Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

1979, április 4„ srcrda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Jelentés az Avas-délről © A tervező véleménye (Közbevetés) Nem titok, hogy az elmúlt év őszén az avasi teleplakók nagy port keverő módszer­rel hívták föl magukra a vá­rosi tanács figyelmét. Azóta jelentős változások történtek. Tavaly ősszel került egy újabb' ZÖLDÉRT-bolt a Bo­kányi Dezső utcába — ezt nagyon hiányolták az alá­írásgyűjtők — s ezekben a napokban, hetekben a Mis­kolci Közlekedési Vállalat újabb jármüvek beállításá­val, újabb vonalak kialakí­tásával próbál enyhíteni a zsúfoltságon. A morgolódás azonban nem szűnt meg. Sokan úgy érzik és azt gondolják, hogy az ország második városa nem lehet büszke erre a la­kótelepre. Ezért legtöbben a tervezőket hibáztatják. Mit mondanak ők? (Némi történelem) A hitelesebb, kielégítőbb tájékozódás érdekében Mor­vát Istvánnal, az ÉSZAK- TERV igazgatóhelyettesével, 'az avasi lakótelep egyik ter­vezőjével rövid „történelmi áttekintéssel” kezdtük a be­szélgetést. Már az ötvenes években kialakult az elkép­zelés, mely szerint ezen a viszonylag kihasználatlan és nagy területen lakótelepet fognak építeni. Tanulmány- tervek, tervek és álmok szü­lettek egy hatalmas, kon­centrált építkezésről, de ko­rántsem olyanról, mint a mostani. A tervek születtek, elfogadták őket, majd el­avultak. Csak egyet emlí­tünk: volt olyan is, amely­ben tízemeletes blokkháza­kat terveztek, s közéjük épí­tészeti hangsúlyként har­mincemeletes középületek, lakóházak kerültek volna. Tíz éve azonban megyénk­ben is elkészült az első ház­gyár — amely, ha szebbé nem is telte az épületeket, de meggyorsította, forradal­masította az építkezést. Ké­sőbb születtek az ismert ren­deletek a magasházakról, tűzvédelmi és tervezői szem­pontokról, amelyeknek ered­ményeként kialakult az el­képzelés, hogy az öt, illetve tizenegy lakószintes házak a leggazdaságosabbak. A ter­vező tehát csak ezekkel dol­gozhatott, töprenghetett és vívódhatott, szárnyaló álma­it pedig ellehette másnap éj­szakára. (Kétezer és a tízszerese) Lakás, lakás és megint- csak lakás. Erre van és lesz szükség. Amiért ilyen ez a lakótelep, legnagyobb mér­tékben a szükség okolható. Csupán egyetlen adat ennek érzékeltetésére: Miskolcon jelenleg húszezer jogos la­kásigénylőt tartanak szómon. A pénzügyi feltételek és az építőipar jelenlegi kapacitá­sa azt engedélyezi, hogy a szükséges mennyiségnek évente — s ez is rendkívül nagy eredmény — egytizede építhető fel a megyeszékhe­lyen. Az ütemességhez, fo­lyamatossághoz pedig az em­berek és gépek különösen nagyfokú koncentrálása szük­séges. A tervezővállalat igazgató- helyettesével szót ejtettünk egy másik, jellegzetesen ava­si „betegségről”, a talajvi­szonyokról is. Jó másfél, két éve rémhír terjedt el a vá­rosban: rövidesen leállítják az építkezést, mert — a hét­köznapi kifejezéssel élve — „csúszik a domb”. A rémhijr szokásának megfelelően, nem bizonyult igaznak, ám némi valóságalapja viszont volt. A felázott, agyagos talajon ki­sebb területek egymással el­lentétes irányban megcsúsz­tak. A Földtani Kutató Vál­lalat többszörös felmérése és elemzése szerint a jelenlegi talaj alkalmas a nagy meg­terhelés elviselésére, ennek ellenére a még nagyobb biz­tonság miatt több helyütt ki­sebb támfalakat, vízelvezető csatornákat építenek. (Türelem) A tervező türelemre int. Ügy találja, hogy a jelenlegi, nehezen elviselhető állapot pusztán átmeneti, idővel a dolgok helyükre kerülnek, lesz — ha nem is elegendő — zöldterület, megépülnek az utak, amelyek négy ponton csatlakoznak majd a város vérkeringésébe. A telepiek könnyen elérhetik a kilátó mellett levő, s már meg­épült sportpályákat is. A munkások, gépek had­serege ezekben a hetekben a kilátó felé indult támadás­ba, a frontvonal az észak­keleti irányba tolódott át. A második ütemben — bár teljesen csak a jövő év vé­gére készül el — rövidesen megkezdődhet a konszolidá­ció, a nyugodtabb élet. A tervezők most már azon tö­rik a fejüket, hogy az utol­só simításoknál miként' le­hetne az egyetem és a He- jőcsaba felőli oldalon szebb városképet kialakítani. Je­lenleg már minden remény megvan arra, hogy enge­délyt kapnak két- és há­romszintes lakóházuk terve­zésére, megépítésére. A má­sodik ütemben ennek meg­felelően még egy úgyneve­zett Avas-keleti, 800 lakásos tömböt és az egyetemi ol­dalon egy 200 lakásos min- talakótelepet hoznak létre. Az épületek szintmagassá­ga követi a domb emelke­dését. így tehát nemcsak a belső terek milliméternyi ki­használásában lépünk előre, hanem a városkép sem vall­ja kárát a szükségnek. Udvardy József A régi ózdi főutca, a „gyújtó", 1934-ben.. . ,.s ugyanez ma, a várossá nyilvánítás után 30 évvel özd harminc éve város Kenyerét vasból és acélból formázzák A kohászat és a város, Ózd fejlődése a gyáralapítás óta eltéphetetlen szálakkal kötődött, s kötődik ma is egymáshoz. Az üzem és a település szive egy ritmusra dobban. Ha öröm van a gyárban, örül a gyárat ölelő település, ha baj van odabent, küsz­ködnek a házak is. De — s ezen az ünnepen ne szé­gyelljük újra kimondanni — az igazi történelem, s a szü­letés, harminc évvel ezelőtt kezdődött meg. amikor vá­rossá nyilvánították az ak­kor 6130 lakást számláló nagyközséget. Az eltelt har­minc év alatt többet fejlő­dött, gyarapodott, mint az azt megelőző hét évszázad során. Az „örökség” viszont inkább csak bajt okozott. — Csak a lelkesedés, az akarat, az elszántság volt meg — mondja Tóth István­ná, áki 14 évig dolgozott a városi tanács különböző ve­zetői posztjain. Ózd és az alig egy évtizede hozzácsa­tolt Sajóvárkony és Bolyok teljesen falusias, kolóniás képet mutatott. Nem voltak nagyobb házak, szinte telje­sen hiányoztak a közművek. A boltok, a gyár környékén lévő kis, sötét lyukak, ame­lyeket a „Rima” kezelt, ép­pen csuk a legszükségesebb életfenntartási igényeket elé­gítették ki. Sokan vitatták is a várossá nyilvánítás szük­ségességét. Ma viszont, a harminc év távlatából már tudjuk, ez a dátum: 1949. január 1., olyan fordulatot, olyan változást hozott, amire mindannyian büszkék lehe­tünk. Városnézés Alkalmi kilátóból pásztáz­zuk a várost. Házgyári ma­gasépület tetején álldogá­lunk, s nézzük az utcák, te­rek. óvodák, iskolák élénk, mozgalmas hétköznapját, látjuk a Centrum Áruházat, a járási hivatal épületét, a Kun Béla Művelődési Há­zat, a Béke-telepet, ahol az­előtt Bolyok földbe bújó vá­lyogházai álltak . .. — A harminc év legna­gyobb eredményének az év­fordulón azt tartom — mondja Tóth Ferenc, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, hogy ezekre a napokra si­került egy egységes, új vá­rost, egy új város arcával kialakítani. Nemrégiben „be­kebeleztünk” jó néhány ki­sebb települést a környé­künkön, s így már összesen ötvenezer lakost számlál a megye második városa. Ózd. Ma már hétezer, lakótelepi összkomfortos lakas van a Hazánk felszabadulásána'k 34. és Ózd várossá nyilvání­tásának 30. évfordulója alkalmából tegnap délután, a Liszt Ferenc Művelődési Központban a városi pártbizottság és a városi tanács együttes kibővített ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülésen Vajda István, a városi. pártbizottság első titkárának megnyitója után dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke mondott ün­nepi beszédet. Varga Dezső, a városi tanács elnöke a város fejlődésé­ben, ellátásában végzett kiemelkedő munka elismeréseként díszpolgári címeket adományozott, valamint a ,,Városért” című kitüntetéseket nyújtott át. Az ülés előtt koszorúkat helyeztek el Ózdon, a Szovjet Hősök sírjánál és a Felsza­badulás téren. (Az ünnepi ülésről következő számunkban részletesen beszámolunk.) városban — ez a szám talán híven reprezentálja a fejlő­dés ütemét. A városfejlesz­tésben, a tervezésben három fő irányt követünk. Legfon­tosabbnak tartjuk a lakásépí­tést, majd rögtön ezt köve­tően a gyermekintézmények átadását és a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Ebben a tervidőszakban több mint másfél ezer lakást építettünk meg, s ezt szeretnénk ugyan­ilyen mértékben folytatni a VI.. ötéves tervben is. Je­lenleg 1100 óvodai férőhe­lyünk van, de még ebben az évben további 275-öt szeret­nénk átadni. Ózdon azelőtt szinte nem volt orvosi ellá­tás. Ma 12 körzeti, 7 gyer­mekkörzeti orvos vigyázza a városlakók egészségét, s van egy valóban korszerű, több, mint 400 ágyas kórházunk és rendelőintézetünk, ahol a gyógyítás minden feltételét megteremtettük. Ebben az évben átadtunk már egy 1300 négyzetméteres ÁBC-boltot, s átadás előtt áll 1000 négy­zetméternyi kereskedelmi egység. Hosszú távú elképze­léseinkben pedig 4200 négy­zetméter bolthálózat felépí­tését tervezzük. A városfej­lesztés távlati elképzelései­ben is. további dinamikus fejlődéssel számolunk. Foly­tatódik a Vörös Hadsereg útja, valamint a Béke-telep építése. A ruhagyár irányá­ban, a Március 15-e út foly­tatásaként, új lakótelep épül. A Béke-telep végül is egy húszezer lakosú város­résszé fejlődik. 1980 után a József Attila út mellett, a Bakatető oldalán, házgyári elemekből 1000 összkomfor­tos lakás épül meg. A má­sik oldalon, a 48-as úton 500—600, többszintes társas- és kertes családi ház váltja fel a 100 évesnél is öregebb épületeket. Változik a város, változ­nak. igényesebbek lettek az emberek is. A tanácselnök- helyettes véleménye szerint arra lehelnek a legbüszkéb­bek, hogy ma már maguk, az ózdiak is sokat tesznek a településért. Kiszámolták, minden lakos — az aprajá­val, idősebbjével együtt — ötszáz forintnyi társadalmi munkát végez évente. Az ózdi „Velence” Tóth Istvánnéval lakásán, az úgynevezett „Velence” vá rosrészben beszélgettünk. Miért is hívják így ezt a te­rületet? A kétszintes, jellegzetes szecessziós stílusú 47 épület a település legmélyebben fekvő területén van — írja a jubileumra készített „Fe­jezetek Ózd történelméből” című kiadvány. Ez az oka, hogy a tavaszi, jeges áradá­sok idején nemegyszer elön­tötte a víz. így történt 1925- ben is, az építése befejezése előtt. A gyárvezetőség Beth­len István-telepnek akarta elnevezni, amikor azonban a „nagyirodából” kiszivárgott ennek a híre, a munkások ellenérzéssel fogadták. A Hangony áradása miatt tek- nőkön, tutajokon közelítet­ték meg a házakat. Mondták: „Olyan ez, mint Velencében". Elnevezték hát Velencének, s rajta is maradt ez a név. Meg kell még említeni, hogy a telep építési terveit a Ta­nácsköztársaság ideje alatt készítették el. A mai ózdi munkás méltó elődeihez. Most nincs szük­ség erőt demonstráló felvo­nulásokra. A kohók, martin­kemencék, hengerdék világá­ban azonban 197.9-ben is mindennap bizonyítani kell. Aki kíváncsi eredményeikre, megnézheti az új rúd-drót- hengerművet, a folyamatos acélöntőművet, az oxigén­gyárat, hogy csak a legje­lentősebb nagyberuházáso­kat említsük. S a fiatalok is követik a szülők példáját. •Éppen a napokban számol­tunk be arról, hogy az ÓKÜ 2100 ifjúkommunistája olyan eredménnyel teljesítette gaz­dasági és politikai vállalá­sait, hogy harmadszor is el­nyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. « Ma már nemcsak a férfiak Amint már említettük, a kohászat és a város fejlődé­se töretlen egységet alkot. Ózdon azonban ma már nemcsak az ÓKÜ létezik. — A vasgyár nehéz, po­ros munkáját nem volt min­den- nő képes elvégezni — mondja Tóth Istvánná. — Akkoriban (1960 előtt) egy- egy fogadónapomon 30—40 asszony, lány jött el hozzám munkát kérni. Én úgy érez­tem, feltétlenül eljött az idő, hogy a nőknek is teremtsünk valamilyen munkaalkalmat, támogatást azonban alig- alig kaptam. Végül az ötödik tervegyeztető tárgyaláson az „asztalra csaptam”. Jöjjenek ki, és nézzék meg, hol rosz- szabb a helyzet, nálunk, vagy Salgótarjánban — ugyanis velük rivalizáltunk az új gyárért. A miniszter­helyettes végül is nekem adott igazat. Mi lett ennek az igazság­nak a következménye? Az 1961-es indulásnál a kezdő létszám 140 fő volt. Azóta — 20 millió forintos beruházás­sal bővítve —. több. mint 1000 nődoigozól foglalkoztat­nak. A termelési érték éven­ként 100—120 millió forint között alakul. S mi az, amit a volt ta­nácstitkár, s most, nyugdí­jasán is aktív tanácstag hiá­nyol a városból ? — Nagyon régi vágyunk, úgy is mondhatnám, sérel­münk — válaszol Tóth Ist­vánná, hogy Ózdon nincsen strand. Bár sok mindent tet­tünk már. de a közműhálóza­tot még tovább kell fejlesz­teni, és még mindig van olyan általános iskola, ahol rossz körülmények között ta­nulnak a gyerekek. Tovább kell munkálkodnunk az egy­séges városkép kialakításán, mert hiszen aki hozzánk jön, csak azt láthatja, ami van, a múltat nemigen kutatja, képzeli el. Ez az eltelt har­minc ev olyan, mint amikor egy futó nagy lendülettel megindul, és az élre tör. Bennünket ez a lendület egyre tovább és messzebbre visz. (Udvardy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom