Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 6 1979. április 4., szerda WEÖRES SÁNDOR: BTMT A nyugvás, mely kész a lendületre, változékony izmokban pihen. Egy parancs az agyból, s hirtelen dermedt kövek épülnek kövekre, s emelkedik Cordoba mecsetje, vagy Siena dómja ékesen. Más parancs, és engedelmesen omlik minden, törmelékbe veszve. Erő hatja át mind e világot, erő, mely sok építésért áldott, erő, mely bontásért átkozott. A lány, ki egy korty vizet hozott, a jót s rosszat egyként megitatja, mert kedvese, testvére, vagy atyja. E. KOVÁCS KÁLMÁN: Olykor békétlen szélként zsörtölődnek, máskor dühös viharként vagdalóznak. Megismerik a fondor Csaklovicst, hazafias arcokat vágva is. Terepszín, Divatszín, Kétszín, Seszín nem férkőzhetnek szívükhöz soha. Megvetik azt, ki elocsmányul úgy, hogy fölös vagyont összehörcsögöl. Rühellik az ámul-bámuldozást, nem állnak fel a nagy mit látnira. Nem szívlelnek smuzeológiát, csupán gyümölcsöt hozó tetteket. Ha Kótyonfitty gúnyoskodik velük, derült arcukról nevetés nevet. De felbikásítják őket hamar mégisek, hanemek, azonbanok. Megbecsülik a csöndes kaszabalykát, emlékezvén a réges-rég időkre: ahol a kakas folyton kukorékol, a tyúknak kell a szemet kikaparni. ünnepeken nem ihaj-csuhajoznak, elmúlt a huzsedári huzsedom. Mindig száraz náluk a puskapor, az atompattra nem bíznák a békét. Minden pillanatban bevethetők, tudják, harc nélkül nincsen győzelem. Végső csatán lennének völgyhidak, a hátukon ha ifjak rohamoznak. Megszokásból agyonverték a farkast, semmint irgalomért esendjenek. A Nap szakállát rángatták meg egykor, s most beköszönt a lator alkonyat. Rozogulnak, nincs már messze a messze, útonálló Idő feni fogát, roppantására vérük megjeged, kimondatik az „elvégeztetett”. A Erecht-dosszié Az FBI mindmáig több, mint ezeroldalas dossziét őriz Bertolt Brechtről, a XX. , század egyik legnagyobb alkotóművészéről, aki annak idején a hitleri fasizmus elől hagyta el Németországot és 13 évet töltött az Egyesült Államokban. James Lion professzor, az amerikai California egyetem irodalomkarának dékánja a berlini Brecht- központhoz eljuttatott tanulmányából kiderül, hogy Brechtet a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Telefonját lehallgatták, postáját ellenőrizték, környezetét rendszeresen zaklattál?, k' az FBI háromszor kísérelte 'meg, hogy „felforgató tevékenység” címén pert akasszon a nyakába, Walt Disney-monopfia A Népművelési Propaganda Iroda és a Magyar Filmtudományi' Intézet és Filmarchívum közös ismeretterjesztő kiadványsorozatában, a Filmbarátok Kiskönyvtára „Kortársaink a filmművészetben" kötetei között tizenötödikként most jelent meg Fájja Sándor monográfiája Walt Disney- ről. A Mickey Maus, azaz a rajzfilm halhatatlan Miki egere megálmodóját, megannyi népszerű rajzfilmfigura megteremtőjét milliók és milliók ismerik, s bár ő már néhány éve eltávozott az élők közül, alakjai tovább élnek közöttünk. Féjja Sándor megismertet az úgynevezett ■ Disney-jelenséggel, elvezet Disney' műhelyeibe, a technikái eljárások bonyolult konyháiba, megismerkedhetünk Miki születésével, utódaival, az amerikai társadalom és Disney-land, azaz a Walt, Disney alapította szórakozópark kapcsolataival, az egész Disney-i életművel, annak sok-sok érdekességével. (b) December 3-án, 1944-ben 1: szabadult l'el Sátorai,iuú,j- [: hely a németek rémuralma I alól, s bár az ország kü_ lönböző részeiben még dúl- !; tak a harcok. Zemplén megye székhelyén — ha nagy | nehézségek közepette is — lassan megindult az élet, í magára talált a város. A (j szervezés, újjáépítés vezető I politikai ereje a Magyar | Kommunista Párt helyi i szervezete volt, amely a [Népújság című hetilapjában I tájékoztatta a lakosságot a [város gondjait fokozatosan [eloszlató munkáról: í A sátoraljaújhelyi Egyenlőség nyomdában előállított Népújság hetente két olda- lor és szinte minden alkalommal más-más színű papíron jelent meg, amilyet [éppen be tudtak szerezni. Az első oldalra mindig a hazai, a nyugat-európai, a keleti és távol-keleti front eseményei .kerültek. Az 1945. február 24-j számban példáu] hatalmas plakátbetűk adták tudtára az újhelyieknek, hogy „Törökország hadat üzent Németországnak és Japánnak”. Szegeden Miklós Béla miniszterelnök „nagy beszédét intézett a mintegy négyezer főnyi hallgatósághoz”! hangsúlyozva, hogy „külpolitikánk vonalvezetése csak a Szovjetunióval való legszorosabb barátság és a demokratikus népekkel való együttműködés lehet”. Egy másik írás címe: „Üjhely üdvözli a Vörös Hadsereget”. A tudósítás arról szól, hogy a Vörös Hadsereg megalakulásának 27. évfordulója alkalmából „Sátoraljaújhely népe nagy, zenés demonstratív felvonulással tüntetett az orosz —magyar együttműködés és barátság dokumentálására.” A dolgozók „nemzetiszínű és vörös zászlók alatt, jelszavakkal teleírt táblákkal vonultak a mozi előtti térségre”. A Himnusz elének- lése után Kalán Tibor, az IMKP helyi szervezetének titkára mondott méltató beszédet, a MA DISZ énekkarának száma és a Hadak útja c. Ady-vers szavalata szerepelt még a műsoron, majd a város szovjet katonai parancsnoka üdvözölte az egybegyűlt hallgatóságot. (Jgyaneboen a számban arról is olvashatunk, hogy február 18-án a Széchenyi tér 20. sz. alatti székhazában megalakult az ipari munkások szakszervezete. Elnökké Rácz Istvánt, titkárrá Végit Jánost választották. Az új elnök „örömének adott kifejezést, hogy isméi szabadok lehetünk és követelhetünk magunknak nagyobb darab kenyeret, emberibb bánásmódot, teljes szabadságot”. Egy rövid hír szerint a Magyar Vöröskereszt Debrecenben működő központja jelentkezésre hívja fel a vöröskeresztes ápolónőket, az újhelyi közkórház pedig „pavilonos leányokat keres”. ■Az újhelyi Népújság március 3-i számának legfontosabb címoldali jelentése: „Berlin lángokban! Alexander tábornok, a déli szövetséges csapatok parancsnoka és Tolbuhm marsall, a 3. Ukrán hadsereg parancsnoka Budapesten tárgyal.” Helyi hírek: „Egymást segítő akció” indult. Az MKP sátoraljaújhelyi szervezet minden pénteken délután két órakor taggyűlést, a Szociáldemokrata Párt pedig négy órakor vezetőségi ülést tart. A városi közművek üzemi bizottsága az áram- és vízszolgáltatási egységárakat 1945. március 1-től az eddiginek a háromszorosára emelte fel. „A nemzeti kormány joghatósága alá tartozó területeken a magán távbeszélő- és távíróforgalom is megindult”. Azt is közölte a postaigazgatóság, hogy „a postára adott magánlevelek terjedelme kiterítve fél ív papírnál több nem lehet.” Mindegyik számban néhány fontosabb külföldi hírt is közölt a szerkesztőség, például márciusban azt, hogy „Alekszej Tolsztoj, a nagy orosz író meghalt”. Aztán még rövid idézetet is Kalinin beszédéből: „Á gép csak eszköz és a termelő a munkásosztály, amely a gépeken dolgozik, és amelyeket szintén ő maga állított elő. A termelés tehát nem más, mint a munkásosztály erőfeszítésének és az iparban rejlő lehetőségeknek az eredménye ...” Hegyi József © Az őszi mélyszántást felverte a per- jefű, ez az alattomos kúszónövény. Ami a víznek a hínár, a földnek a perje. Fia nem sürgetett volna minket az idő, meg a boldogító remény, hogy ez a hold már nekünk sokszorozza meg az elvetett magot, felhagyunk a rettenetes erőfeszítéssel — mennyi, de mennyi kapavágás kellett ahhoz, hogy előkészítsük vetéshez a földet! A család apraja-nagy- ja ütötte-vágta a hantokat, morzsolta a röget, tépte- marcangolta a perje sárgásfehér gyökérszálait, melyek mintha egyetlen hatalmas terítőháló tartozékai lennének. Hétéves öcsém minduntalan hanyatt esett, amint kezében elszakadt a megmarkolt gyökér. Pali, aki még csak ötödik nyarának nézett elébe, tavalyról maradt, elszáradt kórót gyűjtögetett az árokszélen és eltüzelte. A frissiben kikaró- zott földesúri birtok fölött egyenesen szállt fel a máglyák füstje a rezzenetlen levegőben, akárha áldozati oltárokról emelkedett volna a magasba a határban rendezett pogány szer- taVtóson. Valójában az is volt, pogányok rakták a tüzet, az úrtisztelet hiteha- gyói, akik magukból is sok régi holmit tűzre vetettek. Tenyerünk megkeményedett bőre szinte zörgött a Z TAVASZ kapanyélen, mely fényesre csiszolódott a marok szüntelen szorításában. Még májuson innen minden magnak a földben a helye, ne essen hiába az aranyat érő májusi eső. A nap már olyan melegen sütött, mintha elvétette volna a naptárt jó hónappal, csupasz hátunkat verte, elverni azonban senkit se bírt a maga dolgától. Már szerettünk volna ott tar,tani, ahol Csák bácsiéi? — ők már boronálták a bekapált földet —, igaz, ők kevesebbet kaptak. Vállukon átvetett kötélen vontatták az egy szól boronát. Férj és feleség. András bácsi káromkodós fajta volt — nyugodjék békével —, örökké zsorvált, hogy kellett neki föld, a barmokkal került egy sorba. Amikor a perje végképp megfogta a borona szögeit, lecsapva magáról a „jármot”, vadul esett neki a fogak között megragadt gyökereknek — ha nem tisztelem annyira, bizony mondom, hempergek a földön a röhögéstől, mert még a szájába is bekapott az átkozott gyomból, dühében acsarog- va megrágta és utálkozva kiköpte. A földesurat is szidta, mint a bokrot, semmirekellő, vacak gazdának nevezte, hogy ilyen földet hagyott ránk; belegebedünk, mire tisztába tesszük. Szót- lan asszonyába is belemart mérgében, világgá kiabálva, hogy ő már két öllel is beérte volna — öklét a temetődomb felé lendítette —, de neki, mármint a feleségének be nem állt a szája, rágta a fülét, menjen, fogadja el, amit kínálnak, nehogy hoppon maradjon. Tessék, itt van ni, igásól- lat lett vénségére ... Apám mellett vágtam a földet, a suhancok izgatott kíváncsiságával várva, hogy mondjon valamit lármázó szomszédunknak, vagy csak úgy magunk között. Se látott, se hallott. Sose azt nézte, mennyi van még előttünk, csak háta mögé lesett, s ilyenkor elégedettség sugárzott .arcáról. Biztatni ugyan nem kellett minket, néha mégis megjegyezte: „Megy ez, mint a karikacsapós! Csak csinálni kell.” Kicsit mindig előttünk járt, hogy hozzá igazítsuk a tempót, de azért nem vitte túlzásba a „példamutatást”, jól tudta, meddig szabad feszíteni a húrt. Lopva, nehogy észrevegyük, tekintetét átvillantotta a bátyámmal megmunkált földön, magyarán: minőségi ellenőrzést végzett. Még véletlenül se ejtette ki a száján, hogy lábon hagyott fűszálak ágaskodnak utánunk, csak arról beszélt, milyen kutya portéka a perje, csak egy maradjon vá- gatlanul, erőszakos gyökereivel beszövi az egész földet. Egyszer egy felnőtt pacsirtát látott. Még pici korában átfúrta "a perje gyökere, odakötötte a földhöz, az anyja hordta neki a táplálékot — ő szabadította ki, s csak szaladni tudott. Az érzelmes történet kitűnő nevelői érzékre vallott, az énekes pacsirta a mezők ékessége, s mi elszánt gyűlölködéssel estünk a beste gyomnak, az addiginál is nagyobb figyelemmel irtottuk. Jól tudta apánk, a kemény szigor nem elegendő a munkára szoktatáshoz, alkalmasint az értelmi-érzelmi ráhatás eszközével is
