Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 10., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Próbaüzem a miskolci húsüzemben

Egy fiatal építész pártmegbízatása

Sok jelentős üzem, gyár létesült az elmúlt években Borsodban. Olyan vegyipari, kohászati beruházásokkal büszkélkedhet a megye, amelyek országos érdeklődést váltottak ki. Ám, ha közvéleménykutatást tartanánk, meggyőződhetnénk, hogy a megye lakossága legtöbbet az 1975 végén átadott miskolci húsüzemről tud. Miért? Mert az üzem története méltán háborította fel a közügyek iránt érdeklődőket. Ezúttal azonban reméljük, ez lesz az utolsó újságcikk, amely kénytelen még megemlíteni a beruházás hiányosságait.

★

Csajági János, a vállalat igazgatója örömmel újságolja, hogy március 15-én sikerre! lezajlottak a próbavágások. Az újjávarázsolt üzemben 200 sertést és 50 szarvasmarhát vágtak.

— Március 22-én, a feldolgozó sorokat is kipróbáljuk, ötvcn-hatvan mázsa húskészítményt szeretnénk gyártani azon a yapon.

— Mikor kezdődik az üzemszerű termelés?

— Április másodikén, hétfőn minden szerkezetet üzembe helyezünk és megkezdjük a most már zavartalan termelést. Egészen megváltozott az üzem képe, egy valóban korszerű húsüzemet tudhatunk magunkénak. A hibakijavítás és a nagy karbantartás elérte célját: megváltoztak, ideálissá váltak a műszaki, higiéniai és esztétikai feltételek.

★

Mi történt az elmúlt hónapokban? Szeptember 12-én megszüntették a vágást, október 2-án pedig leálltak a feldolgozó gépek is. Felvonultak mindazok a vállalatok, amelyek dolgoztak már itt egykoron...

A Legí'elsőbb Bíróság elmarasztalta ítéletében a tervezői, az ÉbTERV-et, amely január elsejétől az AGRO- BER-be olvadt. Az ítélet szerint a tervezőintézet 40 százalékban vétkes a hibákért. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat és az Egyesült Izzó, mint fővállalkozó 20—20 százalékban vétkes, s ugyancsak 20 százalékban vétkes az Országos Szakipari Vállalat, az egyik alvállalkozó is. A Legfelsőbb Bíróság kötelezte a tervezőt és a vállalatokat a hibák garanciális kijavítására. Rendkívül tisztának látszhat így az ügy, ám közben is voltak értelmezésbeli különbségek. A tervező a feldolgozó rész födémjavítására „foltszerű” terveket adott. Ez azt jelentette, hogy az 1240 négyzet- méteren 36—40 foltot kellett volna kijavítani. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Minisztérium 6 1972-es előírásának ellentmondott volna azonban az ilyen jellegű javítás, magyarul: továbbra sem felelt volna meg az előírásoknak a födém.

Tolnai Lajos, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője: — Nem fogadhattuk ei a foltszerű javításra készült terveket. Nem vállalhattuk a kockázatot, hogy egy idő múltán ismét födémcsere váljék szükségessé. A húsüzemet most már tökéletesen kellett átépíteni.

★

A munkálatok vezetését, irányítását Pelyhe Dezső, a Tiszai Vegyikombinát beruházási igazgatóságának létesítményi főmérnöke, az ÁHV igazgatójának gazdasági tanácsadójaként végezte. A megyei pártbizottság és a TVK pártbizottsága kérte fel a fiatal szakembert e nehéz feladatra.

— Párttag, pártvezetőségi tag vagyok, megtiszteltetés számomra ez a pártmegbízatás. Tíz éve dolgozom a Tiszai Vegyi kombinát építkezésein.

A miskolci húsüzemről azelőtt csak annyit tudtam, amennyit a lapokból olvastam. Nem féltem a feladattól, mert az első perctől kezdve sok segítséget kaptam Legkisebb aggodalma- > mat is eloszlatta az a kommunista aktívaértekezlet, amelyet a munkálatok kezdetekor hívtak össze. Részt vettek ott a megyei pártbizottság, a Húsipari Tröszt, a minisztérium, valamint valamennyi érdekelt vállalat képviselői. Megállapodtunk ezen az aklivaü lésen, hogy a legjobb tudásunk szerint dolgozunk, és a vállalt határidőre elkészülünk a munkánkkal.

— Mindenki beváltotta az ígéretét?

— A vállalatok vezetői hetente ellenőrizték a dolgozóikat, s ha kellett, szankciókat is alkalmaztak. Ennek eredményeképpen zavartalanul dolgoztunk. Igen sokat segítettek a húsipari vállalat munkásai. A húsipari szakmunkások önként vállalták az építőipari segédmunkát és igen szép munkát végeztek, néhányan a szakmunkák némelyikét is megtanulták a hónapok során Segítettek továbbá a győri, a pápai, a debreceni és a nyíregyházi húsipari vállalatok dolgozói is. Egy igen nagy szakértelmet igénylő munkánál, a korodur burkolat készítésénél a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalattól kaptunk igen nagy segítséget. A nagyobb koordinációs ügyekben a minisztérium támogatott bennünket, munkahelyem, a TVK beruházási igazgatósága vezetői pedig szaktanácsokkal láttak el.

A húsipari vállalat egyik gépkocsivezetője mondja: Pelyhe elvtársnak sokat köszönhet a vállalat, ország-világ' láthatja, milyen nagyszerű munkát végzett. De mi olyat is láttunk tőle, amit mások nem: ha sürgős volt valamilyen munka, nem utasításokkal, fenyegetésekkel igyekezett serkenteni a munkásokat, hanem beállt a sorba és a legnehezebb fizikai munkát végezte.

★

Pelyhe Dezső pártmegbíza- tása március 21-én lejár. Nagyszerű munkástól, kitűnő vezetőtől búcsúznak a húsipari vállalat és a hiba- javítási. karbantartási munkákban érdekelt vállalatok dolgozói. Bizonyára sokáig emlékeznek majd rá. Ám hadd álljon azért itt egyetlen ünneprontó mondat: Pelyhe Dezfeő szaktudását, szorgalmát másutt is kamatoztathatta volna, ha nem mások, sokak hibáit kelleti volna korrigálnia az elmúlt fél év során.

Lcvay Györgyi

Ha köze! varnak a gyárak

Amit. elsősorban meglát a szem; az ipar. Meddőhányók, drótkötélpályák, aknák, füstölgő kémények, oszlopok, vezetékek Valahol alattuk, mellettük húzódik a múcso- nyi Új Élet Termelőszövetkezet területe. Úgy balkézből, másodlagosan, hiszen iparvidék közepén lehet-e egyáltalán mezőgazdaságról beszélni? Pontosabban; hogy illik gyáróriásokhoz, bányákhoz viszonyítani egy kis termelőszövetkezetet? Kincsem János, az elnök meg sem próbálja;

— Számunkra az a nagy eredmény, hogy immár tizenkilencedszer zártuk mérleghiány nélkül az évet. Rácsodálkozhatnánk: ezt tartják eredménynek? Pedig ez az eredmény, tényleg jó eredmény, s hogy miért, arra így válaszolt az elnök.

— Vannak másodlagos dolgok. Avatatlan számára ezek észrevétlenek. Az ipar szorítása legjobban a munkaerőben érződik. Nem szeretem mondani, még ha igaz is. de valahogy a köztudatban még mindig az él: hogy tanulj fiam. mert különben csak a tszcs-be kerülhetsz Vannak nálunk jó szerelők, jó traktorosok. De kevesen. Elszívja őket az ipar.

A bizonyítás nem nehéz feladat. Az ötezer lakosú Múcsonynak öl százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. És ennek a kis aránynak is jelentős része nyugdíjas. Egyértelmű, hogy a szövetkezet csak alkalmazottakkal tud eredményesen dolgozni. Mégpedig jól fizetett alkalmazottakkal. Az elnök:

— A bérszínvonalunk elsők között van a megye termelőszövetkezetei között. Ennek ellenére nagy a lemorzsolódás, a fluktuáció. És elsősorban a szakképzett dolgozók mennek el.

— Már kezdetben arra törekedtünk, hogy a hátrányokat közömbösítsük. Tisztában voltunk azzal, hogy csak olyan ágazatokat fejleszthetünk, amelyek a legkevesebb létszámot, élőmunkát igénylik. Magyarán: nem ettük meg a holnapot. Már akkor is ezt a célt követtük, amikor még bővebben volt a környéken munkaerő.

— A környéken hagyományai voltak az állattartásnak, s erről nem feledkeztünk el. Amikor a tehenészet mellett döntöttünk, elsősorban arra számítottunk, hogy a legjobban képzett dolgozók itt vannak. A növénytermesztést alárendeltük az állattenyésztésnek. Megpróbáltunk minőségileg jó takarmánybázist kialakítani. Állományunkat nagy tejtermelő-képességű fajtával, a vörösfrízzel kereszteztük. Ehhez hozzáadva á becsületes munkát, elértük, hogy az elmúlt évben már 3929 literre emelkedett az egy tehéntől fejt tej mennyisége. A megyei értékelés alapján ezzel az eredménnyel a második helyen végeztünk.

Lassan már üzemággá fejlődik a szövetkezetben a juhászat. is. Érthető, hiszen a területi adottságok nagy lehetőséget biztosítanak az előrelépéshez. A gazdaság 3800 hektáros területéből, közel 1600 hektár rét és legelő. A kihasználatlan dombvidéki ösgyepek, a rendkívül olcsó takarmány így összeadva,

Száztíz millió forintot fordítanak az V. ötéves tervben a Beton- és Vasbetonipari Müvek Miskolci Gyára 1-es számú telepének korszerűsítésére. A munkák generálkivitelezője az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat, valamint a CSŐSZER és a VÍV jól összehangolt tevékenységének köszönhető, hogy a korszerűsítés jól halad. Az áj technológiák elsajátítására a gyárban továbbképzést indítottak. Képünkön: a nehéz elemek gyártása az építkezés alatt is zavartalanul folyik.

Fotó: Szabados György

i

A Kurityáni Habselyem gondjai

Jobb anyagellátást!

Tíz esztendeje már annak, hogy a Habselyem Kötöttárugyár telepet létesített Ku- rityánban, s a fővárosból idetelepült Kuöala Ferencné volt, hogy több mint ezer környékbeli asszony szorgos munkáját vigyázta. A Kuri- tyáni Habselyem öt év óta a Kazincbarcikán épült újabb gyár IV. számú telepe. A „női” üzemben ma bizakodó a hangulat, ég a munka a villámgyors kezek alatt. De sajnos, nem mindig van ez így, s mert közeledik egy újabb negyedév, jó előre érdemes szólni azokról a gondokról. amelyek időről időre ismétlődve ütemtelenné teszik a munkát. Egyszer nagy fejtörést okoz célszerűen foglalkoztatni az asszonyokat, lányokat, máskor a hajrában merülnek ki, mint ezekben a hetekben is.

Idézzük fel hót a telep vezetőinek egy január végi munkaértekezletén elhangzottakat, remélve, hogy áprilisban, vagy néhány hét múlva nem kerül sor hasonló beszélgetésekre.

Példás

munkaszervezés

Az országos vállalat legnagyobb varrodája egyik műhelyében tavaly minden beruházás nélkül, csupán észszerűbb munkaszervezéssel nagyszerű eredményeket értek el. Százhúsz asszony, minden különösebb megerőltetés nélkül a korábbinak egyharmadával több kelmét varrt össze.

Romhányi Károly telepvezető-helyettes így foglalta össze az új módszer lényegét:

— Azelőtt, ha "új termék varrására kellett átállni, az

alapja lehel egy nyereségesen termelő juhászainak. Amelyre nagy szükség is van, mert a növénytermesztés jö- vedelemzőségét nagymértékben befolyásolják a kedvezőtlen adottságok.

Az elmúlt évben a tervezettnél nagyobb mértékben nőttek a költségek. Ebben ludas az időjárás is, hiszen hátráltatta a vetést, s szinte szárítani kellett minden kultúrát, de a fölösleges gépállások, s a munkaerőhiány is belejátszott. Igaz, ezek ellenére a tizenkilencedik évei is veszteség nélkül zárták, sőt, 2,7 millió forint nyereséget könyvelhettek el. De az elkövetett hibák már figyelmeztetnek. Kincsem János, az elnök, 19 eredményes évvel a háta mögött búcsúzik. Idén tavasszal nyugdíjba megy. így a hibák feltárása, a fejlesztések eldöntése, már az utódok feladala.- ki —

emberek új géphez üllek. Három-négy napot vett igénybe, amíg megszokták az új mozdulatokat, míg sikerült elérniük a program teljesítéséhez szükséges norma- teljesítményt. Megfigyeltük azt is; ha az ember és a gép jól összeszokott, ha folyamatos az anyagellátás, akkor semmi gondunk a tégy etemmel. Még a cigarettaszünetet sem veszik igénybe ilyenkor. Ha így van, teremtsük meg a feltételeket! Kidolgoztunk egy olyan módszert, amely lehetővé tette, hogy mindenki megszokott gépén maradjon, és a technológiai sorrend igényei szerint csupán a gépeket vándoroltattuk egyik helyről a másikra.

A műhely- és a szalag- rendszernek ezt az ésszerű kombinációját azonban csak akkor lehet sikerrel alkalmazni. ha minden kellék rendelkezésre áll, kellő időben.

A párttitkárnö kérése

Nos. az év nem a legjobban indult. Január végén több szalagon elmaradtak a tervteljesítéssel. A varroda .jó munkáját olyan filléres kellékek hiánya fékezte, mint amilyen a fehér cérna, vagy a csipkeszalag. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a már említett, kitűnően bevált, mintegy 20—30 százalékos

termelékenységnövekedést eredményező munkaszervezési eljárás emiatt kis híján alkalmazhatatlanná vált. Nem kaptak elegendő csipkét, igy az összevarrt ruhák csak hegyekbe halmozódtak, nem lehetett befejezni a műveletet. Pedig, mint tudjuk, a csipkés fehérnemű, úgy csipke nélkül. ..? Mivel nem volt kellék, teljesen át kellett volna forgatni a gépparkot, s a dolgozók egy részét számukra ismeretlen gépek mellé kellett volna ültetni. Azaz: mást kellett volna gyár- turüuk, olyat, amihez van anyag.

Érről folyt az izgatott vita azon a január végi reggelen.

Kóczon Miklosné, a kurityáni telep félszáz tagú párt- alapszervezetének titkára igy vélekedett:

— Rossz hangulatot keltene ez a változás. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor naponta kérne tájékoztatást a tervezett intézkedésekről, hogy a pártbizalmiak, a párt- í csoportok és a tagság segít- * ségével. kellő politikai agi- tációval támogathassák a kibontakozást, az elmaradások pótlását.

Erre nemcsak ő kapott ígéretet. hanem a KlSZ-bizott- ság titkára is, lllner Jánosné, aki éppen védnökségi munka szervezésébe fogott: így talán gyorsabb segítséget kaphatnak a kazincbarcikai és a pesti KISZ-bizottságok közbenjárásával.

Nem apróságok

Ami a félkészanyag-ellá- tást illeti, javult a helyzet, amióta a kazincbarcikai gyárba költözött a szabászat. Ku- rityán akkor, az indulás sikeréért átadta Barcikának a

legjobb erőit, mintegy kétszáz gyakorlott szakemberét.

A munkaértekezleten minden illetékes vezető beszámolt szakterületének gondjairól. Romhányi Károly megemlítette, hogy bizonyos cikkek varrásához csupán néhány napos készlettartalékuk van. A kismamákat és fiatal anyákat foglalkoztató Gólyaszalag munkájára azokban a hetekben nem számíthattak: a szalag elnéptelenedett, a dolgozók kétharmada gyermekével otthon maradt. A varrodában egyébként négy- százharmincan dolgoznak jelenleg. csaknem ugyanannyian, mint ahányan gyermek- gondozási szabadságon vannak. Az üzemben az idén ötmillió, részben exportra küldendő köntöst, nadrágot, hálóinget és egyebet kellene készíteni a tavalyi négy és fél millió helyett. Ám a terv- teljesítést erősen hátráltatta az anyaghiány.

Gál Éva meo-csoportveze- tö napi másfél órára becsülte az anyaghiány miatti munkaidő-kiesést. Náluk legalábbis ennyit kellett akkoriban ácsorgással tölteni, pedig igyekeztek elfoglalni magukat. például segítettek a cso- magolóknak. A hozzájuk érkező anyagok minőségével változatlanul elégedetlen, csupán 92,7 százalék az első osztályú termékek aránya, alacsonyabb a szükségesnél.

Lukács Sándor tmk-cso- portvezető munkatársai nevében felajánlotta, ha kell, éjszaka végzik cl a nagyobb arányú gépátcsoporlosítást.

Hronyecz Istvánná, a rendészet vezetője régi kérését ismételte meg: későbbre kellene tenni 5—10 perccel az asszonyokat szállító munkásbuszok indulását, mert a portán nagy a tülekedés, és ha alaposabb ellenőrzést akarnak tartani, sokan lekéshetik a buszt. Márpedig a dolgozók zöme 14 községből érkezik Kurityánba, a következő járat pedig hosszú órák múlva indul.

Szó esett végül a mindennapi gondok mellet az örömtelibb eseményekről is: névadóra, ünnepségre, szabad pártnapra készültek. Visszavisszatérő gondjuk mégiscsak a termelés egyenletessége, vagyis akkor éppen egyenetlensége, a hiányos anyagellátás volt.

*

Ügy tetszhet, egy kis üzem apró-cseprő gondjairól szóltunk Csakhogy nagy eredményeink nem kis része efféle „apróságokból” összege- ződik. És nemcsak eredményeink, hanem éppígy társadalmi-gazdasági gondjaink jó része is. Ezért méltó a figyelemre Kurityán példája, a hatékonyságot szolgáló erőfeszítése, s ha — bármennyire átmeneti — kudarc éri, az is.

Többet kell tenni azért, hogy a kurityániak még több segítséget kapjanak központjaiktól — s kellő időben —, ha gondjaik megoldásában erejüket meghaladó segítség szükséges.

A fokozott figyelem most ismét időszerű, még akkor is, ha e napokban a hajrá a legfőbb gond, nem a tétlenség. Kovács György Attila.