Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

1979. április 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Felszabadulásunk ünnepén H armincnégy éves a mai, szabad Magyarország. Fiaink és lányaink tele már ebben a korszaKban nőtt fel. Szemük nem őrzi, nem őrizheti a régi Magyarország arcát, sem a háború lángjai­nak emlékét. Dobhártyájukat már nem sérthette megalázó parancsszavak pattogása, sem aknák, lövedékek robaja. Számukra mindez már csak könyvekből, filmekből, idő­sebbek elbeszéléseiből és is­kolai tananyagból ismert, tör­ténelem. Elképzelhetetlen­nek, pontosabban csak a képzelet segítségével nem könnyen íelíoghatónak tart­ják, hogy volt idő, amikor Magyarországot a három­millió' koldus országának bé­lyegezte a világ és joggal. Felfoghatatlan számunkra, hogy egykor kenyérre sem mindenkinek jutott, még száraz és fekete kenyérre sem. Hogy a puszta munka- alkalomért is hajlongani s megalázkodni kellett. Hogy nyomortanyákon, düledező „lakásokban” éltek milliók. Épp ez, múltunknak ez a már csak alig elképzelhető­vé halványodása, talán ez a legszebb eredménye a leg- ulóbbi harmincnégy eszten­dőnknek. Épületeknél, új gyáraknál és városrészeknél, utaknál és hidaknál beszé­desebben bizonyítja életünk gyökeres átalakulását. Időben egyre távolodva 1945. április 4-élől, fénye épp az elmondottak miatt szük­ségszerűen egyre növekszik. Történelmi sorsfordulónk je­lentősége elevenen munkáló erő közgondolkodásunkban. Jelen van tudatos cselekvé­sünkben és reflexeinkben; irányítja közös és egyéni tet­teinket, életünket, szavain­kat, gondolatainkat, ízlésün­ket. iS. Sarkpont; kiinduló­pont; nulladik kilométerkő, origó társadalmi létünk és társadalmi tudatunk koordi­nátarendszerében. El tudjuk, mert el is kell helyeznünk a magyar századok számegye­nesén éppúgy, ahogy térben, glóbusunk felszínén, földünk 1917 óta szakadatlan forra­dalmi átalakulásában. A felszabadulás: elégtétel és igazságszolgáltatás a ma­gyar nép, az elnyomott és kizsákmányolt dolgozó osztá­lyok minden korábbi kudar­ca, minden hősies kísérlete és levert szabadságharca után. Dózsa népének elkese­redett parasztháborújától az 1949—49-es polgári demokra­tikus forradalom radikális plebejus szárnyának küzdel­mein át a legközvetlenebb előzményig, 1919-ig, a Ma­gyar Tanácsköztársaságig hú­zódik ez a láncolat, hogy csak legkiemelkedőbb csú­csait említsük. E legutóbbira külön is érdemes egy pil­lantást vetnünk, hiszen a közeli napokban ünnepeltük 60. évfordulóját. Az az el­szánt, hősies 133 nap a szó legszorosabb értelmében elő­képe jelenünknek; maga a munkásosztály, maga a dol­gozó nép vette kezébe a ha­talmat, saját pártja vezeté­sével. A szocialista forrada­lom győzött akkor, ha csak rövid időre is, hogy egy sö­tét negyedszázad után a lel- szabadulás megnyitotta úton ismét, másodszor és végér­vényesen győzhessen. Tény, hiteles dokumentumok bizo­nyítják, hogy a felszabadu­lást, mint egy második Ta­nácsköztársaságot várták a magyar proletariátus leg­jobbjai. Nem ölbe tett kézzel vár. ták. A legális és illegális harc változatos módszereit kombinálva, életüket kockáz­tatva — s oly sokan, ha kel­lett, feláldozva —, a fasiz­mus ellen összefogva, nép­frontba tömörülve más, nem kommunista hazafiakkal, harcoltak érte: a szabad, független, demokratikus, szo­cialista Magyarországért. Ne felejtsük azonban, hogy ez a belső ellenállás, saját progresszív erőink ismét elégtelennek bizonyultak volna a győzelemhez; a ma­gunk erejéből nem léphettük volna át a felszabadulás kü­szöbét. A magyar április 4. — kiszakithatatlan láncsze­me annak a szocialista vi­lágforradalmi folyamatnak, amely eszmeileg Marx és En­gels tanításaival, gyakorlati­lag a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalommal, a Le­nin vezette orosz proletariá­tus győzelmével kezdődött. A magyar vöröskatonák, az imperialista antant- és „kis- antant”-hatalmak támadása ellen védve hazájukat, ob­jektíve segítséget nyújtottak a polgárháborúban és az in­tervenciós hadak ellen vérző orosz testvéreiknek; a szov­jet Vörös Hadsereg soraiban ugyanakkor százezer magyar internacionalista harcolt a közös ügyért. Közös ügyről beszélünk, mert nem véletlen, hogy ne­gyedszázad múltán épp en­nek a szovjet népnek a fiai és lányai hozták el számunk­ra a szabadságot. Túlságo­san r' leg szemléletre valla- na csak hadműveleti kérdés­sé leszűkíteni az 1944. októ­ber elejétől 1945. április ele­jéig terjedő hat hónap jelen­tőségét. Tíz- és százezer­számra nyugosznak csillagos vagy jeltelen sírokban azok a hősök, akik a hazájukba betolakodott hitleri fasiszta hordákat .Sztálingrádtól és Moszkvától Berlinig űzték, közben a Duna—Tisza tájat is megtisztították a megszál­lóktól és nyilas kiszolgálóik­tól. Nem mint legyőzőitek­hez, nem mint a náci Német­ország utolsó csatlósaihoz ér­keztek hozzánk, noha a ri­deg politikai logika ezt dik­tálhatta volna; hanem mint internacionalisták az inter­nacionalistákhoz; mint bará­tok, elvtársak, felszabadítók — a felszabadulásra oly ré­gen várakozókhoz. Nem ,', exportálták” hoz­zánk a szocialista forradal­mat: „csuk” megtisztították a terepet, és „csak” anyagi- erkölcsi-politikai segítséget adtak elesettségünkben a talpraálláshoz. Népünk, a kommunisták pártjának, leg­jobb fiainak szavára hallgat­va, a szocializmus útját vá­lasztotta. Talán elég csak rö­viden utalni azokra a té­nyekre, amelyek bizonyítják, hogy élni tudtunk a felsza­badulás nyújtotta lehetősé­geinkkel. A magyar parasztság sok évszázados álmának valóra váltása a földosztással; a ki­fosztott és lerombolt ország gyors újjáépítése; a két munkáspárt egyesítése és a munkáshatalom megteremté­se; a fő termelőeszközök ál­lami tulajdonba vétele; a ha­talmas lendületű szocialista iparosítás; az elkövetett hi­bák bátor felszámolása és az átmenetileg veszélybe került szocialista rend megvédése és megszilárdítása: a mezőgaz­daság nagyüzemi átszervezé­sével a szocialista társadalmi alapok lerakásának befejezé­se; a tömegeket átfogó kul­turális forradalom; gazda­ságirányításunk korszerűsíté­se és a szocialista demokrá­cia széles körű kibontakoz­tatása; méltán elismerést ki­váltó szociálpolitikai vívmá­nyaink és életkörülményeink megalapozott színvonala: — ezek a mérföldkövek jelzik 34 éves utunkat. Ezen az úton akarunk to­vább haladni. Népünk a fej­lett szocialista .társadalom megteremtésének az MSZMP XI. kongresszusán kidolgo­zott programját nemzeti programjának vallja és oda­adó munkával váltja valóra. Igaz, ma nem könnyű gaz­dasági feltételek közepette kell megoldanunk minden eddiginél bonyolultabb fel­adatokat. De a legfontosabb politikai feltételek megvan­nak hozzá. E rőnk kimeríthetetlen for­rása pártunk és né­pünk kölcsönös bizal­mon alapuló összeforrottsága; a szocialista épílőmunkában és közös küzdelmekben, egy­re erősödő szocialista nem­zeti egység. És nem utolsó­sorban az a tény, hogy a szocialista országok közössé­gének tagjaként, felszabadí­tónkkal, a Szovjetunióval szoros szövetségben és barát­ságban alakíthatjuk sorsun­kat, formálhatjuk történel­münket. 8 Vologda lakótelepen átadták a szolgiaiázat Tegnap Miskolcon, a Vo­logda lakótelepen hazánk felszabadulásának 34. évfor­dulója alkalmából ünnepé­lyesen adták át a lakosság­nak a városrész szolgáltató­házát. . A létesítményt Bodo- nyi Csaba Ybl-díjas építész- mérnök tervei alapján. KER- VÁZ-technológiával, egy év alatt építették meg. Egyebek között helyet kapott benne egy Ezermester- és Úttörő­bolt, a Miskolci Bőripari Szövetkezet gyorsjavítója, egy Videoton- és Gelka-szer- viz, valamint két szociális egység. Alapterülete összesen 1400 négyzetméter, s 24 mil­lió forintba került. Az ünnepségen Székely László, a Miskolc városi Ta­nács általános elnökhelyette­se mondott beszédet, amely­ben kiemelte, hogy bár a kommunális létesítmények átadása még sok helyütt ké­sik, a városi tanács azpnban mindent megtesz az építési idő lerövidítéséért. Újabb és Újabb eljárások, lehetőségek utón kutatnak, s ennek a munkának egyik jó példája ez, a házgyári technológiá­val készült épület. A beszéd elhangzása után az ünnepség több száz részt­vevője megtekintette a léte­sítmény boltjait, helyiségeit. Az új szolgáltatóház Koszmzási ünnepség Budapesten Képünkön: Kádár János, a KB első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját helyezik el a Szabadság téren levő Szovjet Hősi Emlékművön. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett a Sza­badság téri Szovjet Hősi Em­lékműnél és a Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékmű­vénél. Az Elnöki Tanács ne­vében Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Németh Ká­roly, a KB titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai, a Mi­nisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el a koszorút az emlékmű talapzatán. Ezután a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nagykö­vetségének nevében Pavlov nagykövet helyezett el kr' szorúl. Ünnepségek megyénkben Tegnap délután ünnepséget tartottak a K1SZÖV székhá­zában, amelyen részt vett dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára is. Dr. Somost Ede szb-titkár megnyitója után Erdélyi György, a KISZÖV pártalap- szervezetének titkára méltat­ta a Tanácsköztársaság kiki­áltásának 60. és felsza­badulásunk 34. évforduló­jának jelentőségét, egy­bekapcsolódását. Koltai Zol­tán KISZÖV-elnök — Rév Lajosnak, az OKISZ elnöké­nek megbízásából — 5 dol­gozónak adta át a Szövetke­zeti Ipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. Ezenkívül több törzsgárdatagnak adta át az arany-, ezüst-, bronzfokozatú kitüntetést, majd társadalmi aktíváknak nyújtott ót ju­talmakat. ★ Hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából tegnap ünnepséget rendeztek a Borsod megyei Rendőr-fő­kapitányságon. A magyar, majd a szovjet himnusz után úttörők köszöntötték az ün­nepség résztvevőit, ezután Németh' János, a rendőr-fő­kapitányság pártbizottságának titkára üdvözölte az elnök­ségben helyet foglaló dr. Szeppelfeld Sándort, a Lenin Kohászati Művek vezérigaz­gatóját, dr. Rozgonyi Jenőt, a Miskolc városi Tanács V. B. osztályvezetőjét, Patalei Istvánt, Mezőkövesd városi Tanács elnökét, az ünnep­ség résztvevőit. A köszöntő szavak után dr. Szeppelfeld Sándor mondott ünnepi beszédet. A történel­mi visszatekintés után az L.KM vezérigazgatója azokra a katonákra emlékezett, akik életük kockáztatásával száll­tak szembe a fasizmussal, akik elhozták számunkra 1945 tavaszán a szabadságot. Az ünnepi beszéd után Tóth Tibor ezredes, rendőr­főkapitány-helyettes kitün­tetéseket, jutalmakat adott át. * Tegnap, az MN Helyőrségi Művelődési Otthonban fel­szabadulásunk 34. évforduló­jának tiszteletére ünnepi csa­patgyűlést tartottak. A ma­gyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Szűcs György alezredes mondott ünnepi be­szédet, amelyben méltatta az évforduló jelentőségét. Ezután ismertették a hon­védelmi miniszter napiparan- csát, majd kitüntetéseket nyújtottak át. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. ★ Tegnap délután a TIT Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei székházóban Bozsik Sándor megyei titkár kitüntetéseket adott át azoknak a vállala­toknak, intézményeknek, il­letve ismeretterjesztő szakem­bereknek, akik huzamos idő óta eredményes munkát vé­geznek. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a miskolci Földes Ferenc Gimnázium ismeret- terjesztő - tevékenységéért TIT-emlékplakeltet kapott. TIT aranykoszorús jelvény­ben tizenkelten részesültek, A KISZ KB építőtáborok bizottságához érkezett igény­lések összesítése szerint az állami gazdaságok, a terme­lőszövetkezetek és a vállala­tok a tavalyinál 12 ezerrel több fiatalt várnak az idén a nyári építőtáborokba. A diákok nagyobbik része ezen a nyáron is a mező- gazdaságban és az élelmi­szeriparban serénykedik majd: szedik a nyári almát, az őszibarackot, címerezik a kukoricát, gondozzák a sző­lőket. A korábbi 61 közpon­ti építőtábor mellett újabb 19 nyitja meg kapuit. Ha­lásztelek. Kecskemét és Me- zőkovácsháza szövetkezetei például ebben az évben fo­gadják az első csoportokat; Etyek, Martonvásárhely. Szob és Zalaegerszeg állami gazdaságai ugyancsak először kapnak a nyári munkák dandárjában sok száz segí­tőkész diók brigádot. Alig kétéves múltra tekin­tenek vissza a szaknaunkás­az országos elnökség okleve­lét tizenhét, míg a megyei el­nökség oklevelét harmincöt ismeretterjesztőnek nyújtotta át a megyei titkár. * Hazánk felszabadulásának 34. évfordulójáról megemlé­keztek a fogyasztási szövet­kezetek megyei Szövetségé­ben is. Tóth Béla, a párlalup- szervezet titkára méltatta nagy nemzeti ünnepünk je­lentőségét, és felidézte az el­múlt évtizedek kiemelkedő eseményeit. eredményeit. Ezen az ünnepségen nyújtot­ta ól Szúnyog!) János, a MÉ­SZÖV elnöke azokat a kitün­tetéseket, amelyeket a szö­vetkezeti mozgalom élen járó dolgozói vettek át. Hatan mi­niszteri, öten pedig „Xiválá Szövetkezeti Munkáért” kitün­tetésben részesültek. Hetven dolgozó kapott eredményes munkájáért pénzjutalmat. tanulók építőtáborai: tavaly három táborban, kilenc szak­mában csaknem 200Ü-en dol­goztak. Ezen a nyáron mintegy két és fél ezer tanuló, 12 szakma képviselője tesz szert a szakmai táborozáson gyakorlati ismeretekre. Tá­borok nyílnak a budapesti új sportcsarnok, a dél-pesti kór­ház és a Metró építésénél, továbbá Ajkán az alumíni* umkohó rekonstrukcióján. Várják őket Diósgyőrbe, a Gördülőcsapágy Művekbe, Szolnokra, a gyermekváros és más ifjúsági intézmények építkezéseire. A központi építőtáborok 35 turnusában 4599 fiatalnak nyílik lehetősége szakosított programú 'táborozásra. Több táborban külföldi fia­talok is együtt dolgoznak magyar -társaikkal. Nyári épíiitáberok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom