Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. április 10., kedd A képernyő előtt Küszöbök Felszabadulásunk évfordulójának hetében ért véget a képernyőn a Berkesi András regényéből készült, Küszöbök című tévéíilmsorozat. A hatodik rész végén az egyetemi professzornak álcázott magas rangú gestapós elnyeri megérdemelt golyóját, az ellenállás szervezői pedig arról beszélnek, hogy indulásra kész a küldöttség Moszkvába, a fegyverszüneti szerződés ügyében. 1044 őszéi mutatja hát a naptár. (Sajátos véletlen, hogy a mozikban éppen csütörtöktől látható majd Kovács András filmje, az Oltlóberi vasárnap, amely tematikailag — de csak ilyen vonatkozásban! — kapcsolódik ez utolsó mozzanathoz.) Nem egy tévérecenzió feladata Berkesi András irodalmi munkásságának értékelése, de ide kívánkozik feltétlenül annak megállapítása, hogy igencsak népszerű szerző, könyvei roppant olvasottak, alighanem a legmagasabb példányszámban fogynak, mindegyik több kiadási ér' meg. A Küszöbök is mostanában jelent meg újabb, több tízezer példányos kiadásban. Mind a Küszöbök, mind a legtöbb Berkesi-könyv olvasottsága nagymértékben indokolt. Erényük a fordulatos meseszövés, az izgalmasság, kalandosság, a könnyen olvashatóság, s feltétlenül javukra írandó, hogy olyan tízezreket köt le hosszabb-rövidebb időre olvasással, akik talán magvasabb, áttételesebb gondolatokat hordozó művektől visszariadnak. Köztudott, hogy Berkesi a felszabadulás után olyan katonai munkakörben dolgozott, ahol módja volt megismerni a Horthy-világ katonai szervezetét, a felsőbb irányítás titkos tevékenységét, a titkos szövetségeket, a kémszolgálatot. Ezek az ismeretek, ez a széles körű tájékozottság teszik érdekessé, izgalmassá munkáit, amelyeken a jó tárgyismeret mellett a kitűnő mesélőkészség, s nem utolsósorban a kommunista alapállás, illetve elkötelezettség mindenkor felismerhetők. A Küszöbök, mint olvasmány, érdekes, izgalmas, érzékletesen festi meg a németektől és a kommunistáktól egyaránt idegenkedő egykori vezető réteg, a polgári ellenállás, meg a munkások soraiból jött antifasiszták roppant nehéz egymásra találását, a Gestapo osztogatta halál árnyékában is kibontakozó egység kezdeteit. Igaz, mindezt eléggé «. felszínen mozogva ábrázolja, de érthetően, követhetően, a valós történelem fordulataival egyezően. Okkal előzte meg nagy várakozás e regény hatrészes filmváltozatát. Hihettük, hogy izgalmas folytatásos .magyar lévé- kalandfilm születik a Magyar Televízió szórakoztató dramaturgiája vállalkozásában. Nem várhattuk az adott kor elemző drámai bemutatását, de joggal várható a történet logikája, izgalmas meséje, fordulatossága. A most végignézett film azt látszik igazolni, hogy az adaptálok megkísérelték és nagyreszt sikerrel meg is valósították a Berkesi írta, bár a felszínen mozgó, de izgalmasan, fordulatos történet teljes kilúgozását. Igaz, izgalmat talán csak az utolsó folytatás néhány részlete adott, bár a fordulatok itt is kikövetkeztethetők voltak, sok volt a közhely, de az előzmények igencsak hézagosán jelenítették meg a történetet. A nagyon szélesen hömpölygő regényben összefogott évtizednyi történetet, annak sok tucatnyi mellékszálával, természetesen nem lehet csonkítás nélkül adaptálni a képernyőre, de talán ki kellett volna választani valamelyik főbb vonulatot és azt mélyebb ábrázolással megjeleníteni, mert a nagyon is széttöredezett, apró jelenetsorokból álló illusztráció-mozaikból a történet folyamatára is nehezen következtethetett, aki a regényt nem ismerte, nemhogy a szereplőkről legalább Berkesi-mérték- ben markáns, jellemzést kapott volna. Lesznek sokan, akiket a Küszöbök így is kielégített, s lesznek rnég többen, akik kielégületlenül gondolnak majd vissza e filmre, mert az alapműben mindenképpen több volt a lehetőség izgalmas kalandfilm teremtésére, mint amennyi a látott változatban megvalósult belőle.-k A Jelszabadulás évfordulójához kapcsolódó műsorok is vitára késztetnek. Az évforduló alkalmából sugárzott Magyar- ország című dokumentumfjlm meglehetősen szokványos keretek között mozgott, a Magyarok című Fábri-film sem j) legalkalmasabb erre a napra, a Szerelmesek románca című, vitathatatlanul gyengén sikerült. A második műsorban sugárzott Fejezetek Leninről igen régi felvétel, a délelőtti ifjúsági ünnepség közvetítése hagyományos, de különösebb emlékeket nem hagyott. A Mojszejev-együttes műsoráról három évvel korábban készült film sugárzása is arra utal, hogy nem készülhettünk fel elég jól az ünnepre frissebb, aktuálisabb, vonzó műsorokkal. Az Egyszerű történelem című munkásportré volt a leginkább figyelmet érdemlő és új müsorszám. Érdekes volt, de kevés. Benedek Miklós A B.-A.-Z. megyei Vízmüvek Vállalói értesíti az érdeklődőket, hogy a bogácsi fürdőt karbantartási munkák miott 1979, április 23—30. között zárva tartja Két kórus tagjai a találkozön Vasasok találkoztak Arcélek az „Acélhang”-ból Véget ért a dalostalálkozó Vasárnap véget ért Miskolcon az országos vasas dalostalálkozó. A kórusok hazautaztak, ma már ki-ki hétköznapi feladatát teljesíti. Mi, akik részesei lehettünk dalos jelenlétük ünnepének, őrizzük őket emlékezetünkben. * Múlt és jelen kavargóit e kétnapos találkozóban. Dalok szóltak harcokról, jövőről bizakodva; s szárnyaltak a szavak a dallamok szelében biztos emberi jelenünkről. A Rónai Sándor Művelődési Központban — a bemutatók egyik helyszínén — úgy hozta a műsorrend, hogy szakmunkástanuló fiatalok kórusai után állt pódi- urpra a Ganz-MÁVAG Acélhang férfikara. Számukra mindaz, amiről a fiatalok csak a zene és a szó nyelvén szólhattak — számukra mind. az a megélt életet jelenti. Maguk voltak ekképpen a dal. Karnagyuk, Tornyos György még korábban szólt a múltról: — A Ganzban 1871-ben, a MÁVAG-ban 1873-ban alakult meg a kórus, ez utóbbinak a neve öröklődött át mára; a két gyár egyesülésével a kórus is eggyé lett. Sikerekben, nevezetes eseményekben gazdag múlt áll mögöttük: az Acélhang énekelt annak idején a Táncsics javára rendezett előadáson, ahol Frankel Leó volt a szónok; ők mutatták be először magyarul a Marseillaise-t... A kórus ma fesztiválfokozatú minősítést tudhat magáénak. kiváló együttes, kétszer érdemelték ki a Szocialista Kultúráért kitüntetést.;. Ahogy ott all ez a kórus a pódiumon — némaságában is véglgzengeti a teremben a közösség erejét; s majd ami. kor megszólal: „Fel, a magasba szép, acélos hanggal” — sorssá változik minden tartás, arcokra feszül a munkáshit, vasasfegyelem és erő. Lendület és öröm. Történelmet tanulunk, s embereket, emberi magatartásokat. Borsi Albert éppen húsz éve került a Ganzba, attól kezdve tagja a kórusnak; műszaki ellenőr: — Olyan munkáscsaládban nevelkedtem, ahol mindenki zenéit, apám, anyám és nővéreim is hangszeren játszót, tak. Nekem „csak” hangom volt, így, amikor 1937-ben — alsós középiskolás voltam — kórust szerveztek, énekelni kezdtem, s ’attól kezdve, valamilyen formában mindig kórusban énekeltem, Kőbányán, Kispesten, majd a Ganzban. Számunkra ez volt az egyetlen lehetőség, politi-’ kai lehetőség is ... Mindehhez csak egy kis szív, egy kis lélek és egy kis hang kellett... „Könnyű a munka, ha lelkes a dal” — szól vissza a beszélgetésekbe a dal, az Acélhang-jelige. Akkor is, mikor Kiss Jánossal beszélgetünk, pontosabban beszélgetnénk, mert folyton ismerősök jönnek, kézfogásra, üdvözlésre. Hol lenne hát idő, hogy csak a leglényegesebbe, két is elmesélje magáról. De le vagyon írva, minden, pontosan; vastag füzetekben a több mint fél évszázadról, amikor Diósgyőrben énekelni kezdett a Vasasban ... 1835- lől tagja az Acélhangnak... de most már végképp be kell fejeznünk a beszélgetést, ismerős kórustagok jönnek, álljon be János bácsi közéjük is. S ö megy ... Véget ért a vasas dalostalálkozó ... elindultunk haza. Az utcán a friss szél tavaszt játszott a nappal; lengtek még szerte a városban felszabadulásunk ünnepének zászlai... (tenagy) Egy hagyaték sorsa Klinkó József festménygyűjteménye a Sárospataki Képtárban A műgyűjtő fogalmát ma a köztudatban egyfajta romantikus nimbusz övezi. Furcsábbnál furcsább helyeken őrzött mesés kincsekről, milliókról és ellenőrizhetetlen csatornákon csörgedező pénzről szóló mendemondák ragadtak a műgyűjtők legtöbbjének nevéhez. Ilyen hírek keringtek Klinkó József műgyűjtőről is, aki egészen 197^7-ben bekövetkezett haláláig, a tővárosban megnyíló kiállításoknak szinte „nélkülözhetetlen bútordarabja” volt évtizedeken át, hatalmas, hófehér szakállával. Az igazsághoz hozzá tartozik azonban, hogy Klinkó Józsefnek nem voltak mesés kincsei (hacsak a képei nem), és hatalmas pénzösszegei. A művészetszerető, öreg gyűjtő, kispénzű ember volt világéletében, szenvedélyének határt • szabott a pénz, melyet hivatalnoki fizetése biztosított számára. Életének néhány meghatározó eleme: a Sárospatakon eltöltött diákévek, az ott kötött barátságok és a művészet volt. Budapesten a Fővárosi Vízmű hivatalnokaként dolgozott, s közben kevés pénzét festmények vásárlására fordította. A tiszteletre méltó öreg úr a fáma szerint a „sündörgő” gyűjtők közétartozott, mindig a legalkalmasabb időpontban jelentkezett a kiszemelt művésznél, és a lehető legjutányosabb áron vásárolt. Ezt persze nem kapzsiság, hanem szűkös anyagi lehetőségei diktálták. Klinkó még éleiében átgondolta gyűjteményének jövőjét és úgy döntött, hogy festményéit — az egész életét meghatározó sárospataki diákévek emlékére — az alma materre (Tanítóképző) hagyományozza. A több mint száz festményből álló gyűjtemény jelentősen gazdagítja Sárospatak kulturális értékeit. A tanítóképző főiskola, mivel önálló muzeális gyűjteményt fenntartani nem áll módjáuau, a festményeket letétbe helyezte a Sárospataki Képtárnál. A KUnkó-gyűjteménynek vannak erős és gyenge pontjai egyaránt. Először a gyenge pontokról kell szólnunk: Az anyag egészét szemlélve, érzékelnünk kell, hogy homályos a miértje a festmények egymás mellé kerülésének. Minden művészettörténeti rendszerező logikával történő közelítés használhatatlannak bizonyul és csak egyetlen közös jelző alkalmazható a művekre; az, hogy magyar műalkotásokról van szó. Klinkó nem tartozott a koncepciózus gyűjtők közé — erre részben anya- gi helyzete kényszerítette —, áltálában véletlenszerű kapcsolatteremtésekről és művekkel való találkozásokról van szó. Ügy ismerte meg és tett szert képei egy részére, mint ahogyan emberek kötnek időnként váratlan, az értelem magyarázatát maguknak nem követelő kapcsolatokat. Például gyűjteményének legszebb darabját, Koszta József: Nagybányai tájképét Budapesten 1945-ben egy villamosmegállóban látta meg és cserélte el egy oldal szalonnáért. Ilyen véletlen alkalmak is jellemzik Klinkó föl-föl Iá tagoló „szerelmeit”! Persze a fővárosi tárlatokat állandóan szemmel kísérő és sok művésszel személyes kapcsolatot is tartó gyűjtő sok mindent látott és tudott a magyar művészetről. így került birtokába néhány jeles mester festménye és grafikája — ezek a gyűjtemény erős pontjai —, többek között Nagy Istvánnak, az alföldi iskola reprezentánsának két szép, szigorú, de súlyaival is finom korai tájképe. Ehhez a világhoz a kritikai realista Rudnuy Gyula tartozik, intérieur-li- gurákkal ábrázoló érzékeny ceruza rajzával. A legjelentősebb egymáshoz közelilő szemléletmódú piklúrál a posztnagybányai és a római iskola olyan alakjai képviselik, mint Szőnyi István, Patkó Károly, Pizs Goebel Jenő, Mattioni Eszter, vagy a XX. századi európai művészeti áramlatokhoz' kapcsolódó művészek: • Márfl'y Ödön, Szobotka Imre. Biai Föglein István, Scneiber Hugó, és az avantgarde mozgalmakhoz kötődő Kádár Béla. Jelentős még a magyar művészet egyik legkülönösebb alakjának, Gulácsy Lajosnak három műve. A gyűjtemény további minőségét a háború után művészgenerációkat fölnevelő Hincz Gyula és Domanovszky Endre neve fémjelzi. Külön említésre méltó mozzanat a gyűjteményben az 1960-ban elhunyt, a közönség élőit kevéssé ismert, izgalmas absztrakciós szintig fejlesztett, egyéni ízű piktúrát művelő Bene Géza, akivel Klinkó közeli baráti kapcsolatban állt. tgy került ebbe az anyagba mintegy hét festmény és még jó néhány rajz Bene korábbi, a valós látványhoz még erősen kötődő periódusából. Szólni kell még arról a néhány festményről, melyet örökösök válogathattak ki az anyagból, s hogy a legszebb darabok mellett döntöttek, azt sajnosj nem mindig a mű szellemi értéke, hanem a hagyatéki becsüs által állapított ár határozta meg. így örökre ki lett szakítva a gyűjteményből néhány nagyszerű kép (Koszta, Vaszary, Rudnay, Barcsay. Pelcáry), melyek közül egyet sajnos, már az egyik örökös a Sárospataki Képtár vásárlási előjogát kikerülve, elárvereztetek. Ez a hagyaték azonban még így csonkán is híven mutatja régi gazdája ízlését és vegyes, sokfajta alkotói koncepciót bemutató arculatával jól egészíti ki a Sárospataki Képtár mór meglévő XX. századi festészeti anyagát. A Kiinkó-hagyalék legszebb festményeit minden látogató megtekintheti a sárospataki Rákóczi-várban. a képtár gyűjteményi anyagát reprezentáló kiállításon. Lengyel László Húsvéti vásár a RUHÁZATI ÁRUHÁZUNKBAN Tavaszi ruházati áruk — férfi-, női konfekciók — kötött—divat-, méteráruk — női, férficipők füzesabonyi áfész BÚTORÁRUHÁZUNK BEMUTATÓTERMÉBEN ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR — komplett szobák — kárpitozott garnitúrák — szóló bútorok áruházban VAS—MŰSZAKI ÁRUHÁZUNKBAN JÁRMÜVÁSÁR — kismotorok — férfi-, női kerékpárok I
