Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

J 1979. április 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kismotor és Gépgyár, Mezőkövesd Egy munkás ötvenfélét gyárt Csonka János óta ugyan­csak megváltozott a Kismo­tor- és Gépgyár profilja. A név maradt, de motorokat már nemigen gyártanak. Gyártanak ellenben légfék- szerelvényeket, motorszerel­vényeket, járművereteket és megszámlálhatatlan alkat­részt. Ügy fogalmaznak, hogy a Kismotor- és Gépgyár lett a magyar gépjárműgyártó ipar háttérvállalata. A 2. számú mezőkövesdi gyárban például háromezer alkatrészt és jó néhány készterméket állítanak elő — folyamato­san. A késztermékek aránya fokozatosan növekszik. Nö­vekszik a készültségi fok is, ami azt jelenti, hogy mind több műveletet tudnak elvé­gezni Kövesden, tehát az egyes termékek a korábbinál jóval kidolgozottabban ke­rülnek a csomagolóba. — Minek köszönhető ez a fejlődés? — kérdeztük Boj­tár István főmérnöktől. — Gyarapodott a gyár szellemi kapacitása. Ötven­hat technikus és 25 felsőfokú végzettségű műszaki dolgo­zik ma nálunk. A szakmun­kások aránya 40 százalék. Évente 20—25 fiatal szak­munkást képezünk, három­szor szerveztünk felnőtt szakmunkásképző tanfolya­mot. Szakmunkásaink között ma már igen sok az univer­zális szakember. Ennyi fajta alkatrészt nem is tudnánk előállítani, ha nem volnának ilyen embereink. De folytas­suk a sort a géppark kor­szerűsítésével. Valamikor igen rossz gépeink voltak, van még belőlük néhány, de folyamatosan kicseréljük va­lamennyit. Már vannak re­volveresztergáink. Tavaly pedig 14 automata gépet kaptunk. Tavaly épült fel a íoszfátozóüzemünk és a kor­szerű festőműhelyünk is. A festőüzem ma még nincs ki­használva. — Mit szándékoznak lenni a kapacitás kihasználása ér­dekeben? — Sajnálnánk, ha nem in­dulhatna a második műszak, hiszen igen korszerű kon- vejorrendszerű, magasnyo­mású festőberendezésről van szó. Szívesen vállalnánk kooperációs munkát, várjuk az igényléseket. — Hogyan tud 570 munkás ennyi fajta alkatrészt gyár­tani? — Nagy feladat hárul a termelésszervezésre. Progra­mozóink nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek. És nagy feladat hárul a szak­munkásokra is. Dolgozóink közül sokan 50-íéle terméket gyártanak. Ezt az univerzá­lis munkát természetesen ho­norálja a gyár, a munka ne­hézségi foka szerint fizet. A fizikaiak átlagkeresete 2700 forint, az univerzális szak­emberek fizetése meghaladja a 4000 forintot. Hamarosan új bérrendszert dolgozunk ki mindezek figyelembevételé­vel. Dinamikusan fejlődik a gyár termelése. 1977 ben 17, tavaly 49 millió 500 ezer fo­rint termelési értéket állítot­tak elő. Az idei tervükben 80 millió szerepel. És ezek a számok csak a késztermék értékét fedik, az alkatrészek termelési értéke a nagyvál­lalatnál jelentkezik. A Kis­motor- és Gépgyár 5 gyára tavaly 1 milliárd 300 millió forint értéket állított elő és ebben nagy része volt a mezőkövesdinek, amely ma már a vállalat második leg­nagyobb gyára. Sok szó esik manapság a takarékosság módjairól, a minőség javításáról, a ter­melékenységről, mindazokról a tartalékokról, amelyek fel­tárása a gyár fejlődésének záloga. Magicz József, a pártszervezet titkára sorolja: — Ebben az évben a mi­nőségi követelményeket so­roltuk a mennyiségi elvárá­sok elé. A szocialista brigá­dok mindent megtesznek a selejtszázalék csökkentése érdekében, és a selejtes ter­mék kijavításáéit nem kap­nak bért. Az első negyedév­ben 1—1 százalék anyag-, energia-, valamint 2 százalék élőmunka-megtakarítást irá­nyoztunk elő. Sikerült. Jó a gyárban a munkaverseny- mozgalom, jók az FMKT eredményei. Fiataljaink pá­lyázataikkal szép eredménye­ket érnek el, sikeresen szere­pelnek a versenyeken is. Ez a szellemi tőke a gyár ter­melési eredményeit növeli. Jónak értékeljük az újító- mozgalmat. Az első negyed­évben 5(1 javaslat érkezett. Évente 20Ó—300 javaslatot kap a gyár, ezek 80 százalé­kát alkalmazzuk a gyakor­lat ban. Az újítók ma már valóban a munkájuk arányá­ban részesednek az újítások eredményéből. A minimális újítási díj 300 forint. Ha egy gyár fejlődéséről beszélünk, feltétlen meg kell említeni mindazokat a jutta­tásokat, amelyeket a mun­kások kapnak. A szociális helyzet igen kedvező, hiszen új a gyárépület. A K1SZ- esek reprezentatív klubban tölthetik szabad idejüket. Az üzemi konyha főztjét min­denki dicséri. Van sportpá­lya, vásároltak már üdülőtel­ket Zsóri-íürdőn. A gyárnak egyébként a Balatonon és a Dunán is van üdülője, jut ott hely minden nyáron a mezőkövesdieknek. Március elsején megkezdte munkáját a fogorvos az üzemi rende­lőben, belgyógyászati rende­lés kezdettől van. És még valami, amely a gyári szel­lemet dicséri: kevés üzem büszkélkedhet ilyen virágos, tiszta környezettel. A taka­rítást, a park gondozását az adminisztrációs dolgozók vállalták. Lcvay Györgyi Várni tovább nem lehet, vetni kell... Valamivel Szerencs alatt, ott, ahol a Prügy felé vezető országúton már túljutottunk a Szerencs patak, azaz itt már a Takta-csatorna hidján, egyre gyakrabban látni a belvíz nyomait. Az még a jobbik eset, ha csak „folto­sak” a táblák. Persze, gond ez is. Nagy kár. hogy a szé­pen kelt, jól telelt őszi bú­zák vetésterületén 5—10, vagy ennél is több százalé­kos a vízkár okozta kipusz­tulás. Az úrréti |tanya köze­lében a két vetögép is kín­lódva kerülgeti a vízfoltokat. De várni tovább már nem lehet, vetni kell, s foltosak foghíjasak lesznek ezek a vetések is. A prügyi Tiszamente Ter­melőszövetkezetben nem kis iróniával mondják. hogy csak az agrár szakemberek számára nyújt ilyen szomorú látványt ez a taktaközi ta­vasz, az ornitológusok még örülhetnek is, mert egyre több vízimadár érzi jól ma­gát ebben a vadvízország'ban. — Az a legnagyobb gond, hogy a belvízkárokat az idén még a fagykárok is tetézték — mondja Hegedűs Károly, a tsz főagronómusa. — A té­li kifagyások, s a belvízkárok miatt alaposan módosítani kellett tavaszi vetésiéi-Win­kel. Jólesik halfa ni, hogy mi­lyen gondos, jó munkaszer­vezéssel, milyen igyekezettel ellensúlyozzák, pótolják eze­ket a károkat, kieséseket. 170 Ahogy belépek az alagso­ri terembe, hirtelen megcsap az orrfacsaróan, torokmaróan erős dohányszag'. Amerre csak fordulok, mindenütt dohányt látok. Dohány bá­lába kötve, dohány levelek­re szedve, apróra vágva. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár­ban járok, az előkészítési osztályon. Az első kérdésem reflex- szerű: hogyan bírják ezt a tömény dohányszagot? — Meg lehet azt szokni. Csak a vendégeknek szokat­lan ez a nehéz levegő — mosolyog kedvesen T itnkó Gy uláné csoportvezető. Előhozakodom a jövetelem céljával, azzal, hogy a Vál­lalat Kiváló Brigádja cím­mel kitüntetett, Kun Béla nevét viselő szocialista bri­gádról szeretnék riportot ír­ni. — Akkor helyben van — bólint rá. — Ez a munka- területünk. Jómagam is kez­dettől a brigádban dolgo­zom. De itt jön már a bri- gádvezétő... — karomnál fogva egy közeledő középko­rú férfi felé fordít. — Bernáth Zoltán — nyújt­ja kezét a brigadéros. Hall­ván, miről van szó, ezeket • -.ondja: — Az osztályon elsőként, 1988-ban alakult a brigá­dunk. Az induláskor huszon- ketten voltunk, de többen már nyugdíjba mentek, s je­lenleg tizenhatan vagyunk. Ebből tizenketten alapítók. A létszámösszetételünk nem i- lehetne igazságosabb: nyolc nő és nyolc férfi. Fajban vagyok, amikor a cigarettagyártásról érdeklő­döm és kapok tájékoztatást. A kívülállónak ugyanis ne­Elkészítik a dohánygyárban hezen érthető a szakkifeje­zések mögötj: meghúzódó munkafolyamat. A részleget végigjárva már kézzelfog­hatóbb a technológiai sor­rend. — Bolgár, albán, román, olasz, görög és hazai dohány érkezik be a gyárba — kez­di az ismertetőt Timkó Gyu- láné a raktárhelyiségben. — A mi feladatunk két szóban megfogalmazva: a féltermék előállítása. Műszakonként 70 —80 mázsa dohányt készí­tünk elő a további feldolgo­záshoz. — Melyik dohány jobb, a hazai, vagy a külföldi? — vetem közben. — Inkább úgy mondanám — válaszol a csoportvezető —. hogy a magyar dohány erősebb, az importdohány gyengébb. A dohány egyéb­ként akkor megfelelő minő­ségű, ha jó a nedvésségfel- szívó, illetve nedvességleadó képessége, s megőrzi a ru­galmasságát. Haladunk tovább az elő­készítési osztályon. A do­hányból a bontóasztalon sze­dik ki a penészes leveleket, a szennyező anyagokat. A vá­kuumkamrában vízgőzt por­lasztónak a dohányra, ettől puha és rugalmas lesz. Ez­után gép vágja le és vágja apróra a dohánylevelek ko- csányát. A páchengerben kü­lönböző adalékokkal ízesítik és tartósítják, majd a táro­lósilókban gépi úton vegyítik a dohányt. — Előírás van a cigaretták dohányösszetételére — ma­gyarázza Bernáth Zoltán. — Most füstszűrös Symphoniá- hoz keverünk alapanyagot. A vágógép öt milliméteres szeletekre aprítja az össze- tömörített dohányleveleket. Nem is olyan régen még kézzel rakták a dohányt a tömörítőbe, ma viszont már csak a gépre kell felügyelni. Hátra van még a szárítás, s ezzel véget ér az előkészítés. A félterméket az emeleti munkatermekben dolgozzák fel cigarettává. — Kilencszáz kiló dohány­ból lesz egymillió szivarka — jegyzi meg a csoportveze­tő. — A műszakonként álta­lunk előkészített dohányból tehát megközelítően nyolc­millió cigarettát készítenek. Motoszkál bennem a kí­váncsiság: vajon hogyan ér­tékelik a brigádtagok a bri­gád munkájának jelentősé­gét? Timkó Gyuláné tetsze­tős magyarázatot ad: — Ha tele a spajz, boldog a háziasszony. Ha folyama­tosan megfelelő minőségű alapanyagot keverünk, za­vartalanul termelhet a gyár. Az előkészítés során el lehet rontani és javítani a ciga­rettának valót. A múlt század végén ala­pított Sátoraljaújhelyi Do­hánygyárban egyre könnyebb a munka. A nyolcvanas években újabb korszerűsí­tést terveznek. Az itteni munkáskollektíva megérdem­li a gondoskodást, hiszen jó- ban-rosszban kitart a gyára mellett. — A huszonkilencedik ta­vaszomat kezdtem itt az idén — mondja Timkóné. — A férjem, a lányom, a fiam ugyanitt keresi a kenyerét. Biztos megélhetést nyújt a gyár; havonta hazaviszem a 3300 forintot. Megismerkedem még né­hány brigádtaggal. Nagy Já­nosáé bálabontó, brigádveze- tő-helyettes, az alapítók egyike. Hasonlóan régi „sza­ki” Fedorcsák János karban­tartó lakatos. Olajos Sán- dorné még csak 34 éves, de már két évtizede munkahe­lye a dohánygyár. Kocsis Józsefné a brigádban a leg­idősebb, augusztusban nyug­díjazzák. — Bizony, fájó szívvel vá­lók majd el a lányoktól — mondja Kocsis néni, s kör­bejáratja tekintetét a mun­katársakon. — Akkor maradjon még egy-két évig — javaslom, mire tettetett ijedtséggel csapja össze a kezét. — Jaj, azt nem lehet, ked­veském. Már eleget álltam... Magasra csap az asszonyok nevetése. Mielőtt elbúcsúzom, felteszem a provokatív kér­dést: „fogyasztják”-e agyár termékeit? — Igen — feleli tréfálkoz­va valaki —, az itt ©'ártott cigarettával „mérgezzük” magunkat. Kolaj László hektárnyi kipusztult búza helyén már zöldell a tavaszi árpa. A hullámtéri terület kivételével földben már a 150 hektárnyi cukorrépa, s a több mint duplájára, 400 hektárra növelt napraforgó zöme is már a magágyban. Az irányító szakemberekkel, szállítójárművekkel „meg­erősített” komplex vetőbri­gádok éjjel-nappal dolgoz­nak a határban, s ígérik, hogy a 100 hektárral „nö­velt” kukorica is idejében el lesz vetve. A jó magágy ké­szítése is megfelelő ütemben halad. Csak a rendkívül kö­tött, réti anyagokkal lesz baj, amelyek nehezen „adják le” a vizet. Hogy azokra mikor lehet majd rámenni a gé­pekkel? 1 A hatezer négyzetméternyi, dohánypalánták százezreit, sőt millióit nevelő fóliasát­rak között, a belvizet, fa­gyokat feledve, derűlátóbb a „téma”. Mert, ha a két „pén­zes” növény, a körülbelül egyforma területen. 120—120 hektáron termesztett dohánv és a seprűcirok jól sikerül az idén, az sok mindent fe­ledtethet, illetve pótolhat. — A mintegy hárommillió­nyi dohánypalánta kiülteté­sét hamarosan megkezdhet­jük — mondja Seinsei And­rás tsz-elnök, s mivel kissé sokalljuk a palánták meny- nyiségét, magyarázatot fűz hozzá. — A hagyományosan termesztett dohánynál 24 ezer palánta kerül egy-egy hektárra. De a Dohányter­mesztési Kutató Intézettel közösen néhány kísérletet is folytatunk. Így például az úgynevezett levélfösztásos, gépi .betakarításé táblákon 80 —100 ezer darab minden hektár palántaszükséglete. (Lehet, hogy ez lesz a jövő dohánya? I) A másik „szépreményű” növény, a seprűcirok ter­mesztését az elmúlt évben próbálták ki. mégpedig si­kerrel. A tavalyi 20 hektár terméséből 40 ezer darab ci­rokseprű készült. (A saját faüzem gyártotta hozzá a nyelet is.) A termés értéké­nek mintegy egyharmadát jelentő cirokmag is nagy­szerű takarmány szarvas- marhának, juhnak, baromfi­nak egyaránt. Ezt is a saját takarmánykeverő üzem dol­gozza fel. És, ha jól sikerül a prügyi cirok, akkor nem lesz hiány­cikk a cirokseprű. Eddig a jól exportálható cirokseprűt kellett idehaza tartani, hogy legalább az igények egy ré­szét kielégíthessék. Most a prügyiek 300 ezer darab ci­rokseprű kötésére szerződtek a nagykereskedelemmel. Ez a közös gazdaság számára mintegy 10 millió forintnyi árbevételt jelent. Ahhoz, hogy biztosan meglegyen ez a nagy összeg, a prügyiek alaposan „megtanulták” az itt újnak számító növény termesztését. (i>. *.) A szakszervezeti tanács és a bizalmiak együttes ülése Együttes ülést tartott a TVK szakszervezeti tanácsa és a bizalmi küldöttek. A ta­nácskozáson részt veit Föcze Lajos, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának osztály­vezetője. Bedi Gyula, a SZOT munkatársa és Csősz Gábor. a kombinát nagyüzemi párt- bizottságának titkára. Első napirendi pontként Huszár Andor igazgató számolt be a kombinát 1978. évi termelé­si. gazdálkodási tervének végrehajtásáról. Egyebek kö­zött elmondta, tavaly a vál­lalat — az előző évihez ké­pest — 9 százalékkal növel­te bruttó termelését, s a kombinát valamennyi gyára, üzeme teljesítette, illetve tul- tel jesítette tervelőirányzatát. Hogy jó évet zárt a vállalat, arra bizonyíték az is, hogy a TVK múlt évi eredménye meghaladta a másfél milliárd forintot és kiemelkedő mun­kája alapján ismét elnyerte a Kiváló Vállalat kitüntetést. Kiemelkedő teljesítményt ért el a TVK az export növelé­sében is. Különösen a tőkés kivitel emelkedett számotte­vően az elmúlt esztendőben. A nehézipari vállalatok 1978- ban 510 millió dollár bevé­telhez jutottak tőkés export révén, s ebből a kombinál 51,7 millió dollárral részese­dett. Ezt követően Mészáros Já­nos szb-titkár ismertette az együttes ülés résztvevőivel a vállalat igazgatójának, s he­lyetteseinek a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos tevékenységükről a vállalat szakszervezeti bizottsága ál­tal jóváhagyott véleményt. A tanácskozás további részében Huszár Andor igazgató számolt be az 1978. évi kol­lektív szerződés végrehajtá­sáról, majd a dolgozó kollek­tíváktól beérkezett módosí­tó javaslatokat terjesztette a résztvevők elé. Az előterjesztéseket követő vitában a tanács tagjai és a bizalmi küldöttek több hasz­nos észrevételt tettek, bizo­nyítva ezzel is. hogy az üze­mi demokrácia érvényesülé­sének e fontos fóruma egyre jobban betölti feladatát. Svéd érdeklődés A miskolci Avas Ruhaipari Szövetkezet munkáját már országunktól keletre és nyu­gatra egyaránt ismerik. Ta­valy például nyugatnémet, holland, belga és francia cé­gek számára több mint 15 millió 670 ezer forint értékű női ruha és férfi sportzeke megrendelésének tettek ele­get. S hogy a megrendelők elégedettek voltak a miskol­ci szövetkezet munkájával, erre a bizonyíték: az idén csupán a tőkés cégek már 18 millió 500 ezer forint értékű munkát igényelnek. Az eddigi íegrendelőkön kívül most a svédek is érdeklődtek, s a külkeres ked elm i tárgyalások már megkezdődtek. Nem kis feladat vár tehát a szövetke­zetre amelynek Miskolcon kívül Szikszón két. Krasznok- vajdán egy és tavaly decem­bertől Taktakenézen két új üzemrésze van. A vidéki munkahelyeken női köntöst és férfi fürdőköpenyt varr­nak. A szövetkezet üzemei­ben összesen 350 termelő dolgozó van. s a nyugati exporton kívül még az idei terv szerint 4 millió forint, értékű szocialista exportterv teljesítését és 6,5 millió fo­rint értékű belkereskedelmi áru varrását is vállalták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom