feldolgozása terén lehetne igazán sikere­sen előrelépni, korszerű, di­vatos termékekkel jelentkez­ni a piacokon. Ezt szorgal­mazza a gyár vezetése, ezt diktálják a követelmények. A papírgyáriak a 200. év­fordulót szeretnék méltókép­pen megünnepelni, nemcsak "a múlt dicsőségét idézve,' hanem a biztos jövőbe te­kintéssel is. A gyáron belül egy kis házimúzeumot ala­kítanak ki egy régi műhely­ben, összegyűjtik a doku­mentumokat, régi gépeket vagy modelleket, hogy ne fogjon ki rajtuk az idő, a feledés. Karosi Imre Mer - házgyári lakásokba A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat az idén mintegy három- száznegyven millió forint értékű bútort gyárt. E mennyiség a ta­valyit három százalékkal meghaladja. Uj termékük a házgyári lakásokba készülő beépített szekrénysor. A képen: szerelik a szo­babútor-ajtókra a csukiópántot. Jobbén diiíerenciálnak az eloszlásnál Sok tekintetben újszerű bérfejlesztésre készülnek a Diósgyőri Gépgyárban. Ezút­tal először kizárólag a vál­lalati eredményekre támasz­kodva hajtják végre a bér- fejlesztést. A tervezett 6 százalékos bérszínvonal-nö­vekedést akkor tudják meg­valósítani, ha a dolgozók tesznek is érte, tehát üteme­sen Veljesítik a vasalt fel­adatokat, terveket. Ez az el­ső negyedévben sikerült, és ez biztató lehet a következő hónapokra is. Az első, már felemelt fizetést még ebben a hónapban kézhez kapják a .dolgozók. Az elosztásnál az eddigieknél is jobban diffe­renciálnak majd a teljesít­mény függvényében. Így a termelőmunkában közvetle­nül részt vevők a teljesít­ménybérben és vidéki telep­helyen dolgozók, illetve a kiemelkedő munkát végzői?, az átlagnál nagyobb bérfej­lesztésre, illetve több moz­góbérre számíthatnak. Munka és elismerés A parányi irodába szinte ajtóstól robban be a brigád- vezető. Nekikeseredve kezdi: — Művezető elvtárs, mi hibát követtünk volna el? Mi­ért nem becsül bennünket? — Hogyhogy nem becsü­löm? — hangzik a műveze­tő kérdése. — Bennünket visszaren­delt az egyik munkáról, azt egy másik brigádra bízta. Mi nem vagyunk olyan embe­rek? Nem értjük úgy a mun­kát? — Sokat beszélhetnék az okokról, de egy mondattal válaszolok: ez a munka, amit most magukra bízol?, népgazdasági érdél?. Érti ? Meghökkenve hallgatom a párbeszédet, úgy érzem, hogy a művezető az érvelésben túllőtt a célon. Ezek a két­kezi munkások még nem képzett marxistáik, egysze­rűbben kellett volna meg­fogalmazni a tenni valót. S ekkor jön a meglepetés: — Ha népgazdaságilag fontos, akkor csináljuk — enyhül meg a brigádvezető —, de van egy kérésem. Ezt az embert — s egy nevet mond — vegyék le tőlünk. — Nagy a munka, szük­ség van minden emberre. — Művezető elvtárs, in­kább megcsináljuk tízen, de A bevásárló háziasszonyok és a termelők egyaránt ta­pasztalhatják, hogy a zöld­ségtermelési programot meg­felelően segíti a Vetőmag- termeltető és Értékesítő Vállalat, mely többszörös jogutódlás után, az elmúlt évben ünnepelte százeszten­dős fennállását. A vállalat tizenkét üzemegységéből ti­zenegy vidéken működik, s ennek a tizenegy üzemegy­ségnek huszonkét tisztító­üzeme van. Például nyolc éve létesült Szolnokon több mint százmillió forintos be­ruházással Közép-Európa egyik legkorszerűbb vető- magtisztító üzeme. A ter­mesztéstechnológiát pedig a vállalat nyíregyházi kutató­központja és szentesi kuta­tóállomása fejleszti. A választél? igazán bősé­ges. Csak néhányat említünk a sok közül: paprikából pél­dául 29, paradicsomból 26, retekből 13. sóskából bedig 16-féle vetőmag áll a terme­lők és a feldolgozóipar ren­delkezésére. A tasakos cso­magolást már tavaly július­ban megkezdték. Az elő­irányzott 10 millió tasak he­lyett 20 millió tasak csírázó­képességet tartósan megőrző tasakot készítettek az új tí­pusú. nemrég beszerzett NSZK automata gépeken, melyek fajtáktól függően, több tízezer- tasakot töltenek Milyen a vetőmagellátás? óránként a budapesti Rot- tenbiller utcai telepen, s ez a szám csal? akkor érzékel­hető igazán, ha azt, is meg­említjük, hogy a régebbi, el­avult gépek, óránként mind­össze fcét-háromezer tasak töltésére voltak alkalmasak. A vállalat távlati célja, hogy az ország minden köz­ségében legalább egy üzlet árusítson vetőmagot, ezért A Vetömagtermeltető és Értékesitö Vállalat Rottenbiller utcai üzemében vetőmagvakot diazsíroznak. Az eljárás lényege: az apró magvak köré vízben könnyen oldódó burkot vonnak, és az így megnövelt magméret lehetővé teszi az egyelés nélküli gépi vetést. .most is szándékosan többet hoznak forgalomba, mint a várható szükséglet, nehogy véletlenül valahol fennaka­dás legyen az ellátásban vagy választékban. Ennek érdekében huszonegy állami gazdasággal, szövetkezettel és társulással kötötték együtt­működési szerződést 73 922 hektár magtermő területre. A partnervállalatokat mű­szak: fejlesztéssel és új faj­ták nemesítésének és szapo­rításának technológiájával is segítik. Csak egyet említve a szerződő felek közül: a Bé­kés megyei Zöldség-vetőmag- termelési Társulás, mely alig hároméves működése során, több mint százmillió forint értékű vetőmagot, ter­melt. De azt sem érdektelen megemlíteni, hogy a Vető- mhgtemieltető és Értékesítő Vállalat az elmúlt esztendő­ben a tervezett 20 millió dollárral' szemben 27.5 mil­lió dollárra teljesítette az exportját, mivel termékei ke­resettek az NSZK-ban. Dá­niában. Svédországban csak­úgy, mint a fejlett mező- gazdaságú Franciaországban. ezt az egyet vigyék el. Néha ittasan jön be, elhúzza ma­gát a munkától, rádolgo­zunk, s rontja a becsületün­ket. A művezető magyaráz, ér­vel, hogy minden munkás­kézre szükség van, a . mun­kához mindenkinek joga van. Lehet, hogy nincs iga­zam, de én a művezető he­lyében elveszem az úgy- ahogy dolgozgató tizenegye­dik 'embert és megkeresem a lehetőséget a több munkát végző tíz ember jutalmazá­sához. A megoldás azért is könnyű lenne, mert a bri- gádvezelő egyetlen forint el­lenszolgáltatást se kért. Két­ségtelen, s igaz, hogy társa­dalmunkban minden em­bernek joga van a munká­hoz, de szociálpolitikánkkal többen visszaélnek, kényel­meskedve elnézik, hogy má­sok terítsék, rakják meg az asztalt, ahonnan ő csal? el­venni akár. Többször jártam az egyik brigád munkahelyén. Név szerint fel tudnám sorolni, ki az, aki jól dolgozó, húzó ember, s ki az, akinél? las­sabban jár a keze. A brigá­dot kitüntették, amelyhez tisztes összeg jár. Ezt ők kö­zös döntés alapján osztották szét. Meghökkentem, hogy az egyik brigádtag a legjob­bak között szerepel, holott nekem, mint odú-odalátoga­tónak más volt a tapaszta­latom. A miértre egy fiatal­ember ezt: válaszolta: ' —r Sok éve dolgozunk együtt. Amikor idekerültem, ő vezetett a munkában, ta­nult, tanított minket. Idő­közben a gerince elmeszese- dett, betegeskedik, erőlköd­ne; mi, a fiatalabbak min­dig a könnyebb feladatot hagyjuk rá. Ö már megtet­te a magáét, most így kö­szönjük meg, hogy egykor az ő többletmunkájából ne­künk is jutott. Az egyik vállalat igazga­tóját faggatom, hogy tavaly a közösség tagjai mennyi társadalmi munkát végez­tek. Az adatokat meg is ka­pom. de érzem, hogy ven­déglátómat valami nyugtala- nítja. — Nagyon becsülöm azo­kat. akik a kommunista mű­szakokban. a társadalmi munkában részt vesznek. Ta­pasztalataim elgondolkoztat­nak. A hivatalos munkaidő­ben is ezek az emberek húz­nak, dolgoznak, s szabad ide­jüket feláldozva, többlet- munkában voltaképpen azt végzik el, amit hanyag tár­saik munkaidőben a fizeté­sért sem tettek meg. Az összehasonlítás a vál­lalat Igazgatójának vélemé­nyét alapozza meg. Az üze­mekben tavaly közel négy­szer annyi ideig álltak a gé­pek — anyag és szerszám hiányában — mint amennyit a dolgozók társadalmi munká­ban, kommunista műszakban produkáltak. A gyárvezetés a legjobb dolgozókkal együtt keresi a hibák okait, oko­zóit, hogy a minimálisra csökkenthessék le a gépállá­sok at. Hasonló vizsgálatokat, elemzéseket végeznek más üzemben is. Vannak üzemel?, áltól job­bak a tapasztalatok. A BÉM igazgatója elmondotta, hogy náluk korábban a gépáliá- sok az összes munkaidő 14 százalékát tették ki. Közös üggyé sikerült tenni a gép­állások elleni küzdelmet Jobban elvégzik a megelőző karbantartást, javult a mun­ka' minősége, jobban óvják az üzemelő berendezéseket. A gépállások ma a munka­idő négy, a villamos erede­tű hibák két százalékát te­szik ki. — Most mi a tizedszáza­lékokért küzdünk, s tapasz­talataink szerint, eredménye, sen. Az életből kiragadott négy mozaik azt mutatja, hogy a kis és a nagy közösségekben sok még a belső erő, a tar­talék. Több vezető vélemé­nye szerint, ugyanilyen tech­nológiai, technikai, emberi feltétellel 15—20 százalékkal lehet növelni a hatékonysá­got. a termelékenységet. Itt is, ott is keresik a lehetősé­geket szemléletbeli és gya­korlati változtatásra, a mun­ka jobb anyagi elismerésé­re. Kétségtelen, hogy a bér a jövedelem alapja, a vég­zett. munka mennyisége, mi­nősége, hatékonysága. Mégis nehéz megtalálni a legcélra­vezetőbb megoldásokat, nincs azonos recept, minden üzem­ben, vállalatnál, szövetkezet­nél a sajátos körülmények között keli ezt kialakítani. Vannak üzemek, ahol a bérfejlesztés újszerű megol­dásával kísérleteznek. Esze­rint a bér bizonyos vonat­kozásban megkülönböztetet­ten a prémium szerepét is „átvenné”. Számolni kell azonban bizonyos mérvű el­lenállással. a megrögzötthez való ragaszkodáshoz, indula­tos kifakadásokkal. gyanak­vással. Nincs semmi biztosí­ték rá. hogy mondjuk ne vágnák oda a művezető fe­jéhez: ez meg ez protekció­ból kapott többet, mint én. Vannak üzemek, ahol az irá­nyító apparátusban dolgozók számára is nagyobb mércét akarnak felállítani. Esze­rint a prémiumot nem „ga­rantáljál?”. hanem előre megszabott feladató]? sikeres elvégzésétől, az eredménytől teszik függővé. Csorba Barnabás \

Next

/
Oldalképek
Tartalom